Napló, 1970. szeptember (Veszprém, 26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
-------- - --------------- Megnyílt az ENSZ ülésszaka Az amerikai autósztrájk és háttere Napi külpolitikai kommentárunk Türelmetlenséggel igazán nem vádolhatják a General Motors dolgozóit. Az autómunkások szakszervezete és a GM a világ egyik leghatalmasabb autógyárának vezetősége kerek két hónapon át tanácskozott, s csak ezután döntöttek a sztrájk mellett. Most tehát 344 ezer GM-dolgozó szüntette be a munkát. Ez talán nem tűnik nagy számnak egy 2(!) millió lakosú hatalmas országban — matematikailag. Politikai és erkölcsi súlyát illetően azonban óriási jelentőségű sztrájk ezis a lehető legrosszabb időpontban tört ki — a Nixon-adminisztráció szempontjából. Ha kevés különbség van is a két nagy amerikai párt a demokraták és a republikánusok között, mégis, hosszú évtizedek hagyományai alapján a republikánusok számítanak — összességükben — jobboldalibbnak. Egyebek közt ezért is, mert a munkásság zöme tradicionálisan a demokrata pártra szavaz. S noha jelenleg Nixon személyében republikánus elnöke van az USA-nak, ez a párt ma sincs többségben a szenátusban és a képviselőházban, novemberben pedig, tehát alig két hónap múlva, részleges választások lesznek: szenátorokat, képviselőket, egyes államok kormányzóit választják meg és a republikánusok persze nagyon szeretnék, ha ezúttal minden szinten ők szereznék meg a többséget. Lehetőleg úgy, hogy a munkásszavazatok jórészét hódítsák el a demokratáktól. Ezekre a reményeikre is súlyos csapást mért most a General Motors sztrájkja. És nem is csupán a GM dolgozóinak munkabeszüntetéséről van szó. Sztrájkfelhívást adott ki négy vasutas szakszervezet is — bár ezt szeptember 23-ig felfüggesztették — több más iparágban pedig ugyancsak sztrájkhangulat uralkodik. Három fő területen indított offenzívát hatalomra kerülése előtt Nixon. 1. „Törvényt és rendet” ígért —, de amióta elnök lett, a bűnhullám nemhogy csökkent volna, hanem nőtt. A közbiztonság egyre rosszabb, a belső nyugtalanság nőttön nő. 2. Megoldást ígért a vietnami háborúra, de ismeretes, hogy béke helyett az ellenkezője következett be. A háború indokínai méretűvé szélesedett. S most a harmadik fő területen is kiütköznek a csőd jelei: a gazdasági fronton. Nixon teljes foglalkoztatottságot, az infláció megfékezését, növekvő jólétet ígért. Ehelyett ijesztő arányokban nőtt az infláció, jelei vannak a munkanélküliség növekedésének is, s miközben a profitok csakugyan nőnek, a bérszínvonal stagnál. Hiszen elsősorban ezek a gazdaságiokok váltották ki most a sztrájkot is. A Nixon-adminisztráció első „félidejének" mérlege tehát nem pozitív. Ilyen körülmények között kevés reményük van arra, hogy a novemberi részleges választásokon a republikánusoknak sikerül megszerezniük a többséget. Megnyílt az ENSZ ülésszaka • Kedden este, magyar idő szerint 20 óra 30 perckor megnyílt” azz ENSZ-közgyűlés 25., jubileumi ülésszaka New Yorkban. Az ülésszakot Angie Brooks asszony, Libéria ENSZ-képviselője, az előző ülésszak elnöke nyilvánította megnyitottnak. Befejeződtek a szovjet—magyar tervegyeztetési tárgyalások Kedden Moszkvában befejeződtek az 1971—1975-ös időszakra vonatkozó tervegyeztetési tárgyalások. A két fél a Szovjetunió állami tervbizottsága épületének tanácstermében plenáris ülésen értékelte az eddig folytatott tárgyalások eredményeit, s jelölte ki a távlati fejlesztéssel kapcsolatos munkafeladatokat. A megbeszéléseken a magyar delegáció Párdi Imrének, az Országos Tervhivatal elnökének, a szovjet küldöttség Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettesnek, az állami tervbizottság elnökének vezetésével vett részt. A tervegyeztetési jegyzőkönyveket a két tervhivatali elnök tegnap este látta el kézjegyével. Támadásban a felszabadító erők Dél-Vietnamban és Kambodzsában Indokínában az esős évszak közeledtével mind hevesebbé válnak a harcok. Kambodzsában a népi erők „váratlan” ellentámadást indítottak a kormánycsapatok azon zászlóaljai — mintegy 4000 katona — ellen, amelyek a múlt héten indították a kambodzsai háború „legnagyobb offenzíváját” a Phnom Penh és Kompong Thom között húzódó 6. számú országút feletti ellenőrzés visszaszerzésére. Dél-Vietnamban főleg az ország északirészében fokozódik az összecsapások hevessége. A saigoni katonai szóvivők a laoszi határ közelében fekvő Oreilley és Barnett támaszpontok térségéből jelezték a „heves harcok folytatódását”. Közléseikből kitűnt, hogy a délvietnami kormányhatóság a Barnett támaszpontot kedden kiürítette és tervbe vette O reilly kiürítését is. A döntés okául a monszunesőzések kezdetét említették, de nem kétséges, hogy a felszabadító erők egyre fokozódó nyomása következtében vált a két támaszpont tarthatatlanná. Nixon Európába utazik Kedden a Fehér Ház bejelentette, hogy Nixon elnök hivatalos látogatásra Londonba, Madridba, Rómába és Belgrádba utazik. Az amerikai elnök európai körútja során ellátogat a Földközitengeri kikötőben állomásozó amerikai 6. flotta parancsnoki hajójára is. Washingtoni megfigyelők szerint a látogatás legfontosabb célja az Egyesült Államok politikai s katonai jelenlétének hangsúlyozása a Földközi-tenger és a Közel- Kelet térségében. Brandt állásfoglalása A Bundestagban képviselt pártok parlamenti frakciói kedden megtartották első üléseiket a nyári szünet után. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának ülésén feszólatt Brandt kancellár és állást foglalt amellett, hogy az NSZK normalizálja kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Közös hadgyakorlat Berlinben hivatalosan bejelentették, hogy a Varsói Szerződés országai egyesített haderői parancsnokságának tervei alapján ez év őszén a Német Demokratikus Köztársaság területén, a szövetséges hadseregek közös gyakorlatot tartanak. NAPLÓ Megérkezett Budapestre, hivatalos baráti látogatásra .Jan Marko csehszlovák külügyminiszter. Képünk a Ferihegyi repülőtéren készült, ahol Péter János magyar külügyminiszter fogadta kollégáját. (MTI fotó:Vigovszki Ferenc felvo KS) Tárgyalások a túszok ügyében A brit kormány a kedden megtartott újabb — 24 órán belül a második, — ülésén Heath kormányfő elnökletével megvitatta az Ammanból érkező jelentéseket, valamint az érintett kormányok berni képviselőinek tanácskozásáról kapott híreket. A kormány egyúttal tanulmányozta azokat a leveleket, amelyeket John Philips brit nagykövet juttatott el Londonba az angol foglyoktól. Az üzenetek arra kérik a kormányt, hogy tegyen meg mindent íróik kiszabadítása érdekében. A túszok ügyében érdekelt kormányok berni képviselői, keddi újabb tanácskozásukról kiadott közlemény szerint, a Vöröskereszt megbízottai újabb — nem részletezett — lépéseket tettek Ammanban. A megbeszélésekhez közelálló körök szerint bár az öt ország kép- viselője egységesen sürgeti a foglyok mielőbbi kiszabadítását, úgy tűnik, Nagy-Britannia és az NSZK különösen szorgalmazza, hogy Izrael ne helyezkedjék túlságosan merev álláspontra. Hírek a világpolitikából (Jeruzsálem) A palesztinai népi felszabadítási front röplapokon szólította fel a megszállt Gázai-övezet és Ciszjordánia lakosságát, hogy csütörtökön általános sztrájkkal tiltakozzon a több mint 430 arab lakos őrizetbe vétele ellen. (Hága) Kedden Hágában befejezte első ülésszakát a szovjet-holland kulturális vegyesbizottság. A bizottság kidolgozta a két ország közötti kétéves kulturális csereprogram munkatervét. . (Washington) Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke kedden a Fehér Házban fogadta Gerhard Schrödert, a CDU parlamenti képviselőjét, a nyugatnémet szövetségi gyűlés külügyi bizottságának elnökét. Schröder személyében Nixon rövid idő alatt másodszor tárgyalt,, nyugatnémet ellenzéki vezetővel. .jjf. (Kairó) A líbiai forradalmi parancsnoki tanács egyik tagja, Abdel Szalem Gallud őrnagy Tripolban kijelentette: a közel-keleti feszültség olyan pontra ért, ahol már nem lehetséges a politikai megoldás. Katonailag kell visszaszerezni a megszállt területeket. Magyar—csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások A szocialista országok külpolitikájának összehangolásában bevált gyakorlat e poltika irányítóinak személyes találkozója, eszmecseréje. A kialakult gyakorlatnak megfelelően kerül sor Budapesten Péter János külügyminiszter és Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere közti tárgyalásokra. Magyarország és Csehszlovákia kormánya valamennyi nemzetközi kérdésben azonos nézeteket vall, ami azonban távolról sem csökkenti a vezető államférfiak személyes tárgyalásainak jelentőségét. Ellenkezőleg: gyorsan változó korunkban szükséges a nézetek rendszeres egyeztetése, a vélemények kicserélése. Napjainkban a két ország kormánya elsődleges fontosságot tulajdonít az európai béke és biztonság kérdéseinek, amelyek minden valószínűség szerint a két külügyminiszter tanácskozásain is a legnagyobb súlylyal szerepelnek. Úgy ítéljük meg, hogy a Moszkvában aláírt szovjet—nyugatnémet egyezmény kedvezően hatott egész kontinensünk politikai légkörére. Ez az egyezmény példaként szolgálhat arra, hogyan lehet és kell bonyolult nemzetközi kérdéseket a tárgyalóasztal mellett rendezni. Mint ismeretes, Csehszlovákiának nemcsak közös határa van a Német Szövetségi Köztársasággal, hanem lezáratlan és elintézetlen politikai problémák is vannak a két ország között. Hazánk mindig támogatta, és ma is támogatja a csehszlovák kormánynak az NSZK-val szembeni jogos követeléseit, mindenekelőtt azt, hogy Bonn nyilvánítsa eleve érvénytelennek a Hitler által diktált müncheni egyezményt, továbbá tegye lehetetlenné, hogy nyugaatnémet földről revansista uszítást végezzenek, felforgató tevékenységet szervezzenek Csehszlovákia ellen. Mind a magyar, mind a csehszlovák kormány elismeri, hogy a Brandt— Scheel-kormány az új keleti politika meghirdetése után megtette az első lépéseket is annak megvalósítása felé. Annél inkább szükségesnek tekintik, hogy Bonn következetességet tanúsítson a második világháború utáni időszak összes realitásainak felismerésében és e realitásokból fakadó valamennyi lépés megtételében, így a többi között mindkét ország egyetért abban, hogy véglegesnek és megváltoztathatatlannak kell elismerni a jelenlegi európai határokat, amiből továbbá az következik, hogy a nemzetközi jog normái alapján rendezni kell az NSZK és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatait is. Az NDK jogos igényeinek támogatásához hasonlóan Magyarország és Csehszlovákia egyetért azokkal az igényekkel is, amelyeket Lengyelország támaszt saját határainak és területi sérthetetlenségének biztosítása iránt. Az európai béke és biztonság problémáin kívül a két külügyminiszter tárgyalásai várhatóan kiterjednek a kontinensünkön kívüli legfontosabb eseményekre, mindenekelőtt a közel-keleti konfliktusra és az indokínai háborúra. Álláspontunk közös: e veszélyes tűzfészkeket a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartásával, az antiimperialista erők összefogásának jegyében kell megoldani. A magyar és csehszlovák külügyminiszter tárgyalásai — a jelzett témákból is megítélhetően — részét alkotják a szocialista országok széleskörű diplomáciai tevékenységének napjaink nemzetközi problémáinak megoldása érdekében. (RS) Moszkva — Bonn: gazdasági számvetés Schiller nyugatnémet gazdasági miniszter rövidesen a Szovjetunióba utazik. Látogatásától a szovjet- NSZK gazdasági kapcsolatok fejlődését és kibővítését várják. Már a Moszkvában Koszigin és Brandt által aláírt szovjet—nyugatnémet szerződés létrejötte óta nagy figyelem fordul e gazdasági kapcsolatok jövendő alakulása felé. A figyelmet az indokolja, hogy a moszkvai szerződés pozitív politikai hatása voltaképpen csak a ratifikálás után bontakozhat ki. A ratifikálás kiharcolásáért pedig Brandtnak és kormányának kemény belpolitikai harcot kell folytatnia a kereszténydemokrata ellenzékkel. A szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok légkörének gyors megjavítására azonban követlenebb és gyorsabb lehetőségek is kínálkoznak, így Schiller útja és a szovjet—NSZK gazdasági kapcsolat egyben politikai jelentőségűvé válik. Amennyiben Schiller útja eredményes lesz, a Brandt-kormány könyebb helyzetben, jobb pozíciókból, a nyugatnémet üzleti körök tekintélyes osztagainak támogatásával folytathatja belpolitikai harcát a moszkvai szerződés ratifikálásáért. Schiller gazdasági miniszternek lesz tennivalója. A megelőző nyugatnémet kormányok negatív politikája súlyosan korlátozta a két ország gazdasági kapcsolatait. Ezek mennyiségileg fejlődtek ugyan, de ez a fejlődés a világkereskedelem természetes növekedésének volt afüggvénye. Valójában 1969-ben az NSZK kereskedelmi partnerei között a Szovjetunió még mindig csak a 15. helyen állott. Részesedése a bonni köztársaság kereskedelmi forgalmában nem érte el a másfél százalékot sem. A Szovjetunió mint világrésznyi nagyságú ország, jellegénél fogva (akárcsak más vonatkozásban az Egyesült Államok) a nemzeti jövedelem viszonylag kis hányadát realizálja kül-kereskedelmi tevékenységgel. Nyugat-Németország azonban az egy főre eső külkereskedelmi tevékenységet tekintve a világon az első helyet foglalta el, annál élesebben és világosabban tűnik ki a Szovjetunióval kapcsolatos nyugatnémet külkereskedelmi erőfeszítések elmaradottsága. Le kell SZÖrfC70, hogy ezt nem gazdasági tényezők okozták A főbűnös a Szovjetunióval szembeni diszkrimináció és embargó politikája. Jellegzetes példája volt ennek, hogy amikor 1983-ban a Ruhr-vidéki kohóművek szerződésben kelőtre szovjet csőszállításai már útrakészen állottak, a Pentagon nyomására az akkori bonni kormány megtiltotta a szállítást. Ez a politikai diszkrimináció odáig vezetett, hogy az 1965- ban lejárt szovjet—nyugatnémet kereskedelmi megállppodást nem lehetett megújítani. Schiller útjénak, elsőrendű gazdaságpolitikai feladata ilyenformán az is, hogy megteremtse a politikai és gazdasági légkört egy út hosszú''.ttú megállapodás számára. Az utóbbi két év eseményei azt mutatják, hogy mindez nem megy az NSZK-n belüli ultrareakciós erők és bizonyos amerikai érdekeltségek ellen folytatott harc nélkül. A jelek szerint a nyugatnémet gazdasági körök vezető osztagai már kénytelenek voltak felismerni, hogy a politikai megkülönböztetés gazdasági károkat okozott az NSZK-nak. Olasz, francia, angol és japán cégek az NSZK-konkurrensek kárára előretörtek a szovjet piacon. A nyugatnémet ipari-gazdasági körök ,,ébredésének” első jele a gázegyezmény volt, amelyet 1970. január végén írtak alá. Ennek lényege az hogy a nyugat-szibériai földgázmezőkről a Szovjetunió 52 milliárd köbméter földgázt szállít az NSZK-ba — a gázvezeték csőszállításait pedig a legnagyobb nyugatnémet cégek vállalták, s erre a célra egymilliárd márkánál nagyobb összegű hitelt bocsátottak rendelkezésre. A gázegyezmény után a kapcsolatok természetesen megélénkültek. Különösen e moszkvai szerződés aláírása óta sok szó esik a különböző nyugatnémet érdekeltségeknek az illetékes szovjet külkereskedelmi szervekkel folytatott tárgyalásairól. A legnagyobb érdeklődést a Daimler-Benz autógyár előkészítő megbeszélései keltették. A tárgyalások egy nagyszabású, Szovjetunióban építendő teherautógyár létesítéséről folynak. Az előzetes tervek szerint a hatalmas komplexum létrehozában olasz, francia és angol cégek is részt vállalnának. Ezzel kapcsolatban máris megmutakozott, hogy a szovjet— nyugatnémet kereskedelem további fejlődése szorosan összefügg a határozott politikai harccal. Ugyanazok a nyugatnémet jobboldali erők, amelyek a moszkvai egyezmény ellen harcolnak és ratifikálását meg akarják akadályozni — vadul támadták a teherautógyárral kapcsolatos megbeszéléseket. Érvük az, hogy a teherautó — „stratégiai cikk”. Bármennyire is nevetséges ez az állítás, mégis érdemes felhívni ezzel kaper-kotban a figyelmet az úgynevezett, Ford-epizódra. Néhány hónappal ezelőtt Henry Ford, az amerikai autóipar egyik vezetője Moszkvában tapogatózó tárgyalásokat kezdett egy teherautógyár építéséből — tervét azonban Laird hzadügyminiszter személyes és meglehetősen durva beavatkozására fel kellett adnia. Nem nehéz felfedezni a mosdani nvgntnémet hangok mögött azt a sírátékot hogy megszerezzék a Pentagon támogatását és ezúttal teherautó-viszonylatban megismételjék a hét évvel ezelőtti csőembargót. A küszöbellátó Schiller-látogatás légkörétől, a nyugatnémet kormány magatartásától illen, sikerül-e fordulatot elérni a szovjet— VSZK gazdatáni kapcsolatok normalizálása területén. —i —e Szerda, 1970 szeptember 11.