Napló, 1970. szeptember (Veszprém, 26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

-------- - --------------- Megnyílt az ENSZ ülésszaka Az amerikai autósztrájk és háttere Napi külpolitikai kommentárunk Türelmetlenséggel igazán nem vádolhatják a General Motors dolgozóit. Az autómunkások szakszervezete és a GM a világ egy­ik leghatalmasabb autógyárának vezetősége kerek két hónapon át tanácskozott, s csak ezután döntöt­tek a sztrájk mellett. Most tehát 344 ezer GM-dolgozó szün­tette be a munkát. Ez talán nem tűnik nagy számnak egy 2(!) millió lakosú hatalmas országban — matematikailag. Politikai és erkölcsi súlyát illetően azonban óriási jelen­tőségű sztrájk ezi­­s a lehető legrosszabb időpontban tört ki — a Nixon-adminisztráció szempontjából. Ha kevés különbség van is a két nagy amerikai párt a demokraták és a republikánusok között, mégis, hosszú évtizedek hagyományai alapján a republikánusok számí­tanak — összességükben — jobboldalibbnak. Egyebek közt ezért is, mert a munkásság zöme tradicionálisan a demok­rata pártra szavaz. S noha jelenleg Nixon személyében re­publikánus elnöke van az USA-nak, ez a párt ma sincs többségben a szenátusban és a képviselőházban, novem­berben pedig, tehát alig két hónap múlva, részleges vá­lasztások lesznek: szenátorokat, képviselőket, egyes álla­mok kormányzóit választják meg és a republikánusok per­sze nagyon szeretnék, ha ezúttal minden szinten ők sze­reznék meg a többséget. Lehetőleg úgy, hogy a munkás­szavazatok jórészét hódítsák el a demokratáktól. Ezekre a reményeikre is súlyos csapást mért most a General Motors sztrájkja. És nem is csupán a GM dolgozói­nak munkabeszüntetéséről van szó. Sztrájkfelhívást adott ki négy vasutas szakszervezet is — bár ezt szeptember 23-ig felfüggesztették — több más iparágban pedig ugyancsak sztrájkhangulat uralkodik. Három fő területen indított offenzívát hatalomra ke­rülése előtt Nixon. 1. „Törvényt és rendet” ígért —, de amióta elnök lett, a bűnhullám nemhogy csökkent volna, hanem nőtt. A közbiztonság egyre rosszabb, a belső nyug­talanság nőttön nő. 2. Megoldást ígért a vietnami háborúra­­, de ismeretes, hogy béke helyett az ellenkezője követ­kezett be. A háború indokínai méretűvé szélesedett. S most a harmadik fő területen is kiütköznek a csőd jelei: a gazdasági fronton. Nixon teljes foglalkoztatottságot, az infláció megfékezését, növekvő jólétet ígért. Ehelyett ijesztő arányokban nőtt az infláció, jelei vannak a munkanélkü­liség növekedésének is, s miközben a profitok csakugyan nőnek, a bérszínvonal stagnál. Hiszen elsősorban ezek a gazdasági­­okok váltották ki most a sztrájkot is. A Nixon-adminisztráció első „félidejének" mérlege te­hát nem pozitív. Ilyen körülmények között kevés remé­nyük van arra, hogy a novemberi részleges választásokon a republikánusoknak sikerül megszerezniük a többséget. Megnyílt az ENSZ ülésszaka • Kedden este, magyar idő szerint 20 óra 30 perckor megnyílt”­ az­­­z ENSZ-közgyű­­lés 25., jubileumi ülésszaka New Yorkban. Az üléssza­kot Angie Brooks asszony, Libéria ENSZ-képviselője, az előző ülésszak elnöke nyilvánította megnyitott­­nak. Befejeződtek a szovjet—magyar tervegyeztetési tárgyalások Kedden Moszkvában befe­jeződtek az 1971—1975-ös időszakra vonatkozó terv­egyeztetési tárgyalások. A két fél a Szovjetunió állami tervbizottsága épüle­tének tanácstermében plená­ris ülésen értékelte az eddig folytatott tárgyalások ered­ményeit, s jelölte ki a távla­ti fejlesztéssel kapcsolatos munkafeladatokat. A megbeszéléseken a ma­gyar delegáció Párdi Imré­nek, az Országos Tervhiva­tal elnökének, a szovjet kül­döttség Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettesnek, az állami tervbizottság elnö­kének vezetésével vett részt. A tervegyeztetési jegyző­könyveket a két tervhivatali elnök tegnap este látta el kézjegyével. Támadásban a felszabadító erők Dél-Vietnamban és Kambodzsában Indokínában az esős év­szak közeledtével mind he­vesebbé válnak a harcok. Kambodzsában a népi erők „váratlan” ellentáma­dást indítottak a kormány­­csapatok azon zászlóaljai — mintegy 4000 katona — el­len, amelyek a múlt héten indították a kambodzsai há­ború „legnagyobb offenzívá­­ját” a Phnom Penh és Kom­­pong Thom között húzódó 6. számú országút feletti ellen­őrzés visszaszerzésére. Dél-Vietnamban főleg az ország északi­­részében foko­zódik az összecsapások he­vessége. A saigoni katonai szóvivők a laoszi határ kö­zelében fekvő Oreilley és Barnett támaszpontok térsé­géből jelezték a „heves har­cok folytatódását”. Közlé­seikből kitűnt, hogy a dél­vietnami kormányhatóság a Barnett támaszpontot ked­den kiürítette és tervbe vet­te O­ reilly kiürítését is. A döntés okául a monszun­esőzések kezdetét említették, de nem kétséges, hogy a felszabadító erők egyre fo­kozódó nyomása következté­ben vált a két támaszpont tarthatatlanná. Nixon Európába utazik Kedden a Fehér Ház be­jelentette, hogy Nixon elnök hivatalos látogatásra Lon­donba, Madridba, Rómába és Belgrádba utazik. Az ameri­kai elnök európai körútja során ellátogat a Földközi­tengeri kikötőben állomásozó amerikai 6. flotta parancsno­ki hajójára is. Washingtoni megfigyelők szerint a látogatás legfonto­sabb célja az Egyesült Álla­mok politikai s katonai je­lenlétének hangsúlyozása a Földközi-tenger és a Közel- Kelet térségében. Brandt állásfoglalása A Bundestagban képviselt pártok parlamenti frakciói kedden megtartották első üléseiket a nyári szünet után. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciójá­nak ülésén feszólatt Brandt kancellár és állást foglalt amellett, hogy az NSZK nor­­malizálja kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Közös hadgyakorlat Berlinben hivatalosan be­jelentették, hogy a Varsói Szerződés országai egyesített haderői parancsnokságának tervei alapján ez év őszén a Német­­ Demokratikus Köz­társaság területén, a szövet­séges hadseregek közös gya­korlatot tartanak. NAPLÓ Megérkezett Budapestre, hivatalos baráti látogatásra .Jan Marko csehszlovák külügyminiszter. Képünk a Ferihegyi repülőtéren készült, ahol Péter János magyar külügymi­niszter fogadta kollégáját. (MTI fotó:Vigovszki Ferenc felv­o KS) Tárgyalások a túszok ügyében A brit kormány a kedden megtartott újabb — 24 órán belül a második, — ülésén Heath kormányfő elnökleté­vel megvitatta az Amman­­ból érkező jelentéseket, va­lamint az érintett kormá­nyok berni képviselőinek ta­nácskozásáról kapott híre­ket. A kormány egyúttal ta­nulmányozta azokat a leve­leket, amelyeket John Phi­lips brit nagykövet juttatott el Londonba az angol fog­lyoktól. Az üzenetek arra kérik a kormányt, hogy te­gyen meg mindent íróik ki­szabadítása érdekében. A túszok ügyében érdekelt kormányok berni képvise­lői, keddi újabb tanácskozá­sukról kiadott közlemény szerint, a Vöröskereszt meg­bízottai újabb — nem rész­letezett — lépéseket tettek Ammanban. A megbeszélé­sekhez közelálló körök sze­rint bár az öt ország kép-­ viselője egységesen sürgeti a foglyok mielőbbi kiszabadí­tását, úgy tűnik, Nagy-Bri­­tannia és az NSZK különö­sen szorgalmazza, hogy Iz­rael ne helyezkedjék túlsá­gosan merev álláspontra. Hírek a világpolitikából­ ­ (Jeruzsálem) A palesztinai népi felszabadítási front röp­lapokon szólította fel a meg­szállt Gázai-övezet és Ciszjor­­dánia lakosságát, hogy csü­törtökön általános sztrájkkal tiltakozzon a több mint 430 arab lakos őrizetbe vét­ele el­len.­­ (Hága) Kedden­ Hágában be­fejezte első ülésszakát a szov­jet-holland kulturális vegyes­bizottság. A bizottság kidol­gozta a két ország közötti két­éves kulturális csereprogram m­unkatervét­. . (Washington) Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke kedden a Fehér Házban fo­gadta Gerhard Schrödert, a CDU parlamenti képviselőjét, a nyugatnémet szövetségi gyű­lés külügyi bizottságának elnö­két. Schröder személyében Nixon rövid idő alatt másod­szor tárgyalt,, nyugatnémet el­lenzéki vezetővel. .jjf. (Kairó) A líbiai forradalmi parancsnoki tanács egyik tagja, Abdel Szalem Gallud őrnagy Tripolban kijelentette: a kö­zel-keleti feszültség olyan pontra ért, ahol már nem le­hetséges a politikai megoldás. Katonailag kell visszaszerezni a megszállt területeket. Magyar—csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások A szocialista országok külpolitikájának összehangolásában­ bevált gyakorlat e poltika irányítóinak személyes ta­lálkozója, eszmecseréje. A kialakult gyakorlatnak megfelelően kerül sor Bu­dapesten Péter János kül­ügyminiszter és Jan Mar­ko, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság külügymi­nisztere közti tárgyalások­ra. Magyarország és Cseh­szlovákia kormánya vala­mennyi nemzetközi kérdés­ben azonos nézeteket vall, ami azonban távolról sem csökkenti a vezető állam­férfiak személyes tárgyalá­sainak jelentőségét. Ellen­kezőleg: gyorsan változó korunkban szükséges a né­zetek rendszeres egyezteté­se, a vélemények kicserélé­se. Napjainkban a két ország kormánya elsődleges fon­tosságot tulajdonít az euró­pai béke és biztonság kér­déseinek, amelyek minden valószínűség szerint a két külügyminiszter tanácsko­zásain is a legnagyobb súly­­lyal szerepelnek. Úgy ítél­jük meg, hogy a Moszkvá­ban aláírt szovjet—nyugat­német egyezmény kedvező­en hatott egész kontinen­sünk politikai légkörére. Ez az egyezmény példaként szolgálhat arra, hogyan le­het és kell bonyolult nem­zetközi kérdéseket a tár­gyalóasztal mellett rendez­ni. Mint ismeretes, Csehszlo­vákiának nemcsak közös határa van a Német Szövet­ségi Köztársasággal, hanem lezáratlan és elintézetlen politikai problémák is van­nak a két ország között. Hazánk mindig támogatta, és ma is támogatja a cseh­szlovák kormánynak az NSZK-val szembeni jogos követeléseit, mindenekelőtt azt, hogy Bonn nyilvánítsa eleve érvénytelennek a Hit­ler­ által diktált müncheni egyezményt,­ továbbá tegye lehetetlenné, hogy nyugaat­­német földről revansista uszítást végezzenek, felfor­gató tevékenységet szervez­zenek Csehszlovákia ellen. Mind a magyar, mind a csehszlovák kormány elis­meri, hogy a Brandt— Scheel-kormány az új ke­leti politika meghirdetése után megtette az első lépé­seket is annak megvalósítá­sa felé. Annél inkább szük­ségesnek tekintik, hogy Bonn következetességet ta­núsítson a második világ­háború utáni időszak összes realitásainak felismerésében és e realitásokból fakadó valamennyi lépés megtéte­lében, így a többi között mind­két ország egyetért abban, hogy véglegesnek és meg­változtathatatlannak kell elismerni a jelenlegi euró­pai határokat, amiből to­vábbá az következik, hogy a nemzetközi jog normái alapján rendezni kell az NSZK és a Német Demok­ratikus Köztársaság kapcso­latait is. Az NDK jogos igé­nyeinek támogatásához ha­sonlóan Magyarország és Csehszlovákia egyetért azokkal az igényekkel is, amelyeket Lengyelország támaszt saját határainak és területi sérthetetlenségé­nek biztosítása iránt. Az európai béke és biz­tonság problémáin kívül a két külügyminiszter tárgya­lásai várhatóan kiterjednek a kontinensünkön kívüli legfontosabb eseményekre, mindenekelőtt a közel-kele­ti konfliktusra és az indokí­nai háborúra. Álláspontunk közös: e veszélyes tűzfész­keket a népek önrendelke­zési jogának tiszteletben tartásával, az antiimperia­­lista erők összefogásának jegyében kell megoldani. A magyar és csehszlo­vák külügyminisz­ter tárgyalásai — a jelzett témákból is megítél­hetően — részét alkotják a szocialista országok széles­körű diplomáciai tevékeny­ségének napjaink nemzet­közi problémáinak megol­dása érdekében. (RS) Moszkva — Bonn: gazdasági számvetés Schiller nyugatnémet gazdasági miniszter rövide­sen a Szovjetunióba utazik. Látogatásától a szovjet-­ NSZK gazdasági kapcsola­tok fejlődését és kibővítését várják. Már a Moszkvában Koszi­gin és Brandt által aláírt szovjet—nyugatnémet szerző­dés létrejötte óta nagy fi­gyelem fordul e gazdasági kapcsolatok jövendő alakulá­sa felé. A figyelmet az indo­kolja, hogy a moszkvai szer­ződés pozitív politikai hatása voltaképpen csak a ratifiká­lás után bontakozhat ki. A ratifikálás kiharcolásáért pe­dig Brandtnak és kormányá­­nak kemény belpolitikai har­cot kell folytatnia a keresz­ténydemokrata ellenzékkel. A szovjet—nyugatnémet gaz­dasági kapcsolatok légköré­nek gyors megjavítására azonban követlenebb és gyor­sabb lehetőségek is kínál­koznak, így Schiller útja és a szovjet—NSZK gazdasági kapcsolat egyben politikai je­lentőségűvé válik. Amennyi­ben Schiller útja eredményes lesz, a Brandt-kormány könyebb helyzetben, jobb po­­zíciókból, a nyugatnémet üz­leti körök tekintélyes oszta­gainak támogatásával foly­tathatja belpolitikai harcát a moszkvai szerződés ratifi­kálásáért. Schiller gazdasági minisz­ternek lesz tennivalója. A megelőző nyugatnémet kor­mányok negatív politikája súlyosan korlátozta a két or­szág gazdasági kapcsolatait. Ezek mennyiségileg fejlődtek ugyan, de ez a fejlődés a vi­lágkereskedelem természetes növekedésének volt a­­függ­vénye. Valójában 1969-ben az NSZK kereskedelmi part­nerei között a Szovjetunió még mindig csak a 15. he­lyen állott. Részesedése a bonni köztársaság kereske­delmi forgalmában nem ér­te el a másfél százalékot sem. A Szovjetunió mint világ­­résznyi nagyságú ország, jellegénél fogva (akárcsak más vonatkozásban az Egye­sült Államok) a nemzeti jö­vedelem viszonylag kis há­­nyadát realizálja kül­-kereske­­delmi tevékenységgel. Nyu­­gat-Németország azonban az egy főre eső külkereskedelmi tevékenységet tekintve a vi­lágon az első helyet foglalta el, annál élesebben és vilá­gosabban tűnik ki a Szovjet­unióval kapcsolatos nyugat­német külkereskedelmi erő­feszítések elmaradottsága. Le kell SZÖrfC70, hogy ezt nem gazdasági tényezők okozták A főbűnös a Szov­jetunióval szembeni diszkri­mináció és embargó politi­kája. Jellegzetes példája volt ennek, hogy amikor 1983-ban a Ruhr-vidéki kohóművek szerződésben kelőtre szovjet csőszállításai már útrakészen állottak, a Pentagon nyomá­sára az akkori bonni kor­mány megtiltotta a szállítást. Ez a politikai diszkrimináció odáig vezetett, hogy az 1965- ban lejárt szovjet—nyugat­német kereskedelmi megál­­lppodást nem lehetett meg­újítani. Schiller útjénak, elsőrendű gazdaságpolitikai­­ feladata ilyenformán az is, hogy meg­teremtse a politikai és gaz­dasági légkört egy út hosszú­''.ttú megállapodás szá­mára. Az utóbbi két év esemé­nyei azt mutatják, hogy mindez nem megy az NSZK-n belüli ultrareakciós erők és bizonyos amerikai érde­keltségek ellen folytatott harc nélkül. A jelek szerint a nyu­­gatnémet gazdasági körök vezető osztagai már kényte­lenek voltak felismerni, hogy a politikai megkülönböztetés gazdasági károkat okozott az NSZK-nak. Olasz, francia, angol és japán cégek az NSZK-konkurrensek kárára előretörtek a szovjet piacon. A nyugatnémet ipari-gazda­sági körök ,,ébredésének” el­ső jele a gáz­egyezmény volt, amelyet 1970. január végén írtak alá. Ennek lényege az hogy a nyugat-szibériai föld­gázmezőkről a Szovjetunió 52 milliárd köbméter föld­gázt szállít az NSZK-ba — a gázvezeték csőszállításait pedig a legnagyobb nyugat­német cégek vállalták, s er­re a célra egymilliárd már­kánál nagyobb összegű hitelt bocsátottak rendelkezésre. A gázegyezmény után a kapcsolatok természetesen megélénkültek. Különösen e moszkvai szerződés aláírása óta sok szó esik a különbö­ző nyugatnémet érdekeltsé­geknek az illetékes szovjet külkereskedelmi szervekkel folytatott tárgyalásairól. A legnagyobb érdeklődést a Daimler-Benz autógyár elő­készítő megbeszélései keltet­ték. A tárgyalások egy nagy­szabású, Szovjetunióban épí­tendő teherautógyár létesíté­séről folynak. Az előzetes tervek szerint a hatalmas komplexum létreho­zában olasz, francia és angol cégek is részt vállalnának. Ezzel kapcsolatban máris megmu­­takozott, hogy a szovjet— nyugatnémet kereskedelem további fejlődése szorosan összefügg a határozott poli­tikai harccal. Ugyanazok a nyugatnémet jobboldali erők, amelyek a moszkvai egyez­mény ellen harcolnak és rati­fikálását meg akarják aka­dályozni — vadul támadták a teherautógyárral kapcsola­tos megbeszéléseket. Érvük az, hogy a teherautó — „stra­tégiai cikk”. Bármennyire is nevetséges ez az állítás, mégis érdemes felhívni ezzel kaper-kotban a figyelmet az úgynevezett, Ford-epizódra. Néhány hó­nappal ezelőtt Henry Ford, az amerikai autóipar egyik vezetője Moszkvában tapoga­tózó tárgyalásokat kezdett egy teherautógyár építéséből — tervét azonban Laird hzad­­ügyminiszter személyes és meglehetősen durva beavat­kozására fel kellett adnia. Nem nehéz felfedezni a mos­dani nvgntnémet hangok mögött azt a s­­í­rá­tékot hogy megszerezzék a Pentagon tá­mogatását és ezúttal teher­autó-viszonylatban megismé­teljék a hét évvel ezelőtti cső­embargót. A küszöbellátó Schi­l­ler-látogatás légkörétől, a nyugatnémet kormány maga­tartásától illen, sikerül-e for­dulatot elérni a szovjet— VSZK gazdatáni kapcsolatok normalizálása területén. —i —e Szerda, 1970 szeptember 11­.

Next