Vasárnapi Ujság – 1854

Lapszámok - 4. szám / 1854-03-26

A ,Vasárnapi Újság' hetenként egyszer egy nagy negyedrétü iven meg fog jelenni. (K^ Postán elküldve minden egyéb költség nélkül : márczius, április, május és ju­Elöfizetési dij helyben : márczius, április, május és junius hónapokra, azaz : négy nius hónapokra, azaz : négy hónapra 1 pft. — Márcziustól fogva utolsó decemberig, hónapra 40 pkr. (Házhoz küldve 1 pft.) — Márcziustól fogva utolsó decemberig, azaz: azaz : tiz hónapra 3 ft. 24 kr. pp. — Az előfizetési dij az alulirt kiadókhoz bérmentve tiz hónapra 1 ft. 40 kr. pp. (Házhoz küldve 2 ft. 24 kr. pp.) utasitandók. — Landerer e's Heckenast, kiadók (Egyetem-utcza 4. szám alatt). A Tisza. 3 Sima tükrén a piros sugárok (Mint megannyi tündér) tánczot jártak, Szinte hallott lépteik csengése Mint parányi sarkantyúk pengése. 4 A hol álltam, sárga fövény-szőnyeg Volt terítve s tartott a mezőnek, Mellyen a levágott sarju-rendek, Mint a könyvben a sorok hevertek. 7 Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhők úsztak át az égen, Legmesszebbről rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bérezek. s Semmi zaj az ünnepélyes csendbe' Egy madár csak néha füttyentett be. Nagy távolban a malom zúgása Csak ollyan volt, mint szúnyog dongása " Oh természet, óh dicső természeti Melly nyelv merne versenyezni véled/ Milly nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. — 1 2 Késő éjjel értem a tanyára. Friss gyümölcsből készült vacsorára : Társaimmal hosszan beszélgettünk, Lobogott a rőzse-láng mellettünk. •' Tul a réten néma méltóságban Magas erdő, benne mély homály van , De az alkony üszköt vet fejére S ollyan, mintha égne s folyna vére. 6 Másfelől a Tisza túlsó partján Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán Köztük egy csak a nyilas, azon át Látni távol kis falucska tornyát. 1 Nyári napnak alkonyulatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. 2 A folyó olly simán, olly szelíden Ballagott le partatlan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába. f l Túlnan velem átellenben épen, Pórmenyecske jött. Korsó kezében, Korsóját mig telemeritette, Rám nézett át; aztán ment sietve. 1 0 Ollyan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. Lelkem édes mély mámorba szédült. A természet örök szépségétül.

Next

/
Thumbnails
Contents