Vasuti és Hajózási Hetilap, 1938 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-31 / 1-4. szám

A VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI HETILAP 1—4. szám. szorgalmas munkával, a jövőbe vetett szilárd és el­pusztíthatatlan bizalommal és a változott korszel­lemhez, a korszerűséghez mindenben hozzáigazodva, kezdte a magyarság újraépíteni egész gazdasági életét. Ennek az újraépítő munkának egyik első na­gyobb állomása az, az akkoriban valóban igen koc­kázatos, merész elhatározás volt, hogy a csepeli ki­kötőt, ha a békebeli tervnél sokkal szűkebb keret­ben is, — de mégis — kiépítjük. És a magyar nem­zet életrevalóságában bízó külföldi (francia) tőke megszervezése útján (azóta már teljesen vissza­fizettük) — sikerült odáig jutnunk, hogy a Csepel­­sziget északi csúcsán, mintegy 1000 kat. hold terü­letet megszerezve s ott az építkezéseket megkezdve, 1928-ban már megnyílhatott a csepeli, akkor még „vámmentesnek“, — legújabban azonban már mél­tón „nemzetközinek“ nevezett kikötő. A kikötő vezetőségére az első pillanattól fogva két fontos, — egy műszaki és egy üzleti — feladat hárult. Az első: a kikötőnek egyrészt a legkorsze­rűbb hajózási és tárolási igények figyelembevételé­vel való technikai kiépítése és berendezése; a má­sodik: megfelelő akvizíciós tevékenység, olcsó ki­kötői tarifák, vám- és egyéb kedvezmények, stb. út­ján, kellő forgalomszerzés, ami a technikai munkák­nál talán még nehezebb volt. A kikötő műszaki be­rendezéseinek mai állapotát a következőkben vá­zoljuk: A kikötőben ezideig már három nagyobb me­dence épült ki. A kereskedelmi medence 15 hektár területtel — egy hektár 1,73 kát. hold; a kőolajme­dence 5,5 hektár területtel, ahol a Magyarországba érkező külföldi kőolajat, a medencét teljesen bérbe­vett és a kellő berendezésekkel bíró nagy olajszállító cégek tárolják; végül a 7,2 hektár vízfelületű „Ipari­­medence“. A kereskedelmi medence kikötő és rakodó part­falainak hossza 2809 m, mélysége a Duna legkisebb vízállásánál 2,6 m. A medence egyik partján és a vasúti vágányok, valamint a MÁV által felépített külön kikötői vasúti gyűjtőállomás mellett 3 korsze­rűen felszerelt darabárú raktár sorakozik 13.800 m2 használható területtel. E raktárakat úgy a vízről, mint egyben szárazról 6 darab 3 tonnás portáldaru szolgálja ki. Szemben, a medence másik hosszoldalán 36.000 m2 területű nyílt rakodóhely van, a szabadon tárolható rinfusú (ömlesztett) áruk, úgymint szén, koksz, fa, ócskavas, stb. elhelyezésére és kezelésére. A kezelésre két, 50 m nyílású, óránként 60 tonna tel­jesítőképességű híddaru szolgál. A medence északi oldalán épült a nagy vas­betonszerkezetű 14 emeletes „Gabonatárház“ 141.680 m 3 űrtartalommal. Legmagasabb pontja 53 méterre emelkedik a föld szintje fölé. Befogadóképessége ösz­­szesen 32.000 tonna. A tárház három részből áll: a szíló és tároló részből és a gépháztoronyból. A hajón vagy vasúton érkező ömleszthető árú berakására négy szívócsőszerű szívóelevátor szolgál, óránkint 100 tonna teljesítőképességgel. A gabonatárház beren­dezéséhez tartoznak a szárítók; tisztító-, osztályozó- és fajtázógépek; kukoricamorzsolók; sörárpa osztá­lyozó; konkolyozó berendezés; kézi és gépi válogató­­osztály, továbbá a kikötő speciális szabadalmában épített zsizsiktelenítő berendezés, melynek napi tel­jesítménye 6 vágón, míg a tisztító berendezéseké óránként 40 tonna. Ez utóbbiak közül a legnagyobb fontosságúak a hüvelyes­félék (bab, borsó, lencse, köles, muhar, majd saláta, spenót, tökmag, stb.) tisz­títására szolgáló gépek. Működésük értékének, hasz­nának jellemzésére legyen elég egy példa: a q-ként 20 pengővel vásárolt borsó, a zsizsiktelenítő, válo­gató stb. berendezéseken keresztül jutva, az export­­forgalomban 70—100 pengőért értékesíthető. Ami a kikötő forgalmi eredményeit illeti, az az első (1929.) évi 2.7 millió q-ról 1936-ig fokozatosan 8.2 millió q-ra és 2150 hajóra, vagyis a háromszoro­sára emelkedett. Ez igen sokat jelent, ha meggon­doljuk, hogy a békebeli gazdag Magyarországon mintegy 60 millió korona költséggel épült fiumei tengeri kikötő forgalma, melyet az akkori világszerte zavartalan gazdasági és forgalmi helyzetben 50—60 magyar tengeri hajó és számtalan idegen országbeli hajó táplált, a fennállott nagy vasúti- és vámked­vezmények stb. mellett is, fejlődésének java fokán, az 1895—1905. években, évi átlagban csak alig 10—12 millió­­ forgalmat ért el. A csepeli kikötő mostani forgalma tehát, alig egy negyedével kisebb csak, mint a fiumei kikötő forgalma volt! Megemlítjük még, hogy a csepeli kikötő 1930-tól, tehát második évétől kezdve, 1936—1937-ig, évi 186.000 pengőtől 371.000 pengőig terjedő üzleti feles­legeket ért el, melyeket eddig összesen mintegy 2,2 millió pengő értékben, további beruházásaira és be­rendezései tökéletesítésére fordított. Emellett a kikötőüzem sokmilliós összegeket juttatott beszedett vámokban a pénzügyi kincstárnak. Az új szabadkikötő. Az 1937. év novemberében megnyílt budapesti szabadkikötő (punto franco) célja és rendeltetése az, hogy úgy hazánknak, mint Budapest fővárosnak az európai nemzetközi árucsereforgalom tekintetében fennálló középponti fekvését kihasználva, olyan kikötőüzem álljon rendelkezésre, amely az átmenő nemzetközi forgalomban vámmentesen, a legkorsze­rűbb technikai és üzemi berendezésekkel és a leg­versenyképesebb tárolási és egyéb kikötői díjszabá­sokkal vonzóerőt gyakoroljon és alkalmas legyen különböző külföldi átmenő áruk rendszeres vagy konjunkturális tárolására, kikészítésére, feljavítá­sára, feldolgozására, továbbá gyűjtésére és elosztá­sára és hasonló lehetőséget nyújtson a hazai gazda­sági életnek is. Ezenfelül arra is, hogy az ilyen áruk lehetőleg magyar hajófuvarokkal legyenek akár messze tengeri kikötőkbe is elsz­állíthat­ók. Itt segít­ségére szolgál a szabadkikötőnek a két éve megala­kult M. Kir. Dunagőzhajózási Rt., amely ma már 4 folyam-tengerjáró hajóval átrakás nélkül tudja a forgalmat Budapest és a messze keleti török-görög, egyiptomi, palesztinai stb. tengeri kikötők között le­bonyolítani. E folyam-tengerjáró hajók bekapcsolásával tehát Budapest tengeri kikötővé vált. Ami e szabadkikötő technikai berendezését illeti, elsősorban ki kell emelni, hogy a már évek óta fenn­állott nemzeti kikötőhöz szervesen hozzákapcsolódva és attól csak egy külön kerítéssel elválasztva, egyelőre mintegy 15.000 m2 terület áll e célra rendelkezésre, de a kikötő tulajdonában ezenfelül még vagy 150 hold terület lesz erre a célra még igénybevehető. A kikötőben most épül egy nagy, 55.000 m2 terü­letű medence, 265 m hosszú, kikötésre és rakodásra alkalmas partfallal. Már elkészült egy 2300 m2 területű raktárépület, melynek minden zuga már bérbe van adva külföldi — alább majd felsorolt — kereskedelmi- és ipari vál-

Next