Vasuti és Hajózási Hetilap, 1930 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-15 / 1-4. szám
VASÚTI ÉS HÍVJÚZIÁSI HETILAP 14. szám október hó 1-ével új Vasút Üzletszabályzatot adott ki, amely a kereskedelmi törvény rendelkezéseitől több részében eltér és amely jelenleg is érvényben van. A vasúti fuvarozás feltételeit megállapító Kereskedelmi törvény, Nemzetközi egyezmény és Vasút Üzletszabályzat nem rendelkeznek minden felmerülhető konkrét esetre, hanem csak a fuvaroztató feleket és a vasutakat megillető jogokat és feltételeket állapítják meg, ellenben felhatalmazzák a vasutakat arra, hogy a részleteket — megfelelő kereteken belül — a díjszabások útján szabályozzák. Az árufuvarozásról szóló Nemzetközi Egyezmény végrehajtása céljából szükséges intézkedések közül azok, amelyeket az egyezményt elfogadó valamennyi vasút magára nézve érvényesnek ismer el »egységes kiegészítő határozmány«-ként, azok pedig, amelyeket csak egyes csoportok az egymásközti forgalmukban érvényesítenek, »köteléki kiegészítő határozmány«-ként vetettek fel a vasutak által kiadott Nemzetközi vasúti árudíjszabásba. A belföldi árufuvarozásra vonatkozó ezek a részletes intézkedések a »Magyar vasúti árudíjszabás I. rész A) szakaszába mint »végrehajtási határozmány«-ok vetettek fel. Minthogy a vasúti politikát a kormányzat irányítja, természetes, hogy a vasutak csak a felügyeleti hatóság (kereskedelmi miniszter) jóváhagyásával vehetnek fel a díjszabásba végrehajtási határozmányt. II. Az új Vasút Üzletszabályzat és a Magyar vasúti árudíjszabás I. rész A) szakasz. Az üzletszabályzat kidolgozásánál az volt a vezérgondolat, hogy a Nemzetközi egyezmény rendelkezései — amennyiben azok a hazai viszonyoknak megfelelnek — a konformitás érdekében lehetőleg változtatás nélkül vétessenek fel, a fuvaroztatók és a vasutak kívánságainak összeegyeztetése alapján szükségesnek mutatkozó rendelkezésekkel kiegészíttessenek, az előző Vasút Üzletszabályzatnak a gyakorlatban kitűnt hiányosságai pedig kiküszöböltessenek. Ugyanez a gondolat vezette a vasutakat is az új Magyar vasúti árudíjszabás I. rész A) szakasz megalkotásában. E helyen a Vasút Üzletszabályzatnak, illetőleg a Magyar vasúti árudíjszabás I. rész A) szakaszának azon lényegesebb módosításaira mutatunk rá, amelyek a fuvaroztatókra, illetőleg a vasútra könnyítéseket vagy megszorításokat tartalmaznak. Szerkezeti különbség, hogy az élőállatok fuvarozására vonatkozó szabályzati rész, amely előzőleg az üzletszabályzat B) mellékletét képezte, magába az üzletszabályzatba vétetett fel, továbbá, hogy a feltételesen fuvarozható tárgyakra vonatkozó szabályok összessége, amelyet eddig a C) melléklet tárgyalt, B) melléklet megjelölést nyert. Az üzletszabályzat a kereskedelmi törvénynek megfelelően, a dolog jogi természetéhez simulóan a vasúti szállítást fuvarozási ügyletnek tekinti és eltérőleg az előző üzletszabályzatoktól, nem »szállítási«, hanem »fuvarozási» szóval tárgyalja. (Személyfuvarozás, árufuvarozás, fuvarozási érdek, fuvarozási határidő, stb.) A »Hullafuvarozás«-ról rendelkező VI. címben lényeges módosítás az esetleges félreértések végett az 56. §-ba, illetőleg annak I. végrehajtási határozmányába felvett az a rendelkezés, hogy a hullafuvarozásra nézve azokra az esetekre, amelyek a hullafuvarozásról szóló címben nem szabályoztattak, az árufuvarozásra vonatkozó rendelkezéseket illetőleg végrehajtási határozmányokat kell megfelelően alkalmazni. Az élőállatok fuvarozását szabályozó VII. címben új az 57. §, VIII. végrehajtási határozmánya, amely a fuvaroztatók régóta hangoztatott kívánságának megfelelően megengedi, hogy tartályokban feladott állatküldeményeket és az azokkal együvé rakható árukat közös fuvarlevéllel is fel lehet adni. Az áruk fuvarozására vonatkozó Vil. címben lényesebb módosítások a következők: A feltételesen fuvarozható tárgyakra vonatkozó 66. §-ba nem vetettek fel az eddigi üzletszabályzat 54. §12. B) 1. pont alatt felsorolt arany- és ezüstrudak és egyéb drágaságok, amelyek ennélfogva nem tartoznak a feltétetelesen fuvarozható tárgyak közé. A 68. §. (1) bek. e) pontja eltérőleg az árufuvarozásról szóló Nemzetközi egyezménytől, azonban a kereskedelmi törvény 395. §-ának megfelelően nem követeli meg a fuvarlevél aláírását, hanem csak azt rendeli, hogy a feladó a fuvarlevélbe nevét vagy cégét jegyezze be. A (2) bek. b) pontja, valamint a 77. §. (1) bek. lehetővé teszi a gyakorlati élet azon követelményének teljesítését, hogy a feladó a vámhivatali vagy egyéb hatóságok által előírt okmányokat valamely állomáson, ahol azokra a kezelésnél szükség van, letétbe helyezhesse. A (11) bek. a fuvaroztatók régi kívánságának megfelelően megengedi a fuvarleveleknek írógéppel és a fuvarlevélmásodpéldánynak átnyomás útján való kiállítását. A 74. §. (5) bek. az árufuvarozásról szóló Nemzetközi egyezmény 12. cikkének megfelelően azt az új rendelkezést tartalmazza, hogy a feladó a csomagolásnak a fuvarlevélen el nem ismert, külsőleg felismerhető hiányosságaiért is felelős, ha a vasút a hiányosságok fennállását bebizonyítja. Az előző üzletszabályzat 62. §. (3) bek. szerint a feladó ily esetben csak akkor volt felelős, ha csalárdul járt el. A 77. §. (3) bek. az árufuvarozásról szóló Nemzetközi egyezménnyel egybehangzóan a vasutat felelőssé teszi a fuvarlevélben felsorolt és ahhoz csatolt iratok elveszéséből származó következményekért. A 83. §. (1) bek. az utánfizetési kötelezettséget a fuvardíjpótlékra, egyéb költségekre és a helytelen kiszámításon felül bármely okból történt helytelen beszedésre is kiterjeszti, a (3) bekezdés pedig az utánfizetési, illetőleg visszatérítési összegek után kamatfizetési kötelezettséget állapít meg. A 84. §. (3) bek. a beszedett utánvét kifizetésére határidőt állapít meg, mégpedig a nemzetközi forgalomban érvényes 3 hónapi idővel szemben 30 napot, késedelmes kifizetés esetén pedig kamat fizetésére kötelezi a vasutat. A 85. §. (2) bek.-hez tartozó I. végrehajtási határozmány a gyakorlati élet követelményének megfelelően módot nyújt arra, hogy a feladó a készpénzelőleg leszállítására vagy visszavonására is rendelkezhessék. A (12) bekezdés szerint a feladónak a fuvarozási szerződés módosítására való joga akkor szűnik meg, ha a vasút a fuvarlevelet az átvevőnek kiadta, vagy ha az átvevő igényt emel. A rendelkezési jog megszűnése tehát nincs többé függővé téve az árunak a rendeltetési állomásra való megérkezésétől. A 87. §. a gyorsított gyorsárukra rövidebb, a feltételesen fuvarozható tárgyakra pedig hosszabb fuvarozási határidőket állapít meg. A 95. §. (4) bek. jogot ad a vasútnak arra, hogy ha a rendelkezésre jogosult kívánságára foganatosított vizsgálat szerint semmi, vagy csak a vasút által már elismert részleges elveszés vagy sérülés mutatkozik, a vizsgálatért a felmerült költségeken felül díjat szedhet. A 98. §. elejtette azt az eddigi megszorítást, hogy a fsomagolatlanul vagy hiányos csomagolással feladott árunál a kár keletkezésére vonatkozó törvényes vélelem a vasút javára csak abban az esetben állott fenn, ha az ily módon történt feladást a feladó a fuvarlevélen elismerte. A vasút javára a törvényes vélelem a kereskedelmi törvény 425. §-ával összhangban ezentúl akkor is fennáll.