Vasárnapi Ujság – 1854

1854-11-12 / 37. szám - Az avar vezér. Jókai 317. oldal / Elbeszélesek - Az avar vezér 37. szám / Fametszvények. (Magyarázó leirásokkal.)

A muzul­mán esküje nem gyer­mekjáték , a­mit Istenére fogadott, azt megtartja az utolsó betű­ig , bárha a moszkónak fogadta is azt. Balkár bég keserves könyökkel csókolá össze a legelső cserkeszkar­dot , a­mit egyik testőr kezében meglátott; mintha édes kedves sze­­­retőjétől bú­csúznék el, a­kit nem fog soha bü­szkén oldalán hord hatni, éjsza­ka álmában kebléhez ö­lelhetni, nagy vesze­delmében hozzá beszél­hetni többé. Az asszony gondolatja kitör­né ezt a bánatot szi­véből. — Hol van Gyiungyija ? szólt öc­csé­hez fordulva Az avar vezér. (Folytatás.) Regényes rajzok a mostani orosz-török harczból JÓKAY MÓRTÓL, midőn sza­badnak érzé magát. — Kívá­nod, hogy el­vezesselek hozzá? — Azt mondtad, hogy még most is sze­ret. — Igazat mondtam, ő az én nőm s az ángy ne szeretné-e ki­sebbik urát? — A te nőd? ordító Balkár dü­hödten, mint egy tengeri szörnyeteg, a­kit a szá­razra húztak, s ugyancsak volt dolga Mahomed­nek és az ő harmincze­zer próféta társainak, hogy a béget alig kimon­dott esküjé­re emlékez­tessék, mert bizony közel állt hozzá, hogy kikap­jon egy szu­ronyos pus­kát a tiszte­letére ren­delt őrök va­lamel­yike-

Next