Vasuti és Hajózási Hetilap, 1932 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-01 / 1-5. szám

УД8ДТ1 ÉS Я Il J 6 ? Й SI НЕШДР 1—5. szám. A nagyhatalmak nem is késtek az új alkalmak kihasználásával. 1925-ben egy francia-angol társaság, a »Near Eastern Transport Co.« menetrend szerint közlekedő személyautóforgalmat rende­zett be Haifá­tól Bejrút­on át Bagdadba, mely kitűnő üzletnek bizonyult. Ma ezen a vonalon már luxusautóbuszok is közlekednek, amelyek a legkényesebb igényt is kielégítik. Ezek a kocsik a kb. 1600 km-es utat 17—18 óra alatt teszik meg. Számos magánvállalat is működik, amelyek postát, csomago­kat, darabárut is szállítanak, s tarifájuk is jóval olcsóbb, mint a luxusjáratoké. A Taurusz-expressz vonathoz csatlakozóan Nissibine-től Mosz­­szulig egy másik luxusjárat közlekedik, melynek ott csatlakozása van az Irak-vasúthoz. Különös jelentőséghez jutott a vasút Hedzsász­ban a mohame­dánok szent városaiba özönlő zarándokok miatt. Ez az u. n. Hed­­zsász-vasút ma is sok gondot okoz a nagyhatalmaknak. A vasút ugyanis 1900—1908 évek között, a világ minden tájáról a mohame­dánok szent városaiba, Mekkába és Medinába özönlő hívek önkén­tes adakozásából épült, Damaszkuszból kiindulólag Medinán át Mekkáig, hogy a zarándokok u. n. zarándokvonatokkal továbbít­hatók legyenek. A Hedzsász-vasút így a világon élő összes moha­medánok tulajdona lett, akik hozzájárulásukat adták, hogy azt a kalifa fennhatósága alatt a mohamedán szent egylet, az »Ekfar« i­gazgassa. Ez így is történt és a vasutat kizárólag zarándokvonatok továb­bítására használták, miután a mohamedán jog szerint azok a javak, melyek egyszer vallási célra vétettek igénybe, más célra fel nem használhatók. Az Ekfaf-nak ezt a jogát a háború alatti s az utána következő­ zavaros idők, sőt a kalifátus megszüntetése sem változ­tatta meg. Amint azonban a háború után Palesztina és Transzjordánia angol­, Szíria pedig francia fennhatóság alá került, a Hedzsász-vasút­­nak Palesztinában levő Haifa—Samath—El Hamed vonala és a Transzjordániában fekvő Nassib—Amman—Mahan vonala az újon­nan szervezett u. n. Palesztina-vasút igazgatása alá osztatott be. A Hedzsász-vasút Szíriában levő Damaszkusz—Dera—Nassib vonala önálló igazgatást kapott ugyan, később azonban a Damasz­kusz—Hamo-i francia magánvasutnak lett átadva. A déli, Mahan—Medinai vonalrészt a háború után beszüntették. A mohamedánok már az angol és francia megszálláskor hangoz­tatták, hogy ez a vasút az Ekfaf tulajdona, így hadizsákmányt nem képezhet. A megszállók a megszállottak vallási érzületét tiszteletben tartva az Ekfaf tulajdonjogát­ is elismerték, a vasút igazgatását azon­ban a maguk kezébe vették. A mohamedánok, azonban nem egyeznek bele a kérdés ilyen megoldásába és hatalmas propagandát folytatnak az Ekfaf tulajdon­jogának sértetlen visszaállítása érdekében, s követelik, hogy ez a kérdés a Sözépszövetség, illetve a hágai nemzetközi bíróság elé vites­sék. Az azonban alig várható, hogy az angolok és franciák kienged­jék kezükből a Hedzsász-vasutak igazgatását, mert ezek a vasutak fontos közgazdasági utak, egyben azonban katonai szempontból is jelentős tényezők, így tehát ez a kérdés is, éppúgy, mint a paleszti­­nai,a transzjordániai és szíriai kérdések, függőben van, s megoldása a nagyhatalmaknak még sok fejtörést fog okozni. Addig azonban az angol és francia tőke is dolgozik. Újabb és újabb vasúti és autó­­vonalak létesülnek és a teve- és szamárerő-szállítást mindjobban kiszorítja a mechanikai lóerő, a H. P. A gyorséletű nyugati ember az ő fürge közlekedési eszközeivel feltartóztathatatlanul nyomul előre, s ebben nem tartóztatja őt fel a keleti városok romantikája sem. A gyors előretörésnek legmodernebb típusa a repülőgép, mely azokat a nehézségeket, amelyek az autót a sivatag homokjában és ar hegyek úttalan vidékein hátráltatják, nem ismeri. Ha ehhez hozzávesszük a motorok mai megbízhatóságát és így azt, hogy­ a pusztában való kényszerleszállás veszélye ma már elenyésző csekély, megérthető, hogy keleten a repülőgépforgalom é­ppen olyan gyorsan kifejlődött,­"micit'az autóforgalom, úgy, hogy ma már majdnem minden, fontosabb, vonalon rendes repülőgépfor­­galom is van. A"' német junikers-gépek'Berlinntől ■"Königsbergen,­­ Moszkván és Bakun át Teheránba és onnan tovább Bagdad és Kabulba menet­rend szerint közlekednek. A francia repülőgépek vonala Párizs—Bázel—Genova—Róma —Kairó—Bagdad, innen tovább Indiába. Az angol légi vonal a leghosszabb és talán a legfontosabb. Ez ugyan ezidőszerint csak postaforgalomra van berendezve és személy­szállítással csak korlátozott mértékben foglalkozik, Angliára nézve mégis nagy jelentőséggel bír. A Brit világbirodalom államainak, ennek az óriási államkonglo­­merátumnak összetartása ugyanis — mint azt a legutóbbi évek ese­ményei igazolják — csupán külső hatalmi eszközökkel alig biztosít­ható. A katonai és gazdasági kötelékeket — amelyek a tagállamo­kat eddig összetartották — mindig több és több szellemi kötelék­kel kell pótolni. Ennek a feladatnak pedig elsősorban a nagy távol­ságú repülőforgalom képes eleget tenni, mely a földi távolságokat összezsugorítja s az embereket egymáshoz közelebb hozza. A repülő­forgalom brit szempontból való rendkívüli jelentőségének a tuda­tában részesíti tehát az angol kormány ezt a közlekedést az őt mél­tán megillető nagy figyelemben. A legutóbbi évek eseményeiről szólva egy nagyszerű tervet kell­­megemlítenünk, amely az angol Haifa kikötőjét Bagdaddal fogja összekötni. Ennek a vonalnak mentén egy csővezeték is fog futni, mely az olajat Irak gazdag olajföldjeiről közvetlenül a Földközi tengerhez viszi. Az egész berendezés Palesztinán, Transzjordánián és Irakon át fog vezetni, tehát kizárólag azokon a területeken, amelyek az angol politikai érdekszférába esnek. E kettős vállalkozás­nak a jelentősége világos : Anglia egy vasutat létesít, amely az indiai utat az eddigi utakkal szemben megrövidíti és lehetővé teszi, hogy a Szuezi csatornában beállható akadályok esetén a szállítmányok gyorsan Indiába legyenek szállíthatók. Ehhez járul az olajszállítás­nak említett, szinte ideális megoldása, amely által a Földközi-tengeren levő angol hadi- és kereskedelmi hajók közvetlenül láthatók el, vagy rakhatók meg iraki olajjal. Az egykori egyedüli, ezer veszélytől fenyegetett indiai út ma már a történelemé, s a közeli kelet országai a vasútépítés arany­korát élik. Irak egyébként a mai kb. 1300 kilométert kitevő vasúti vonalát a háborúnak köszönheti. A háború alatt az angolok hatalmas tempó­ban építették a vasutakat a keleti hadszíntéren működő csapataik támogatására. Törökország is 1923 óta erős kézzel fogott hozzá vasúti háló­zatának kiépítéséhez. A török keleti vasutaknak nemcsak gazdasági, hanem politikai céljuk is van. Ugyanis az örökké nyugtalan határ­vidékek, mint pl. Kurdisztán, a vasúti összeköttetés által hamarább megközelíthetők és így az államhatalom ereje a nyugtalankodókkal szemben könnyebben érvényesül. Az újonnan épült, vagy épülőfélben lévő vonalak közül egyesek­nek nemzetközi jelentőségük is van. Ez áll különösen a Fekete- és Földközi tengereket összekötő Samsun—Sivas—Kaiserieh—Mersi­na vonalra, melybőn már csak egy szakasz van építés alatt, a többi kész. 1930 május 15-től a török államvasutak Haider—Расka-tól Kom­án, Adanán át Aleppoig az u. n. Taurusz-expresszt járatják, amely, a Simplon-expressz folytatása az ázsiai oldalon. E vonat hálókocsikat továbbít,­­­amelyek Aleppoból részben Nissibineig, részben Rajakig mennek tovább. Nissibineben csatlakozik a már említett autóbuszjárathoz, amely összeköttetést létesít az iraki -­vasutakkal, . . . . _ Kelet-nyugati irányban 1930 augusztusban készült el egy vasúti vonal Konstantinápolytól Angorán át Sivas­ ig, ahonnan folytatólag Erzerumig­ fogják kiépíteni, ahol a török vasutak­ első ízben fognak csatlakozást kapni a délorosz vasúti hálózattal. Végül igeg kell még említenünk,­­hogy­ Perzsiában a Káspi tenger és­ a perzsa öböl között is megkezdődött egy 1­700 km hosszú vasúti­ vonal építése, melynek jelentősége abban van, hogy ez lesz a legrövidebb az Oroszország és India között. Kelet vasúthálózata tehát erőteljesen fejlődik. Még nem is olyan régen, egyes országok, pl. Törökország és Perzsia, a világot behálózó forgalomnak akadályai voltak-részben vad hegyeik, részben a siva­tag miatt. Ma ez országok népei az emberiség nagy közösségébe lépnek azzal, hogy a világot behálózó forgalom gyűrűjét bezárják.

Next