Vasuti és Közlekedési Közlöny, 6. évf. (1875)

1875-01-07 / 1. szám

Ha továbbá D. D'. a bora irányát jelöli, azt látjuk, hogy itt a legnagyobb elhajlás D. О. B. szög még sokkal kisebb, t. i. 73° he­lyett csak 33° 45'; borával tehát a bejárás e szerint még kevésbé lehetséges mint sciloccoval. Tudva pedig, hogy a bora és a scilocco a Fiumében uralkodó szelek közül a legkellemetlenebbek közé tar­toznak, fenti körülmény első pillanatra csakugyan bajnak látszik. Ezen bajnak elhárítására czikkró az első módosítás szerint a nyugati bejáratot oly formán kivánja átalakitani, hogy a III. mólót 60 meterrel rövidebbre tervezi és azt 150 meternyire tovább nyugat felé helyezi; a Illmoló átellenében tervezett sarkantyút eredeti helyén meghagyja, de 25 meterrel rövidebbre tervezi; innen a 250 meter hosszaságbau tervezett hullámtörő gátat pedig csak 150 m. hossz­ban és délnyugati irányban .elhajlitva azon pontig kivánja folytatni, hol a III moló nyugati széle és a scilocco iránya egymást metszik Ezen módosításra vonatkozólag és egész általánosságban bá­tor vagyok azt állítani, hogy azon esetre, ha a czikkiró által tárgyalt átalakítás, a létesítésre elfogadott tervezeten eszközöltetnek, akkor a fiumei kikötő azon igényeknek és követelményeknek alig volna képes többé megfelelni, melyeket egy jó, úgynevezett mükikötőtöl követelni lehet, és a melyeknek kell, hogy megfeleljen, és Fiume — mihez az állam oly nagy reményeket köt és hol a keresked lemnek emelésére semmi áldozatot sem kiméi, ez esetbefi — kikö­tőjének nem sikerült volta folytán, jelentőségre alig emelkedhetnék. Czikkiró ezen módosított bejáratának állítólagos előnyeit 3 pont­ban foglalja össze, és azt mondja: [ 1. hogy a jelen 100 meternyi méretnek 217*3 meterre való i kiszélesitése lehetővé tenné, hogy D. K. szél mellett a nehéz szerkezetű vitorlás hajók vontató gőzösök igénybevétele nélkül a kikötő belsejét kényelmesen és veszély nélkül elérhessék; 2. nagyobb volna a valószínűség arra nézve, hogy a hajók bent a kikötőben ellenkező irányú szelekkel vitorla müveleteket vihetnének végbe; 3. egy további előny lenne a kikötő területének tetemes rneg­n agyobbulása és az építkezési költségek egyidejű kevesbülése, mi­után 60 folyó meter moló 25 m. sarkantyugát és 100 m. hullám­gátnak építési költsége egészen elesnék, és ezek ellenében csak 150 folyó meterrel lenne hoszabb rakpart építendő. Ezen ajánlt módosításnak közelebbi megvizsgálásánál azon­ban az mutatkozik : miszerint a fennt elősorolt előnyök vagy nem léteznek, vagy teljesen értéktelenül tűnnek föl; más oldalról pedig e módosított tervezeten figyelmet érdemlő hiányok is mutatkoz­nak, u. i.: 1. Az első pontban felemiitett azon körülmény, hogy a vitor­lás hajók a D. K. szél felhasználása mellett a kikötő belsejének kezdetét kényelmesen és veszély nélkül elérhetik, semmi neveze­tes haszonnal összekötve nincsen és az a torkolatnak jelen szerke­zete mellett is lehetséges. 2. A második pontban kilátásba helyezett vitorlázhatás a ki­kötő belsejében egyszerűen nem áll, nem lehetséges, és ha lehet­séges volna is, nem fontos s különben is a vitorlázhatásnak lehe­tősége a kikötő belsejében, a torkolatnak módosításával semmi­féle összefüggésben sem áll. 3. A harmadik pontban kilátásba helyezett nagyobbitása a kikötőnek és az építési költségek egyidejű kevesbülése, a szóban j forgó módositás által el nem érhető. 4. Az úgynevezett előkikötő egészen elesnék. 5. A módositásnak foganatosítása folytán a kikötő belsejé­ben nyugodt vizröl alig, vagy csak ritkán lehetne szó. 6. A kikötő bejáratának 100 méterről 217-3 méterre való ki­szélesitése ennélfogva hiánynak jelezhető, melynek utólagos kija­vítása egyáltalán nem is volna lehetséges, s a csak legaláb részbeni kijavítása pedig roppant pénzösszegeket igényelne. A következőkben megkísérlem fennti állításaimat bebizo­nyítani. Érdekes tudni, hogy milyen elvekből indulnak ki a tengeré­szek egy kikötőnek megítélésénél. Bátran merem állítani, hogy nincs mérnök, a ki egy olyan kikötő-tervet tudna készíteni, me­lyet a tengerészek azonnal rosznak ne nyilvánítanának, a mint ki­tűnik, hogy az uj kikötőben egyik másik vitorla gyakorlatot aka­dálytalanul majd véghez nem vihetnek. — Tudvalevőleg azonban egy kikötő építését sokkal fontosabb indokok vezérlik, mint a ha­jók vitorla-gyakorlatai; mert ha csak azt akarnánk elérni, akkor egyszerűen a kikötőt csak nem építeni kellene, s a tengerészek e kívánsága a legtágasbb értelemben teljesítve lenne. Eg'.y jó kikötőnek első és fő kelléke az, hogy abban lehetőleg nyugodt viz legyen ugy, hogy abban a hajók teljesen biztosítva legyenek és a ki- ésberakodási müveleteket bármilyen irányú vagy erősségű külszél mellett minden nehézség és fennakadás nélkül vég­hez lehessen vinni. A második fő kellék pedig az, hogy a hajókkal a kikötőt minden irányú vagy természetű szél dühöngése mellett is, könnyen és biztosan el lehessen érni, s ugyan oly könnyen és biztosan el is lehessen hagyni. Az első kívánalomnak betölthetése czéljából szükséges a ki­kötőt védfalakkal lehetőleg minden oldal felől elzárni és torkolatát a lehető legkisebb méretre összeszorítani ugy, hogy a hullámzajlás­nak a kikötőbe való terjedése, különösen viharok alkalmával a mennyire e czél egyáltalán elérhető, lehetetlenné tétessek. Miután azonban egy bizonyos szélességű nyilást mely bejáratul szolgál, mégis hagyni kell; természetes, hogy léteznek oly irányú és ter­mészetű szelek, a melyek a vitorlás hajóknak közvetlen ki- vagy bejárást megnehezitik, esetleg lehetetlenné is teszik. A mondot­takból kiviláglik : lwgy a mérnök vajmi nehezen képes a hajós által egy jó kikötőről támasztott igényeknek megfelelni. Ilogy ha esetleg a helyi viszonyok sehogy sem engedik a be járatot oly szélesre szabni, hogy azon át nemcsak a gőzösök é3 al­kalmas szerkezetű vitorlás hajók, hanem mindennemű vitorlás ha­jók is közvetlenül juthassanak a kikötőbe, akkor a második főkel­léknek elérése czéijából a tulajdonképeni kikötő mellett egy tágas és biztos uszorokkal (Boen) felszerelt elökikötőt szükséges építeni ; de soha sem szebad a nyugodt viz rovására a kikötő torkolatát a szükségesnél szélesebbre szabni. Egy tágas és biztos elökikötö vagy legalább egy jó horgony fenékkel biró úgynevezett nyilt kikötő (offene Rhede), hol a meg­érkező hajók akkor fognak horgonyozni, ha azoknak a kikötőbe való közvetlen bejuthatását egyszerre érkező sok hajó vagy ellen­kező szelek lehetlenné teszik, mindig szükséges, mely előkikötőből azután a hajók egyenkint és egymás után a kikötőbevontattatnak, a hol is műveleteiket teljesen nyugodt vizben eszközölhetik. Egy biztos előkikötő továbbá azon oknál fogva is szükséges, mond­hatnám nélkülözhetetlen, hogy azon hajók, melyek éj jel vagy ködös időben érkeznek, és azok melyek egészségügyi vagy bármi más oknál fogva a kikötő belsejébe egyáltalán nem mehetnek, az elő­kikötőben a szükséges védelmet megtalálják. — Idegen hajók pe­dig közvetlenül egyáltalán soha sem mehetnek a kikötő belsejébe, hanem csak akkor, ha erre az engedélyt a kikötő parancsnokságá­tól kinyerték. A mondottakból kiviláglik, hogy oly szerkezetű vitorlás hajók­nak is, melyek az épen uralkodó szélnek felhasználása mellett a ki­kötő belsejébe még bejuthatnának, a közvetlen bemenet mégiscsak ritka esetekben lesz megengedve; de másrészről feltéve azon esetet, hogy a bejárat oly tág és kényelmes volna, hogy valamennyi vitor­lás hajó az uralkodó szélnek felhasználása mellett a kikötőnek bel­sejét ínég elérhetné, azzal még sem nyertek volna semmit, miután még sem lehet feltételezni, bogy a hajók az egy kilométernél liosz­szabb és aránylag keskeny kikötőben az abban állandóan lerakott tetemes mennyiségű uszorok és az azokon kikötött hajók között vitorla gyakorlatokat fognának folytathatni azon pontig, a mely ki­kötésükre kijelöltetik. A kikötő belsejében ezeknél fogva tehát a hajókat mégis vontatni kell, vagy pedig uszorok vagy kikötő osz­lopok segitségével fogják magukat a számukra kijelölt rakodási helyig elszállítani. Ezt előre bocsátván világos, miszerint teljesen elégséges, ha a hajók minden irányú szél mellett biztos előkikö­töbe juthatnak és a fennt leirt müveleteket abból megkezdhetik. Ha az ujabb mükikötők bejáratainak nyilt szélességeit vizs­gáljuk, azt találjuk, hogy a tervezők mindig arra törekedtek, hogy a torkolatot lehetőleg szűkre tervezzék, hogy bent a kikötőben lehetőleg nyugodt vizet nyerjenek. A marseillei ugy nevezett régi kikötőnek torkolata 80 meter széles, az uj kikötőé ugyanott még kevesebb, a triesti uj kikötőnek bejárata 100 meterre volt ter­vezve, jelenleg 94 meter széles. Fiúméban a tervezett főbejárat 100 meterre van megállapitva. — Czikkiró ellenben a bejáratot 217*3 meterre „javítja", azért, hogy a nehéz szerkezetű vitorlás hajóknak is lehetségessé tegye, hogy azok közvetlenül a scilocco felhaszná­lásával a III. moló, illetőleg a sarkantyú mögé juthassanak, és ezen a mint látszik teljesen lényegtelen előnynek elérhetése czél­jából czikkiró feláldozza az elökikötőt, és miután a fiumei nyilt ki­kötő (Rhede) roppant vízmélység — 40 és több meter — miatt, a hajóknak szintén nem nyújthatja a kivánt biztosságot, világos, hogy ez esetben a hajók Fiúméban a kikötőn kivül majdnem semmi vé­delmet sem találnának Nem sokkal jobb sors várna a hajókra ezen állítólagos „javitás" mellett a kikötő belsejében. Ismeretes ugyan is, hogy Fiúméban — habár a scilocco (D. K. szél) egyike az ott uralkodó legalkalmatlanabb szeleknek — a hullámzajlás nem a scilocco, hanem ostro (déli szél) alkalmával a legnagyobb, miután az utóbbinál a hullámok a nyilt tenger felül — a Quarneroból — jönnek és sokkal jobban kifejlődhetnek mint scilocco alkalmával, és igy miután a szóban forgó módositás által a tervezett előkikötő egészen elesnék, világo s, hogy déli szél alkalmával a hullámok majdnem közvetlenül a kikötő belsejébe hatolnának. Ez esetben tehát nyugodt vizről a kikötő medenczéiben csak kivételesen t. i. teljes szélcsend alkalmával lehetne szó — ez pedig ugyancsak rit­kán áll be, — igy,tehát nemcsak viharok, hanem gyönge szelek is, mint p. maestro (É. Ny. szél) mely szél Fiúméban majdnem min­dennap fuj, a vizet annyira mozgásba hoznák, hogy ezáltal a ha-

Next

/
Thumbnails
Contents