Vasuti és Közlekedési Közlöny, 6. évf. (1875)

1875-01-07 / 1. szám

Ha továbbá D. D­. a bora irányát jelöli, azt látjuk, hogy itt a legnagyobb elhajlás D. e. B. szög még sokkal kisebb, t. i. 73° he­lyett csak 33° 45'; borával tehát a bejárás e szerint még kevésbé lehetséges mint sciloccoval. Tudva pedig, hogy a bora és a scilocco a Fiumében uralkodó szelek közül a legkellemetlenebbek közé tar­toznak, fenti körülmény első pillanatra csakugyan bajnak látszik. Ezen bajnak elhárítására czikkre az első módosítás szerint a nyugati bejáratot oly formán kívánja átalakítani, hogy a III. mólót 60 méterrel rövidebbre tervezi és azt 150 méternyire tovább nyugat felé helyezi; a tu­moló átellenében tervezett sarkantyút eredeti helyén meghagyja, de 25 méterrel rövidebbre tervezi; innen a 250 méter hosszúságban tervezett hullámtörő gátat pedig csak 150 m. hossz­ban és délnyugati irányban ,elhajlítva azon pontig kivánja folytatni, hol a III moló nyugati széle és a scilecco iránya egymást metszik Ezen módosításra vonatkozólag és egész általánosságban bá­tor vagyok azt állítani, hogy azon esetre, ha a czikkíró által tárgyalt átalakítás, a létesítésre elfogadott tervezeten eszközöltetnek, akkor a fiumei kikötő azon igényeknek és követelményeknek alig volna képes többé megfelelni, melyeket egy jó, úgynevezett műkikötőtől követelni lehet, és a­melyeknek kell, hogy megfeleljen, és Fiume — mihez az állam oly nagy reményeket köt és hol a keresked­­emnek emelésére semmi áldozatot sem kímér, ez esetben­­­ kikö­tőjének nem sikerült volta folytán, jelentőségre alig emelkedhetnek. Czikkiró ezen módosított bejáratának állítólagos előnyeit 3 pont­ban foglalja össze, és azt mondja: [ 1. hogy a jelen 100 méternyi méretnek 217*3 méterre való­­ kiszélesítése lehetővé tenné, hogy D. K. szél mellett a nehéz szerkezetű vitorlás hajók vontató gőzösök igénybevétele nélkül a kikötő belsejét kényelmesen és veszély nélkül elérhessék; 2. nagyobb volna a valószínűség arra nézve, hogy a hajók bent a kikötőben ellenkező irányú szelekkel vitorla műveleteket vihetnének végbe; 3. egy további előny lenne a kikötő területének tetemes m­eg­nagyobbulása és az építkezési költségek egyidejű kevesbülése, mi­után 60 folyó méter moló 25 m. sarkantyugát és 100 m. hullám­gátnak építési költsége egészen elesnék, és ezek ellenében csak 150 folyó­méterrel lenne hoszabb rakpart építendő. Ezen ajánlt módosításnak közelebbi megvizsgálásánál azon­ban az mutatkozik , miszerint a fennt elősorolt előnyök vagy nem léteznek, vagy teljesen értéktelenül tűnnek föl; más oldalról pedig e módosított tervezeten figyelmet érdemlő hiányok is mutatkoz­nak, u. i.: 1. Az első pontban felemlített azon körülmény, hogy a vitor­lás hajók a D. K. szél felhasználása mellett a kikötő belsejének kezdetét kényelmesen és veszély nélkül elérhetik, semmi neveze­tes haszonnal összekötve nincsen és az a torkolatnak jelen szerke­zete mellett is lehetséges. 2. A második pontban kilátásba helyezett vitorlázhatás a ki­kötő belsejében egyszerűen nem áll, nem lehetséges, és ha lehet­séges volna is, nem fontos s különben is a vitorlázhatásnak lehe­tősége a kikötő belsejében, a torkolatnak módosításával semmi­féle összefüggésben sem áll. 3. A harmadik pontban kilátásba helyezett nagyobbítása a kikötőnek és az építési költségek egyidejű kevesbülése, a szóban­­ forgó módosítás által el nem érhető. 4. Az úgynevezett előkikötő egészen elesnék. 5. A módosításnak foganatosítása folytán a kikötő belsejé­ben nyugodt vízről alig, vagy csak ritkán lehetne szó. 6. A kikötő bejáratának 100 méterről 217­3 méterre való ki­szélesítése ennélfogva hiánynak jelezhető, melynek utólagos kija­vítása egyáltalán nem is volna lehetséges, s a csak legaláb részbeni kijavítása pedig roppant pénzösszegeket igényelne. A következőkben megkísérlem fennti állításaimat bebizo­nyítani. Érdekes tudni, hogy milyen elvekből indulnak ki a tengeré­szek egy kikötőnek megítélésénél. Bátran merem állítani, hogy nincs mérnök, a­ki egy olyan kikötő-tervet tudna készíteni, me­lyet a tengerészek azonnal rosznak ne nyilvánítanának, a­mint ki­tűnik, hogy az új kikötőben egyik másik vitorla gyakorlatot aka­dálytalanul majd véghez nem vihetnek.­­ Tudvalevőleg azonban egy kikötő építését sokkal fontosabb indokok vezérlik, mint a ha­jók vitorla-gyakorlatai, mert ha csak azt akarnánk elérni, akkor egyszerűen a kikötőt csak nem építeni kellene, s a tengerészek e kívánsága a legtágasbb értelemben teljesítve lenne. Eg­­y jó kikötőnek első és fő kelléke az, hogy abban lehetőleg nyugodt víz legyen úgy, hogy abban a hajók teljesen biztosítva legyenek és a ki- és berakodási műveleteket bármilyen irányú vagy erősségű külszél mellett minden nehézség és fennakadás nélkül vég­hez lehessen vinni. A második fő kellék pedig az, hogy a hajókkal a kikötőt minden irányú vagy természetű szél dühöngése mellett is, könnyen és biztosan el lehessen érni, s ugyan­oly könnyen és biztosan el is lehessen hagyni. Az első kívánalomnak betölthetése czéljából szükséges a ki­kötőt védfalakkal lehetőleg minden oldal felől elzárni és torkolatát a lehető legkisebb méretre összeszorítani úgy, hogy a hullámzajlás­nak a kikötőbe való terjedése, különösen viharok alkalmával a mennyire e czél egyáltalán elérhető, lehetetlenné tétessék. Miután azonban egy bizonyos szélességű nyílást mely bejáratul szolgál, mégis hagyni kell; természetes, hogy léteznek oly irányú és ter­mészetű szelek, a­melyek a vitorlás hajóknak közvetlen ki- vagy bejárást megnehezítik, esetleg lehetetlenné is teszik. A mondot­takból kiviláglik , hogy a mérnök vajmi nehezen képes a hajós által egy jó kikötőről támasztott igényeknek megfelelni. H hogy ha esetleg a helyi viszonyok sehogy sem engedik a be­járatot oly szélesre szabni, hogy azon át nemcsak a gőzösök és al­kalmas szerkezetű vitorlás hajók, hanem mindennemű vitorlás ha­jók is közvetlenül juthassanak a kikötőbe, akkor a második főkel­léknek elérése czéljából a tulajdonképeni kikötő mellett egy tágas és biztos uszorokkal (Boen) felszerelt előkikötőt szükséges építeni , de soha sem szabad a nyugodt víz rovására a kikötő torkolatát a szükségesnél szélesebbre szabni. Egy tágas és biztos előkikötő vagy legalább egy jó horgony fenékkel bíró úgynevezett nyílt kikötő (offene Rhede), hol a meg­érkező hajók akkor fognak horgonyozni, ha azoknak a kikötőbe való közvetlen bejuthatását egyszerre érkező sok hajó vagy ellen­kező szelek lehetlenné teszik, mindig szükséges, mely előkikötőből azután a hajók egyenkint és egymás után a kikötőbe vontattatnak, a­hol is műveleteiket teljesen nyugodt vízben eszközölhetik. Egy biztos előkikötő továbbá azon oknál fogva is szükséges, mond­hatnám nélkülözhetetlen, hogy azon hajók, melyek éj­jel vagy ködös időben érkeznek, és azok melyek egészségügyi vagy bármi más oknál fogva a kikötő belsejébe egyáltalán nem mehetnek, az elő­kikötőben a szükséges védelmet megtalálják.­­ Idegen hajók pe­dig közvetlenül egyáltalán soha sem mehetnek a kikötő belsejébe, hanem csak akkor, ha erre az engedélyt a kikötő parancsnokságá­tól kinyerték. A mondottakból kiviláglik, hogy oly szerkezetű vitorlás hajók­nak is, melyek az épen uralkodó szélnek felhasználása mellett a ki­kötő belsejébe még bejuthatnának, a közvetlen bemenet mégiscsak ritka esetekben lesz megengedve, de másrészről feltéve azon esetet, hogy a bejárat oly tág és kényelmes volna, hogy valamennyi vitor­lás hajó az uralkodó szélnek felhasználása mellett a kikötőnek bel­sejét m­ég elérhetné, azzal még sem nyertek volna semmit, miután még sem lehet feltételezni, hogy a hajók az egy kilométernél h­osz­szabb és aránylag keskeny kikötőben az abban állandóan lerakott tetemes mennyiségű uszorok és az azokon kikötött hajók között vitorla gyakorlatokat fognának folytathatni azon pontig, a­mely ki­kötésükre kijelöltetik. A kikötő belsejében ezeknél fogva tehát a hajókat mégis vontatni kell, vagy pedig uszorok vagy kikötő osz­lopok segítségével fogják magukat a számukra kijelölt rakodási helyig elszállítani. Ezt előre bocsátván világos, miszerint teljesen elégséges, ha a hajók minden irányú szél mellett biztos előkikö­tőbe juthatnak és a fennt­­eírt műveleteket abból megkezdhetik. Ha az újabb műkikötők bejáratainak nyílt szélességeit vizs­gáljuk, azt találjuk, hogy a tervezők mindig arra törekedtek, hogy a torkolatot lehetőleg szűkre tervezzék, hogy bent a kikötőben lehetőleg nyugodt vizet nyerjenek. A marseillei úgy nevezett régi kikötőnek torkolata 80 méter széles, az új kikötőé ugyanott még kevesebb, a triesti új kikötőnek bejárata 100 méterre volt ter­vezve, jelenleg 94 méter széles. Fiuméban a tervezett főbejárat 100 méterre van megállapítva. A Czikkiró ellenben a bejáratot 217*3 méterre „javítja", azért, hogy a nehéz szerkezetű vitorlás hajóknak is lehetségessé tegye, hogy azok közvetlenül a scilecco felhaszná­lásával a III. moló, illetőleg a sarkantyú mögé juthassanak, és ezen a mint látszik teljesen lényegtelen előnynek elérhetése czél­jából czikkb­ó feláldozza az előkikötőt, és miután a fiumei nyílt ki­kötő (Rhede) roppant vízmélység — 40 és több méter — miatt, a hajóknak szintén nem nyújthatja a kívánt biztosságot, világos, hogy ez esetben a hajók Fiuméban a kikötőn kívül majdnem semmi vé­delmet sem találnának Nem sokkal jobb sors várna a hajókra ezen állítólagos „javítás" mellett a kikötő belsejében. Ismeretes ugyan­is, hogy Fiuméban — habár a scilocco (D. K. szél) egyike az ott uralkodó legalkalmatlanabb szeleknek — a hullámzajlás nem a scilocco, hanem ostro (déli szél) alkalmával a legnagyobb, miután az utóbbinál a hullámok a nyílt tenger felül — a Quarneroból — jönnek és sokkal jobban kifejlődhetnek mint scilocco alkalmával, és így miután a szóban forgó módosítás által a tervezett előkikötő egészen elesnek, világo­s, hogy déli szél alkalmával a hullámok majdnem közvetlenül a kikötő belsejébe hatolnának. Ez esetben tehát nyugodt vízről a kikötő medenczéiben csak kivételesen t. i. teljes szélcsend alkalmával lehetne szó — ez pedig ugyancsak rit­kán áll be, — így,tehát nemcsak viharok, hanem gyönge szelek is, mint p. maestro (É. Ny. szél) mely szél Fiuméban majdnem min­dennap fuj, a vizet annyira mozgásba hoznák, hogy ezáltal a hó-

Next