Vasárnapi Ujság – 1880
1880-06-27 / 26. szám - Budapesti középidő. Hoitsy Pál 416. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
416 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 25. SZÁM. 1880. XXVII. ÉVFOLYAM. föl szerkesztőségünkbe képét, melynek rajzát ez alkalommal olvasóinknak bemutatjuk. A kép eredetije 28 ctm. széles és 36 ctm. magas olajfestmény. Ugy tünteti föl Petőfit, a mint magyaros modorú esztergályozott támlájú karosszéken ülve, hosszú szárú csibukos török pipáját a földre eresztve, kissé féloldalt tartott fejjel a távolba néz, mialatt balkeze egy térdére tett könyvön nyugszik. Reggeli pongyolában van. Tiszti egyenruháját levetette s az ott fekszik mellette a pamlag szélén, leboritva zöldszínü köpenyével, mely fölött a vadászokéhoz hasonló alakú fekete kalap látható, csatos szalaggal és piros strucztollal. A köpönyegre támasztva látszik a nehéz, széles, görbe fringia, Petőfi tábori öltözetének ez egyik sajátságos kiegészítője, széles kosarával. Ő maga egy ingujjban ül, uniformisából csak a szűk sötétszürke nadrág van testén, derékon körülkötve vörös gyapot-shawlal, míg lábait zölddel szegélyezett piros szattyánbőrből készült könnyű reggeli csizma borítja. Mellette diófaszínre festett fai asztalka áll, tetején és alsó polczán könyvekkel, füzetekkel és hirlapokkal, mig az asztal fölött egyike látható az alföldi róna ama tájképeinek, melyekért a költő annyira rajongott. Orlay említi, hogy a költő szeszélye volt magát ily helyzetben és öltözetben vétetni le. Midőn a képet lapunk számára másoltattuk, kérdést tettünk Orlayhoz, hogy köszönetünk mellett mi küldjük-e majd vissza Petőfi Istvánnak az eredeti festményt, avagy nagyobb megnyugvást lel benne a szállítás körül előfordulható kalamitások ellen, ha maga csomagolja és küldi el? Ő reánk bízta a visszaküldést. Azonban mire a rajz elkészült, jött a szomorú tudósítás, hogy Petőfi István elhunyt, s annak is híre jött, hogy bátyjára emlékeztető minden ereklyéit a nemzeti múzeumnak hagyományozta. A kezünkben, levő olajfestmény iránt, fájdalom, Orlayval se beszélhettünk többé. A kinos betegség odaszegezte ágyához s röviddel később ő is elköltözött. Nem tudjuk,Petőfi István az olajfestmény iránt mikép rendelkezett, s a mig eldűl, hogy annak tulajdonjoga kit illet: — nem hittünk helyesebben cselekedhetni, mint ha Petőfinek ez utolsó arczképét letéteménykép megőrzés végett a nemzeti muzeumnak adjuk át. Budapesti középidő. «A vonat indul 3 óra 52 perczkor budapesti középidőben» vagy: «érkezés 9 óra 18 perczkor budapesti középidőben» ilyes és hasonló jelentéseket olvashatni szerte a közlekedési vállalatok menetrendi hirdetései között. Mi tehát az a budapesti középidő ? Hol van az az intézet, melyben ezt a középidőt meghatározzák ? melyik az a mód, melyen a nagyközönségnek az időjeleket megadják? szóval ki és hol csinálja azt a budapesti időt? Oly kérdések, melyek a fentebbi és azokhoz hasonló sorok olvasása közben önkénytelenül tolulnak elénk, de melyekre aligha tudna kielégítő feleletet adni akárki, bármennyire ismeri is máskülönben a főváros viszonyait. Mert ez a sokszor emlegetett budapesti PETŐFI UTOLSÓ ARCZKÉPE. — ORLAY SOMA 1849-KS FESTMÉNYE UTÁN.