Vasuti és Közlekedési Közlöny, 6. évf. (1875)

1875-01-07 / 1. szám

azok átrakodása rendesen az első rendű pálya kocsijaiból történik : az átrakodás szintén könnyíttetik az által, hogy a keskeny pályá­nak kocsioldalai 0-3,­ méterrel alacsonyabbak. A megfordított átra­kodás e mellett szintén nem jár nagy nehézséggel. A garam-berzencze-selmeczi vonalon van összesen 00 áteresz és híd. Útátjáró van 33, összesen 122­0 mtr. szélességgel. Az alkalmazott Vignol-sinek 80 mm. magasak és alant 70 mm. szélesek, folyó méterenkénti súlyok 30 vámfontot tesz. A talp­lemezek ütközési lemezek, és a talpfák hasonlók a szabványos pá­lyákéhoz, méreteik arányosan kisebbek lévén. Az eddig szerzett tapasztalatokból kitűnt, hogy az alkalmazott sinek nagyon könnyűek, de hogy a sinek különben tökéletesen megfelelnek, ha hosszabb sinszegek használtatnak, s ha a talpfák ugyanolyan mérettel bírnak, mint az elsőrendű pályákon alkalma­zottak. A magasépítményi épületek a másodrendű pályáknál alkal­mazott szabványok szerint készültek. 3. Zólyom-Beszterczebánya. Ezen vonal a pest­ruttkai fővonal Zólyom állomásából ágazik el, s a Garam bal part­ján kifejlődvén, népes községek közt, Beszterczebányáig ér. Zó­lyomtól 0­ 77 mfld távolságban a kies Szliács fürdőt érinti a hason­nevű állomásnál, innét Farkasfalva megállapodási helyen keresztül Beszterczebányára ér a vonal, hol az állomás kezdetétől 300 méter távolságban egy 56 méter össznyílású fahíd építtetett. A legjelen­tékenyebb építési nehézségek Beszterczebányától délfelé 20 kilo­méter távolságban merültek fel, hol a pályanyom az erdős és mere­dek Urpin magaslat mellett, mintegy 1400 méter hosszúságban ré­szint a Garam vizébe épített kőhányáson, részint pedig a hegyol­dalba bemetszve, vezettetett. Híd és áteresz van összesen 33, melyek közül az egészen fá­ból készített Beszterczebánya melletti Garamhíd a legjelentéke­nyebb. Az­ átjáróhoz előállíttatott 14 forgó sorompó összesen 8600 méteres és 8 vonó sorompó összesen 3-10 méteres szélességgel és 482­6 méteres huzalvezetékkel. A felépítményben alkalmazott sínek és kapcsoló szerek „Ceuillet societé anonyme" belga gyárban, a váltók az osztrák ál­lamvasút rosiczai gyárában, a keresztezések, fordító korongok, vízállomási berendezések és a beszterczebányai állomáson alkalma­zott fordítható daru: Ganz és társa gyárában készíttettek. Váltó és keresztezés van 13 darab. 4. Bánréve-Fülek. Ezen vonal az 1871. évben megnyi­tott miskolcz-bánrévei pályának folytatását képezvén, Miskolczot a pest-ruttkai fővonallal hozza kapcsolatba. A bánrévei pályaudvar­ból kiinduló vonal a Sajó völgyét követi, s Lénárdfalva közelében egy 7 nyílású és összesen 57 méter hosszú fahídon halad át a Sajó folyón, s annak egy mellékágát képező Rima völgybe ér. Rima­szécs közelében Bánrévétől 1­/2 mfldre nyugat felé a pálya a Rima folyó éjszaki partján fekvő magaslatra emelkedik, ezt követve Fe­led közelében ismét a Rima völgyébe száll, s a Rima folyón egy 47 méter össznyílású faszerkezetű hídon áthaladva, a Gortva patak vögyét éri el. Ezen völgy baloldalán a Balogfalva fölött eső részig emelkedik a pálya és Söreg mellett egy 12 méter mély bevágással halad át az Ipoly és Tisza folyók vízválasztóján s végre a Csorna patak völgyébe jutván, annak jobb partján a füleki állomást éri el. A pálya nyomjelzése az 1869. év telén kezdetett meg. Az épités az 1871. évi október hó 11-én kötött szerződéssel Bachstein Hermannak adatott át. A bevégzési határidő a szerződés szerint 1873. évi augusztus hó 26-ikára volt kitűzve, megnyitása azonban csak ugyanazon évi szeptember 10-én történt. A vonal közbenső állomásai a következők : Rimaszécs, Feled, Várgede (megállapodási hely) és Balogfalva, melyek közül az össz­állomás Feleden létesíttetett. Az építés kivitele különben nehézsé­gekkel nem járt. Az alépítmény a miskolci-bánrévei vonalon alkalmazott szab­ványok szerint készült. A töltések koronaszélessége, mint ott, szin­tén 3­2 méter. A teljesített földmunkák jelentéktelenek. A hidak és átereszek kőfalazatból, részint kőfalazatú ellenfa­lakkal, fajármokkal és fafelszerkezettel létesíttettek. Híd és áteresz van összesen 144. Az­ átjáróhoz előállíttatott 25 forgó sorompó, összesen 157­0 méter és 32 vonó sorompó 152­0 méter összes szélességgel; a h­uzal­vezeték hossza 20,870­0 méter. Felépítményből a sínek és kapcsoló szerek a kincstár tulajdo­nát képező diósgyőri vasgyárból szállíttattak. Váltók, keresztezé­sek, fordító korongok és vízállomási berendezések Ganz és társa gyárában készíttettek. Váltó és keresztezés van összesen 20 darab. 5. Miskolcz-Diósgyőr. Ezen vonal mindössze alig egy mfldnyi hosszú s a m­iskolczi pályaudvarból ágazva ki, a Szinva pa­tak mentén jut Diósgyőrig. Nevezetes­ építmények nem fordulnak elő. A forgalomnak 1873. október havában adatott át. Híd és áteresz van összesen 28. Az­ átjárókhoz előállíttatott 5 forgó sorompó, összesen 30­0 méter és 3 vonó sorompó, összesen 1400 méter szélességgel. A 20 gyalogátjárón ugyanannyi pár forgó kereszt alkalmaztatott. A so­rompók huzalvezetékének összes hossza 1­4 kilométer. A felépítményi sínek, kapcsoló szerek, fordító korong, váltók és keresztezések előállítása ugyanazon gyárakban történt, melyek a bánréve-füleki vonal felépítményi anyagait előállították. Váltó és keresztezés van összesen 5 db. 4-6 átmérővel, for­ditó korong 1 db. (Folytatása következik. Fiumei kiköt­ő. Rajz-melléklettel. (Ellenbirálat egy a bécsi mérnök és építész egylet kir­.lönyében megjelent bí­rálatra. Felolvasta a m. mérnök és épitész-egylet m­. é. d­eczember 19-én tar­tott szakü­lésében Nádory Nándor.) A bécsi mérnök- és építész-egylet közlönyének i. é. XV. számú füzetében a fiumei kikötőre vonatkozólag egy czikk jelent meg, melyben a czikk írója a tervezetet és az építkezést illető el­veket, továbbá a munka foganatosítására a vállalat által eszközölt berendezéseket ismerteti. E czikk ezenkívül még egy bírálatot is tar­talmaz tengerészeti szempontból, és itt czikkire bebizonyítani törek­szik, hogy a kikötőnek nyugati bejárása a jelen berendezés mellett a nehéz szerkezetű vitorlás hajók (Quersegelschiffe) által sem bora, K. E. K. szél, sem scilecco, D. K. szél alkalmával vontató gőzös igénybevétele nélkül el nem érhető és a többi közt ezeket mondja: „Ha tehát Fiume kikötője megnagyobbitásának gyümölcseit élvezni és a versenyt a szomszéd triesti kikötővel némi kilátással az ered­ményre folytatni akarja, mindazt kerülnie kell, a­mi a hajózást szükségtelenül megnehezíti, vagy a hajók forgalmát a kikötőben költségessé teszi." És utána így folytatja: „Miután Fiume hajózási tekintetben Triesttel szemközt aránylag úgyis hátrányban van, nem lenne óvatos eljárás a már meglevő természetes akadályok mellé még mesterségeseket is teremteni, milyenül a nyugati bejárás je­len szerkezete mellett — miként az a fentebbi fejtegetésekből kiviláglik — mindenesetre számítható". Vagyis más szavakkal: czikkb­ó a magy. kormány részéről a foganatosításra elfogadott kikötő-tervezeten hibát vélt fölfedezni, és jónak látta említett czikkében az ezen hibából származható követ­kezményekre az érdekelteket — habár csak közvetve — figyel­meztetni, s ezzel kapcsolatban végre két módosítást mutat be, me­lyek bármelyikének foganatosítása által az ezen hibából származ­ható káros következményeket elháríthatni gondolja. Azon körülmény, hogy czikkíró értekezését a bécsi mérnök egylet egyik nyilvános ülésén felolvasta és azt kivonatosan a napi­lapok is közölték, sőt elismerőleg is nyilatkoztak felőle, arra indí­tott, hogy ezen értekezést jelen felolvasásom tárgyává tegyem. Nem érezhetem ugyan magam hivatottnak a kormánynak a fiumei kikötőre vonatkozólag tanácsokat adni, vagy javításokat hozni javaslatba. Szándékom egyedül ezen tárgyat technikai szem­pontból megvizsgálni és egyéni nézeteimet kifejteni. Egyéni felfogásom szerint állítani bátorkodom, miszerint az említett czikk szerzője által vitatott hiba nem is létezik, sőt ellen­kezőleg : hiba volna az általa bemutatott módosításnak foganatosítása. Ezt állítván, talán nem fogok a tiszt, szakülés kegyes türelmével visszaélést elkövetni, ha fennti állításaim bebizonyításának kísérle­tére becses figyelmét magam­nak kikérem. A következőkben ki fogom mutatni, hogy a czikk szerzője által tárgyalt hiány már az ő czikkének megjelenése ellőtt is isme­retes volt, de egyszersmind azt is, hogy ezen hiány annyira lényeg­telen, hogy ennek elhárítása egyáltalán semmiféle áldozatot nem érdemelt, annál kevésbé pedig annyi és oly nagy hordejű áldozato­kat, mint a­milyeneket czikkíró által ajánlott módosításnak fogana­tosítása követelne, továbbá azt is remélem kimutathatni, hogy a kormány által a foganatosítás alapjául elfogadott terv e tekintetben a lehető legjobb, és végre, hogy a szerző által ajánlt módosításnak alapeszméje nem is új, hanem egy annak idejében szerkesztett, de czélszerűnek nem talált tervezetnek eszméje. Előadásom könnyebb megérthetése czéljából ezen állítólagos hiányt, valamint czikkiró ál­tal bemutatott módosításokat röviden meg kell ismertetnem. Czikkiró állítása szerint ugyanis a nehéz szerkezetű vitorlás hajók 6­/2 vonás vagyis 73 foknyi szög alatt közelíthetik meg a szél irányát. A mellékelt rajzból látható, miszerint egy vitor­lás hajó, miután közel a hullámgát feje (0 pont) mellett elhaladt, hogy a kikötő belsejét még elérhesse O. A. és O. B. vonalak által határozott területen belül kell annak megtörténnie. Ha tehát С. С' a scilocco irányát jelöli, azt látjuk, hogy a lehető legnagyobb elhaj­lás А. О. C. szög, melyet a hajó által leírt út a scilocco irányával bezár, nem 73°, hanem — pontos szám­ítás szerint — csak 46' 48' 45", sciloccoval tehát a hajó csak О. E. irányban haladhatna és a kikötő torkolatát el nem érheti.

Next