Vasuti és Hajózási Hetilap, 1930 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-15 / 1-4. szám

XXXII. évfolyam 1 -4. szám VASÜTI ÉS HAJÓZÁSI HETILAP A „MAGYAR VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI KLUB“ KÖZLÖNYE Budapest, 1930 január 15. Megjelenik minden szombaton (Egyelőre havonkint jelenik meg) Felelős szerkesztő Dr. ESZLÁRY ISTVÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., Csengery-utca 68. szám TELEFON 225-98 Postatakarékpénztári csekkszámla 4 8785 A vasúti árufuvarozás. Az új Vasút Üzlet- szabályzat és Magyar vasúti árudíjszabás L rész A) szakasza. Irta: Unghváry József máv. főintéző. A »Vasúti és Hajózási Hetilap« múlt évi 31—34. és 39—43. számaiban megjelent, a m. kir. államvasutak személydijszabásának fejlődésével és annak fontosabb irányelveivel foglalkozó cikkben jelzett intenciónak meg­felelően, az alábbiakban röviden ismertetni óhajtjuk a vasutak árufuvarozását szabályozó Vasút Üzletszabály­zatot, illetőleg a vasutak által ennek alapján kiadott Magyar vasúti árudijszabás I. rész A) szakaszt. /. Történelmi visszapillantás. A vasútnak, mint fuvarozási eszköznek a javak ki­cserélése utján a gazdasági életet átalakító hatása elvitat­hatatlan. A vasút megjelenése előtti időben a javak kicseré­lése kizárólag a közutakon végzett fuvarozás utján tör­tént. A közúti fuvarozás szabad egyezkedés tárgya volt, semmiféle korlátozásnak nem volt alávetve. A fuvardijat egyedül a verseny szabályozta. A vasút a közúti fuvarozást azokról a területekről, ahol létesült, illetőleg, amelyeket érdekkörébe vont, kiszo­rította. A közúti fuvarozás kénytelen volt a vasúttól és vasúthoz való fuvarozásra áttérni, illetőleg a vasúttól távol eső oly területekre vonulni, ahol a vasút versenye nem érezhető. A vasút azon a területen, ahol berendezkedett, olcsó­ságánál, gyorsaságánál, biztosságánál és nagytömegű szállításra alkalmas voltánál fogva versenyen felül áll, ennélfogva ha ezt a kedvező helyzetét egyoldalúan, kizárólag üzleti szempontból használná ki, a fuvarozta­tók ki volnának szolgáltatva a vasút Önkényének. A kormányok a vasútnak ezt a kizárólagos helyzetét azonnal felismerték és igyekeztek azt a díjszabások magasságának, nyilvánosságának, az egyenlő alkalmazás feltételének, valamint a fuvarozási kényszernek kikötése utján korlátozni és a vasutakat az ország közgazdasági és kereskedelmi politikájának szolgálatába bevonni. »Az ország közjavát és kereskedését gyarapító ma­gányos vállalatokról« szóló 1836. évi XXV. t.-c. 4. §-a a vasútak »használati bér«-ének megállapítását a vállal­kozókra bízta ugyan, de azzal a rendelkezéssel, hogy a bér »az utasok és szállítók által minden különbség nélkül fizetendő«, az egyenlő elbánás elvét is kimondotta. Az ennek a törvénynek alapján az »Első magyar Pozsony—nagyszombati lóvonatu vasúttársaság«-gal 1839 április hó 16-án kötött szerződésben a fenti elveken felül a díjszabás maximuma és a nyilvánosság elve is kifejezésre jutott, kimondván a szerződés, hogy: »a vitelbér... több fő­helyeken, nyomtatott táblákra függesztett tarifa szerint szemelykülönbség nélkül szedettessen« és »minthogy a bérfizetés legnagyobb mennyisége az érintett tarifában a vállalkozó társaság által önként megállapittatott, annak felemelés nélkül leendő megtartására zsinórmértek gyanánt a társaság köteleztetik, az alábbszállitás szabadsága, midőn érdekében íeend, magától értetődvén«. Az ebben az időben létesített vasutak díjszabásaikat hirdetmény alakjában adták ki, amely hirdetmény a sza­bályzati, szállítási és díjszabási feltételeket, va’amint a menetdijakat és díjtételeket tartalmazta. A fuvarozási kényszer elvét először az 1851 október hó 16-án kiadott császári rendelet (Kaiserliche Ver­ordnung mit welcher eine Eisenbahnbetriebsordnung für alle Kronländer erlassen wird) mondotta ki. A vasút fuvarozási feltételeit magában foglaló »Vasút Üzletszabályzat«-ot nálunk először 1853-ban az osztrák államvasutak igazgatósága adta ki az osztrák vasutak részét képező magyar vasúti vonalakra nézve. Ezt követőleg 1857-ben az abszolutisztikus koimány által jóváhagyott üzletszabályzat adatott ki, amit 1863-ban újabb kiadás követett. Az alkotmányosság helyreállítása után az 1867. évi XVI. t.-c. a fenti üzletszabályzat to­vábbi érvényben maradásátTendeli. A legközelebbi üzlet- szabályzatot a kormány 1872-ben rendeleti utón léptette életbe és 1874-ben átdolgozva újból kiadta. Az 1875. évi XXXVII. t.-c. (Kereskedelmi törvény) a vasúti fuvarozást kereskedelmi ügyletnek minősíti és azt részletesen, mégpedig az 1874-ben kiadott üzletsza­bályzattal összhangban, szabályozza. Ezen idő után 1893 január 1-én, 1910 január 1-én és 1928 október hó 1-én adott ki a kormány uj üzletsza­bályzatot. Ezeknek kiadására az impulzust a viszonyok változásán felül a »Nemzetközi egyezmény» adta meg. Az országok egymásközötti közvetlen forgalmát hát­rányosan befolyásolta az a körülmény, hogy az egyes országok kereskedelmi törvénye, fuvarozási joga és vasút- üzletszabályzata egymástól lényegesen eltérő. Ezért az európai államok a svájci kormány kezdeményezésére államaik vasútainak egymásközti forgalmának szabá­lyozására egyezményt kötöttek. Az első ily egyezmény (A vasúti árufuvarozásra vonatkozó nemzetközi egyez­mény) 1893 január hó 1-én lépett életbe és az 1892. évi XXV. t.-c.-kel törvénybe iktattatott. Ez a törvény fel­hatalmazta a kormányt arra, hogy az egyezmény hatá- rozmányait — még pedig azon részeiben* is, amelyek a kereskedelmi törvénnyel ellentétben állanak — a belföldi fuvarozásra is kiterjeszthesse. Ennek alapján adatott ki az 1893 január 1-től érvényes Vasút Üzletszabályzat, majd a Nemzetközi egyezményt módositó pótegyezmények alapján az 1910 január 1-től érvényes üzletszabályzat, amelyek a törvény felhatalmazása folytán a kereskedelmi törvénytől már részben eltértek. A világháborút lezáró békekötések után megindult nemzetközi forgalom újból felvetette a Nemzetközi egyez­mény megújításának kérdését és az európai államok 1928. évi október hó l-ével újabb egyezményt kötöttek, amely­nek árufuvarozási része az 1928. évi III. t.-c. útján az ország törvényei közé felvétetett. Ennek a törvénynek felhatalmazása alapján a kormány ugyancsak 1928. évi

Next

/
Thumbnails
Contents