Vasárnapi Ujság – 1854

Lapszámok - 6. szám / 1854-04-09

A , Vasárnapi Újság' hetenként egyszer egy nagy negyedrétü iven meg fog jelenni. Előfizetési dij helyben : márczius, április, május és junius hónapokra, azaz : négy hónapra 40 pkr. (Házhoz küldve 1 pft.) —Márcziustól fogva utolsó decemberig, azaz: tiz hónapra 1 ft. 40 kr. pp. (Házhoz küldve 2 ft. 24 kr. pp.) C^ 3" l'ostán elküldve minden egyéb költség nélkül : márczius, április, május és ju­nius hónapokra, azaz : négy hónapra 1 pft. — Márcziustól fogva utolsó decemberig, azaz : Iii hónapra 2 ft. 24 kr.pp. — Az előfizetési dij az alulirt kiadókhoz bérmentve utasitandók. — Landerer és Heckenast, kiadók (Egyetem-utcza 4. szám alatt). Alig van hazánkban nem­zetség, melly a hazai mi­veltség és tudományosság körül több érdemmel birna, mint a Telekiek. Régi kitünö család ez. Történetíróink azt mondják róla, hogy a Szilá­gyi-ágon a nagy Hunyadi­házzal rokon, kétszázad óta pedig ott látjuk ragyogni a polgári és katonai kitüntetés legmagasb lépcsőin. De azon tisztelet, mellyben e család országszerte részesül, nem annyira a büszke családfát illeti, mint azon áldozatkész buzgalmat, mellyet a nem­zeti miveltség és hazai tu­dományosság körül már rég­idő óta kifejt. Valóban szép látvány, mi­dőn az utód, nem ősei, ha­nem saját érdemével kiván ragyogni, midőn a sors ked­vezéseit arra használja, hogy minél méltóbban teljesithes­se emberi és hazafiúi köte­lességét, midőn a születés és vagyon elsőségét az érde­mével egyesiti, mitől annak soha sem is kellene elválnia. Minden nemzedék mutat­hat föl Telekit, ki vagy mint iró mivelte nyelvünket, vagy mint a tudományosság baj­noka áldozott vagyont és munkásságot. Már Teleki Mi­hály I. Apafi erdélyi fejede­lem tanácsosa, e sokkép ma­gasztalt és gyalázott, de tör­ténetiróink által még eddig helyesen meg nem itélt férfiú,évenként nagy összegeket áldozott a hazai tudományosság előmozdítására. Egyik fia Mihály (1709.) már mint iró lépett föl, mig a másik Sándor (1704.) a leégett nagy­enyedi főiskola újonnan föl­építése és tanitók képezte­tése körül nagy buzgalmat fejtett ki. — Teleki Ádám (1773.) egy hires franczia költö Corneille „Cid" czimü színmüvét fordította ma­gyarra olly időben, midőn nyelvünk a fensöbb körök­ből kiszorult. Nem tehetjük, hogy a hozzá irt elöszóböl pár sort ne idézzünk, mert e szép szavak most sem fö­löslegesek: „Korholnom kell azokat — úgymond — kik­nek hibás és közönséges szo­kása, hogy a magok nyelvét nem tudják, vagy ha tudják is,(semmit jónak, szépnek ne állítsanak, valami magyarul vagy magyarból készíttetett, s igy idegen és kölcsönzött tollakkal büszkélkedvén a magokéit elhullassák. Erez­zük az idegen nyelven írott könyveknek szépségét, de a magunkét olvasni ne restel­jük, tanuljunk és tudjunk más nyelveket, de a magun­két el ne felejtsük, söt azon ügyekezzünk, hogy a ma­gyar könyveknek becse le­gyen köztünk." t-,i Sámuel, Erdély kancel­lárja, (1790.) 800,000forint­nál többet költött tudomá­nyos czélokra, 40,000 da­rabból álló könyvtárt ala­pított, s azt a közönség hasz­nálatára, bocsátotta, Maros­Vásárhelyt egy nagy ház jö­vedelmét alapítványul hagyván, hogy a könyveket szaporítani s az őrt fizetni lehessen. Józsefi (1738—1796.),ki jeles államférfiú, szónok, s nem tehetségtelen költö volt,iskolákatJgazdagitott, tu­ti sói Teleki József. »

Next

/
Thumbnails
Contents