Vasárnapi Ujság – 1854
1854-05-07 / 10. szám - Vahot; Magyar- és Erdélyország 76. oldal / Irodalmi ismertetések és viták
fészket látván, s benne fiakat gyanítván, a majd függőlegesen felnyúló bérez falon, annak repedései s gyér havasi rózsa bokrokba (Rhododendron) kapaszkodva, mezitláb mászott fel; de czélját még el sem érte, midőn a him sas reá csapott : félkézzel a falba kapaszkodva, másikkal fegyverét lőtte ki a sasra, mi halálosan sebesítve, vergődve zuhant az alatta sötétlő mélységbe. A vadász ismét megtölte fegyverét s nyaktörő pályájának czélját csakhamar elérte, de mielőtt fegyverének még hasznát vehette volna, a magzatit kétségbeesés dühével védő anyasas által övén ragadtatott, s iszonyú erővel a mélység felé vonszoltatott. Borzasztó helyzetében menekvését csak bámulatos hidegvérüségének s lélekjelenetének köszönhető, félkézzel a sziklarepedésbe fogódzva, fegyverét a sasra szegeznie, s mezetlen lábujjával azt elsütnie sikerült. Halva rogyott le a sziklák közé, a magzatait olly hűséges elszántsággal védő vad, s a vakmerő vadász a négy állatért öt és fél forintot kapott díjul a schannisi birótól. Még iszonyatosb volt egy testvéreivel az eglésziászi havasokon sasvadászatra ment fiatal sardiniai helyzete; — testvérei a kiálló szikláról kötélen ereszték le az alatt levő sasfészekbe, hol megragadván a sasfiakat, velük, testvéreitől húzatva, felfelé emelkedék, alig haladt néhány ölnyire , az öregek visszatérve, reá csapnak, s e kivont kardjával kénytelen magát támadásaik ellen védeni, egyszerre erős rángatást érez , s midőn feltekint, borzalommal veszi észre, hogy hadonázás közben a kötél kétharmadát kardjával szétszelte, s már csak néhány szálon függ a szédítő mélységnek felette. — Testvérei halkal s vigyázva húzták fel, de mig felért, az alig husz éves legénynek kevés pillanat előtt holló haja hófehérré változott. A fiatal sasok huseledellel s tejjel könnyen nevelhetők s mégis szelidülnek, de az öregek rendesen vadak s szelidületlenek maradnak, majd gyávákká fajulnak. — Egy illy Scheidtlin tanár birtokában levő példány, mellynek kalitul egy téves kamra rendeltetett, eleinte vad volt s minden közeledő ellenében tollait borzogatta, később ezt csak idegenek ellenében tette. Ápolóját, ki vele szabadon enyeleghetett, szokatlan öltözetben meg nem ismerte, mig ez őt meg nem szólitotta. — Dorongjára ültetett csókák vagy galambok csendesen meghúzták magukat, mig őket egyenkint dorongjára feltette s egész nyugalommal fejüket leharapván, egymás után felfalta szőröstől bőröstől, mint szoktuk mondani. Ha csőrébe pipát dugtak, mit sem gondolva vele , órákig mozdulatlan ült szokott helyén. Zene reá befolyást nem gyakorolt , s egyedül fényes szép szeme árulta el a benne égő életet, de több vadságot mint estélyt tanusitott. Megbetegedvén, emberként nyögött, midőn szárnyai merevülni kezdének, a dorongra, mellyen éven át ülni szokott, egész testtel ereszkedett, majd a padlóra repült le, fél oldalt fekve szakadatlan mind inkább gyengülő nyögéssel, egy haldokló vitéz gyanánt, szépen és csendesen mult ki. Más fogoly keselyűk erélyes és vadabb viseletet tanúsítottak, de felette csalódnánk, ha egy hosszas fogságban sinlődő, beteg sas viseletéből következtetést akarnánk vonni a szabad sas jellemére, mellyet vérszomjas vad bátorságáról eléggé ismer a havasi nép. Irodalmi ismertetés: Magyar és Erdélyország képekben. Kiadják és szerkesztik Kubinyi Ferencz és Vahot Imre. I. II. III. kötet. Pest, Emich Gusztáv nyomdája. A két első füzet bolti ára külön-külön 4 fil., az utolsóé 3 ft. p. p. „Ismerd meg magadat!" mond a görög bölcs. „Emlékezzünk régiekről!" énekli egy régi magyar népdal. E két jó tanács után indult meg e jelen vállalat, mert Magyar- és Erdélyországot ismerteti szóval és rajzban, s hazai régiségeink emlékét nyitja meg. Szép és tiszteletreméltó vállalat. Ismernünk kell minden zugában e hazát, hogy inkább szerethessük, hogy büszkébbek lehessünk reá; emlékeznünk kell a régiekről, mert jövőjére gondol akkor a magyar, midőn ősei sirhalmán mereng.]^ E vállalatnak, melly a mult évben indult meg, immár har 6 madik kötetét veszszük. Mind a háromnak gazdag és változatos tartalma van. Lapokat töltenénk be , ha csak tartalomjegyzéket is közölnök. Hazánk sok nevezetes vidéke, városa, várroma, történeti és természeti ritkasága rajzát találjuk fel bennök részletes magyarázattal kisérve. Különösen Kecskemét, Vácz, Kolozsvár, Miskolcz, Diósgyőr, a radványi kastély, Mármaros és Nyitra vidéke, Munkács, Eszterháza, Erdőd vára bőven ismertették. A regényes Erdély tájképeiből e legérdekesebbeket vesszük. Hazai intézeteink közöl a nemzeti múzeum, a magyar földtani társulat, az első magyar gőzfürdő Pesten, a váczi siketnéma nevelőintézet leírásai lapokat foglalnak el. Igen érdekes czikkek, mert szakértők tollából folynak . „A vacsi puszta gazdasági tekintetben." „A timsó és kénkő gyártása honunkban." „A füvészet a magyaroknál." A történeti czikkek közöl Budavár Mátyás király idejében; I. Mária királynő és Széchenyi Ferencz a nemzeti muzeum alapitójának életrajzai a nevezetesebbek. A hírneves magyarok képcsarnokában Csák Máté, Báthory István , Martinuzi, Zrinyi Miklós, Wesselényi Ferencz és Széchy Mária, Zrinyi Ilona, Kazinczy Ferencz, Deák Ferencz, Vörösmarty, Markó Károly, Liszt, Megyeri arczkép- és életrajzait találjuk. Ezenkívül egy csoport természeti, történeti régiség és ritkaságot, táj szokást, népviseletet,népdalt hangjegyekkel kisérve, költeményeket Petőfi és Tompától képekkel díszítve , nyújt mindenik kötet. A pontosan kivitt rajzok száma több kétszáznál, a legtöbb természet után készült. Keresztúri templom rajza. Szent Anna tava Erdélyben.