Vasárnapi Ujság – 1855
1855-05-13 / 19. szám - Albert főherczeg (kép) 145. oldal / Nevezetes személyek arczképei és életirásai
A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg.— Előfizetési dij április—juniusig azaz : 3 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton 1 ft. pp. A „Politikai újdonságokkal" együtt április—juniusig azaz: 3 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton csak 1 ft. 30 kr. pp. — Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasitandó. A kormányzó a tiszai árvízben. Az egész világ harcz-háboruban áll, csak mi rajtunk voltak a béke áldásai. íme az Ur kezének nemcsak egy csapása van; jónak látta bennünket a mi bűneinkért kemény sorssal meglátogatni , és elárasztá kenyértermö vidékeinket kaszáló réteinket és barmaink legelőit a Tisza pusztító árvizével. Óh Úr Isten, mellyek a mi bűneink, a mikkel e büntetést megérdemeltük? kérdi a szenvedéseitől megalázott halandó. Bününk az, hogy kevéssé szerettük hazánkat és önmagunkat, hogy századok óta elhanyagoltuk azon tájékok biztosítását, mellyeken országunk jólléte alapul, hogy húztuk, halogattuk a Tiszaszabályozást, mind addig, mig a legrettentőbb csapás fel nem ébreszte bennünket, füleinkbe dörögve, hogy itt az idő, vagy segíteni magunkon, vagy elvándorolni innen, mert a vízáradás évről évre megujul és küzdelemre hív fel. Mintegy két hónap óta nincs nap, melly uj meg uj vidék jajveszékelését ne hozná, más-más helységek elpusztulását ne hirdetné. Gyulát, még márcziusban pusztitá az összefolyó két Körös, Munkácsot szintazon időtájban lepték el a Latorcza féktelen hullámai, a Maros völgyéből is sok felől s régóta hallik az elárasztott községek jajveszékelése , segélykiáltása, pedig ezek csak a Tiszába szakadó kisebb nagyobb folyók, az ö romboló bőségek csak egy-egy kicsi része annak a korlátozhatlan Tiszaáradásnak, mellyből az alföldi özönviz keletkezett. A szenvedett kár felszámithatlan; öt hat millióra becsülik a jelen veszteséget; de ki számithatja fel azt, a mi a jövendőn van rontva? egész népes helységek lehűlve, gazdag szántóföldek eliszapolva, tönkre téve sok évi szorgalom és ipar terméke V,alamint az eddig okozott károkat lehetlen felszámítani, ugy a szerencsétlen lakosok szenvedélyt sem lehet hiven leírni; de egy odavetett pillanat mai lapunk második képére elegendő, hogy elképzeljük, mennyi ott az ínség, nyomor és szenvedés, hol düledez$t épületeken, vízben vergődő embereken, barmokon, ide s tova úszkáló töredékeken, vagy a parton lihegve pihenő népen akad meg szemünk. Az egész Tisza melléke egy nagy tenger, mellyen eltemetett vetések fölött zajlik a korláttalan hullám. Egy fényes alak tűnik ki e szomorú rajzolat közül, ő császári királyi fensége Albert főherczeg kormányzó ur. Ő az, ki vigasztaló tekintetével boldogabb jövendők reményét oltja a kétségbeesők sziveibe, ki bátor elszántsággal halad keresztül a veszélyes áradaton, saját magas lelkében szerezve tudomást az országot ért csapásról, s helységről helységre vészen , viharon keresztül halad, mint valódi gondviselője azon honnak, melly oltalma alá bízatott. E magas férfiú arczképét közöljük lapunk mai számának élén. Hosszabb és körülményesebb életirását a diadalkoszoruzta hősnek lapjaink közelebbi számában adandjuk, addig is , legyen szabad őt, mint azon magas személyt, kihez honunk békés felvirulásának reményei kötvék közönségünk szives óhajtásainak átnyújtanunk. Albert, ausztriai cs. k. főherczeg.