Vasárnapi Ujság – 1854

1854-09-03 / 27. szám - Gróf Széchenyi István 225. oldal / Életirások; jellemrajzok - Gróf Széchenyi István 27. szám / Fametszvények. (Magyarázó leirásokkal.)

A , Vasárnapi Újság­ hetenként egyszer egy nagy negyedrétű iven jelenik meg. — Előfizetési dij helyben : julius—decemberi folyamra azaz : hat hónapra 1 pft. Házhoz küldve i ft. 30 kr. p. p. CW Postán elküldve minden egyéb költség nélkül : julius—decemberi folyamra azaz : hat hónapra I ft. 30 kr. pp. — Az előfizetési dij az alulirt kiadókhoz bér­mentve utasitandó.— Landerer és Heckenast, kiadók (Egyetem-utcza 4. sz. a ). (gróf Széchenyi István. Azon nagy magyar férfi képét látjátok magatok előtt, kiről méltán elmondhatja a történetírás, hogy hazájával leg­több jót tett. Neve Széchenyi István. Egész családját jellemzi e czim „a haza boldo­gítója." Atyja Szé­chenyi Ferencz ala­pitá a nemzeti mu­zeumot , anyjának testvére gróf Feste­tics György, a Geor­gikont. E hon áldott családból született István 1791-ik sept. 21-én. Ifjúkora za­jos küzdelmek közt telt le; egész huszon­négy éves koráig katona volt, vitéz katona, ott is becsü­letet hozott a ma­gyar névre, tanúsít­ják ezt érdemrendei, miket több külud­vartól kapott; a lip­csei ütközetben fon­tos megbízatással küldetvén Blücher­hez, az ellenség va­lamennyi őrszemein keresztül, a portyá­zok csatárlánczai kö­zött lovagolt át az ősz vezérhez s ugyan azon az uton tért is­mét vissza saját had­seregéhez. A har­czok elcsendesülte után a külföldet utazta be ; ifjú ba­rátja b. Wesselényi M. társaságában ke­resztülutazott egész Európán gyalog, miközben a két nemes gazdag ifjú, azon vetél­kedett egymással, mellyik közülök edzettebb a nélkülözések­ben. Wesselényi győzte jobban a fáradságot, de Széchenyi az éhséget. 1822-ig bejárta Angol, Franczia, Német, Spanyol, Olasz, Török és Görögországot s Kis-Ázsiát , s ezen korból, mint délczeg, daliás, testgyakorlatokban, férfias küzdelmekben kitünő ifjút ismer­jük őt. 1825-ben lát­juk legelőször a hon szine előtt megjelen­ni. Az akkori ország­gyűlések terén egész váratlanul tünt fel egy fiatal huszárka­pitány , ki­törede­zett, hibás magyar­sággal indítványt tett egy magyar tu­dós társaság felál­lítása iránt s e czélra egy egész esztendei jövedelmét 60 ezer pengő forintot aján­la fel. „Hát te miből élsz addig ?" kérdés tőle. „Majd eltarta­nak az ismerőseim." felele é­s nemes pél­dájára megalakult a magyar akadémia, közel 400 ezer pen­gényi tökével. Ez volt Széchenyi fel­tűnése a nemzet előtt. Még akkor alig birta a magyar nyel­vet, de a magyar szív kipótolta azt, s már néhány év múlva, mint egyi­két legmagasabb íróinknak láttuk őt, ki azon müvekben, miket a közönség elé bocsátott, uj éle­tet lehelt nemzetébe, felrázta azt az alvó tespedésből; mun­kásságra, szellemi kifejlődésre, jobblét utáni törekvésre buz­ditá azt s a mire buzditá, abban maga is ment példával elő.

Next