Vasuti és Hajózási Hetilap, 1936 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-01 / 1-4. szám

2­1—4. szám. VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI HETILAP ideális célért, hogy a nemzetek egyesüljenek nagy eszméiknek megvalósításáért. Európa politikai határai okozta tagozódottságá­­val és a politikai határoknál is élesebb határokat vonó féltékenységgel szemben a gazdasági és ideális célo­kat szolgáló nemzetközi szövetségeknek kell fölsora­kozniuk, mert ezek felölelik a gazdasági és társa­dalmi élet minden körét. Egyes kongresszusokról szóló hírek gyakran terelik a közfigyelmet a szorgal­masan dolgozó nemzetközi egyesülésekre. Ilyenek — többek között — az „autógyárak nemzetközi állandó irodája”, „a szállodások nemzet­közi szövetsége”, a ,,Pen Club” (az Írók nemzetközi szövetsége), a „nemzetközi légügyi bizottság”, az „antialkoholisták nemzetközi szövetsége”, a „nem­zetközi munkaügyi hivatal”, a „nemzetközi kereske­delmi kamara”, a „nemzetközi egészségügyi hivatal”, a négy évenkint megismétlődő olimpiai játékok, stb. A nemzetek közötti együttmunkálkodás egyik legfejlettebb megnyilvánulása maga a vasút, ennek tevékenysége szorosan kihat a világ népeinek legszé­lesebb rétegeire, hiszen csak a vasutak együtt mun­kálkodása révén bonyolítódhatik le a nemzetközi ke­reskedelem. A vasúti hálózaton lebonyolódó forga­lom, mint a nagy tömegek szállítója bátran nevez­hető a nemzetek gazdasági vérkeringésének. Ha ez a gazdasági vérkeringés hiányosan működik, meg­sínyli az egész szervezet. A feleslegek felszaporodnak, a hiányok nyomasztóbbakká válnak, s miként az árny követi a fényt, nélkülözés jár a dezorganizált gazdasági élet nyomában. Az utas, aki a menetjegy irodában Amszterda­mig megváltja jegyét és feladja poggyászát, midőn helyét elfoglalja, bizonyosan nem is sejti, hogy elő­zően mennyi értekezlet tette lehetővé, hogy Buda­pestről a holland államvasutak tulajdonában lévő ko­csin minden ki- és átszállás nélkül teheti meg útját. Mennyi szorgos munkának, tanulmánynak, ko­moly törekvésnek köszönhető, hogy mezőgazdasági áruink minden átrakodás, minden közbeeső vám fi­zetése nélkül juthatnak London piacára. Nemzetközi szállítási kapcsolatok léteztek már jóval a háború előtt is. Sőt a nemzetközi áruforga­lom jelentőségét már akkor is felismerték, mikor vasutak még nem is léteztek. Kant, a nagy filo­zófus az emberiség történetéről írott művében (1784) a kereskedelem és közlekedés kapcsolatát olyan jelen­tőségűnek tartotta, hogy ezek a kapcsolatok a nemze­tek közötti háborút lehetetlenné teszik. Ez a jóslás ugyan még nem vált be, de — legalább egyelőre — a vasutak mind jobban és szorosabban fűzik egymás­hoz Európa államait. A világháború utáni évek tapasztalatai minden érvnél meggyőzőbben igazolták, hogy minden ország jóléte külkereskedelmi mérlegétől függ. A vasút, mint a nagy tömegek szállítója és így a külkereske­delem egyik fontos tényezője, a rendeltetését bármely oldalról jövő verseny dacára bizonnyal még évtize­deken át meg fogja tartani, s továbbra is minden ország gazdaságának hatalmas aktívuma marad. A vasutak kereskedelmi szolgálata jegyében folyik a nemzetközi forgalom. Ez a szolgálat hozza meg a vasutak fennmaradásának anyagi előfeltételeit és így marad a vasút az emberiség nagy áldása, s egyúttal a kultúrnépek harmonikus együttműködésé­nek egyik fontos tényezője. A protekció ellen A m. kir. államvasutak igazgatósága a miniszter­­tanács kifejezett hozzájárulásával szigorú rendeletet adott ki, amely súlyos pénzbírsággal, ismétlődés ese­tén pedig fegyelmi eljárással sújtja azokat a tényle­ges szolgálatban álló vasúti alkalmazottakat, akik akár előléptetésük kérdésével kapcsolatban, akár bármely más szolgálati ügyükben közbenjárók közre­működését veszik igénybe. Minthogy pedig az illető alkalmazottak, tapasztalat szerint, rendesen azzal vé­dekeznek, hogy a közbenjárásról tudomásuk nem volt, a rendelet értelmében ez a hivatkozás nem mentesít­heti őket a büntetés alól. A MÁV igazgatóságának ez a rendelete a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló 1914. évi XVII. t.-c. 13. és 15. §§-ain, illetőleg a Vasúti Szolgálati és Illet­­ményszabályza­t 20. és 22. §§-ain alapul, amelyek ki­fejezetten eltiltják a vasúti alkalmazottakat a külső közbenjárók igénybevételétől, egyúttal pedig intéz­ményesen szabályozzák a vasúti alkalmazottaknak szolgálati úton írásbelileg érvényesíthető törvényes kérvényezési és panasz jogát. Az államvasutak veze­tősége ezenfelül módot nyújt arra, hogy az alkalma­zottak kéréseiket és jogos panaszaikat a vonalakat beutazó igazgatók, üzletigazgatók, sőt maga a MÁV igazgatóságának elnöke előtt is közvetlenül is elő­adhassák. Örömmel üdvözöljük az államvasutak igazgató­ságának ezt a rendeletét, mely a vasúti szolgálatban elengedhetetlenül szükséges szigorú rendet és fegyel­met ilyen téren is biztosítani kívánja. Ismerjük azo­kat a nemes indokokat, melyek e rendelet kiadásának rugói voltak és minden magyar vasutas nevében szívből kívánjuk e mindnyájunk érdekében álló bölcs rendelkezésnek a legteljesebb eredményt és sikert. Az 1938. évi kirándulásaink Értesítjük­­. Tagtársainkat, hogy kirándulási bi­zottságunk az alternative tervbe vett (osztrák és len­gyel) külföldi kirándulások közül az osztrák alpe­­sekbe való kirándulás megrendezését határozta el, egyrészt mivel az érdeklődők nagy többsége e kirán­dulás mellett nyilatkozott, másrészt pedig mivel va­­lutáris szempontból is könnyebben megrendezhető ez a kirándulás, mint a lengyel, melyet esetleg a jövő évben fogunk megtartani. Kirándulásaink rövid programját és dátumát az alábbiakban közölhetjük: Esztergomi hajókirándulás. 1936. május 23. (szombat). Indulás reggel 7 órakor hajóval Esztergomba, érkezés 11 órakor. A nagy strandfürdő megtekintése (esetleg fürdés), ebéd a strandfürdő szállodájában. Délután a primási palota, bazilika és az ásatások megtekintése. Este hajóval visszatérés Budapestre. A részvételi díj és részletes programot lapunk egy későbbi számában fogjuk közzétenni. Kirándulás az osztrák alpesekbe. 1936 június 2. — június 11. E szélnek ígérkező kirándulásunk alkalmával meglátogatjuk az osztrák alpesek három­­ gyönyörű városát: Salzburg, Innsbruck és Zell am See-t. Salz-

Next