Vasárnapi Ujság – 1854

1854-06-04 / 14. szám - Arany János 14. szám / Fametszvények. (Magyarázó leirásokkal.) - Toldi estéjéből. Arany 109. oldal / Költemények

A­­ Vasárnapi Ujsás­ hetenként egyszer egy nagy negyedrétű iven jelenik meg. — Előfizetési dij helyben : márczius, április, május és junius hónapokra, azaz : négy hónapra 40 pkr. (Házhoz küldve 1 pft.) —Márcziustól fogva utolsó decemberig, azaz: 1h hónapra 1 ft. 40 kr. pp. ("Házhoz küldve 2 ft. 24 kr. ud ) C^W Postán elküldve minden egyéb költség nélkül : márczius, április, május és ju­nius hónapokra, azaz : négy hónapra 1 pft. — Márcziustól fogva utolsó decemberig, azaz : kis hónapra 2 ft. 24 kr.pp.— Az előfizetési d­ij az alulirt kiadókhoz bérmentve utasitandó. — Landerer és Heckenast, kiadók (Egyetem-utcza 4. szám alatt). Mutatvány Arany Jánosnak ..Toldi Estéje'* czím­ü hősköltem­ényéből. jCibred a zaj reggel hires Budavárban, Ősz Lajos királynak fényes udvarában, Áll a harczi játék, vagy inkább csak állna, Ha mérkőzni bajnok, már csak egy is, válna. Vált ugyan még eddig minden nap, de mennyi! S mindnek meggyalázva kellett visszamenni. Mert halálos vért az olasz bár nem ontott, Tiz is megfeküzte eg­y nap a porondot. Nagy is volt az olasz, sok erő fért belé, Fekete mén lova nehezen czipelt, Sokat nyomott rajta pánczéla, fegyvere, De csontos teste volt a legsúlyosb tereh. Hetykén járt alá s fél ország czimerével, Faggatá a népet gúnyoló beszéddel, Szive a szerencsén hólyaggá fuvódott, S gyakran éles szókkal ígyen csúfolódott : „Nem vagyok én tenger idétlen csodája, Hogy elálljon rajtam utcza szeme szája, Nem is jöttem ide, pórázon vezetve, Tánczomat mutatni, mint valamelly medve. Sőt a szemfényvesztést sem olly nagyon értem, Hogy magát illy sok nép összetörje értem : A szemfényvesztésnek csak egy módját tudom A ki nézni meri, jőjön, megmutatom. De ugyan ki jőne? mellyik merne jőni, Gyenge ábrázatját kövön összetörni . . . ? Ne lopjuk az időt , felment annak ára; Jobb, hogy minden ember hazamegy, dolgára; — Én is ezt a czimert hazaviszem innét, Mivelhogy ez engem örökösen illet : Jó­jjszakát, magyarok, ámbár reggel vagyon; Varotok piaczát én immár elhagyom." Mint a bőszült gulya, ha vérszagot érez Bömbölve fut össze a kiomlott vérhez . A lázadt magyarok azonképen vannak, Mind az olasz felé törnek és rohannak. Mennydörgést felülmúl vészes orditások, Látszik, de nem hallik fogcsikorgatások; Mint a tengerhabok, egymást zúgva tolják S a­mint nekidőlnek, recseg a nagy korlát, Arany János.

Next