Vasárnapi Ujság – 1854
1854-09-24 / 30. szám - Szent István palástja 30. szám / Fametszvények. (Magyarázó leirásokkal.) - A magyar korona története 253. oldal / Történeti rajzok
Pest, september 24-kén 1854 A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétü iven jelenik meg.— Előfizetési dij helyben : julius—decemberi folyamra azaz : hat hónapra 1 pft. Házhoz küldve 1 ft. 30 kr. pp. CT" Postán elküldve minden egyéb költség nélkül : julius—decemberi folyamra azaz : hat hónapra 1 ft. 30 kr. pp. — Az előfizetési dij az alulirt kiadókhoz bérmentve utasitandó. — Landerer és Heckenast, kiadók (Egyetem-utcza 4. sz. a. ) A magyar kor A túlsó lapon közlött kép egy kerekgallér alakú palástot ábrázol, melly a magyar koronázási jelvények egyik lényeges kiegészítő része, Szent István palástja névvel fordul elő mindenütt hol róla említés tétetik történeti okmányokban, és megállapított közhit felőle, hogy Gizela Sz. István kegyes neje tulajdon kezeivel hímezte azt. Annyi bizonyos, hogy eredetileg misemondó palástnak (casula) rendeltetett, s mint a reá himzett emlékiratból kitűnik, a fehérvári székesegyháznak ajándékozta azt I. István király és Gizela. Eredeti szine égszínkék volt, kelméje selyem, mellyet az idő nagyon megviselt. Gazdagon meg van rakva aranynyal és drága gyöngygyel, s az igen fáradságos és szorgalmas aranyhimzetek az üdvözitöt, a b. szüzet, az apostolokat, prófétákat és vértanukat, végre magát Sz. Istvánt és Gizelát ábrázolják. Mindenik mellett oda van a neve himezve. Történetiróink bizonyítása szerint már első Péter király használta koronázási palástul, s azóta mindig a koronázási jelvények között foglalván helyet, a szent korona viszontagságaiban is részesült, mellyre visszatérve következőket tartjuk szükségesnek megirni. Mint legutóbbi számunkban emlitők, Sylvester pápa királyi koronát küldött Istvánnak, tiszta vert aranyból, drága kövekkel, gyöngyökkel és zománczczal ékesitve. Az egész egy üres félgömb, kívülről keresztben két ékes félkörrel, tetejében kereszttel, — melly az idők viszontagságai miatt most már inog helyében, s, azért rajzolják közönségesen görbült helyzetben, — s az üdvezitő és több szentek képeivel ékeskedik. Ez a mostani magyar korona felső részét teszi, s a Sylvester által küldött, ugy nevezett latin korona. A rajta levő alakok közöl csak az idvezitő képe látszik, mert az alább körszegélyben elhelyzett többi szent képeket elfedi nagyjából a későbben hozzá csatolt, s jelen koronánk alsó részét képző görög korona. Azon alsó része a koronának,mellyen számos, legnagyobbrészt szent alakok tisztán látszanak, 1075. év táján került Magyarországba. Dukas Mihály görög császár tisztelte meg azzal Géza herczeget, ki később király len, azon emberséges bánásmódért, mellyet a görög hadifoglyok iránt tanusitott, t. i. Belgrád elfoglalásakor nagyszámú foglyokat váltságdíj nélkül hazájokba küldött. Valamivel különbözik azon arany szine, mellyből a görög korona készült, a Sylvester félétől, alakja pedig egészen más, mert ez mint egy koszorú, egészen nyilt, s épen ezen tulajdona tette lehetségessé a két korona összefoglalását, amit nem egyéb czélból cselekedhettek elődeink, hanem annak kikerülésére , hogy két korona egy országban, viszálkodásokra ne szolgáltasson okot, mert már Géza herczeget azzal gyanúsították •ona története. bátyja Salamon király előtt, hogy királyi hatalom után áhítozik, azért fogadta el Bukástól a koronát. Décsy történetírónk szerint I. Géza és sz. László a görög koronával koronáztattak meg, minthogy a másik az állhatatlan jellemű elűzött Salamon király birtokában volt. Hogy mikor és ki egyesítette a két koronát, arról bizonyos adatokat nem birunk, és az ide vonatkozó különböző véleményeket helyszűke miatt nem közölhetjük, szorítkozván egyedül a legnevezetesebb eseményekre, szent koronánk történetéből. K. u. születése után II. Sylvester pápa küldte a már emlitett oknál fogva Istvánnak a királyi koronát, mellyel ugyanazon évben Esztergomban megkoronáztatott. Ezen nagy nemzeti ünnepély után a korona részint Esztergomban a királyi kincstárban, részint a sz. fehérvári káptalan által őriztetett, több Árpádtól származott királyok alatt, kik mind fejőkön viselték ezen uralkodói diszjelt. I. Endre király s testvére Béla herczeg között viszálkodás folyt a korona jövője fölött, mellyet Endre később született fiának szánván, testvérétől Béla herczegtöl, ki idővel csakugyan király jön, féltvén, olly próbára tette őt, hogy koronát és kardot helyezett eléje szabad választásul, de Béla figyelmeztetve lévén a cselre, kardot választott, melylyel aztán kivívta magának a koronát. Később Béla fiai és Salamon király közt folyt huzamos villongás, mellynek hasonlókép koronaféltés volt fő oka, s midőn Salamon megszalasztatott, a koronát is magával vitte, de szent László király alatt az ismét visszakerült. Hogy a tatárpusztításkor IV. Béla idejében az egész országgal a sz. korona is veszélyben forgott, az nagyon természetes, de megmentését különfélekép adják elő a történetírók. Az Árpádvérű királyok kihaltával 1301-ben Venczel cseh származású királyfi fejére került, kit nemsokára a koronával együtt titkon magával vitt szinte Venczel nevű atyja 1304-ben. Ezután Ottó bajor fejedelmet választák a magyarok királylyá, kinek sikerült a sz. koronát Venczeltől visszaszerezni, s miután azt, mint Kollár Lajos irja egy fakulacsban szerencsésen visszahozta az országba, a magyarok megkoronázták vele 1305-ben. 1307-ben Apor erdélyi vajda Ottót csel által kezére keritvén, Ottót magát haza küldte, a koronát pedig birtokában megtartotta 1310-ig, a midőn Tamás esztergomi érsek ékesszólásával s szép ígéretekkel rábirta, hogy a koronát a nemzetnek vissza adja, melly azt a Rákoson Robert Károly fejére tette, s ez időtől fogva Albert haláláig Visegrádon őriztetett minden nevezetes viszontagság nélkül. Albert halála után kétfelé oszlott a nemzet akarata. Egyik