Vasárnapi Ujság – 1890

2. Költemények - Petőfi Sándor: A betegséggel szomszéd a halál 59. oldal - Petőfi Sándor: Szép levél 59. oldal

2. SZÁM. 1890. XXXVII. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 59. t. i. az ozon és hidrogénperoxid, gyors égésnél kép­ződik s hogy az a levegőbe jutva, a természetben az oxidáláson alapuló folyamatokban tevékeny részt vesznek, llosvay nagy számú kísérlettel bizonyítja be, hogy gyors égésnél ozon sohasem képződik, hid­rogenperoxid pedig csak akkor, ha a láng vizzel van lehűtve. Utóbbi körülmény rendesen végbemenő égésnél nincs meg, tehát a közönségesen gyors égés­nek nevezett folyamatnál hidrogenperoxid sem képző­dik. Ellenben kimutatja azt, hogy minden gyors égésnél kevés nitrogén egyesül oxigénnél, s ennek következtében az égés-termékek között olyan is van, mely salétromos sav és salétromsav-képződést idéz elő. Az 5-ik számú czikkben arra a kérdésre felel, hogy « Van-e a levegőben ozon és hidrogenperoxid ?» Számot vetvén azzal, hogy oxigénből ozon csak su­gárzó elektromos kisülésnél képződik, de elektromos szikra nem hozza létre, kijelenti, hogy a villámlás ozont nem termel, csak salétromos savat és salétrom­savat, épen ugy, miként ezt kicsinyben az elektro­mos szikra eszközli. Hidrogénperoxid sem képződ­hetik a levegőben ; legalább a hidrogenperoxidnak a levegőben való képződési feltételeiről még keve­sebbet mondhatunk, mint az ozonéról. Szerző nem elégszik meg a puszta tagadással, hanem kísérlete­ket végez annak eldöntésére, hogy ha, miként már évtizedek óta állítják, a levegőben ozon és hidrogen­peroxid van, ezek jelenlétét bebizonyítsa. Miután egyik kísérletnél két, másiknál öt hétig tartó hatás­nál mindkét test jelenlétére tagadó eredményt ka­pott, kimondja, hogy ez idő szerint a levegőben fog­lalt ozonról és hidrogénperoxidról beszélni oksze­rűtlen, mert a tudományos kutatásnak nincs hatal­mában csak legkisebb nyomukat is felismerni. En­nélfogva értékteleneknek jelenti ki mindazokat a meghatározásokat is, melyeket meteorologiai inté­zetekből a levegő ozontartalmáról idáig közzé­tettek. 6-dik czikkében azt állapítja meg, hogy a kiléleg­zett levegőben és a nyálban salétromos sav van. E kí­sérletei mig egyrészről eddig is észlelt megfigyelé­seket erősítenek meg, másrészről azt is bizonyítják, hogy, miután a kilélegzett levegőben több a salétro­mos sav-kémhatást előidéző termék, mint a beléleg­zettben, a szervezetben a nitrogénnek oxigénnel ké­pezett vegyülete előállhat, s kétségessé teszi, hogy vájjon az eddig kimutatott hidrogénperoxid jelen van-e. A 7-dik czikkben arra a kérdésre szolgáltat fel­világosító adatokat, hogy a növények fejlődéséhez szükséges nitrogén miképen kerül ki a levegőből. Be­bizonyítja ugyanis, hogy a növények a levegőben foglalt salétromos-savas és salétromsavas ammoniu­mot fel-zinükön képesek megsűríteni, és a talajnak is megvan az a képessége, hogy ugyanezen termé­keket a levegőből az idővel arányos mennyiségben magába vegye. Mind e kérdések biztos eldöntésére alkalmas kém­szerekkel kellett rendelkeznie, melyeknek kipróbá­lása s előállításuk módja az 1-ső, 2-dik ós 3-dik czikkben van leírva. Az eredményből elég legyen itt csak azt jegyezni fel, hogy az általa módosított Griess-féle kémszerrel a salétromos savat fel lehet ismerni, ha egy sulyrész salétromos sav egy billió sulyrész vizben, — a salétromsavat pedig, ha egy sulyrész salétromsav 200 millió sulyrész vizben van feloldva. • Függelék» czimen négy cz kket közöl. Az első­ben kimutatja, hogy permangansavas-káliumból tö­mény ozont nem lehet fejleszteni; továbbá megálla­pítja annak okát, hogy ez az elegy néha miért ex­plodál olyan hevesen. A másodikban bebizonyítja, hogy megfordított lángban is (tehát akkor is, ha vi­lágító gázban ég el a levegő) képződik salétromos sav és felismeri, hogy ha a levegő nitrogénbioxiddal elegyeítve ég el világító gázban, cyan is képződik. — A harmadik czikkben a platinának egy érdekes tu­lajdonságát irja le, nevezetesen azt, hogy a platina eloszlottsága szerint 180—360 fok között a nitro­gént szintén egyesíti oxigénnel, azonban ezt a köz­benjáró képességét aránylag rövid időn elveszti s csak huzamos állás közben kapja vissza. Végre a ne­gyedik czikkben azt irja le, hogy a nitrogén a hid­rogénáramban tisztított, finomul eloszlott vaspor lassú oxidálásakor is egyesül oxigénnel. Végig tekintve az értekezés érdekes adathalma­zán, örülnünk lehet, hogy hazánkban a khemia te­rén a Tlian tanár által megteremtett iránynak llos­vay ily sikeres követője. Ilosvavnak a Természet­tudományi Társulat keretében kifejtett eddigi tevé­kenysége kezeskedik arról, hogy a khemiának épen ugy tudományos mivelése, miként népszerűsítése te­kintetében ahozzá füzöttireményeket megvalósítja.— Ha egy félszázad óta hirdetett igazságot, hogy a le­vegőben ozon van, llosvay véglegesen még nem dön­tötte is meg, de az abba vetett hitet megingatta s nem bátorság, hanem tapasztalaton nyugvó meggyőződés kellett hozzá, hogy a tudományos világ érdeklődését az ügy tisztázásához járulni felhívta. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Petőfi eddig ismeretlen költeményei. Petőfinek a muzeumban levő kéziratai közt két eddig ismeret­len költeményt találtak, melyek ott tintával vasta­gon ki vannak húzva, de idők multával a tinta meg­barnult b a sorok olvashatókká lettek. A költemé­nyekről Ferenczi Zoltán ezeket irja a «Fővárosi Lapok»-ban. Petőfinek kéziratai az 184-7—49-diki költeményei" ről a nemz. muzeum könyvtárának birtokában van" nak Budapesten, a Petőfi kéziratok között. A mult évben, november havában, Petőfi életrajza szem­pontjából átvizsgálván e kéziratokat, azokban több kihúzott költeményre találtam és siettem azokat (a kihúzás daczára) elolvasni. A kihúzott költemé­nyek közül a «Koronázás,» egy fordítás Heinéből, már ismeretes, egylevél meg ki van vágva, melynek egyik oldalán a »Fölösleges aggalom», másikán a «Mézeshetek» volt. E kettő közül az első megjelen­vén az 1847-diki «Hazánk»-ban, Meltzl Hugó figyel­meztetésére azóta szintén ismeretes s benne van a Petőfi-kiadásokban. A szóbanforgó levelet a kézira­tokból hihetőleg a költő neje vágta ki, mert némileg kedvezőtlennek találta az említett költeményt, s ez­zel együtt a «Mézeshetek» is örökre elveszett vagy legalább lappang maig. A költő által kihúzott másik két költemény eredetéről, Íratásuk idejéről a kö­vetkezőket mondhatjuk. «A betegséggel szomszéd a halál» czimü költemény a költő kéziratának 108-dik lapján van kihúzva s az 1847-iki költemények között a 49-dik. Irta Szatmá­ron, hová 1847 jul. 13-án este érkezett meg s a Szatmáron ez alkalommal irt költeményei közül az 5-dik. Közvetlenül előtte a «Jó ideje lement a nap» .. czimü áll s utána «Az elhagyott zászló.» A könyv l tartalma teljesen világos. Julia beteg volt, de mulé­konyan, s a fellobbanó kedélyű költő, kinek épen ez időben ezer egyéb oka is volt a lelki felindulá sokra, e költeményben fejezte ki a Julia betegsége miatti kétségbeesését. A költeményt, összevetve a körülményeket, jul. 24-dike tájt irta, melyet még csak három költemény követ az «Augusztus 5 én» czimüig, melyben már eljegyzéséről szól (83-dik). Miért húzta ki utóbb a teljesen letisztázott s lapszá­mozott kötetből, mely minden tekintetben nyomda alá volt már elkészítve, nem tudható ; valamint ér­dekel az is, hogy egyetlen levelében sem emliti Julia e betegségét s utóbbi költeményeiben sem tesz rá vonatkozást. «Szép levét» czimü költeménye a költőnek kézirata 127-ik lapján van kihúzva s 1847-ből a 95-ik költe­ménye, (150 költemény közt, a mennyit t. i. 1847-ben irt). Áll az «(). B. kisasszonyhoz» czimü költemény után. A költemény tartalma magamagát eléggé megmagyarázza. Júlia bántó levelet irt, melyre a költő fájdalma hevesen tört ki s ezt fejezi ki a költemény. Petőfi ekkor már Szatmáron volt, hová, mint uti leveloiből (XIV.) tudjuk, jul. 13-án este érkezett meg s minthogy az esküvőig, szept­8-ig, nem volt szabad -Júliát meglátogatnia, bő leve­lezést folytattak. Petőfi ez idő alatt számos költe­ményt irt s a «Szép levél» a Szatmáron irt költemé­nyek közül a 21 -ik. Természetesen ily adatokra csak a költő kéziratának tanulmányozása vezet rá ; mert a kézenforgó kiadások megfoghatatlan bölcseségből a legbolondabb sorrendben adják a költő költemé­nyeit, a mi pedig épen Petőfi költeményeinél rend­kívüli hiba, kinek költeményei nyomon kisérik éle­tét. Ekközben aug. 5-én megtörtént a jegyváltás (1. «Augusztm 5-én»» czimü költeményét, s általában a tilalom daczára ki-kirándult máskor is Erdődre, mint Aranynak aug. 17-ről irja. Szatmáron még szept. 8-ig, esküvőjéig ült s utolsó költeménye, me­lyet ott irt «Azokon a szép kék hegyeken tul...» czimü a sorozatban a 107-ik. Tehát a «Szép levél» után még 12 költeményt irt esküvője előtt. E szerint a «Szép levél* az eljegyzése utáni időből, augusztus 20-ika tájáról való s a költő még két költeményében tesz róla említést. A «Megbántott a rózsám...» cziműben azt mondja el, hogy mint békéltek meg az első találkozáskor, mely a sorozatban a 96-dik s nyomban a «Szép levél» után következik; a 99-dik­ben «Csak ugy omlanak most hozzám...» cziműben meg igy szól: «Csak úgy omlanak most liozzám A szebbnél-szebb levelek! Minap egy gyei kedvesem majd Szivem repesztette meg» .... Ebben tehát világosan a fenti levélre czéloz. E köl­teménye, melye' szemmel láthatóan felesége iránti gyöngédségből húzott ki, valóságos hiány volt köl­teményei között, mely kiegészíti a költő szerelmi életének külső és belső történetét. A két költeményt itt közöljük : I. A betegséggel szomszéd a halál... A betegséggel szomszéd a lialál. Gyógyulj meg édes, szép menyasszonyom ! Mivé leszek, lia ajkaid helyett Fejfádat csókolom ? Itt hagynál engem ? engem! és miért'? Hogy minél elébb föl az égbe menj ? Szebb lesz neked, szebb lesz velem a föld, Mint nélkülem a menny. Ne vidd el tőlem, oh sors, hívemet... Megénekeltem már egy holt leányt... Ne kívánd, hogy két koporsó közé Szoruljak, ne kívánd! Hagyd meg nekem, sors, hagyd meg őt nekem I Hisz ő a dij egy olyan életért, A mely beillik kínkereaztnek is, Ha nem nyer semmi bért. O mennyországom, földi örömem, Földi virágom, égi csillagom, O a mindenség reám nézve és Oda nem adhatom. Vagy vidd el őt kegyetlen hatalom, Vidd el, de véle így ha távozál... Egy tőr megnyitja szívem ajtaját, S lelkem utána száll. (Szatmár.) II. Szép levél... Szép levél, a melyet írtál, Eletemnek élete! Benne elméd minden fénye S szíved minden melege. Oly forróan fested és oly Édesen szerelmedet, Es, ki hinné ? nekem még is Fáj, nagyon fáj leveled. Egy redő ült homlokomra, A midőn elolvasám, S a redő fáj, mintha késsel Hasították volna rám. Leveled virágbokor, de Kígyó lappang a tövén. Keresém én, nem lelém meg, De csípését érzem én. Készakarva vagy nem tudva Bántod ekkép lelkemet ? Mely téged oly véghetetlen' Es csak tégedet szeret. Ez kellett tehát egészen, Hogy az üssön új sebet, A kinek megorvosolni Kén a régiebbeket. Fuldokoltam a habokban, S kezemet fölemelém ... S te, hogy mélyebben taszíts be, Csak azért jöttél felém. Jer, leány, és csendesíts le, Jer; s nyugtass meg engemet, Mert az első sziklakőnél Szétlocscsantom fejemet. (Szatmár.) PETŐFI SÁNDOB. A püspök atyafisága, regény két kötetben, irta Iványi Ödön. Hosszabb idő óta nem igen jelent meg kevésbbé ismert szerzőtől könyv a tehetség annyi határozott jelével, annyi komoly igénynyel a figyelembe való vevésre, mint ez a regény. Kész írót mutat be, ki magvas tehetség, s irói tulajdonai nem közönségesek. «A püspök atyafisága» nem kísérlet, hanem jó regény. Szerkezeti hibája van elég, meséje szerteszét ágazik, hőse nem rokonszenves, nincs is benne kellő cselekvő erő; másik fő alakja (egy leány) szintén passzív, hanem a mű maga minden részében irodalmi színvonalon áll, még pedig tisztes­séges színvonalon. Elejétől végig érdekel, szépen, sokszor erőteljesen irva, köznapi helyek nélkül. A szerzőnek van eszméje, azokhoz a kifejezés szabatos­ságát és formaságát is megtalálja. Van élénk érzéke és megfigyelése az élet iránt. Alakját biztos kézzel festi, s mélyebben is birja jellemezni. A reális élet­hez vonzódik ; hatással voltak rá a franczia natura­listák, de nem utánzó ; eredeti tehetséggel dolgozik. A regény tárgya sem a megszokott. A forrongó magyar társadalmat igyekszik festeni, melyben emelkedők és sülyedők küzdenek, hogy új helyet foglaljanak, vagy megtartsák a régit, ha kell minden áron. A közéletnek nem egy ismert eseményét dol­gozta föl a regényben, sőt bele vette néhány alakját is, a nélkül, hogy pasquilt írna, vagy személyeket bántana, mert mindent saját költői tendencziájára használ föl. «A püspök atya fisága» nem épen találó czim, mert a mire ez vonatkozik, az a regény első epizódjai közt van, az pedig később mellékes lesz. Itt is úgy látszik, hogy közelebb mult idők ese­ményei lebegtek előtte, valamelyik püspök (a többi közt) a ki után nagyon megrongálva maradt a püs­pökség vagyona, melyet az atyafiság kiélt, mint jószágigazgatók, bérlők. A püspök atyafiságát Bacsóéknak nevezi a szerző, s ennek a nagy család­nak tagjai szerepelnek a regényben. Miután a püspö­köt kifosztották s miután a jólelkű püspök meg­halt, az atyafiság feljön Budapestre, a hol szintén van egy hatalmas Bacsó, a ki épen most emelkedik,

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents