Vasárnapi Ujság – 1880

1880-06-27 / 26. szám - Budapesti középidő. Hoitsy Pál 416. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon

416 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 25. SZÁM. 1880. XXVII. ÉVFOLYAM. föl szerkesztőségünkbe képét, melynek rajzát ez alkalommal olvasóinknak bemutatjuk. A kép eredetije 28 ctm. széles és 36 ctm. magas olajfestmény. Ugy tünteti föl Petőfit, a mint magyaros modorú esztergályozott támlájú karosszéken ülve, hosszú szárú csibukos török pipáját a földre eresztve, kissé féloldalt tartott fejjel a távolba néz, mialatt balkeze egy térdére tett könyvön nyugszik. Reggeli pongyolában van. Tiszti egyenruháját levetette s az ott fek­szik mellette a pamlag szélén, leboritva zöld­színü köpenyével, mely fölött a vadászokéhoz hasonló alakú fekete kalap látható, csatos sza­laggal és piros strucztollal. A köpönyegre tá­masztva látszik a nehéz, széles, görbe fringia, Petőfi tábori öltözetének ez egyik sajátságos ki­egészítője, széles kosarával. Ő maga egy ingujj­ban ül, uniformisából csak a szűk sötétszürke nadrág van testén, derékon körülkötve vörös gyapot-shawl­al, míg lábait zölddel szegélyezett piros szattyánbőrből készült könnyű reggeli csizma borítja. Mellette diófaszínre festett fa­­i asztalka áll, tetején és alsó polczán könyvekkel, füzetekkel és h­irlapokkal, mig az asztal fölött egyike látható az alföldi róna ama tájképeinek, melyekért a költő annyira rajongott. Orlay em­líti, hogy a költő szeszélye volt magát ily hely­zetben és öltözetben vétetni le. Midőn a képet lapunk számára másoltat­tuk, kérdést tettünk Orlayhoz, hogy köszöne­tünk mellett mi küldjük-e majd vissza Petőfi Istvánnak az eredeti festményt, avagy nagyobb megnyugvást lel benne a szállítás körül előfor­dulható kalamitások ellen, ha maga csomagolja és küldi el? Ő reánk bízta a visszaküldést. Azonban mire a rajz elkészült, jött a szo­morú tudósítás, hogy Petőfi István elhunyt, s an­nak is híre jött, hogy bátyjára emlékeztető min­den ereklyéit a nemzeti múzeumnak hagyomá­nyozta. A kezünkben, levő olajfestmény iránt, fájdalom, Orlayval se beszélhettünk többé. A kinos betegség odaszegezte ágyához s röviddel később ő is elköltözött. Nem tudjuk,­Petőfi István az olajfestmény iránt mikép rendelkezett, s a mig eldűl, hogy an­nak tulajdonjoga kit illet: — nem hittünk he­lyesebben cselekedhetni, mint ha Petőfinek ez utolsó arczképét letéteménykép megőrzés végett a nemzeti muzeumnak adjuk át. Budapesti középidő. «A vonat indul 3 óra 52 perczkor buda­pesti középidőben» vagy: «érkezés 9 óra 18 perczkor budapesti középidőben» ilyes és ha­sonló jelentéseket olvashatni szerte a közleke­dési vállalatok menetrendi hirdetései között. Mi tehát az a budapesti középidő ? Hol van az az intézet, melyben ezt a középidőt meg­határozzák ? melyik az a mód, melyen a nagy­közönségnek az időjeleket megadják? szóval ki és hol csinálja azt a budapesti időt? Oly kér­dések, melyek a fentebbi és azokhoz hasonló sorok olvasása közben önkénytelenül tolulnak elénk, de melyekre aligha tudna kielégítő fele­letet adni akárki, bármennyire ismeri is más­különben a főváros viszonyait. Mert ez­ a sokszor emlegetett budapesti PETŐFI UTOLSÓ ARCZKÉPE. — ORLAY SOMA 1849-KS FESTMÉNYE UTÁN.

Next