Vesevilág, 1990 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1990-02-01 / 1. szám

­ - - ----------------­­ 1990. február III. évfolyam­ 1. szám____________Ára: 10 Ft Petíció az országgyűléshez A M­esebetegek Országos Egye­sületének egyik legnagyobb sike­re volt, hogy petícióink elju­tottak az Országgyűlés Szociá­lis­ és Egészségügyi Bizottságá­nak tagjaihoz, akik több alka­lommal is megvitatták a helyze­tünkről szóló anyag­ukat. Olvasóink bizonyára emlékez­nek, hogy először dr. Pesta Lászlónak, a bizottság elnökének írtunk helyzetünkről. Erre a le­vélre azonban nem kaptunk vá­laszt. Ezután Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés akkori elnökének írtunk, s ennek foganatja lett: a parlamenti bizottság napirend­re tűzte helyzetünk megvitatá­sát. A vita alapjául legelőször a Szociális­ és Egészségügyi Mi­nisztérium előterjesztése szol­gált, amely részletesen elemezte helyzetünket, s javaslatot is tett a további teendőkre nézve. Ezek közül említést érdemel a nephrológiai osztályok működésé­nek teljeskörűvé tétele, a dia­­lizáló kapacitások megduplázása, mégpedig olyan módon, hogy a te­rületi aránytalanságok csökken­jenek és az elavult készülékek cseréje is megtörténjen, a transzplantációs kapacitások nö­velése, aminek érdekében 1994-re be kell fejezni a SOTE Baross utcai sebészeti klinikájának re­konstrukcióját, és ott egy kor­szerű transzplantációs és neph­rológiai centrumot kell létesí­teni. 1990-ben el kell kezdeni a Debreceni Orvostudományi Egyetem I. Sebészeti Klinikáján a veset­ranszplantációs tevékenységet. 1995-re legalább 200-ra kell emelni az átültetések számát, bővíteni az Erythropoietinból beszerzett mennyiséget, stb. Összességében mintegy három­milliárdos programról számolt be a SZEM a képviselőknek. Az előterjesztéshez a VOKE is megfogalmazta a maga állásfogla­lását, amelynek a lényege: nem tartjuk elegendőnek a SZEM prog­ramját . Álláspontunk az, hogy a prog­ramot a tervezettnél gyorsabban kell megvalósítani. Hogy ez si­keres lehessen, ahhoz pedig arra volna szükség, hogy az elégtelen veseműködésű emberek egészségü­gyi ellátásnak irányítása egy kézben legyen. Ezért szakmai bi­zottság megalakítását kezdemé­nyeztük. A bizottság megalakítására az elhatározás megszületett, ám ed­dig nem alakult meg. A legközelebbi számunkban részletesen ismertetjük az elő­terjesztéseket és a róluk foly­tatott vitát. Kedves Bizonyára mindenkinek feltűnik lapunk megváltozott formája -más papíron készül, más betűkkel,ké­pek nélkül,stb. E szám megjelenését megelőző­en a VESEVILÁG­ot a SOROS­ Ala­­pítvány által biztosított ado­mányból , külső nyomdában ké­szült. Pontosabban nyomdákban - fennállása alatt az újság négy különböző helyen készült. Nehe­zen sikerült ugyanis olyan nyom­dát találni, amelyik minőségben is megfelelt, viszont az árát is ki tudta fizetni az egyesület. Ez utóbbi - mármint az árak jelentették a legnagyobb problé­­mát, s különösen most, hogy a Soros­ Alapítvány juttatása fogy­tán van. Ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a lapot a magunk erejéből elkészíteni, vásárol­tunk egy sokszorosító gépet - ezen készül majd az újság nyomá­sa, a szedés viszont az Egyesü­let birtokában levő Rosvtext gé­pen történik. Ezzel a megoldással remélhe­tőleg olcsóbban tudjuk majd elő­áll­ítani a lapot - bár valaszi- A VESEÁTÜLTETÉSRŐL Elkészült az Országos Se­bészeti Intézet jelentése az 1989 évi munkáról. A jelentés tartalmáról dr. Perner Ferenc professzor úrtól kaptunk rövid tájékoztatást. Rövidet azért, mert a jelentés lapzártakor ké­szült el, így részletes ismerte­tésére ebben a számban már nincs lehetőség. Természetesen a leg­közelebbi számunkban részletesen beszámolunk a jelentés tartalmá­ról . Tehát röviden: 1989-ben összesen 11­ veseátültetés volt Magyarországon. Ebbő Budapesten 75, Szegeden pedig 38. Az idén, amint Perner pro­fesszor úr elmondta, Budapesten eddig hatan kaptak vesét. A pro­fesszor úr információi szerint Szegeden három átültetést végez­tek. Olvasó í­ éyleg így is ráfizetéses marad, ám a veszteség akár jelentősen is csökkenhet. De van ennek a megoldásnak egy másik nagy elő­nye is: mégpedig az, hogy a lap előállításával - szerkesztésé­vel, szedésével, sokszorosításá­val, valamint az egyéb kapcsoló­dó tevékenységekkel - egyesüle­tünk tagjainak, rokkantnyugdí­jas társainknak munkát tudunk adni. Igaz, hogy ennek fejében a lap külseje változik, s talán nem lesz olyan szép, mint az "i­­gazi" nyomdában előállított ko­rábbi számok, de úgy véljük, több az előnye, mint a hátránya ennek a megoldásnak. Kérjük olvasóinkat, írják meg véleményüket erről a próbaszám­­nak tekinthető számról. Ha ez sikeresnek bizonyul, azonnal hozzá tudunk kezdeni a következő szám készítéséhez, s így remél­hetőleg mihamarabb pótoljuk majd az 1909-ben elmaradt számokat. Várjuk tehát olvasóink véle­ményét. A szerkesztő

Next