Vasuti és Közlekedési Közlöny, 3. évf. (1872)

1872-01-04 / 1. szám

A XXXIX és XL. törvényczikkek pedig tisztán víz­­­ügyi szempontból fontosak, amennyiben az 1871-ki tava­szi áradások folytán szüksége mutatkozott annak, hogy a folyamrendőrség s a folyam­szabályozásban lényeges szabályzatok honosuljanak meg. E törvényczikkek a víz­szabályozási társulatokról és a gátrendőrs­égről szólanak. Ezen törvényczikkek azok, melyek a közlekedési ügyben fontossággal bírnak, s ezen közvetlenül a közleke­désügy tekintetében kevés törvény, mint említettük, csakis a törvényhozásnak egyéb tevékenysége folytán nyert na­gyobb jelentőséget. A vasutak behatása az ipar fejlődésére. A vasutak az összes társadalmi életre felette kedvező hatás­sal vannak. Élénkítik a forgalmat, a személyes találkozás alkal­­­­mait többszörítik és átalában lehetségessé teszik az átalános fejlő­dést. Ezúttal különösen a vasutaknak közvetlenül az iparra való hatását kívánjuk tüzetesebben tárgyalni. Valamennyi iparág között,melyek különösen a vasutaknak kö­szönik virulásaikat,főfigyelmet érdemelnek a gyárak és gépműhelyek.­­ Gyárak, melyekben nagyszámú új gépek, mozdonyok, kocsik, mező-­­ gazdasági gépek készülnek — és pedig csak azért, mert készítmé-­­ nyeik a vasutak által könnyen elszállíthatók. A mozdonyok és a vagyonok gyártása szintén lényeges és nagy tőkét képviselő ipará­gat képez. Részvénytársulatok alakultak, melyek a vasúti szük­ségletet szolgáltatják, de azonkívül kőszén- vagy vasbányászatot és hutákat is művelnek; ily azon vasművek keletkeztek, melyek gyak­ran hetenkint 4000 mázsa nyers vasat termelnek. Mily nagyszerű ipar fejlődött ki a vasúti kocsik gyártásánál,kitűnik azon vállalatok­ból, melyek, mint például a berlini „vasúti szükségleteket készítő társaság" 1860-ben 2462 darab vasúti kocsit készített és ezért összesen 334 655 tallérnyi nyers jövedelmet eredményezett,úgy hogy a társulat 14 százalékos osztalékot nyújtani képes volt. A fogyasztás is emelkedett a vasutüzletek következtében. Vegyük például csak a fűtőanyagokat. Egész vidékek, melyek előbb fával tüz­eltek, most szénnel elégítik ki ebbeli szükségleteiket. Sőt maguk a vasutak is a fával való fűtést abbanhagyták és a szén­nel való fűtést honosították meg. A barnaszén nagyobb mérvben kezdett igénybe vétetni, és habár e szénfaj a fekete szénhez képest nem is oly belterjes fűtő­anyag, mégis sok tekintetben előnyöket nyújt. Jelesen e szénből kátrány, továbbá photogén és paraffin készül, és így több új ipar keletkezett. Maga a kőszén ismét a coaks gyártásra és a légszesz­­ készítésére szolgáltatott alkalmat, mely utóbbi által különösen a városok világítása nagy mérvben gyámolíttatik. A kőszénből to-­­­vábbá az anilin festék gyártása találtatott fel, s ez által ismét a f­a szövet festészet rendkívüli előnyökben részesült. Maga a vasúti üzlet mennyi embernek adott kényelmes élet-­­­módot és foglalkozást ? hány egyén nyert ez általa egészen új kiva­­­­tást ? De továbbá mily könnyűvé lett által­a küldemények szállí­tása? És mindez közvetlenül magát a termelést is előmozdította még oly téren is, mely különben magával a vasutüzlettel szoros összefüggésben nem is áll. Maguk a pályák és azoknak hivatalai mily roppant mennyiségű különböző tárgyakat igényelnek, mennyi tégla, kő, épületfa s egyéb építési anyag kell a pálya építéshez. Mennyi bútor, szőnyeg, párna, lámpa, gyertyatartó stb. kell a pá­lyák hivatali helységeiben, várótermeiben, vagyonjaiban. Régi iparok és foglalkozások eddigi működési terüket kiter­­­­jesztették. A fuvarozás például egészen más alakot nyert s a vas­utak természetéhez alkalmazkodott. A fuvarozás a mellékutakra­­ szoríttatott,mert a pályákkal versenyezni nem tudott. A személyszál­lításnál mindazáltal egy egész új iparág fejlődött ki, melynek fel­adata személyeket és podgyászaikat a városokból a pályafőhöz s onnan visszaszállítani. így keletkezett sok helyütt a bérkocsi vál­­­­lalat, mely nagy számú egy és két lovas kocsival a közönség ren-­­ delkezésére áll. Boroszlóban például a vasutak megnyíltával 30 bérkocsi létezett, most 700 kocsin felül jár. A bérkocsik­­ szaporodásával természetesen a bérkocsi gyártás ipara is emelke-­­­dett és nagyszerű gyárak keletkeztek ezen kívánalom kielégí-­­ tésére. Ezzel kapcsolatban a súlyos és terhes szekerek üzlete és tevé-­­ kenysége is nagy kifejlődésben részesült. A terheket a vasutak rendesen csak a pályafőig szállítják, innen az illető helyig szekere­ken kellett a továbbszállítást eszközöltetni. De miután a forgalom magán a pályán élénkebb lett, sok ily terhes szekérre is volt szükség és így maguk a fuvarozók is nagyobb és többoldalú foglal­koztatást nyertek, mintsem annak előtte bírtak, amidőn az egész forgalmat saját maguk eszközölték. A bérkocsizás és a fuvarozás mel­lett legújabb időben még a közúti vasutakat is látjuk nagyobb vi­rágzásnak örvendeni, és úgy hisszük, ezen vasutak a mozdonyvas­utak és az azok által támasztott élénkebb forgalom következtében keletkeztek. Új iparág fejlődött ki a vasúti pályafok szomszédságában, többnyire magukon a pályák területein létesített kőszén - és mész­raktárak által A városokban a vendéglők és szállodák száma sza­porodott, melyek fokozatos árak mellett a legszerényebb, de a leg­nagyobbszerű­ igényeknek is teljesen megtudtak felelni. A csomag­szállítás is élénk üzletté fejlődött. Az állam a csomagszállításra nézve legújabb időben úgyis majdnem mindenütt lemondott az őt illető raonopolisticus jogról s magánvállalkozók vették át ez üzlete az egyes országok közbenső forgalmával ezen vállalkozók ne­­ elégedtek meg, hanem nemzetközi szállításra vállalkoztak. I­m keletkezett 1866-ban Németországban az u. n. Norddeutsche Packety Beförderungs-Anstalt. A vasúti szállítás emelkedésével kifejlődött egyszersmind a szállíttatási üzlet. A szállítmányozók, vagy­is az u­n. spediteurek, átvál­­lalják az egyes teherküldeményeket benn a városban, vagy oly helyiségekben,hol vasút nincsen , elszállíttatják az árukat a vasutak­hoz, megérkezés után ismét elhozatják a vasutaktól s igy a felek és a vasutak közt mintegy a szállítást közvetítik. Íme ezen rövid vázlatból is kitűnik, mily fontos szerepet ját­szik a vasút a foglalkozások és az iparok terén, és mennyire haladt az emberiség közvetetten is ezen intézmények létesülése és műkö­dése következtében. A teherszállítás reform­ kérdéséhez. (H. K.) Németország, mely a politikai téren a nagy eszmék keresztülvitelében rendkívüli szerencsével párosult tántoríthatlan tevékenységet fejt ki, az ipar és kereskedelem terén is egy új aera létrehozatalán fáradozik, és pedig oly buzgalommal, miszerint e te­kintetben irányadó befolyást kezd gyakorolni az egész conti­en­sen. A posta- és távirdaügyek rendezése, a vámkérdések előnyös sza­bályozása a német kereskedelemnek már­is nagymérvű lendületet adtak,s most a szakférfiak figyelme a közlekedési ügy fő tényezője — a vasutak , az ezeken eszközlött szállítás minél czélszerűbb kifej­tése és átalakítása felé irányul. Tagadni nem lehet, hogy a vasúti közlekedés minden kiter­jedés daczára nem nyújtja még azon előnyöket a kereskedelemnek, melyet attól méltán meg lehetne várni, azon tetemes áldozatok fe­jében,mikben a­ kormányok a vasutak létesülés­ét mindenütt előmoz­dítják. A szállítási díjak aránylagos magassága, a szállító eszkö­zök hiányos és elégtelen volta számos és gyakran jogos pana­szokra szolgáltatnak okot a kereskedelmi világban, s ezekhez já­rul még azon hátrányos körülmény is, miszerint a vasúti társula­toknak felelőssége a szállítási határidők és a szállítmányok sértet­len átszolgáltatása iránt oly tág alapon nyugszik s oly egyoldalú magyarázatot enged, mik­ép az előny minden esetben a vaspálya részére van biztosítva. — Leginkább e hiányok azok, miknek elhá­rítása Németország szakköreit jelenleg élénk mozgalomban tartja, mely általános érdekénél fogva a nagy birodalom határain túlha­ladva, Ausztria Magyarországban is viszhangra talál, minek bizo­nyítékát a bécsi vasúti enquoze tárgyalásai s legújabban a keres­kedelmi kamarák indítványai kézzelfoghatólag szolgáltatják. Ez utóbbi testületek tanácskozásai s javaslatai úgy látszik azonban még nem találták meg a kellő időpontot, s innét magyarázható azután, hogy a sok tekintetben korai indítványok elbukván, magukkal rán­tottak nem egy életrevaló és kivihető eszmét is. E jelenségen azonban alig lehet csodálkozni, ha egy pillana­tot vetünk a vasútügyi reformok zászlóvivőjére, Németországra,­­ látván hogy ott, hol a szellemi és anyagi erők oly jelentékeny kész­letével léptek a jobbítás és nyítás terére, a fő alapelveket illetőleg mindeddig nem tudtak végleges megállapodásra jutni. Ez alapel­vek egyike : a vasutak mikénti, állami vagy magán­kezelése ? — a másik : a szállítás pontos és gyors eszközlése, mely tekintetben a szállítás eszközlését sokan oly módon kívánják kiterjeszteni, miszerint a szállító felek szállítmányaik továbbítását illetőleg ne legyenek kénytelenek kizárólag a vasúti közegekre bízni magu­kat, hanem a szállítást saját kocsikon, s­a­j­á­t s­z­á­m­­­á­r­r­k és felelőségükre is eszközölhessék a vasút használatáért, fize­tendő bizonyos díj mellett. Az elsőt illetőleg nem akarunk bővebb fejtegetésbe bocsát­kozni, mert Belgium példáját egyrészt nem lehet még minden te­kintetben mérvadónak tekinteni s az állami centralisatio mellett oly hatalmasan küzdő Perrottnak — ki mindenesetre Németország vasúti ügyei körül legkitűnőbb tekintély — nézetei ellen gyakorlati kivihetőségük iránt szintén nem egy jogos kétely támasz­tható. De a másik elv érvényesítésének módozatát illetőleg, melyet újabban

Next