Vasuti és Hajózási Hetilap, 1941 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1941-01-01 / 1-5. szám

VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI HETILAP 1 — 5. számá­ val csőkeként. A következő években a kiesés még je­lentősebb, mert egyik évről a másikra 15 millióval is csökkent a szállított utasok száma. A személyforgalom emelkedése az 1933. évi ki­emelkedő értéktől eltekintve, tulajdonképpen 1935- ben indul meg. Amíg 1934-ben a MÁV mindössze 59 millió utast szállított, addig 1935-ben a szállított utasok száma csaknem 63 millió. A forgalom növe­kedése ez adatok szerint 6.1%-nak felel meg. A kö­vetkező esztendőben a forgalom 7.6%-kal javult majd 1936-ról 1937-re 115%-os javulást figyelhetünk meg, míg 1938-ban a MÁV utasforgalmának javu­lása 7,2% volt. A forgalom jelentősebb növekedése azonban 1939-ben indult meg. Amíg a MÁV vonalain 1938-ban­ mindössze 81 millió utas utazott, addig 1939-ben már a százmilliót meghaladja ,a szállított utasok száma, ennek ellenére, hogy ennek az esztendőnek forgalmát már igen sok körülmény lényegesen meg­zavarta, hiszen az esztendő egyharmada a háború idejére jut és ez a körülmény már a késő nyári hónapok forgalmát is hátrányosan befolyásolja. Egy év alatt a MÁV utasforgalma csaknem 24%-kal növekedett, ami akkor is számottevő, ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy ebben az esztendő­ben a MÁV már az elsői bécsi döntéssel, majd a Kárpátaljával megnagyobbodott csonkaország for­galmi igényeit szolgálta ki. Ez, a forgalomfejlődés 1938 után szédületes iram­ban történt olyannyira, hogy a MÁV 1939-ben csak­nem, tízmillió utassal többet szállított, mint 1927-ben és ötmillióval is többet, mint a megelőző időszak 1928-as, csúcsforgalmú esztendejében. Ugyanilyen arányokban növekedett a megtett utaskilométerek száma. Lényeges eltérés nincsen az előbbi adatok és az utaskilométerekre vonatkozó adatok között, amit egyébként bizonyít az a körül­mény is, hogy amíg 1927-ben egy utasra átlag 30.1 km megtett út jutott, addig 1932-ben 32.4 km­, 1938- ban 30.0 km és 1939-ben 32.2 km. Az ország területi megnagyobbodása következtében az átlagos utazási távolság nem növekedett meg, mert a hosszabb uta­kat megtevőik száma csekély és ezzel szemben roha­mosan emelkedik a városok környéki forgalmának utasainak száma, ami ellensúlyozza azután az átla­gos utazási hossz megnövekedését. Vasút­a­ink áruforgalma is rohamosan növeke­dett utóbbi éveinkben és a MÁV-ra háruló feladat ez irányban is szaporodott és növekedett. A vas­úttal szállított teheráru mennyisége a gazdasági válság mélypontja óta, 1932-től egyenletesen emel­kedik, de 1938 és 1939 között olyan emelkedés mutat­kozik, ami nagyon feltűnő: egyötöddel több fehér­árut szállítottak a vasutak 1939-ben, mint egy évvel előbb. Ha még nem is érte el a teheráruk mennyi­sége az 1927. évi csúcsértékét, de 1939-ben már meg­közelítette ezt. Az árutonnakilométerek alakulásában azonban az ország területi megnövekedése már kifejezésre jut. 1928-ban egy tonna átlagosan 122 km utat tett meg a MÁV vonalain, 1932-ben a válság mélypont­ján csak 112 km-t. A válság szintével növekszik már a szállított áruk szállítási távolsága, mert 1937-ben 136 km-t mutathatunk ki, de 1938-ban már csak 134 km az átlag. Az ország területi növekedése következtében azonban 1939-ben egy tonna átlagos szállítási hossza 150 km-re emelkedett, így tehát a V­a­lutaknak nemcsak többet, hanem nagyobb távol­ságokra is kellett szállítani. Láthatjuk ezekből, hogy a rendkívüli idők ese­ményeitől függetlenül is számottevő forgalomnöve­kedés mutatkozik vasutainknál. Vasutaink és vasutasaink így a normális esz­tendőkben is mind több és több munkát kellett hogy végezzenek. Milyen teljesítményt kívánnak tőlük a rendkívüli események? A normális idők tel­jesítménye is még jobban értékelhető lesz azonban akkor, ha a teljesítménnyel szemben néhány statisz­tikai adatot sorolunk fel. A MÁV 1927—28. éveikben 1850 mozdonnyal, 1937—38-ban pedig csak 1848 moz­donnyal rendelkezett. Mondanunk sem kell, hogy tíz-tizenkét év alatt a mozdonyok állaga is romlik, még ha mindent el is követtek jó karban tartásuk érdekében. Az elmaradt mozdony, kocsi és egyéb anyag beszerzése egyszerre égető szükségként lépett fel, s a megnagyobbodott ország rohamosan nö­vekvő forgalmi szükségleteinek kielégítése mind na­gyobb feladat elé állítja a magyar vasutasságot. A személyzet számában is az éveken át tartó válság hatása alatt lassú visszafejlődés volt 1927—28. évek­ben a MÁV alkalmazottak száma 59.644, ezzel szem­ben 1937—38-ban csak 58.141 alkalmazottat mutat­nak ki. Bizton reméljük, hogy az általános figyelemnek a közlekedési problémák és a vasutak felé irányu­lása alkalmas lesz arra, hogy kormányzatunk meg­találja a vasutak reorganizációjához szükséges leg­jobb és leghatályosabb eszközöket. A közeli nyili rendkívüli eseményei, de a normális forgalomfejlő­dés is egyszeriben megszüntették azt a hamis lát­szatot, amit a gazdasági pangá­s súlyos évei alatt a vasutak ellen sokan annyira ki akartak használni, hirdetve, hogy a vasutak már elveszítették jelentő­ségüket. A magyar vasutasok most igazolták azt, hogy ez a beállítás hamis volt és nem tartható fenn. A vasutak jelentősége a legújabb korban sem veszített semmit sem, a vasutak jelentősége az automobiliz­mus fejlődése ellenére is megmaradt azon a szinten, amelyen volt. A vasutakba fektetett tőkék a jövő­ben is meghozzák azokat a kamatokat, amelyeket a múltban, de­ ezek mellett korunk és napjaink igazol­ták azt is, hogy a kamatok keresése egy olyan in­­­tézménynél, amelynek a nemzet életére és fejlődé­sére olyan nagy befolyása van, mint a vasutaknak helytelen és csak a rideg pénzgazdasági elveknek szigorú érvényesülése lenne. A vasutak a nemzet­gazdaságnak fontos és nélkülözhetetlen eszközei és ezért a vasutakba fektetett milliók és nagy nemzeti erőfeszítések sohasem céltalanok, sohasem haszonta­lanok, hanem nagy és magasztos céllal bírnak ak­kor is, ha pillanatnyilag esetleg nem is kamatozná­nak megfelelően. A magyar vasutasság emberfeletti hazafias munkájával pedig elérte azt, hogy ma­ már bátran lehet hirdetni ezeket a gondolatokat, amelyeket egy­két évvel ezelőtt — mint nevetséges maradiságot talán a sajtóban megjelentetni is lehetetlenség lett volna.

Next