Vasárnapi Ujság – 1854
1854-04-02 / 5. szám - Tavaszszal. Tompa 34. oldal / Költemények - Attila élete. Szabó Károly 34. oldal / Történeti rajzok
Tavaszszal. Vidul a föld ábrázalja, A jó Isten megmutatja Néked ember, hogy szeret! Adván újra kenyeret. Gazdagon rügyeztek a fák, S majdan bimbaik kinyitják; S őszre termett ágai Földig fognak hajlani. Télen által kik megéltek : Járnak a jó dolgos méhek; S nem soká a puszta sejt Méztől lészen drága, telt. Szemzik már a szőlő-tőke, Örvend szivünk jó előre, Mikor hordó, átalag : Musttal telve állanak. A meleg hó lágy pelyhében Megmaradt az őszi szépen, És ha nem jő rá csapás : Vidám lesz az aratás. Eregesd ki a jószágot, Készits ekét, készits jármot! Szánts, vess, — törd az ugarat, A ki nem vet, nem arat! Munkásság az élet sója Végromlástól melly megóvja; S csak az, a ki nem hevert : Várhat áldást és sükert. Ne légy mégis vak reménynyel! Okosan nézz őszveszéllyel : Az esztendő mit adott? — S nyugtán dicsérd a napot! Tompa Attila udvara. Attila élete. SZABÓ KÁROLY-tól. Il ik czikk. Palotája. — Ünnepélyes fogadtatása. — Egy lakoma Attila udvarában. Mielőtt Attila hadainak s nagy tetteinek elbeszéléséhez fognánk, vessünk egy pillanatot magán életére, tekintsük meg a nagy király azon egyszerű lakát, mellyböl ö országok és népek fölött osztó parancsait, nézzünk végig e királyi lakban egy nagyszerű lakomát, mellynek sajátságos jelenetei olly festői képeket alkotnak. Az embert, mint embert, különben is leginkább házi körében ismerhetni ki. Attilának roppant kiterjedésű birodalmában több laka volt, mellyekben hosszabb vagy rövidebb ideig mulatott. Igy tudjuk, hogy a mai Ó-Buda helyén feküdt romlásnak indult régi római várost körül kerittetvén, saját nevére neveztette, s csakugyan a régi német mondák és költemények Attilának e Duna melletti székhelyéről gyakorta emlékeznek. A székelyek, kik eredetöket egyenesen Attila kánjaira viszik föl, beszélik és hiszik, hogy Attila Erdélyben a székely földön is lakott; mutogatják Udvarhelyszékben Vargyas faluhoz nem messze az úgynevezett Hegyesdomb meredek tetején azon őskori vár romját, melly Attila vára volt, s honnan a közel erdőkbe nagyszerű vadászatokat rendezett, és midőn a tetőn még itt-ott mutatkozó korhadt fákra föltekintenek, elmélázva kérdezgetik egymástól : „Vajjon mellyik székelynek ősapja ültette volt azokat? Mert azok a mi régi apáink voltak, kik Attilával ott laktak." Ugyanők mutatják még ezen vár alatt egy patak mellett azon roppant szirtdarabot, melly alatt Attila neje Réka fekszik, kiről nevezték e patakot Rika patakjának, s a mellette terülő rengeteget Rika erdejének. Végre egy régi krónikában olvashatjuk, hogy Attila Szőnyben, tul a Dunán is tartott ünnepélyes udvart Németország fejedelmével. Azonban Attilának mind ezen lakó vagy mulató helyeinél sokkal kedvesebb laka a Duna és Tisza közötti síkon állt, Ö kinek hatalma rohanó lovasságán alapult, valamint népe, melly az ázsiai pusztákról nyomult Európába, legotthonosabban érezhette magát nyílt síkságon. Hogy e királyi székhelyről bővebben szólhatunk, egy görög írónak köszönhetjük, ki tagja volt azon követségnek, mellyet II. Theodosius keleti császár Kr. u. 449-ben Attilához küldött, ennek udvarában több napot időzött, s mindazt, mit ujja s itt mulatása közben tapasztalt, bőven és igazán leírta. Ennek előadása után Attila ezen királyi udvarának helyét Jász-Berény tájára, a legnagyobb hihetőséggel oda határozhatjuk, hol ma a Kerekudvar nevü puszta terül. Valóban Attilának e székhelye nem egyéb volt egy nagy kiterjedésű fa-keritéssel övezett kerek udvarnál, mellynek közepében egy emelkedett dombon állt maga a királyi lak. Az udvar körül nem valami fényes város, hanem mint az emlitett szemtanú mondja, egy igen nagy falu terült, mellyben egyetlen köépület az ország vagy hon fővezérének fürdője volt, mellyet az egy fogságába esett görög épitőmesterrel a római fürdők alakjára építtetett. Maga a királyi lak is egészen fából, csinosan kidolgozott oszlopokból, s gyönyörűen összegyallott deszkákból épült, mellyeknek eresztékeit a szem észre nem vehette. Teteje lassanként összeboruló kúpba végződött, szögleteit csinos kis tornyok díszesítették. Különben valamint maga az épület, így kerítése sem erősségre, hanem ékességre volt számítva. A királyné laka ugyanazon udvarban szintén fából, könnyebb de ékesebb modorban épült, födele gondosan metszett négyszegű oszlopsoron nyugodott, s oldalait domborun metszett faragványok diszesitették. Midőn Attila a görög és római követséggel, mellyek vele az al Dunán innen találkoztak, e királyi lakába fényes bevonulását tartotta, népe ünnepélyes fogadtatást rendezett számára. A falu előtt a helység legszebb lányai jöttek eléje, két sorral fejek fölött magasan tartott patyolat fátylat lebegtetve, mellyek alatt egy-egy csoportban heten-heten lépdeltek, s öt magasztalására szerzett dalokkal üdvözölték. A díszmenet a honvezér laka előtt vonult el. Itt a ház aszszonya lépett a király elébe számos nő cselédeivel, kik utána étkeket és bort hoztak, s üdvözölvén őt, kérte, vegyen az étkekből, mellyekkel neki kedveskedni kíván. Attila kedves embere nejének szíves kínálását elfogadta, s nyergében maradva megszelitette az étkeket, mellyeket apródai ezüst asztalon emeltek föl hozzá, hasonlóan a kehely bort is, melylyel őt a ház asszonya megtisztelé. Ez után bevonult udvarába, s megszállott palotájába, mig a görög és római követség pompás sátrait e palotához nem igen messze ütötte föl. A milly keveset adott Attila maga személyére nézve a külfényre, hiú csillogásra, a milly mértékletes volt ételében és italában, épen ugy gyönyörködött udvarának és környezetének ragyogó pompájában, épen olly pazarlásig dus volt asztala, mikor vendégeket, idegen követségeket fogadott udvarába, s ültetett asztalához. A terem, mellyben Attila a görög és római császárok követeit, megvendégelte, hosszú négyszöget képezett. A mint a vendégek beléptek, egy pár lépést téve előre megállapodtak, Attilával szemben, ki a terem túlsó végén egy emelvényen nyugvó kereveten ülve fogadá őket. Itt a pohárnokok honi szokás szerint kupákat adtak kezeikbe, mellyeket, mielőtt leültek volna, elköszöntve meg kellett szeliteniök. A székek két oldalt a fal hosszában voltak helyezve; a legelső hely Attila jobbja felöl esett, hol a honvezér ült, Attila két ifjabb fiával, mert a legöregebb fiú Attila kerevetén tőle jó távol foglalt helyet, atyja iránti tiszteletből szemeit a földre lesütve. Második tiszteleti hely Attila balján volt, itt egy Bere nevezetű hatalmas és gazdag kán főember ült. E két kán vezér után következtek a római és görög követek, valamint a nemzet legválogatottabb előkelői. Midőn mindnyájan rendben helyet fogtak, a király pohárnoka előlépvén, boros kupát adott Attila kezébe, ki azzal legmagasabb rangú vendégét köszönté; ez e megtiszteltetésre fölállott, s nem szabad volt előbb leülnie, mig a neki nyújtott kupát Attila tiszteletére megszelitve vagy kilva a pohárnoknak vissza nem adta. Ez igy ment végig a székek sora szerint valamennyi vendégen keresztül, kik közül mindegyiknek szolgálatára egyegy pohárnok állt. A köszöntés végeztével a pohárnokok távoztak, s az udvari szolgák léptek be. Ezek először Attila, azután a vendégek elé asztalokat raktak, három négy emberre egyet-egyet. Most Attila étekfogója jött, fatálon ízletes, de csupa hűs étkeket rakva a király elé, míg a többi cselédség a vendégek előtt nehéz arany és ezüst tálakon a legkülönfélébb válogatott ételekkel rakta meg az asztalokat. Attila borát is fakupából itta, de a vendégeknek drága arany és ezüst kupákat szolgáltatott. Az első fogás étel elfogytával mindenki fölállott, s előbb senki le nem ülhetett, míg kupáját, a mint a sor rá következett, Attila egészségére köszöntve ki nem itta. Hasonló rendet kellett