Napló, 1970. szeptember (Veszprém, 26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

Szerda, 1970 szeptember 18. A kommunisták kongresszusa — a dolgozó nép kongresszusa párt kongresszusait hazánkban már régen nem te­kintik az emberek a párttagok belügyének. A szo­cializmus építésének programja — nemzeti prog­ram, meghatározó jelentőségű egész népünk életére, az ország fejlődésére. Ez a tény önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy párttagok és pártonkívüliek egyaránt meg­különböztetett figyelemmel forduljanak belpolitikai éle­tünk legnagyobb eseményének előkészületei felé. Ám en­nél többről van szó. A Magyar Szocialista Munkáspárt, amely a munkás­­osztály pártjaként, a munkásosztály szocialista céljait va­lósítja meg, s ezzel szolgálja az egész társadalom érdekeit, maga sem tekinti kongresszusát a párt belügyének. Elvi szilárdságából, politikai hajlékonyságából és demokratikus módszereiből fakadóan igényli az egész dolgozó nép véle­ményét a párt politikájáról, s közreműködését e politika kialakításában, megvalósításában. Pártunknak ezt a szán­dékát világosan tükrözik a közelgő kongresszus irányelvei is. Az irányelvek úgy rajzolják fel társadalmi fejlődé­­sünk főbb jellemzőit, hogy abból mindenki számára vilá­gos: a szövetségi politika lehetőséget nyújt minden dol­gozó osztálynak és rétegnek, munkásnak, parasztnak, ér­telmiséginek és kispolgárnak egyaránt, hogy nemzeti egy­ségbe tömörülve fáradozzon népe és önmaga javára. E po­litika egyetlen feltételét jelöli meg az együttes boldogulás­nak: vállalni a közös célt, a szocialista Magyarország fel­építését. Az MSZMP X. kongresszusán megtárgyalandó kérdések jelentős része természetesen magára a pártra, a szervezet­re, a pártmunkára és az ideológiára vonatkozik. Ám e kérdések iránt is teljes figyelem nyilvánul meg ország­szerte. Ezekben a hetekben kommunisták ezreinek volt közös élménye, hogy a taggyűléseket követő napon párton­­kívüli munkatársaik, barátaik melegen érdeklődtek: jól sikerült-e a taggyűlés? És ez nem a szenzációra éhes em­berek kíváncsiskodása volt, hanem olyan­­őszinte érdek­lődés,amelyet ma már természetesnek, érthetőnek tartunk. Természetesnek és érthetőnek, mert ma már a közvéle­mény úgy tartja, ha a párton belül jól mennek a dolgok, az az egész országnak jó, ha viszont a párton belül baj van, az az egész országnak nagy baj. S a kommunisták számára is természetes ma már ez az érdeklődés. Nincs titkolódzás, s a nyilvánvaló pártbelügyek kivételével, min­den kérdésről őszintén beszélnek, beszélgetnek (ez utóbbi jelenti a párbeszédet!) dolgozó társaikkal, barátaikkal, is­merőseikkel. A párt következetes politikája, bizalomra épülő demokratikus gyakorlata a párttagság százezreit tet­te alkalmassá kommunista hivatása gyakorlására. N­épi, nemzeti méretű eszmecsere folyik minden lé­nyeges kérdésről napjainkban épp a párt kong­resszusi irányelvei alapján. S ennek az egyre in­kább kibontakozó véleménycserének tartalma és hangja egyaránt bizonyítja, hogy az osztályharcban megedződött párt bírja népünk bizalmát. Közvéleményünk megnyug­vással veszi tudomásul, hogy a párt politikája nem válto­zik, s a kongresszus várhatóan ennek az egész népünk ál­tal helyeselt, a nemzeti egységen alapuló politikának a megvalósulásához egyengeti a további utat. Mi ennek a nemzeti egységnek a lényege? A párt minden pártonkívülit megbecsül, aki a maga helyén dere­kasan dolgozik, mert ez a haza javát, a szocializmus cél­jait szolgálja. A pártonkívüliek azt is látják: a magunk által alakított, körülményeinket figyelembe vevő, állan­dóan fejlődő társadalmi viszonyok között dolgozunk, s ennek következtében az államélet, a szocialista demok­rácia kibontakoztatása milliók számára teszi lehetővé a közállapotok aktív befolyásolását, a dolgainkról történő szabad vitát. Mindezt a párt vívta ki. A most folyó eszmecsere gondolatokat érlel és gon­dolatokat segít megérteni. Sokan vagyunk még elégedet­lenek a mindennapi életben jelentkező egy sor visszásság miatt. De megértjük, hogy átmeneti társadalomban élünk és, hogy ez az átmenet nem olyan gyors, mint ahogyan szeretnénk. Termelőerőink adott állapota a fejlődésnek ezt, vagy nem sokkal gyorsabb ütemét teszi lehetővé. Ér­zékeljük az ellentmondásokat, azokat is amelyek tör­vényszerűek, azokat is, amelyeknek gyorsabb-lassúbb fel­oldása rajtunk múlik. Elítéljük a gyakran lábrakapó egész­ségtelen és erkölcstelen anyagiasságot, de elgondolkodva önmagunkban is tettenérjük a fejlődést ugyancsak gátló egyenlősdire való törekvést. Felemlegetjük, hogy a „fent hozott” jó határozatok, hogyan torzulnak el „idelent”, de kritikusan nézzük a határozatokat is, hogy csakugyan jók-e. S egyre gyakrabban keressük saját felelősségünket a torzulásokban, vagy megalkuvásunkban, mely teret nyit­hat a torzítóknak, a jóra, a szó legátfogóbb értelmében jóra mozgó­sító irányelvek talajából buzognak fel a gondo­latok. S a gondolatokat érlelő eszmecserék for­rásából buzog fel egyre bővebben a tettekre serkentő szándék. A Magyar Szocialista Munkáspárt készül a kongresz­­szusára. Meggyőződésünk, hogy az irányelvek keltette ér­deklődés és figyelem jó alapot ad a X. pártkongresszusnak ahhoz, hogy a szocializmus további építése érdekében vég­zett munkát számbavéve, a feladatokat megjelölve, meg­feleljen a magyar társadalom várakozásának. Juhász Róbert D NAPLÓ Készülődés a télre Százmillió forintos „termelés“ három hónap alatt Gőzkazánok, Sirokkó ventillátorok, százharmincezer liter gázolaj Biztosított a teljes létszám • Senkit sem kell fagyszabadságra küldeni Ülést tartott a megyei építők pártvégrehajtó­ bizottsága Legnagyobb örömünkre még tart a nyár, napközben 25—28 fok melegben, ing nélkül dolgoznak építkezése­inken, de a Veszprém me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatnál már megkezdték a felkészülést a télre. Az úgy­nevezett „téliesítési” terv már elkészült, és tegnap dél­előtt a vállalat pártvégre­­hajtó­ bizottsága is megtár­gyalta, hiszen megfelelő elő­készítése, végrehajtása je­lentősen befolyásolja az egész vállalat működését. A „téliesítés” több célt szolgál. Elsősorban az éves terv vég­rehajtását biztosító első ne­gyedév termelésének zökke­nőmentességét, másodsorban a vállalati dolgozók teljes, fagyszabadság nélküli fog­lalkoztatottságát, ezen ke­resztül az állandó kereseti lehetőséget. Természetesen nem elhanyagolható az sem, hogy a különböző építőipari gépek folyamatos kihaszná­lása kedvezően hat a válla­lati munka gazdaságosságá­ra, a nyereségre. A végrehajtó bizottság a „téliesítési” terv megvitatá­sakor mindezt figyelembe vette, sőt különös gondot fordított arra, hogy a konk­rét intézkedési terv megfele­lően szolgálja az egyes léte­sítmények pontos, határidő­ben történő befejezését. Kedvező körülményként ér­tékelhető, hogy a vállalat idei termelési feladatai kö­zött zömmel olyan létesítmé­nyek szerepelnek, melyeket 1971 első felében kell átad­ni, s így ezek műszaki álla­pota lehetővé teszi a „téliesí­­tést”. A házgyári lakásokban is dolgozhatnak a télen, így ez évben kerül először olyan helyzetbe a vállalat, hogy 32 munkahelyen végezhet bel­ső munkát, 16 építési helyen szerkezeti munkát és csak 12 építkezésen kényszerül kife­jezetten külső munkára. Mindez híven tükröződik az első negyedéves terv értéké­ben is. Míg tavaly 66 millió forint értékű munkát végez­tek a megyei építők téliesí­tett építkezéseiken, 1971 első negyedévében a tervek sze­rint ez meghaladja a 100 millió forintot. A feltűnően nagy növekedést elsősorban a házgyári technológia indo­kolja, de a terv készítői szá­molnak azzal is, hogy az idei tél gyengébb lesz, mint a múlt évi. A „téliesített” épületek kö­zött olyan jelentős létesít­mények szerepelnek, mint Veszprémben, a Móricz Zsig­­mond utcai 18 lakás, a cser­háti 6-os jelű épület üzletso­ra, a KPM irodaház, a ke­reskedelmi központ és az if­júsági ház. A téli hónapok­ban zavartalanul dolgozhat­nak a megyei építők a zirci 3x18 lakásos épületen, a vár­palotai ABC házon, a pápai fürdőn, a Fő utcai 24 laká­son, az AKÖV irodán, a Ki­­lián-telepi 3-as és 4-es jelű épületen, Balatonalmádiban az OTP-s 16 lakáson, a bala­­tonfűzfői 18 lakáson, a bala­tonkenesei postán, a balaton­füredi társasüdülőn, az ajkai kórházon, szálloda-éttermen, üzletházon, valamint ugyan­ott a házgyári lakásokon. A több mint 100 millió fo­rint értékű építési munka „téliesítése” jónéhány millió forintjába kerül a vállalat­nak, hiszen a technikai fel­tételek biztosítása igen költ­séges, pluszkiadásokat jelent. Többek között a különböző munkahelyekhez négy gőz­kazán, hat gőzfejlesztő, ki­lenc hőlégfúvó, harminc Hea­ting kályha, Sirokkó ventil­látor, száztíz vaskályha kell. Emellett a „téliesítés”-nél a tervek szerint még 15 ezer négyzetméter nádpallót, 2 300 négyzetméter ponyvát, 4 350 négyzetméter PVC fóliát, 130 ezer liter gázolajat is fel­használnak. A technikai feltételek biz­tosítása mellett természete­sen elegendő munkaerő is szükséges. Mint a végrehaj­tó bizottság megállapította, e területen is kedvező elője­lekkel tekintenek a tél elé, hiszen a vállalat jelenlegi létszáma és a ,,téliesítési " tervben szereplő létszám megegyezik, így semmi aka­dálya annak, hogy a megyei építőipari vállalat jól felké­szülten várja a telet. A konk­rét operatív tervek végre­hajtása mellett azonban — hangsúlyozták a végrehajtó bizottság tagjai felszólalá­sukban — csakis a vállalat dolgozóin, vezetőin múlik, hogy a vállalat maradékta­lanul megfeleljen feladatá­nak a téli hónapokban is. (andrássy) Lovaglósétára indulnak a tihanyi lovasiskola vendégei. (Fotó: Péterfay) Egy amerikai tanulmányút tapasztalatai Kedvelt aforizmája a nyu­gati utazásról hazatérőknek, hogy akik két napig tartóz­kodnak kint, azok képes be­számolót írnak, vagy tudná­nak írni élményeikről, akik két hétig, azok útikönyvet, azok viszont két hóna­pot töltenek valamelyik nyugati országban, legtöbb­ször nem írnak semmit. Dr. Pfeifer Gyula, a NE­ VIKI növényvédőszer osztá­lyának főmunkatársa ez utóbbi csoporthoz tartozik. Kéthónapos tanulmányairól tért haza a múlt héten az Egyesült Államokból. Ő mégis megírja tapasztala­tait. Az igaz, hogy „csak” a szakemberek, intézeti mun­katársak, a növényvédőszer­­gyártással foglalkozó üze­mek tájékoztatására, adásokat, amelyeknek a té­mája is, a szemléletmódja is túlhaladott már hazánkban. Mivel a „tanfolyamon” vol­tak nálunk lényegesen fej­letlenebb országból is részt­vevők, rájuk is tekintettel kellett lenni. — Egy jól felkészült ma­gyar kutatónak mit jelen­tett végül is ez a tanul­mányút? — Csak magamról beszél­hetek, mert egyedül voltam Magyarországról. Nekem az előadások 75 százaléka ér­tékes volt. Sokat tanultam a növényvédőszerek kémiá­ját, a kutatás szervezését, az üzemek tervezését és kivite­lezését illetően. A profitot hozó, új vegyianyagokat gyártó üzemeket természete­sen nem tanulmányozhattuk behatóan. Gyárlátogatásaink mégis hasznosak voltak. Sok új, jól bevált módszert lát­tunk az üzemesítésre és munkaszervezésre, egy-egy új gyártmánynak a kereske­­d­elmi forgalomba történő bevezetésére. EN­SZ ösztöndíjjal Syracuse-ban Amikor felkerestük, hogy amerikai útjának­­ élményei­ről érdeklődjünk, már jó­részt összeállt az intézet számára készített beszámoló. Ennek a bevezető részéből tudtuk meg, hogy az UNI­­DO-nak, az ENSZ iparfej­lesztési szervezetének az ösztöndíjasaként töltött két hónapot az Egyesült Álla­mok Syracuse városa egye­temének kutatóintézetében. Vele együtt 21 fejlődő or­szág 28 kutatója tanulmá­nyozta az intézet növényvé­dőszer osztályának munká­ját. S közben bejárták a fej­lett vegyiparral rendelkező ország minden jelentősebb, növényvédőszer gyártással foglalkozó üzemét. — Számomra legnagyobb élmény talán a négyhetes, üzemlátogatásokkal egybe­kötött utazás volt. Az ame­rikai vegyiüzemek felsze­­reltségi szintje igen változó. Voltunk olyan gyárban, ahol 50 év előtti gépekkel, tech­nológiákkal termelnek, de jónéhányat láttunk olyant is, amit egy elektronikus ügy irányít. Érdekes volt megfigyelni, hogy a tőkés tulajdonosok meglepően so­kat törődnek a munkavédel­mi előírások betartásával. Persze, ez náluk üzleti ér­dek. Ugyanis, ha bizonyítha­tó egy balesetnél, hogy munkaadói mulasztás követ­kezménye, minden kárt — munkabért, orvosi költséget — a tulajdonosnak kell fi­zetni. Az előadások 75 százaléka értékes volt Dr. Pfeifer Gyula azok közé a növényvédőszer-ku­­tatók közé tartozik, akik a legkorszerűbb vegyianyagok előállításával kísérleteznek. Köztudomású, hogy a leg­modernebb , de a még va­lamennyi profitot is jelentő új gyártmányokról, ezek ku­tatásáról nem szívesen szol­gáltat ki felhasználható ada­tokat egyetlen gyártó cég sem. Különösen nem a tőkés vállalkozó. Ilyen körülmé­nyek között vajon sikerült-e azért valamit hasznosítania, akár az előadásokból, akár az üzemlátogatásokból? — Hát igen. Ahhoz, hogy kéthónapos külföldi utat ne csak kirándulásnak, hanem tanulmányútnak nevezhesse az ember, valamit profitál­nia is kell a szakmája terü­letén. Hallottam olyan elő­ ------------- 3 --------- Naponta 15 ezer liter ARDL-t „csomagol­nak“ Péten (Tudósítónktól) A gépjárművek számának állandó emelkedése követ­keztében nőtt a kenőolaj fel­­használás is. A megnöveke­dett szükségletek kielégíté­sére a Péti Kőolajipari Vál­lalat az ÁFOR-ral karöltve olajkiszerelő üzemet létesí­tett Péten. A kísérleti idő­szak sikeres tapasztalatai alapján e hónapban meg­kezdődött az üzemszerű ki­szerelés, amelynek eredmé­nyeképpen naponta 10—15 ezer liter AROL-t, illetőleg egyéb minőségi motorolaj­féleséget töltenek­­//„ l/1 és 1 literes flakonokba, illetve 5—20 literes kannákba. A vállalat kedvező föld­rajzi fekvése lehetővé teszi, hogy a jövőben javítsák a Balaton-felvidék üzemanyag­­töltő-állomásainak ellátását, s biztosítsák a fogyasztók igényeinek jobb kielégítését (Tolnai) Mi sem vagyunk rosszabb szakemberek de... Hajlamosak vagyunk ar­ra, hogy ha idegenben já­runk, összemérjük magunkat másokkal. Mi az, amit mi jobban csinálunk, amit ér­demes megtanulnunk? És egyáltalán jó azt látni, hol is állunk a világban? Hol kell gyorsítanunk, mi az, amire büszkék lehetünk? Dr. Pfeifer Gyula összegezé­se tárgyilagos, alkalmas megszívlelendő tanulságok levonására. — Engem ez a tanul­mányút is meggyőzött arról, hogy a mi vegyészmérnö­keink és kutatóink is van­nak olyan jó szakemberek, mint például az amerikaiak. De néhány területen — így a kutatásszervezésben és irányításban — van mit ta­nulnunk tőlük. Nem igaz az sem, hogy Amerikában egy új növényvédőszer rövidebb idő alatt kerül a felhaszná­lókhoz. Náluk is 5—10 év az új hatóanyagok kifutási ide­je. De ez alatt az idő alatt sokkal jobban megismerik az új szert, annak minden irányú hatását, mint mi. Elsősorban a növényvédősze­rek maradványanalízisére, toxikológiai hatásainak vizsgálatára fordítanak nagy gondot. Ezek az ember egészségvédelme szempont­jából igen fontosak. V . Nálunk sok gondot okoz, hogy rosszak az infor­­mációs, „megtermékenyítő” kapcsolatok a kutatóhelyek és a gyártó üzemek között. Milyen megoldások váltak be ennek feloldására Ame­rikában? — Lényegesen dinami­kusabbak ezek a kapcsola­tok náluk, mint itthon. Az üzemek általában saját, jól felszerelt kutatólaborató­riumaikkal oldják meg fej­lesztésüket. Az utazás a legtöbb em­bernek nagy élmény. Külö­nösen az egy szakmai tanul­mányút, a munkáját szerető kutatónak. A látottak igen különböző mélységű és szer­teágazó benyomásait a he­lyükre tenni csak bizonyos idő elteltével lehet majd. Annyi azonban bizonyos, hogy egy ilyen alapos „kite­kintés” minden szakember­nek igen hasznos. Az egész tudományág, iparág, erőtel­jesebb lendületet kap, ha minél több művelője ismeri a világ élvonalának törekvé­seit Kovács József

Next