Vasuti és Hajózási Hetilap, 1938 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-31 / 1-4. szám

XL. évfolyam Budapest, 1938 január hó 31. 1—4. szám. VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI HETILAP A „MAGYAR VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI KLUB“ KÖZLÖNYE Megjelenik minden szombaton (Egyelőre havonkint jelenik meg) Felelős szerkesztő Dr. ESZLÁRY ISTVÁN klubtitkár Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., Csengery-utca 68. szám TELEFON : 122-598 Postatakarékpénztári csekkszámla 30743 A csepeli nemzeti és szabadkikötő Irta: Ifj. Gonda Béla Magyarország kormányzójának múlt év decem­ber végén Szolnokon, a nemzethez intézett és immár történelmi jelentőségűvé vált ünnepi szózatában, különös nyomatókkal emelte ki és örömmel állapí­totta meg a magyar Duna-tengerhaj ózás eddigi sikereit és azt, hogy a csepeli szabadkikötőben épül­nek már a tárházak s ezzel a Középeurópa és a Kelet kiszolgálásába belekapcsolódó szabadkikötő máris szép fejlődésnek indult. Az államfőnek a ki­kötő nagy jelentőségét ismételten kiemelő ez a nyi­latkozata adja az alkalmat e sorok írójának, a cse­peli kikötőnek nemzetközi folyami és tengeri keres­kedelmünk e forgalmi gócpontjának alább vázlatos ismertetésére. A csepeli kikötő terve, elgondolása s vele Buda­pestnek a nemzetközi vizikereskedelembe való be­kapcsolása, — Magyarország s vele Budapest Közép- európában való központi fekvésénél fogva, amely egyben Budapestet az egész Dudamedence termé­szetes forgalmi gócpontjává is teszi — nem új ke­letű. Már a jelen száza delej i boldog békeidőkben elhatározták az akkori kormányok, Csepelen egy nagyszabású s Középeurópát a messze Kelettel és Nyugattal, megfelelő transitóforgalom útján össze­kötő, korszerű folyami kikötő építését. A tervezéssel 1903-ban, e sorok írójának néhai atyját, Gonda Béla miniszteri tanácsost, a kereskedelmi minisztérium akkori hajózási, kikötőépítési és tengerészeti szak­osztályának mérnök-főnökét — aki úgy a Vaskapu szabályozás, mint a fiumei kikötő építési munkák tervezésében és vezetésében már előbb nagy érde­meket szerzett — bízták meg. Gonda Béla a terve­zést megelőzően, két éven keresztül a helyszíneken tanulmányozta felsőbb megbízásból a nagyobb kül­földi folyami és tengeri kikötőket s azoknak beren­dezéseit és kereskedelmi üzletvitelét. Mindezek gon­dos mérlegelésével készült el 1906-ban a magyar és főképpen budapesti kereskedelmi, ipari és mezőgaz­dasági, továbbá a vasúti és hajózási érdekeltségek kívánságának, végül pedig a kincstári pénzügyi (vám, stb.) szerveknek meghallgatása után a csepeli kikötő nagyszabású első terve, amely a külföldi kikötőépítő mérnökszakértők nagy és általános el­ismerését is kivívta. E nagyvonalú terv alapján, a kikötő teljes felépítése, a hozzátartozó nagy vasúti teherpályaudvarral együtt, mintegy 80 millió arany­koronába került volna. Azonban az akkori időkben már a feszültség jeleit mutató általános gazdasági helyzet, amely szinte már előszele volt a közelgő világháborúnak, ezt követően pedig még inkább Trianon, lehetetlenné tették az említett nagyszabású terv végrehajtását. A megcsonkított, határaiban és területében összezsugorított Csonkamagyarországot, többek közt egy kikötő legfontosabb életelemeitől, hajózási be­rendezéseinek legnagyobb részétől és az országon átfolyó nagy Duna folyam, mint közlekedési fő­vonal felett való szabad rendelkezésétől is jóformán teljesen megfosztották. Ezenfelül még Trianon az utódállamok, főképpen Csehszlovákia és Jugoszlávia hajózásának és kikötőinek a mi rovásunkra s nagy­részben a tőlünk elvett hajópark segítségével való rendkívüli előretörését tényleg is elősegítette. Ily módon már-már úgy látszott, hogy a csepeli kikötő megvalósítása aligha fog bekövetkezni. De a magyar nemzetet egy évezrede jellemző, páratlan élni- akarás — a magyar géniuszban rejlő erős élet — és teremtőképesség, amely súlyos helyzetekben mindig kellő életrevalósággal is párosult, nem engedte meg, hogy legyőzetésünket és megcsonkításunkat meddő lemondással és beletörődéssel tetézzük. Ellen­kezőéin, — az új, változott helyzet alig bíztató alap­ján a lábát mégis erősen megvetve, 1920 óta az egész gazdasági élet minden ágazatában, szívós, MEGHÍVÓ HELYÁRAK: Ötszemélyes páholy 15 pengő, számozott ülőhely 3 pengő, a többi ülői ely 2 pengő. — A hang­verseny utáni belépésre jogosító táncosjegyek: ára 1.20 pengő. A MAGYAR VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI KLUB 1938. évi február lió б-én (szombaton) este fél 9 órai kezdettel a m. kir. Operaház művészeinek és a Vasutas Ének- és Zenetáreaság 60 tagból álló szimfónikus zenekarának közreműködésével a klub gyermeknyaraltatási és ösztöndíj­akciója javára rendezendő MŰVÉSZESTRE ÉS AZ AZT KŐVETŐ ZÁRTKÖRŰ TÁNCESTÉLYRE Belépőjegyek a terem befogadóképességére való tekintettel csak korlátolt számban, a borítékos meghívó elómutatása mellett adatnak ki. Meghívók igényelhetők és jegyek kaphatók a klub irodájában d. u. 4—6 óra között. A vigalmi és művészi bizottság.

Next

/
Thumbnails
Contents