Vasárnapi Ujság – 1854

1854-08-27 / 26. szám - Hasznos tudni valók a marhahusról. Edvi Illés Pál 220. oldal / Háztartás; házi orvos - Helynevek magyarázója. Ifj. E. S. 220. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok

220 kivilágos kivk­adtig is eltartott a mulatság. Hanem csapszékekbe, bármennyiszer hivták, soha se ment hegedülni. Igy élt a vak kézműves. (Folytatjuk.) Helynevek magyarázója. Magyarországi megyék, városok, helységek, puszták, várak, folyók, hegyek, romok, források, tavak, templomok, kutak, patakok, zuhatagok, halmok, szigetek, térségek, telepek, fokok, erek, barlangok, lyukak, s egyéb nevezetességek nevei magyarázatát öszvesen birni, régi szomja hazánk tudósainak, de a kincsgyüjtést, mert fáradságos volt, kevesen kezdették, kevesen folytatták — kiaknászva máig sincs a nagy­bánya. Mikor fogunk birni mi magyarok egy országunk helyneveit magyarázó könyvet? Egyes ember elégtelen ennek művelésére, a nemzet fiainak öszvetett vállakkal kell fölemelni az irodalom e parlagon hagyott ágát. Ki illy gyüjtemén­nyel bir, ne sajnálja a fáradságot és költséget — kö­zölje nyilvánosan, egyes adalék is kedves lesz, csak hozzák napfényre. Ne csak jutalom ösztönözzön bennünket tettre, azon tudat lelkesítsen, hogy a hazáért és hazának teszszük a mit teszünk. Sok poros iromány fel fog igy kerülni a szekrényekből, és csak azon veszszük észre, hogy megszületik „Magyarország helyneveinek magyarázójaIlly könyv kedves volna minden honfi, honleány, s körünkbe érkező bármelly rendű utas kezében; ez valóságot s mesét, rémeset s kedveset mesélne öreg honunkról, melly­ben még máig is emlékezetet sző a vén keresztes pók is. Magyarország helyei állapotának vizsgálatba vétele — eredetöktől, vagy megközelíté­sektől — egész kifejlődésekig , előterjesztene, napfényre hozna sok homá­lyos tárgyat. Régebben Bonfinius, Szerdahelyi, Thomas, Gyarmathy, Róka s több honfiak búvárkodtak ez ügyben. Mások máskép, lakhelyeik történeti leirásával adtak helynév-magyarázatokat, de mind­ezek el van­nak szórva, öszvegyüjtésre várnak, vagy idegen nyelven irvák és lefor­dítást kivánnak. Magyarország helynevei magyarázásánál szükségbe veendő, hogy észszerű, hihető alapon feküdjék minden adat, ha okleve­lekkel nem támogatható — de eddig némellyek kellő tudomány nélkül, mások tévesztett tudomány alakban adtak elő sok dolgot. Bonfinius régi történetíró igen nevezetes e szakban, ő minden vár és város nevét maga magyarázta meg, de tudós Horvát István szerint, ki utána vizsgálódott, azt minden tudományos készület nélkülinek kimondotta. Béla király név­telen jegyzője, mint legrégibb kútfő, sok adatot szolgáltatott — szerinte többnyire valóságos keresztnevek emlittetnek, mellyektől számtalan helységek, neveiket kölcsönözték. Keressük ezeket, gyűjtsünk irataikból, fordítsuk ők­et, adj­un­k saját, adjunk hagyományi adalékokat, — nem kellene hozzá tévesztett tudományt használni, legyen inkább egyszerű a magyarázat, de észszerű, hihető, hagyományon vagy okoskodáson alapult. Magyarország helyneveinek magyarázatához, részint oklevelek, részint regék, mondák, részint hagyomány alapján mi is járulunk néhány adattal. Menjünk a. b. c. szerint, megnevezve ha lehet, a kútfőket. A.Árokszállás sz. mv. Jászságban, a Csörszárka mentiben,Gyöngyös patak melett. Nevét Csörsz árkától kapta, illy vonal máig is van, ennek mentében előbb, mint magyar őseink Pannoniába költöztek, Csörsz avar király lakozott, az ég tüzes villáma itt üté agyon, ugy hogy árok szakadt alatta. Rege­s a nép ajkán Csörsz árka fenmaradt. (Erről szól Tompa nép­regéje is : „Csörsz árka." B. Borsod megye, város és vár is e néven. Nevét Névtelen jegyző szerint Borsu vezértől kapta. Ez mondja : Borsu engedelmet nyervén, Bodrog mellékéről Tátra hegyeihez szerencsésen eljut, s a föld népét egybe gyűjtvén, Buldua (Bódva) vize mellett várat épitett, melly azon népétől Borsodnak neveztetett. C. Csongrád megye, város és vár is e néven. Névtelen jegyző sze­rint nevét Loringrád tót szótól kapta. Ethe, Oundu fia, egybegyűjtvén a tótok sokaságát, Olpár vára, és Beuldu rév között földből igen erős várat építtetett, mellyet a tótok az ő anyanyelvökön Luringrád (Cserni­grád , azaz fekete várnak neveztek. D. Duna-Pentele alsó Duna szélin, Csepel szigete mellett mező­vá­ros, Pentel nevü szentről neveztetett el. Itt hajdan Pantaleon vértanú tiszteletére kolostor volt építve, mellynek maradványai tán most is lát­hatók. Hajdan római telep volt, eredete, környülállásai, ugy későbbi viszontagságai homályosak. 1261 körül szerzetesek lakták, 1730-40 megszüntettek.­­ (Tudománytár 1843 több füzetei „Csepel" alatt.) E. Eperjes: Magyarország felső részén város, Lengyel­ország felé fekszik. Nevét vak Béla királytól kapta, ki egy izben, midőn ott még rengeteg erdőség volt, kíséretével arra járt s eltévedett. Hosszú járás­kelésben a király megszomjazott s inni kért kisérőitől; erre csapatja há­rom felé szakadt a messzezugó erdő tájain, hogy forrást leljen. Sokáig oda voltak. Vak Béla ezalatt leült a gyepre, és mivel nem látott, kezével tapogatózott maga körül és örömére — kezével a merre csak nyúlt, min­denütt földi epret talált — olly bőségben hogy vele, mikorra visszajöt­tek kísérői, eloltá szomját. Béla ülőhelye körül nem sokára kiirtatott az erdő, s város épült rajta, melly Eperjes nevet kapott. Máig is eperszemet visel czimerében. (Hagyomány) F. Fogaras. Erdély délkeleti szélén , az Oláhországot elválasztó Kárpátok aljában. Hat mérföldnyi rónaság, mezővárossal s várral az Olt partján. Hagyomány szerint Fogarast, Opor László erdélyi vajda épitteté. Épitői a monda szerint, naponként fajegyet, fapénzt — azaz fogarast kaptak, mik aztán tőlök a hét végével érczpénzzel cseréltettek vissza. — Állítólag innét jött neve Fogarasnak. G. Gellérthegy, Buda mellett. Nevét Gellért püspöktől kapta, kit I. András király alatt a pogány magyarok, mert a keresztény vallást akaratjok ellen hirdette — azon hegyről letaszitottak. Emlékére még azon században, templom építtetett, de az idő elpusztította. Emléke most az óriás hegy. H. Hermann kútja. A kőszegi hegyek kies virányölében forrás. Szolimán hadjárata alatt, a török világból kapta nevét. Az időben kőszegi várparancsnok Jurisits volt, sok csapást kapott a töröktől, de a várat fel nem adá. Egy gonosz volt a várban, Hermann a város vén bírája, e hit­szegő elhagyta Jurisitsot titkon s egyetérteni sietett a törökkel, de a vaskapun alig bujt ki, négy szálas magyar elcsipte, kihallgattattván, ha­lálra ítéltetett. Az erdő mélyiben, hol sürü sorfák állanak, s egy hüsitő forrás csergedezett, megnyúzták bárdnemű hosszú késsel, ősi szokás sze­rint. A kut örökidőkre Hermann nevet kapott. A kés és Hermán hit­szegő bőre Kőszeg régiségei között máig megvan, emlékére, hogy ugy­jár, ki hazáját hűtlenül igyekszik eladni. (Uti naplómból) ifj. E. S. (folytattatik.) Hasznos tudnivalók a marhahúsról. Vannak dolgok, mellyek tudását a nép között nem győz­zük eléggé terjeszteni, mivel közhasznúak és a gyakorlati életbe vágók. Közéjök számítandó a marhahús, mellyet napon­ként élvezünk. Annak osztályozását és nemeit tudni, nemcsak a húsárusoknak szükséges, kiknek a marhabonczolás kenyér­mes­terségek; nemcsak a nő és férfi szakácsoknak, kik az étkeket készitik; — hanem minden házi as­szonynak, minden jólne­velt leánynak, sőt nem árt ahoz érteni minden házi gazdának és ifjúnak is. A kisebb házi állatokat illetőleg , azokat házaink­nál magunk öldözzü­k, bonczoljuk, és részeikkel észrevétlenül megismerkedünk. Így például a felbonczolt sertésnek részei az orja, oldalas, fehérpecsenye, nyúlfa, disznóláb, (sunka), sodor, stb. mindnyájunk előtt ismert tárgyak. De a nagyobb állatok, ökrök, tehenek, bivalok, húsvágók által kezeltetvén, husrésze­ikhez értő mindenikünk nem lehet, és sokan megeszik jóízüen a rostélyost, a nélkül hogy tudnák, a marhának mellyik csont­ján terem. Czélunkhoz képes tehát mindenek előtt ide lerajzolunk egy ökröt, azon a húsrészeket vonalokkal és számokkal kijelöl­vén , az ábra alá pedig a számoknak megfelelően ismertetjük a főbb husnemeket, sajátságos neveik szerint : Első osztály : legbecsesebb kis­nemek : 1) Vesepecsenye, 2) rostélyos, 3) fehérpecsenye, 4) felsáv széle, 5) fartő. Második osztály : középbecsü husnemek : 6) felsár, 7) hátszín, 8) lapoczkaszél, 9) hátszín vékony, 10) szegyszárny, 11) virágostarj a második és hatodik bordák között. Harmadik osztály : legalsórendű husnemek : 12) köröszt­tartő, 13) lapoczka eleje, 14) nyak, a két első bor­dával, 15) szegyközép, 16) szegyfö, 17) dagadó, 18) csontos hátszín, 19) pofa. Külföldön, név szerint London, Páris, Pétervár, roppant

Next