Vasárnapi Ujság – 1893

1893-05-14 / 20. szám - Arany János és Petőfi Sándor. Gyulai Pál 338. oldal / Élet- és jellemrajzok

388 VASÁRNAPI UJSÁG. zött «álnok cseh» levágott fejét ábrázolja. Mel­lette van Anjou­ liliomos kardja. Mindkét lábán sarkantyús saru van, melyet lába szárára csa­vart szí­jjak tartanak. Férfias arczán elszánt komolyság ül. Érezzük és látjuk, hogy Toldi nemcsak kalandos vitéz, hanem tragikus hős, a milyenek Arany jelle­mezte. Csakhogy tragikuma nem külső, mint a szomorújátékok hőseié, hanem belső. Szivét bánat marczangolja, lelkét bú emészti. Bűnhő­dik könnyelműségéért, melylyel Piroskát elját­szotta, s elvesztett lovagi becsületéért. Ezért bujdosik messze földre, vív száz csatát, keresi a halált, nyomorog és küzd. Végre e nagy szenve­dések árán tisztul meg lélekben és erkölcsben egyaránt. A művész ezt az önmagával meghasonlott, az emberekkel és saját lelkével harczban álló, s természeténél fogva rettenthetetlen hőst állítja elénk, a kiről Arany két sorban oly találó képet rajzolt: «Mint komor bikáé, olyan a járása, Mint a barna éjfél, szeme pillantása,» Megkapó ellentéte Toldinak a talapzat másik felén levő Piroska, a­ki átszellemült arczczal pillant fel a költőre és tölgykoszorút nyújt fel neki. Piroska a Toldi-trilogia legköltőibb alakja, a­kit Arany szive vérével rajzolt meg és költői kedélye aranyos derűjével sugározott körül. «Toldi szerelmé»-nek egyik legragyogóbb része a hatodik ének bevezetése, melyben Arany lírai ömlengéssel emlékszik meg leányáról és bálvá­nyozott unokájáról: «Az a komoly érzés játszi kedély mellett, Melyért idegennek is szeretni kellett. Nyilt szív, ajak és arcz, nevető nagy Róla vetett árnyék: de nem ő az még kék szem... sem.» Szerencsés ötlete volt a művésznek, hogy a népköltészet múzsáját Piroska alakjában tün­tette fel. A bájos leányalak magyar ruhába van öltöztetve s bár arcza hasonlít az antik szob­rokhoz, de azért igazi magyar tipus. Stroblnak szerencséje volt e két mellékalak mintázásában, hogy kitűnő modelljei voltak. Akkortájt mintázta ugyanis Széchenyi Béla gróf leányának, Széchenyi Alice grófnőnek a mell­szobrát. A fiatal grófnő azután megengedte a művésznek, hogy Piroska alakjához felhasz­nálja az ő sikerült mellszobrát. Toldi mintázá­sához pedig a magyar athletikai klub legrobusz­tusabb bajnokai ültek a művésznek. Innen ez alakok plasztikai közvetlensége. A szobornak kiegészítő része még elől a turul-madár, mely lanton áll s hátul két ál­arcz, mely Aranynak Aristophanes-fordításaira vonatkozik. Egyetlen felirata az emléknek: «Arany» és alatta egy arany csillag. A szobrot a volt Turbain, jelenleg Beschor­ner-féle budapesti érczöntő műhelyben öntötték bronzból. Öntése kitűnően sikerült. A sárgás érczet antik patina fedi. Az alakok másfélszeres ember nagyságban készültek és súlyuk mintegy kétszáz méter mázsa. A talapzat haraszti kőből épült, Schickedanz Albert tanár tervei szerint. Az egész renais­sance stílusban van tartva, de görög és római ornamentikája némileg kapcsolatba hozza Nemzeti Múzeum klasszikus főhomlokzatával. a A szoborbizottságnak, jóllehet a szobor néhány rövid esztendő alatt készült el, három elnöke volt: Trefort Ágoston, Stoczek József és Eötvös Loránd báró. Az elsőnek köszönhető, hogy a szobor a múzeum kertjében nyert el­helyezést. A szobor helyének kijelölése sok vi­tára adott okot. Trefort azután, nehogy a vita mind inkább elmérgesedjék, a múzeum kertjét hozta javaslatba, a­melyet a bizottság is elfo­gadott. Ott áll az érczszobor nemzeti kincseink tár­háza előtt s büszkén hirdeti — nem Arany nagy­ságát, mert azt minden emléknél jobban hirde­tik az ő munkái, — hanem a magyar nemzetnek nagy költője iránti elismerését és kegyeletét. Dr. KOVÁCS DÉNES: Fekete fényképe után rajzolta Goró L. AZ ARANY-SZOBA NAGY-SZALONTÁN. so. SZÁM. 1893. 40. ÉVFOLYAM­ ARANY JÁNOS MŰVEINEK UTOLSÓ KIADÁSAI. Arany János munkáinak legteljesebb kiadása Ráth Mórnál jelent meg. Az utóbbi évtizedben ez a kiadónk terjesztette a költő műveit legin­kább. Még magával a költővel egyezkedett Ráth­ az utolsó teljes kiadásra, de annak megindultát már Arany nem érte meg. Ugyancsak ő adta ki a hátrahagyott verseket, prózai műveket és leve­lezést is. Ráth Mór kiadásai a következők : Arany János összes munkái, hátrahagyott iratai és levelezése. Fényes emlék-kiadás. Legna­gyobb 8-rét, dupla velin-papiron, csak néhány példányban nyomtatva. (Edition de l'amateur.) Szá­mos műmelléklettel, facsimilével, stb. 12 kötet. Fűzve 55 frt. Könyvkedvelők rendkívül díszes félbőrköté­sében 90 frt. Összes munkái, hátrahagyott iratai és levele­zése. Első teljes díszkiadás, 12 nagy 8-adrétű kötet. Fűzve 40 frt 60 kr. Fényes díszkötésben 58 frt. Könyvkedvelők félbőrkötésében 63 forint. Angol kö­tésben 52 frt. Összegyűjtött munkái. Kis 8-r. kiadás, nyolcz kö­tet. Fűzve 15 frt. Fényes díszkötésb. 23 frt. Angol kötésben 20 frt 60 kr. Hátrahagyott iratai és levelezése. Nagy 8-rétű díszkiadás, négy kötet. Tartalom : I. Arany László bevezetése. Önéletrajz. Versek. Jegyzetek. II. Arany László bevezetése és jegyzetei. Prózai munkák. III. IV. Arany László bevezetése és jegyzetei. Arany Já­nos levelezése író barátaival. Mellékletek: Rézmet­szetű arczkép azon olajfestményű mellkép után, melyet Horovitz Lipót festőművész egy 1863-ki fény­kép — Arany első fényképi fölvétele — nyomán ké­szített. Rézmetszetű arczkép azon fénykép után, mely 1880-ban készült és melyre a «Melyik talál» költeménye vonatkozik. Ezen költemény hasonmása az arczkép alatt látható. Petőfi által 1847-ben raj­zolt arczkép és a nagy-szalontai Csonka-torony Petőfi által készített rajza. Arany Jánosné, leánya Juliska és unokája Széll Piroska arczképei. Arany János szü­lőházának, Nagy-Szalonta főterének és csonka tor­nyának látképei. A geszti park és remetelak Mé­szöly Géza festménye után. Arany nagy-kőrösi lakó­házának látképe. Az Arany-család azon czímere, színnyomatban, melyre Toldi Szerelme XII. éneké­nek 112. strófája vonatkozik. Arany János 4 költe­ményének és 4 levelének hasonmása. Petőfi Sándor Arany Jánoshoz intézett első levelének és költemé­nyének, úgy Arany Petőfi Sándorhoz intézett levelé­nek hasonmása 1847-ből. Tompa Mihály Arany Já­noshoz intézett leveleinek hasonmásai köztük 1868. julius 31-éről kelt, kevéssel halála előtt írt utolsó levele. Arany János síremléke stb. Fűzve 15 frt 60 kr. Fényes díszkötésben .22 frt. Könyvkedvelők fél­bőrkötésében 23 frt. Angol kötésben 19 frt 60 kr. E kiadásból közli lapunk mai száma Arany János­nak 1863. és 1880. évi arczképét, Petőfi Sándor Aranyhoz intézett levelének és költeményének, úgy­szintén Arany János «Szívmorál» czimű költemé­nyének hasonmását. Koren István, Petőfi Sándor aszódi tanítója. Háry Gyula rajza ARANY JÁNOS SÍRJA BUDAPESTEN A KEREPESI­ ÚTI TEMETŐBEN. PETŐFI SÁNDOR ASZÓDI TANÍTÓJA. — Koren István. — A szarvasi temetőben immár két sír dombo­rul, hova a magyar irodalom mivelői kegyelettel tekinthetnek. Az egyik sir hantja besüppedt, fejénél az obeliszket bevonta az idő moha. E sír­ban nyugszik a magyar irodalom legrapszodi­kusabb talentuma, Vajda Péter; a másik sírt a napokban hantolták fel. A nyirkos temetőrögök­ből nem serkedt még egy fűszál sem a tavasz melegétől. E sírnak néhány napos lakója Koren István, egykor Petőfi tanára Aszódon. A napok­ban temették el az érdemes férfiút hatvan éves tanári működés után. Ravatalánál öregapák gyászoltak, mint volt tanítványok. Karakterisz­tikus alakja hunyt el vele a régi tanároknak, a­kinek nem eszköz volt a tudomány, hanem él­vezet addig, míg megszerezte. Jellemzően bizo­nyítja ezt az a körülmény, hogy mikor ötvenkét éves tanári működése után 79 éves korában nyugalomba vonult, elhatározta, hogy megtanul görögül. Félévi kitartó tanulás után már beszélte Homeros nyelvét. A mai gyenge idegű nemze­dékben ilyen akaraterőt találni ritkán lehet. Hogy az iskola lelke a tanító, Korén mindjárt pályája kezdetén igazolta. 1832-ben hívták meg Aszódra az ottani algymnáziumhoz, és már 1835-ben szép hírt szerzett az ő donatusainak, meg syntaxistáinak. Petrovics István mészáros­ember létére azzal igyekezett elhárítani Sándor fiáról az esetleges «veszélyeket», hogy Aszódra vitte Korén keze alá. Az érdemes tanár maga így mondta el ezt nekem : 1835 sz­eptember 3-án mutatta be az apja Petőfit. Korához képest elég jó növésű, külön­ben makacs fiúnak látszott. Apja a szülői szeretet megindító szavaival kért, hogy vi­gyázzak jól a gyerekre. Megjegyezte, hogy Pesten a fiú mindig csatangolt. Arra is kért, hogy vállaljam el fiát kosztba, de arra, le­gényember lévén, nem vállalkozhattam. Hogy azonban Sándor felügyeletem alatt legyen, abban egyeztünk meg az apával, hogy ott fog kosztolni a fiú is, a­hol én. Így került Neumann­ékhoz. Azonban nem sokáig voltunk így, mert Neumannéknál való étkezésem életemnek ko-

Next