Vasárnapi Ujság – 1854
1854-04-09 / 6. szám - Gróf Teleki József 6. szám / Fametszvények. (Magyarázó leirásokkal.)
4u dományos jutalmakat tűzött ki, tanítókat segélt, irókat buzdított. Fia László 1806-ban egy könyvet irt a magyar nyelv előmozdításáról , s egyike volt az elsőknek, kik egy magyar tudós társaság felállítását indítványba hozták. Gazdag könyvtárt gyűjtött, mellyet később neje, a jótékonyságáról híres Mészáros Johanna és fiai a magyar akadémiának ajándékoztak. íme néhány gyér vonás e család érdemeiről. Méltán mondja Bajza a „Telekiek tudományos hatása" czimü művében, hogy „a Teleki-ivadékok egy fényes kis tábort képeznek, hol csaknem minden bajnok mellén függ valamelly diszjel, sokakén pedig egész csoportja az erénynyel szerzett érdemkereszteknek." Gróf Teleki József, a magyar akadémia elnöke, kinek arczképét hozza jelen számunk, ez utóbbiakhoz tartozik, ő egészen örökölte ("Ő sei tiszteletreméltó hajlamait, s mintegy egyesülve látszanak benne azon szép tulajdonok, mik a Teleki-családot jellemzik. Atyjának jelmondatát : „Isten, haza, tudomány" alig mondhatja el valaki a jelen nemzedékben több önérzettel, mint ő , mert fáradhatlan volt vallásfelekezete egyházi és iskolaügyei körül, mert fürtéi a haza szolgálatában őszültek meg, mert egész ifjuságát és férfikora szabad óráit a tudományoknak szentelte, hosszú éveken át egy nagy történeti műven dolgozott, mellynek bevégzésében jelenleg betegsége sem akadályozza. Szabadjon életéből néhány adatot följegyeznünk. Gróf Teleki József, László fia, szül. Pesten 1790-ben octob. 24-én. Első tudományos kiképzését Kolozsvárit nyerte, 1806-ban a pesti egyetemre jött, s törvénytanulói pályája bevégzése után két évig Pestmegyénél volt törvényes gyakorlaton, mint aljegyző; 1810-ben a budai kir. helytartóságnál lépett szolgálatba, hol még ez évben fogalmazó lett. 1812-be külföldre utazott. A göttingai egyetemen töltött két év után bejárta Német-, Angol-, Franciaországot, Hollandot, Sweitzet, északi Olaszországot, s 1815-ben hónába visszatérvén, ismét elfoglalta előbbi hivatalos állását. Most már gyorsan haladt, előre a kitüntetési fokozatokon : 1818-ban helytartósági titoknok, 1824-ben kir. tábla bárója, 1827-ben csanádi, 1880-ban szabolcsi főispán, 1832-ben udv. kancellariai előadó tanácsos. Ezenkívül még 1827-ben a rendszeres munkálatok kidolgozására kiküldött országos bizottmány tagjává neveztetett, ki, mig hitsorsosainak tisztelete 1818-ban a pesti reform. egyházmegye algondnokává, 1824-ben pedig a tiszamelléki egyházi kerület, és sárospataki főiskola főgondnokává választotta. 1840-ben a koronaőri magas méltóságot viselte,. 1842-ben Erdély kormányzója jön egész 1848-ig. De bármilly fényes Teleki polgári pályája, nem kevésbé kitűnő az is, mellyet mint író futott meg. Bármennyire tiszteljük is benne a közügyek szilárd férfiát, még inkább kell tisztelnünk őt, ha mint nemzeti miveltségünk bajnokát szemléljük. Már első ifjúságában lelkesítette őt a fejlődő magyar irodalom. Korán azon férfiak közé vegyült, kik, mint írók, jutalom nélkül, de fáradhatlan, homályban, de egymást lelkesítve, számtalan akadályok közt, de a jobb jövő reményében, mixelték nyelvünket, s vetették meg nemzeti miveltségünk alapját. Szép és fájdalmas e korra visszaemlékezni. Szép látni, milly nemes hévvel áldoz fel néhány férfiú nyugalmat, vagyont, szebb kilátásokat a legméltóbb ügyért, mellyért akkoriban valaki lelkesülhetett. De fájdalom szálja meg szivünket látva azon részvétlenséget, melylyel őket a közönség fogadta; mert volt idő kedves hazámfiai, midőn azon ifjút, ki írói pályára lépett, mint elveszett embert siratták szülői, midőn egy Kazinczy munkái nem találtak kiadóra, midőn a főurak nem tudtak magyarul beszélni, a nép pedig nem volt képes szellemi fogékonyságra. Az ifjú Teleki pártfogója, barátja jön e férfiaknak. Számos czikket dolgozott a „Tudományos gyűjtemény" czimű folyóiratba, sőt Fejér György lelépése után élénk részt vett annak szerkesztésében is.Már 1816. és 1817-ben két, röpiratot irt, mellyek a Marczibányi-jutalmat ítélő bírák által megkoszoruztattak. Az egyik ezime : „A magyar nyelvnek tökéletesítése uj szavak és szólásmódok által;" a másiké : „Egy tökéletes magyar szótár elrendeltetése, készítése módja." Mindkét mű édes nemzeti nyelvünket illeti, s azon korszakra esik, midőn a régi és megújított nyelv küzdöttek egymásról. A mostani nemzedék alig képzeli, mi volt nyelvünk ezelőtt hatvan évvel, s mennyi munkába, küzdésbe, került, míg mostani kiképzettségét nyerte. A régibb időkben szép virágzásnak indult magyar irodalom a mult században hanyatlani kezdett, s ahelyett, hogy nyelvünk mivelődött volna, mindinkább korcsult. Sok régi jó szó, kifejezés kezdett kiveszni, sok uj dolgot, eszmét nem tudtak magyarul megnevezni, s valami diák, franczia, német szavakból összealkotott zagyvalék nyelv állott elő. Ekkor lépett föl Kazinczy, ki a régi jó szavakat fölelevenítette, uj szavakat csinált a régiek hasonlatosságára, s a csinos és szép hangzatú írásmódra nagy gondot fordított. Ő volt a nyelvújítás nagy vezére, kit aztán az íróknak egész tábora kezdett követni. De a nyelvújításnak sok ellensége támadt, mint minden újításnak a világon. Sokáig küzdött a két tábor, míg végre a nyelvújítók diadalmaskodtak, s ma már mindenki széltében használ új szavakat. A nyelvújítók diadalától lehet számítani nyelvünk gazdagulását, csinosodását s irodalmunk emelkedését. Teleki is elősegíté e diadalt, mert míg egyik irata eldöntő szavazat volt a nyelvujítási kérdésekben, addig a másikban egy nagy magyar szótár készítését indítványozta, mit a magyar akadémia később el is fogadott. De nemcsak mint író volt ö bajnoka, irodalmunk újjászületésének. Egyike vala azon derék férfiaknak is, kik a magyar akadémia fölállítását sürgették, hogy lenne egy intézet, melly nyelvünk mivelésére gondot fordítson, s a tudományosság előhaladásán munkáljon. Midőn 1828-ban a magyar akadémia fölállítása elhatároztatott,, legfőbb részt, vett az azt előkészítő munkálatokban, s a nádor örönsége és pártfogó által azon választmány elnökévé neveztetett ki, melly a terv kidolgozásával volt megbízva. Az akadémia megalakultával előbb az igazgatótanács tagjává, később az akadémia elnökévé választatott, mit egész a mai napig a legmunkásabban tölt be. () az akadémiát nemcsak szellemi munkássággal, de anyagi áldozatokkal is gyarapította. Az alapítók közt ott állt az ő neve is , s azon 30,000 kötetet felülmúló szép könyvtár, kézirat- és régi pénzgyüjtemény, melly akadémiánk egyik fődiszét teszi, az ő és testvérei ajándéka. Teleki terhes hivatalos foglalatosságai közt sem hagyott fel az irodalommal. Ifjabbkori munkái után, hova az említetteken kívül, még számos apró történeti, czikkei sorozandók, férfikora legszebb éveit egy nagy történeti munka megírására szentelte, mellytől nem kimélt sem áldozatot, sem fáradalmat. Ez a „Hunyadiak kora" czimü munka, mellyből már öt kötet áll a közönség előtt. E fényes időszak különös vonzerővel bírt reá, és méltán. A Hunyadiak kora nemcsak azért nevezetes, mert ekkor állott Magyarország hatalma tetőpontján, hanem mert ekkor tett legnagyobb szolgálatot az emberiségnek, megvédvén a török hatalom ellen a keresztyén vallást, miveltségeit, s így egész Európát. Teleki egész lélekkel szánta el magát a korszak kidolgozására. Rendkívüli fáradság- és költséggel mindent összegyűjtött, mi e korszakra vonatkozik, s 1825. óta nem csüggedő buzgalommal dolgozott e több kötetnyi munkán. S minő szép tett kíséretében lépett munkájával közönség elé. Nem tudjuk, mellyiket becsüljük inkább benne : a kitűnő történetirót-e, vagy az áldozó hazafit? Munkájából ezer példányt ajándékozott a magyar akadémiának, hogy az abból bejövő pénzt tőkésítvén, egy hatodát az akadémia alaptőkéjéhez csatolják, a többi öt hatod felét pedig a könyvtár növelésére fordítsák, míg másik felével a történettudományi osztály rendelkezzék, s belátása szerint elősegítse vele a honi történettudomány emelését. És most e nagyérdemű férfin egy fényes és szép pálya végén, munkás élete estvérén ott áll megtört kedéllyel, betegen. Azonban mindez nem akadályozza munkásságát. A közelebbi években mindig föláldozta kényelmét, falusi magányát, hogy az akadémia ülésein elnökölhessen. Lett legyen bár rut vagy szép idő, tavasz vagy tél, híven bejött faluról. Ott lehetett látni kocsiját az akadémia szállása előtt, sőt magát az elnöki székben. Betegsége kínain is erőt vett, s folytonosan dolgozott. Tisztelői, kik meglátogatják, most is mindig ott találjuk asztala mellett, munkája bevégzésével foglalatoskodva. Ő most hajlott korában is a lelkesek lelkes lelke — örökké fiatal, mint minden erényes s kitűnő férfiú. Lebegjen körüle áldásunk és tiszteletünk !