Vasárnapi Ujság – 1861

1861-01-20 / 3. szám - Adatok Petőfi halálához 32. oldal / Történeti czikkek; régiségek s rokon

TAR Adatok Petőfi halálához. XXIV. Válasz a „Nefelejts" XX. számú névtelen levelére. Zsombor (Erdély), dec. 27. 1860. A Vasárnapi Újság f. évi 52 számában megjelent s Petőfit illető XX. számú névtelen, (mely a „Nefelejts" után közöltetett) levélre, azon megjegy­zésem van, hogy azon ur, ki valaha deszkaáruló székelyt látott a zilahi pia­czon, az ugyanott a tridenti coneiliumot is láthatta vörös nadrágban tán­czolni, de Erdély térképér­e nem sokat gondolt. 'Sombory József. XXV. Válasz Boér Antal XIX. számú levelére. Nagybánja, dec 28. 1860. A Vasárnapi Újság 52. számában Boér Antalnak tíz éves dolgokról szóló XIX. számú levele igen meglepett akkor, midőn ő illetéktelenül ne­vemet a nyilvánosság terére állitá, annyival is inkább, mivel a Petőfi felől puhatalódást, ezen lap több hasábján­ olvasva, biztos adat birtokában önként nyilatkoztam volna, szerkesztői csillagzat nélkül is. Azonban urambátyám félreértésen alapuló levelére most és mindenkorra határozottan nyilvání­tom, hogy Petőfiről jelenben — ha tudnék is — semmi bizonyost nem tu­dok. *) — A már 1850-ben nem „kedélyes kis menyecske." XXVI. Lauka Gusztáv levele. Nagyvárad, dec. 31. 1860. Felesleg említenem, hogy én is résztvevő figyelemmel kisérem a leve­leket, melyek Petőfi Sándor életbenléte s halála mellett írattak. — P.Szath­máry Károly barátom levelében több eszmét találok, melyeket tökéletesen osztok, s minthogy ő egészen új oldalról búvárkodik ez országos érdekű titokban, alkalmat veszek én is magamnak, lélektani elméleteimet előadni. Megvallom, én az eddigi levelekben sokkal több elfogadható adatot találtam az erdélyi hadjárat történetéhez, mint Petőfi Sándor életbenléte kérdésében. Petőfi Sándor külső és benső élete nyitott könyvként állott előttem. Hét éven keresztül egy körben éltem és mozogtam vele. Pár pontot ma­gánéletéből csak azért kell felemlítenem, hogy elmélkedéseimet némileg mo­tiváljam. Petőfi azon időben, midőn Júliát eljegyző, Erdődön szerény lakásomat választá szállásul, hat napot társaságomban töltött, a midőn meggyőzött , hogy választottját a hazán tul mindenekfelett szerette. Pár héttel az átkos csata előtt, midőn Bemhez iratokat vittem, szintén találkoztam Petőfivel, s ismételve meggyőződhetem, miként a már az időbeni férj és nő közötti viszony, a legbensőbb szeretet kapcsától összetartva, legkisebbet sem vál­tozott. Ti tudjátok, mi volt Petőfinek a haza (bálványa), de többen tudjuk azt is, hogy a haza után család életében találta minden boldogságát. Petőfi haláláról a segesvári csata után rögtön hallottam, a hitnek azon­ban hitelt csak akkor adhatok, midőn a legszomorubbat — Erdődön, septem­berben történt találkozásunkkor — gyászoló neje zokogva elbeszélte. Én is azok közé tartozom, kik Petőfit neje kérelmére három héten keresztül keres­ték. Bekalandoztam Erdély egy részét, Kővár vidékét, Szathmár-, Bereg- s Ugocsa megye azon helyeit, hol legtöbb menekült megfordult s tartózkodott. Beszéltem emberekkel, kik álliták, hogy vele találkozzak; szemeimmel olvastam a szathmári hegy alatti „Becski-ház" czimü korcsmában ilyen fel­iratot az ajtón : „Ma éjjel itt hált Petőfi Sándor de kereséseim közben meggyőződ­hetem, hogy a személy ugyanazonitást, sok semmirevalók haszonlesésből tették, hogy szivesebben elszállásoltassanak s megvendégeltessenek, sok jó lelkűek kegyeletből, vagy erkölcsi számításból azért , hogy a tisztelt s sze­retett költőt többen keresve, feltalálhassák. Petőfi Sándornak két idolja volt : hazája és szerelme. Hitem , hogy ő az elsőért elvérzett. Ha életben maradott volna, bujdokolt volna : ezer halál ellenére is felmutatta volna magát szeretett neje másodesküvőjén vagy azután. — Lesztek többen, kik e tételnél kétkedni fogtok! — Erre én igénytelenül csak annyit jegyzek meg, hogy én, ki Petőfi szerelmét ismertem, kedélyét és lelkületét is, a történtek után csak szellemét keresem, s azt müveiben fel is találom. Lauka Gusztáv, XXVII. Lengyel József második levele. (Gobóczi Károly és Thaly Kálmán előadásának megigazitása, 1. V. II. 1860. 47. és 49. sz. Székely-Keresztur, dec. 10. 1860. Első levelem megjelenése óta, mely, igazat szólva, csakis a Vasárnapi Újság szerkesztőjének tudomására volt irva **), többen nyilatkoztak a Petőfi H . Z. elestére vonatkozó ügyben. — Egy részének hűtlenségét felderitették má­sok. Nekem némi átalános észrevételek mellett két levélre vannak megjegy­zéseim. Egyik (a VI. számú) Gobóczi Károly, m..sik (a XI. számu) Thaly Kálmán levele. — Az első levél hallomás utáni azon állítását kell megingat­nom, mintha Petőfi Nagy-Selyken tul, tehát Szeben felé, esett volna el. Gobóczi ur, a mint közleményéből kivonom, nem e bérezés hon fia. — Állítását csak hallomásra alapítja. Kisértsük meg az állitás hitelességét. Hogy egymást jobban megérthessük, kérnem kell Gobóczi urat, hogy terjes­sze maga elé Erdély térképét. Keresse fel benne Segesvárt. Ezzel szemben megtalálja Ujszékely községét, hol Bem tábornoknak 1849. julius 30 án főhadiszállása volt. E két helység közti tér valamivel több 2 mér­földnél. Ujszékelyen alól mintegy fél mérföldnyire e Küküllő-völgybe mind balról, mind jobbról majdnem egymással szemben egy-egy völgy nyí­lik. A balról való megy Szász-Kézd, Szász Keresztúr és Kőhalomnak. A jobbról való Sárd, M.-Zsákod, Véczke, Székely-Szilláson át, a marosvásár­helyi útba. Ezen két völgyön kívül egyetlen völgy sincs Segesvárig, mely e völgykatlanból kiszolgáljon, mert a sárpataki és bunyi rövid völgyületek csak a falukba vezetnek mind bal, mind jobb oldalon, de ott meredek, majdnem járhatlan hegyekbe végződnek. Már most, ha bárki is Segesvárról üldöztetve, futni kénytelen, s feltéve, hogy az Bem seregének balszárnyán a hegyoldalon áll, az bizonyosan a bal­ról fedező erdőt fogná választani, melyen át Szász-Keresztur, Kőhalom vidé­kébe jut. — Igen, de az öreg ur gondoskodott volt arról, hogy a kőhalmi völgyön át meg ne kerültessék, mert azon oldalt még az előtti nap Endes József dandára által fedeztette, hol ezen dandár az arra felé menekült né­hány honvédet fel is vette volt. Ha tehát Petőfi is erre tart, bizonyosan ezen dandárhoz kerül vala. De feltéve, hogy ezen, még csata napja után is azon helyen álló dandárt elkerülte, s más úton csapott le Nagy-Selyk felé, kérem megnézni a térképet, vajjon van-e ebben időbeli lehetőség ? Második menekülési út lehetett volna jobbra. Itt, mint nevekről is lát­szik, a falvak nem valának ellenségesek, mint az is tanúsít, hogy e völgyet nem fedeztette Bem.­­ Feltehetjük tehát Petőfiről, hogy ha erre felé kell vala menekülést keresnie, képes lett volna magát annyira tájékozni, hogy Marosvásárhelyig juthasson, annál inkább, mert ez irányban semminemű ellenséges üldözés nem történt. A harmadik menekülési és egyenes út volt felénk. Ha eddig juthat vala, Bem szállását bizonyosan felkereste volna, de én itt őt nem láttam, ámbár én egész éjen át Bem mellett voltam.Magam kötöttem be jobbe zomb­jának régi sebét, és segítettem fel egyfelől aug. 1-én, reggel 4 órakor, azon szekérre, melyen Vásárhelyig ment. A kozákok ez éjen e község végéig portyáztak; nálunk, a táborkart kivéve, semmi katonaság, még előőrs sem vala. Mi mindnyájan féltünk, csak Bem nem : felette csillaga őrködött. Legvégső menekülési utja Petőfinek lehetett volna Segesváron át, a 18 ezret meghaladott ellenséges seregen keresztül. Itt már kérnem kell Gobóczi urat, hogy vegye elő Kálnoki Sándor ur levelét. Ebből és a többi közlemé­nyekből is láthatja, hogy aug. 2-án már útban volt Bem serege Marosvásár­helyről Szeben alá. Marosvásárhelyről Nagy-Selyk környéke, ugy látszik, az öregnek alig két napi hadutjába került. Ezek szerint azon huszárok„tegnap­előttje", kik Gobóczi urnák Petőfi sírját mutaták, aug. 1-ső napjára esnek. Hogy pedig valaki akár a kőhalmi oldalról, akár Segesváron át mindenütt ellenséges falvak és tömegeken át julius 31-én, délután 6 órától fogva, aug. 1., sőt 2-ik napjáig is, egy, majdnem 10—12 mérföldnyi tért áthatolhasson, ki­vált ha helyismerettel sem birt, ez szerintem lehetetlenség. Másfelől : ki Petőfit jul. 31-én látta, tanúsíthatja, hogy őt öltözete—kalapját leszámítom — mint katonát ki nem tüntethető, annál inkább, mert én nála ez nap még oldalfegyvert sem láttam. — A­mi végre a szászok általi meggyilkoltatását illeti, ezen helyen, a­mennyire gyenge szavam ér, a szász nemzet igazolására mondhatom, hogy a segesvári e miatti exekuzió után én ilyesmiről sohasem hallottam. Itt alkalmat kell vennem, a Kálnoki Sándor ur levelében látott egy adat felett is megütközésemet nyilvánítanom. Kálnoki úr értesítésében azt mondja, hogy hadsegédét nem Petőfi, hanem Gál Sándornak mutatta volna be. Vagy több Gál Sándor is vola, de Gál Sándor ezredes bajosan lehetett, mert Gál ezredes azon időben Vásárhelytt nem lehetett, mivel ő épen azon időtájt vette fel Málnásróli viszavonultában az Endes József dandárát, s jóval ké­sőbb hajtá végre azon vissszavonulást, Magyaros felé Abafájánál a Maros­gázlóján át, a Marosvásárhelytt bennlevő orosz hadsereg háta megett, mit még bajtársai is mesterinek neveztek. — Itt is hihető, vagy adat, vagy sze­mélybeli tévedés kell, hogy legyen. De áttérek Thaly K. úr előadására. (Folyt. következik.) Vegyes hirek. b.— (Az idei farsang csak 32 napig tart) s e században ennél még csak két rövidebb fordul elő. Ellenben e század leghosszabb farsangja 1886-ban leend, mely is 62 napig tart s jövendőlik, hogy akkor minden leány férjhez menend; — tehát csak még egy kis türelem, 25 év nem a világ! a ki eddig várt, már csak addig is elvárhat. b.— (Honvédgyámolda alakult Ungvárt) az ottani értelmiségből, az 1848—49-ki csatákban megsérült harczosok segélyzésére. *) Sajnáljuk, hogy e szavakra ismét egy szerkesztői „csillagzatba" vagyunk kény­telenek fogózkodni. Az a „ha tudnék is — semmi bizonyost nem tudok" — nem eléggé határozott beszéd. Bocsánatot kérünk, ha kutató, vallató eljárásunkban, csupán az igaz­ság kiderítését tartván szemünk előtt, megvárjuk mindenkitől, a­kinek neve a hazai ér­dekű tárgyba vegyül, hogy nyíltan vallja be, a­mit tud, de azt is, a­mit nem tud. Az egész magyar közönség köszönettel veendi az őszinte tanúskodást. Szerk. **) Mi ama levél közlését már csak azért sem késleltethettük, mert nemcsak akkor, de most is, annyi különböző részlet hallása után, azt his­szük, hogy a Petőfi halálára vonatkozó adatok között Lengyel J. ur levele volt a legbiztosabb adatokkal bíró, egyszerű, értelmes előadású közlemény. Későbbi idők gyakran fogják idézni forrásul. — Szerk.

Next