Vasárnapi Ujság – 1899
1899-08-13 / 33. szám - Teleszky István (arczképpel). Dr. K. E. 554. oldal / Élet- és jellemrajzok - Petőfi sajtópöre. Lampérth Géza 554. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
554 33. SZÁM. 1899. 46. FSVFOLYAW. nevében Szentgyörgyi István búcsúztatta el a halott művészt. A Nemzeti Szinház nevében Ivánfi Jenő szólott. A gyászének elhangzása alatt a koporsót a színtársulat férfitagjai emelték a gyászkocsira. Délután 4 óra volt, mikor megindult a hosszú, impozáns gyászmenet a temető felé. Valamennyi felekezet harangjai szóltak, s az üzleteket az egész útvonalon bezárták. Díszruhás lovasrendőrök nyitották meg a lassú, ünnepélyes menetet, mire a különböző egyletek és testületek következtek gyászbavont lobogóik alatt, majd a gyászoló közönség sűrű, fekete sorai haladtak, közöttük a kolozsvári társaság ez idő szerint otthon tartózkodó előkelőségei s a Petőfi-társaság, az Országos színészegyesület, a budapesti színházak s a nagyváradi újságok küldöttei. A gyászhintó előtt koszorús kocsi haladt, sűrűn teleaggatva koszorúkkal, melyek a gyászkocsit s a koporsót is egészen elborították. A merre a temetés elvonult, az utczának két oldalán mindenütt nagy közönség állott sorfalat. A temetőben a díszsírhelyet, melyet a város Sámi László sírja közelében jelölt ki E. Kovács Gyula számára, ezrekre menő közönség állotta körül. A gyászos özvegyet Bölöny intendáns vezette, s mellette volt két leánya, s az elhunyt mostoha fiai: Eszterházy Sándor és László. A sírnál a Petőfitársaság nevében Bartók Lajos szólt következőleg : «Még a tavasszal itt dörgött szózata Petőfi ünnepén : «Ott essem el én, a harcz mezején». És már ősszel a költő ihlete beteljesedett rajta. Elesett a harcz mezején, a magyar művész csatáját diadallal víva meg. Petőfi hantjaira bukott. Az Apotheozis, a mit a halhatatlan költő fölött hangoztatott, az övé is lett. Hattyúdalával a félisten bajtársává jegyezte el magát örök időkre. Nagyon szívéből mondta, amit mondott. Nem a színész beszélt s Petőfi meghallotta őt, kezét nyujtá utána és fölemelte magához. Méltónak találtatott. Ahol a titán a letiport szabadságért viaskodott, ő félszázad után égi áldozatot mutatott be emlékének. Harczi viharban villámcsapás sújtotta le Petőfit, az ünnep derült egéből egy fényes napsugár hamvasztotta el Kovács Gyulát. Egy napsugár, igen . . . de ez a sugár saját szivéből fakadott, az égből elrabolt prométheuszi szikra volt az. Az eszményiség, magyar művészet, hazaszeretet, olthatlan lelkesedés, — ez ölte meg.» Ezután még Follinus Aurél beszélt a kolozsvári nemzeti szinház nevében és Márki Sándor az erdélyi irodalmi társaság nevében. A felhantolt sírt koszorúkkal, virágokkal egészen elborították. Kolozsvárott mozgalom indult meg, hogy E. Kovács Gyulának díszes síremléket emeljenek. Az elhunyt emlékezetének megörökítésére báró Feilitzsch Arthur képviselő elnöklete alatt gyűlést tartottak. A gyűlés, kiegészítve magát a Petőfitársaság erdélyi tagjaival és az erdélyi részek előkelőségeivel, Jókai Mór díszelnöksége alatt bizottsággá alakult s Kovács síremléke és szobra javára országos gyűjtést indít. A bizottság elnökei : Bölöny intendáns, Esterházy Kálmán gr., Feilitzsch Arthur báró ; alelnökök : Bartók Lajos, Sándor József, Szász Gerő, Szvacsina Géza. Megemlítjük egyszersmind, hogy E. Kovács Gyula hátrahagyott költeményeit az elhunyt leányai : Ilona és Etelka összegyűjtve, önálló kötetben ki fogják adni. Az elhunyt művész életének főbb adatait lapunk múlt heti számában közöltük. Most két arczképét mutatjuk be, amelyek egyike Kriesch Aladár festőművészünknek 1896-ban természet után fölvett rajza, a másik pedig legújabb fényképi felvétel után készült. Egyszersmind egy jelmezképét is bemutatjuk ; ez a művészt, mint idősb báró Wesselényi Miklóst tünteti fel a «Száz év előtt» czímű színműből, mely az erdélyi színészet száz éves jubileuma alkalmával a kolozsvári nemzeti színházban rendezett díszelőadáson 1892-ben került szinre. Közöljük ez alkalommal a kolozsvári nemzeti szinház rajzát is, mely 1821 óta áll fenn s a mely az utóbbi évtizedekben E. Kovács Gyula annyi diadalának színhelye volt s a honnan most eltemették, hoz» czímű szenvedélyes, köztársasági szellemű költeménye miatt rendelt el Bécsből 1848 május hó 5-én Ferdinánd király. Petőfi ezt az ismert és az akkori idők lázas, forrongó hangulatával magyarázható költeményét (dBármit mond a szemtelen hízelgés, Nincsen többé szeretett király» ... visszatérő sorokkal) 1848 április havában irta, nem sokára «Talpra magyar» és a «15-ik márczius» után, a Külön lapokon nyomtatta ki és úgy terjesztette szerte az országban. A felelős magyar minisztérium kérdését oly kedvezően megoldó márczius 30-iki királyi leirat hatása alatt álló nemzet nagy részére koránsem lelkesítőleg, sőt megdöbbentően s visszatetszést keltve hatott a költeménynek féktelenül csapongó hangja. Csak kisebb számban voltak azok, akik úgy magyarázták, hogy a vers nem egyenesen Ferdinánd király ellen, hanem általában a köztársaság érdekében a királyság intézménye ellen volt intézve. A visszahatás legelsőbben egy szintén röplapon, Kassán, Werfer Károlynál «F . . . Király Petőfi Sándorhoz» czímmel kiadott vers alakjában jelentkezett. Az ösmeretlen szerző magát Ferdinánd királyt szólaltatja meg ebben a versben, aki visszautasítván a gyűlölet vádját, szelid hangon kijelenti, hogy e költeményre nem szolgált rá. Erősebb hangon szólt Petőfi költeménye ellen, egy másik «Honfi-szózat» czímmel Debreczenben a «Debreczen-Nagyváradi Értesítő»-ben «Mező Dániel, hajdu-böszörményi nemzetőr és társai» aláírással április 21-én megjelent vers. Erdélyben s különösen a székely földön kőnyomatú példányokban terjedt Petőfi verse s az akkori kormányzó, gróf Teleki József, Brassóba, Szebenbe, Maros-Vásárhelyre árultatását tiltó rendeleteket küldött. Az erdélyi kanczellária pedig V. Ferdinándhoz fölterjesztést tett, mellékelvén a költeménynek egy példányát is. Erre indították meg aztán Petőfi ellen a sajtóügyi eljárást V. Ferdinánd királynak Bécsből, május 5-én István nádorhoz intézett következő sajátkezű leiratával: Lieber Herr Vetter Erzherzog Palatin ! Beyfolgend übersende Ich Ew. Liebden ein von Alexander Petőfi verfasstes Gedicht «an die Könige», das auf dem Umsturz der bestehenden Verfassung und Vernichtung des königlichen Ansehens gerichtet ist, zu dem Ende, damit Sie darüber nach dem neuen ungrischen Pressgesetze die entsprechende Verhandlung einleiten. Wien, den 5 May. 848. Ferdinand m. p. (Magyarul: Kedves unokaöcsém, Főherczeg Nádor ! Ide csatolva átküldők kedvességednek egy Petőfi Sándortól szerzett, «A királyokhoz» czimű költeményt, mely a fönnálló alkotmány fölforgatására és a királyi tekintély megsemmisítésére irányul, a végből, hogy erre vonatkozólag az új magyar sajtótörvény szerint az eljárást megindítsa. Bécs, 1848. máj. 5. Ferdinánd s. k.) A királyi leirat május 8-án érkezett le a nádori hivatalba, ahol következőkép iktatták be : «1084. sz. Ugyan Fölséges Urunk kéziratánál fogva, Petőfy Sándornak, a királyokhoz czimzett költeményét, mint az alkotmány és királyi tekintély megsemmisítésére irányzottat, a legújabb magyar sajtótörvények szerint leendő elitélés végett átteszi.» Az elintézés rovatában ez áll : «Deák Ferencz igazságügyminiszter úrnak a költemény a legfelsőbb kézirat másolatával* szükséges intézkedés végett áttétetik.» Deák Ferencz igazságügyminiszterhez a következő átirat kapcsán lett volna a királyi kézirat és a költemény másolata átküldendő : 1084. Kedves Minister Ur! Petőfy Sándornak ide, mellékelt költeménye, a királyokhoz, legfelsőbb kézirat mellett, az e miatt a legújabb sajtótörvény szerint leendő eljárás okáért küldetvén le, — ugyanezt, a mondott kézirat másolatával e részbeni szükséges intézkedés végett teszem át Minister Úrnak. Budán, Pünkösd-hó 8-án 1848. István Nádor s. k. k. helytartó. Deák Ferencz, Igazságügyi Minister Urnak. Valószínű, hogy Deák Ferencznek tudomására sem jutott az egész dolog, mert, hogy a további hivatalos eljárás megakadt, arra enged következtetni az, hogy az iratok a «levéltárba» jelzéssel ellátva a nádori hivatalban maradtak. Lamperth Géza, TELESZKY ISTVÁN. 1836—1899. A magyar közéletnek ismét vesztesége van. Törvénytudósaink egyik kitűnőségét vesztettük el a kiváló tehetségű s nagy képzettségű Teleszky Istvánban, a ki éles és bonczoló jogász-elmével fáradhatatlan s kitartó munkásságot egyesített magában. Először az ügyvédi pályán tűnt föl, majd évek során át a képviselőháznak volt tagja, miközben tevékeny részt vett különösen az igazságügyi törvények alkotásában és kodifikálásában. Később pedig mint államtitkár öt évig volt egyik vezérférfia az igazságügyi kormányzásnak. Teleszky István 1836. évi április 4-én született Szatmáron, hol atyja orvos volt. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, s huszonkét éves korában már megszerezte a jogtudori oklevelet. Ezután két évvel ügyvéd lett s Nagy-Váradon nyitott irodát. Ifjú korában egyebek közt nagy emlékezőtehetségével tűnt fel. De komolysága és szorgalmas tanulása mellett a régi híres bihari bálokban is kedvelt egyéniség volt. Nagy-Váradon való letelepedése után Biharmegye csakhamar tiszteletbeli alügyészszé, majd Biharmegye és Nagy-Várad város is tiszteletbeli főügyésszé választotta; kiváló érdeme volt a nagyváradi ügyvédi egyesület megalakításában, melynek szakosztályi elnökévé is lett. Pályájának első tíz évét főleg ügyvédi és tudományos munkásságának szentelte. Ügyvédi irodáját nem annyira a közönséges mindennapi ügyek, mint inkább nagyobb és bonyolódottabb perek, jogtanácsok és szakvélemények szolgáltatása foglalkoztatta. A tudományos téren egyre nagyobb figyelmet keltett maga iránt a jogászgyűlések vitáiban való részvételével és a szaklapokban megjelent czikkeivel. 1873-ban jelent meg első műve: «Az általános magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének birálata.» Különösen az örökösödési joggal foglalkozott; erről szól . Ugy ez a másolat, mint a Deák Ferenczhez intézett nádori átirat az Országos Levéltár nádori iratai között van ; a költemény és az eredeti királyi kézirat azonban nincs a csomóban. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a nádori hivatal irataiban Petőfi neve y-nal van irva. Dunky fivérek fényképe után. E. Kovács Gyula, mint id. báró Wesselényi Miklós a ,,Száz év előtt" czíműi színműben. PETŐFI SAJTÓPÖRE. Megsárgult régi hivatalos írások őrzik emlékét s a legfelsőbb hatóságokon, meg V. Ferdinánd királyon és István nádoron kívül talán senki sem tudott és nem tud máig sem arról a sajtópörről, a melyet Petőfi ellen .A királyok-