Vasárnapi Ujság – 1854
1854-04-23 / 8. szám - Balassa Menyhért. Vajda János 58. oldal / Költemények
58 és lelkesülésük. Véres viadal után végre felhágtak az oroszok számtalan veszteség után a sziklasánczokra, a hős Muridák és vezérük Kasi Mollah harczolva estek el védett házaik előtt, maga Samyl is egy lövést és egy szúrást kapott, s ott a rémséges viadal közepett egyszerre eltűnt, senki sem tudta hová lett. A cserkesz nép tüneményes képzelete tündérregét csinált e történetből, azt állítva, hogy Samyl valóban meghalt e csatában, de az Isten feltámasztá őt újra, levágott fejét testéhez ragasztá, s máig is látszik a hős nyakán a vékony veres vonal köröskörül, ahogy feje Allah által oda illesztetett. Ez még erősebbé tette a ragaszkodást, mellyel saját törzsöke viseltetett hozzá. Másszor, az avarok khagánja Murád támadá meg Samult a templomban, ki néhány hű muridájával a toronyba menekült, s ott védte magát életre halálra. Murád végre felgyújta a tornyot, a lángok mindig feljebb hatoltak, végre köröskörül összecsaptak a torony felett, az egész épület egy Zsarátnok halommá omlott, mindenki odaégett , egyedül Samyl szabadult meg ismét, ki nyom nélkül eltűnt belőle. Harmadszor Akhulko váránál látták őt elveszni. Magas kőszálak veszik körül e természet alkotta erősséget. E kőszálak tetején álltak a cserkesz asszonyok, és hajadonok, s onnan hajigáltak roppant kődarabokat alá az ostromló ellenség fejére, s midőn irtózatos vérpazarlás után végre elfoglalták az oroszok a várat, hogysem ellenségeik kezébe kerüljenek, több mint négyszáz asszony és leány, mindnyájan a szépség remekei, onnan a száz meg száz öles sziklákról ugráltak le a mélységbe. A vár be volt véve, a cserkesz őrség leölve, mert meg nem adta magát egy is, de Samyl nem volt sehol a leöltek között. Ekkor egy cserkesz szökevény szállt le a vár fölötti magas meredek szikláról, tudatva az oroszokkal, hogy Samyl oda menekült fel harmadmagával a kőszálra, honnan éjjel kötélen fognak majd leereszkedni, s elszökni. Az oroszok lesbe álltak, éjfél táján lenyúlt a kötél a meredekről, s alácsúszott rajta elébb két cserkesz, végre a harmadik; hirtelen megragadták őket, s vitték a tábornok elé. De az egyik sem volt Samyl; ő ez alatt más oldalon ereszkedett le kötélen, s az oroszok szeme láttára tűnt el a bejárhatlan sziklaszakadékok között, s az utána lőtt golyók süvöltése között úszta át a Kojsza folyót. Ezért bir olly bűvös erővel Samyl neve a nép között, mellyet nem bir leverni a nálánál ötvenszer nagyobb hatalom. Pedig régóta küzd már vele. Ez a harcz iskolája az orosz katonákra nézve. Maga Paskevics is járt itt, s e hadjáratból maradt legkevesebb dicsősége. Utódát Pankratieff tábornokot tönkreverték az „ördög szorosában" a csecsenczek. Szász tábornok harczolt némi sikerrel ellenök, ugy hogy a cserkeszek ördögnek kezdték nevezni, egyébiránt e czimmel a többi orosz vezéreket is meg szokták tisztelni. Később Rózen tábornok lett a kaukázusi orosz fővezér. Az ő idejére esik Himri elfoglalása, ő alatta kezdett Samyl hitre kapni. Achalta mellett csaknem semmivé tette az ellene küldött Fezi tábornok seregét, s az egész hadjárat ismét el volt vesztve az oroszok részéről. Ekkor maga a czár jelent meg a harcztéren, s a katonai vizsgálatban saját kezével tépte le Dadianoff tábornok válláról az aranyzsinórt, s Rózen helyett Golovint tette a hadsereg vezérévé. Már ez 75 ezer emberrel kezdte meg a hadjáratot Samyl ellen. Parancsot adott Grabbe tábornoknak, rát vegye be, kerüljön akármibe. Hogy mennyire pazaroltak ez ostrom alatt az emberélettel orosz részről, meg lehet érteni abból, hogy mikor reggel három zászlóalj kiindult egy sáncz ellen, a tisztek mondák maguk között. „Estére kettőt nem fogunk látni." És valóban csak egy tért vissza a háromból. Végre öt napig folyvást tartó harcz után elfoglalták az oroszok a várat, s a czár emlékpénzeket veretett e diadal örömére. Azonban már 1840-ben újra előtört hegyei közül Samyl, s iiAnmm Mifluiplnv erőssége nediff t tx. kemény ostrom után az egész várőrséggel együtt a levegőbe repittetett. Következő évben Vogelsang tábornok indult buszut állni a hegyek közé, de saját életét hagyta ott; ekkor Grabbe tábornok egyenesen Dargo vár ellen vivé seregeit, melly Samyl székhelyének tartatott;már tiz mérföldnyire jutott Dargóhoz, anélkül, hogy csatát próbáltak volna ellene a cserkeszek, hanem köröskörül úgy elpusztítottak mindent, hogy az éhség miatt kénytelen volt a tábornok seregeit visszafordítani. Ekkor visszafordult reá Samyl. Az icskéri erdőben utolérték a cserkeszek a visszavonuló orosz sereget, s minden oldalról reá rohanva, teljes győzelmet vívtak ki felette; az orosz had nyolczezer embernyi veszteséggel menekült meg. Tisztjei közül minden második elesett. A hadügyminiszter épen jelen volt, midőn Grabbe vert hadai visszaérkeztek, mind a tábornok, mind a főkormányzó azonnal visszahivattak, s az orosz sereg kénytelen volt váraiban védni magát. 1844-ben Samyl ostrommal vette be tőlük Unszerilla várát, s a vár felszabadítására siető Klukenaui Kluke tábornokot tönkre verte; innen elpusztitá az egész orosz birtokot xlvariát, s midőn a fővezér Neidhardt azt hité, hogy egészen körülfogta a cserkesz vezért, ez gyorsaságával megelőzve, kivágta magát. Neidhardt is visszahivatott, s bujában meghalt Moszkvában. Ekkor jött helyébe Voronzoff herczeg, az alatta álló hadsereg már 150 ezerre szaporitatott; a czár teljes hatalmat adott a kormánynak az egész tartomány felett, minő még soha orosz alattvalóra nem ruháztatott. Voronzoff azzal szolgálta meg e bizalmat, hogy elfoglalta Dargó várát. Samyl, ki nem sokat törődött épületeivel, engedte azokat lerontatni, de hátra volt még Voronzoffra nézve az icskéri erdő. Ugyanazon végzetnek, melly Grabbe tábornokot érte, utol kelle érni Voronzoffot is. Ugyanazon a helyen útját állta a diadalmas ellenségnek Samyl, s ugy körülzárta a tábornokot a hegyszorosokban, hogy annak egész seregével el kellett volna pusztulnia, ha két avar szökevénynek nem sikerül Freitag tábornokot értesíteni a veszélyről, ki segélyével megérkezve, kivágta a fővezért. De így is nagy volt a veszteség. Elesett négyezer harczos, és három tábornok azon a helyen, köztük a sereg hőse, a katonák bálványa, Passzek tábornok, kinek levágott fejét diadaljelül vitték haza a cserkeszek. (Vége következik.) hogy Ahulková Balassa Menyhért. BALLADA. Győzedelmi zajjal, fénynyel Viszi a szép Thurzó Annát Boldog vőlegény Balassa. — El is ülte lakodalmát. Mint a vőlegény ohiajta, Gyors, rövid lett a vigalom; Éjfél tájban a czigány is Elakadt már a czimbalmon. A vendégek elrobogtak, Elfeküdtek a cselédek, és szokáshoz és urához híven — valamennyi részeg. Részeg a vár ura is tán — Szeme ugy ragyog, világos És a nyelve olly nehéz lett — Leirhatlan boldogságtól! Titoksejtő csendes éjjel Ereszkedik le a várra. Még a halk szellő is elbujt — Mintha valamire várna . . . . Hallani tán a gyönyörrel Megtelt szivek dobbanását? Tündér arczú szép menyaszony Első csókja csattanását.... Meg is hallaná pediglen, Olly döbbentő csöndesség lett, Röpülése hallik ördög — denevérnek. Pillangónak Közbeközbe hallik egy egy Ittas alvó horkantása, — Most elalszik az utolsó Világ a vár ablakában. Ki oltotta el? — talán a Szép menyasszony halk sóhajja, Mellyet egy bús sejtelemtől Bántva sóhajtott el Anna? ... — Irigyeddé lett a végzet, Jó Balassa, jaj neked már! Fuss, tagadd meg a gyönyört, mert Kész halál az, a mi rád vár! Elárult a sötét éjjel, Melly ellenségid takarja, Háborodva kel föl a szél S viszi a lángot magasra. Saját szived is elárult, Mért dobog ugy hogy nem hallod, Két ezernyi támadó had, Döngeti a kapud, ajtód... ?