Napló, 1970. szeptember (Veszprém, 26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

4. A háziasszony védőbeszéde Egy üdülőben történt. Há­rom asszony igen összebarát­­kozott. Ketten egyedül nya­raltak, az egyik asszony a férjével. A férj azonban mindjárt az első napon ulti partnereket talált, így a fe­leség magányos nőnek szá­mított. Az üdülés második napján sor került a kölcsö­nös kikérdezésre. A legfiata­labb asszony harmincon in­­nen járt. Gyógypedagógus, azért nyaralt egyedül, mert a férje külföldi tanulmányúton volt. Öröme a hivatása, bá­­nata, hogy nincs gyereke. házassága különben jónak mondható. A nála néhány esztendővel idősebb üdülőtárs elvált asz­­szony volt, egy vállalatnál csoportvezető. Munkája nem tölti be életét. Anyjával együtt lakik, így nincs a háztartásra gondja. A sza­badegyetemen hallgat nép­rajzi és művészettörténeti előadásokat. Egy fia van, aki most az apjával nyaral. Az ultizó neje a legidősebb asszony — közelebb a negy­venhez, mint a harminchoz — így kezdte: „Tanítónőkép­zőt végeztem, utána férjhez mentem. Férjemnek akkor csak nyolc osztálya volt. Most főmérnök. Három gyer­mekem van, egy lány és két fiú, de én nem dóm­­o­­­zo­m.” Majd hosszan mente­­getődzött, hogy miért nem dolgozik. Amíg a férje le­érettségizett, együtt tanult vele. Azután­ beteg apósa hozzájuk költözött és halálá­ig ápolta. A legkisebb gyere­két, a kislányt még csecse­mőkorában megoperálták és majd egy esztendeig feküdt gipszágyban. Eként sorolta az okokat. Látszott, hogy nem először mondja el „vé­dőbeszédét”. Majd így végez­te: „Abban az iskolában, ahova a kislányom jár, szü­lői munkaközösségi elnök va­­gyok. Oda hívnak napközi vezetőnek. Jövőre elvállalom. Most már elég önállóak a gyerekek.” Befejező szavai úgy hang­zottak, mintha az utolsó szó jogán esdekelt volna: „Bű­neim beláttam, meg akarok javulni, a tisztelt bíróság jó­indulatát kérem.” Kényszerből A történetet a gyógypeda­gógus mondotta el egy érte­kezleten. S a következőket fűzte hozzá: „Nemegyszer tapasztaltam, hogy a háztar­tásban maradó asszonyok­nak kisebbrendűségi érzésük van. Holott egyik vagy má­sik dolgozik annyit — ha nem többet —, mint egy ke­reső nő.” Ugyanazon az értekezle­ten arról is szó volt, hogy a háziasszonyok nagy része nem elégedett körülményei­vel és munkát akar vállalni. Azok is állást keresnek, akiknek a megélhetése biz­tosított. Miért van ez így? Ma a keresőképes nők két­harmada munkavállaló. S ez igen nagy arány! Érdekes, hogy majd minden esetben, ha fölteszik egy nőnek a kér­dést, hogy miért háziasz­­szony, ő külső okokra, kény­szerítő körülményekre hi­vatkozik. Gyanítom, az is így nyilatkozik, aki jól érzi magát odahaza, aki hivatá­sának tekinti és joggal te­kintheti­­ a családi élet irányítását, a gyermekei s férje gondozását és a házi­munkát. Miért mond mást, mint amit gondol? Mert ná­la nagyobb a társadalmi megbecsülése annak a nő­nek, aki iskolában tanít, üzemben, hivatalban, stb. dolgozik. A mérték hibás, amit alkalmazunk. Vagy még inkább a kiinduló­pont, hogy „csak a kereső munka nemesít”. A háziasszony és a kereső nő összehasonlítása­kor nem kell feltétlenül ar­ra az eredményre jutni, hogy aki munkába jár, az eleve kiválóbb és a társadalom számára hasznosabb egyén Minden esetben a két em­bert körülményeivel és a körülményekre gyakorolt hatásával egyetemben kell nézni. (Tudósítónktól) „Marcalmenti Termelőszö­vetkezetek Értékesítő, Be­szerző, Feldolgozó és Szolgál­tató Közös Vállalkozása 1. számú boltja, Páva” — hi­vatalosan ez a neve annak az üzlethelyiségnek, amit Pá­pán egyszerűen csupán tsz­­boltnak titulálnak. Nem is olyan régen, szi­gorúan fogalmazódott — nem alaptalanul — az ítélet: a bolt nem eredeti rendelteté­sének megfelelően működik. Vezetőcsere, szemléletcsere s máris beigazolódott­, nem ob­irektív, hanem szubjektív okai voltak a véleményben fogalmazott —"‘-snak. ★ A vevőtérben ember, em­ber hátán. A zsebkendőnyi iroda­­helyiségben hárman va­gyunk: Kálmán Sándorné és Nagy József üzletvezetők,­ s e sorok írója. * Kinn kattog a pénztárgép, kérdések, feleletek hangza­nak, zúg-ma zajlik a vásár­lótér. Itt, pár méterrel távo­labb, a számok röpködnek. + — Füstölt sonka — (nyá­ronl) hetenként 2 mázsa, sza­lonna (kolozsvári és cseme­ge) 2 mázsa, májas hurka (!) naponta 20—30 kiló kel el. — Kenyér? A saját üzem­ben készítettből hétköznap 300 kilogramm fogy. A szom­batot nem számít­ják nor­mál hétköznapnak, hiszen két napra visznek ilyenkor: 1 tonna! Vasárnaponként reggel 7- től 9-ig árusítanak — örül is ennek a lakosság! — Megéri? — Hétköznap átlag 25 ezer forintos a forgalmunk. Egy­­egy vasárnap, ebben a két órában 10—12 ezer forintot forgalmazunk... Nemsokára változtatni kell a belkereskedelmi munka­rendben a nyitvatartáson. Ez a tény nem sarkallja Önöket arra, hogy esetleg vasárna­ponként egész délelőtt nyit­­vatartsanak? (Ehhez tudni kell, hogy itt háztartási cik­keket is kapni, nemcsak élelmiszereket!) — Még nem gondolkod­tunk rajta... * ★ Naponta 2 ezer vásárló fordul meg itt, nem is szá­mítva az érdeklődők­et, akik csak körülnéznek ... Két üzletvezető, kilenc szakképzett eladó, nyolc ke­reskedelmi tanuló dolgozik itt. •­ A bolt hét termelőszövet­kezettel áll kapcsolatban, s ennek­ eredményeként állan­dóan kapni te',J­-m­áléket, gyümölcsöket, főzeléknövé­­nyeket. * A nem­­ényen szabályos ri­port írója nyugodtan meg­állapíthatja, hogy most már úgy működik a bolt, aho­gyan a városi tanács vb-t­ől bánntt engedélye erre „köte­lezi”. S reméli azt, is, hogy va­lamennyi itt dininte a jövő­ben is az engedély, a vára­kozás, piovenezeti hatalom szellemében cselekszik majd lakosságunk jobb ellátásáért Mint most. S. G. Tíz perc a hosszúnevű boltban Megbecsülést érdemel Ha általánosítunk és két réteget hasonlítunk össze, a kereső nőt és a háziasszonyt, akkor is arra a következte­tésre jutunk, hogy a házi­asszony tevékenysége is tár­sadalmi szempontból hasz­nos és megbecsülést érdemel. S ezt nem csupán azzal in­dokolnám, hogy több gye­rek születését és felnevelését tudja vállalni, mint a kere­ső nő, mert ez lehetőség csupán, s nem valósul meg, ha kicsi a család jövedelme. Ha azonban a háziasszony csak két gyereket nevel, ak­­kor is felszabadít két helye: a bölcsődében és óvodában, az iskolai napköziben. Hi­szen köztudott, hogy a gyer­mekintézményekből nincs elegendő. Ha főz, akkor a család tagjai nincsenek az üzemélelmezésre szorulva, amely szintén nem képes az összes igény kielégítésére. Ha otthon mos és vasal, nem terheli túl a mosodát, mely­nek amúgy sem elegendő a kapacitása. Ily módon a há­ziasszony is bekapcsolódik a társadalmi munkamegosz­tásba. S munkájára mindad­dig szükség lesz, amíg min­denkinek jut hely a gyer­mekintézményekben, s amíg a háztartási kisüzem nagy­üzemmé nem alakul. (Vagyis a háziasszony addigi mun­kájának nagy részét a szol­gáltató vállalatok látják el.) Önkéntességet Visszatérve a kérdésre: mi­ért keres az a háziasszony is munkát, akinek semmi szak­­képzettsége nincs és jól érzi magát odahaza? Bizonyára azért, hogy a család életkö­rülményeit javítsa és­ bizo­nyos beszerzési terveket megvalósíthasson. Legfőkép­­pen azonban nagyobb meg­becsülést akar elérni a tár­sadalomtól és a családjától is. Ma országszerte igen nagy igyekezettel telepítenek üze­meket, hoznak létre munka­­alkalmakat a nők számára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának a nők politikai, gaz­dasági és társadalmi hely­zetéről szóló határozata is kimondja: „További erőfe­szítéseket kell tenni a nők foglalkoztatására.” A cél: aki akar, az munkába állhasson. Arra volna azonban szük­ség, hogy a háziasszonyok munkavállalása gyakorlati­lag is önkéntes legyen és ne a közvélemény valamiféle kényszerítő hatása érvénye­süljön. S hogy semmilyen er­kölcsi nyomás ne nehezed­jék rájuk. Hogy senki se kérdezze meg tőlük tizenkét­­órás munkanap után, maga miért nem dolgozik? Változtatásra szorul tehát a közgondolkodás, hogy az őt megillető becsülete le­gyen a dolgozó háziasszony­nak. De változtatásra szorul a háziasszony is, hogy erő­södjön önbizalma, önbecsü­lése, az egyenjogú állampol­gártól elvárható társadalmi cselekvőkészsége és felelős­ségérzete. Kovács Judit NAPLÓ Gázhiány Pápán Hetek óta sorban állnak Pápán propán-bután gázért. Háromszor-négyszer telefor­nálnak­ a fogyasztók, ki­men­t­ek a telepre, de hasztalan. Nem jobb a helyzet akkor sem, ha a boy­szolgálatnál rendelnek: beírják őket há­romszázegyediknek. Egyik nap több mint száz várakozót számoltam meg a telepen. Sokan az éjszakás műszakból jöttek. A gázra igen nagy szükség van a háztartások­ban. Az egyik családnál azért, mert több gyereknek kell főzni, a másiknál a be­teg anyósról is kell indos­­kodni, a harmadik helyen nincs más tűzhely, mint a gáz. Megkérdeztem a telepen, hogy miért kevés a palack? Az egyik illetékes a követ­kezőket mondta: Devecser vállalta a pápai telep­ ellátá­sát. Hamarosan kiderült, hogy saját mark ellátására sem képesek. Újból vissza­került Pápa Újudvarhoz. Ott meg a töltést nem győzik. És most az a helyzet, hogy nemegyszer vagy a pótkocsi, vagy az autó érkezik üresen a pápai telepre, mert már Devecserben lerakják a szál­lítmány egy részét. Ráadásul még a gépkocsihiány is ne­hezíti a helyzetet. A telepen sajnos nem tudják, mikor és hogyan le­het ezen változtatni. A pápai gázfogyasztók viszont joggal várják, hogy sürgősen oldják meg a városban a zavartalan gázellátást. H. I. Pápa ­’Nők fórumot” szerveznek Devecserben (Tudósítónktól) A Devecser községi Nép­front nőbizottsága a terme­lőszövetkezetek, ipari üze­mek, ktsz-ek, valamint az állami gazdaság nőbizottsá­­gainak elnökeivel közösen tárgyalta meg munkaprog­ramját. Többek között elha­tározták, hogy megszervezik a “„Nők fórumát”, továbbá felkutatják és rendszeresen segítik az idős, elhagyott em­bereket. Cs. ! Új modellező szakkör alakult Ajkán Négy általános iskola negy­venöt diákjának részvételé­vel megalakult Ajkán a vá­rosi művelődési központ kö­zépfokú hajó és repülőmo­­dellező szakköre. Az ifjú szakköri tagokat az Ajkai Bányász MHSZ Modellező Klub legjobb versenyzői ve­zetik. Az a céljuk, hogy a diákmodelezőket olyan ver­senyzőkké neveljék, akik már az 1971-es úttörő olim­pián méltóan képviselhetik iskolájuk és úttörő csapatuk színeit, később pedig után­pótlásképpen is számíthasson rájuk az Ajkai Bányász MHSZ Modellező Klub. Szerda, 1970 szeptember 16. Öregek napja Gógánfán A már hagyományossá vált öregek napját szeptem­ber 6-án tartották meg Gó­gánfán, a szakmaközi bizott­ság szervezésében, a község-­­ben levő gazdasági és társa­dalmi szervek anyagi segít­ségével. Az ünnepélyen 193 meghívott idős ember vett részt, akiknek az általános iskolások kultúrműsorral kedveskedtek. Az ünnepi be­számoló elhangzása után megvendégeltük a jelenlevő­ket. A hangulat egyre vidá­mabb lett, akadt, aki kedves, régi nótáját is elénekelte. A rendezvény alkalmas volt arra is, hogy a fiatalko­ri barátok, ismerősök talál­kozzanak egymással, felele­venítsék közös emlékeiket. Márkus József Gózánia Egészségtelen rivalizálás Hosszú évek gyakorlata szerint az általános iskolai tanulók az iskolában vásárol­ják meg a tankönyveiket. Az iskolák tantestületéből egy­­egy pedagógus foglalkozik a tankönyvek eladásával. Ezt a gyakorlatot a miniszteri rendelet annyiban módosítot­ta, hogy a használt könyvek begyűjtése már nem a peda­gógus feladata. Tavasszal azonban változatlanul meg­érkeznek a megrendelőlapok, amelyeket úgy kell kiállíta­ni, hogy a visszáru minimá­lis legyen. A felelős pedagó­gusok ennek a kötelezettsé­güknek lelkiismeretesen ele­get is tesznek. A bonyodalom akkor kez­dődik, amikor nyáron meg­jelennek a tankönyvek, s az iskolákhoz még nem jutnak el, de a nagyobb városi köny­vesboltokban már kaphatók, sőt rendelésre házhoz is küldik azokat. Ezt látva a fa­lusi szülők megostromolják az iskolát, s mivel ott még nem kaphatók a tankönyvek, pánikba esve a pesti, győri és veszprémi könyvesboltok­ból rendelnek, így kellemet­len helyzetbe hozzák a tan­könyv felelős pedagógust, aki mi mást tehet, mint hogy szeptember első két hetében ad, vesz, cserél és visszaruz. Helyes lenne rendet te­remteni, vagy az iskola adja a tankönyveket, és akkor a könyvesboltok egyéneket ne szolgáljanak ki, vagy bízzák a könyvesboltra a tankönyv­árusítást, s akkor az iskolát mentesítsék ettől a munkától. Ugyanis a „szabadkereske­delemben” az állami dotáció­val előállított tankönyvek el­adásával kapcsolatban- olyan egészségtelen rivalizálás ala­kul ki, amely feleslegesen nagy árukészletek kialakulá­sához vezet. Varga Ferenc tanár Bakonyszentlászló Műemlék­i bozótban? Véget ért már az idegen­­forgalmi főszezon, mégsem tudom megállni, hogy ne te­gyem szóvá néhány nappal ezelőtti tapasztalatomat. Svéd házaspár vendégeink­kel Keszthelyről Tihanyba tartottunk, amikor a 71-es úton, nem sokkal a 69-es ki­lométerkő után egy idegen­forgalmi jelzőtábla, piros be­tűs „Római fürdő romjai”-ra hívták fel a figyelmünket. Megálltunk. Bár ne tettük volna. A bozóton, gyomon alig tudtunk áttörni. A bod­zabokrok között néhány göd­röt és pár ,­a földből ép­pen kikandikáló vörös ter­méskődarabot láttunk. Saj­nos, ezt a rettenetes elha­nyagoltságot nem tudtuk el­fogadható érvekkel megma­gyarázni vendégeinknek. Tudom, hogy ez is pénz­kérdés, és előbb az igazán jelentős műemlékeket kell megmenteni. De addig, amíg nem sikerül megfelelő körül­mények között megmutatni az érdeklődőknek a római kultúra eme emlékeit, ne hívjuk fel rá ilyen feltűnően a figyelmet. Hajas András Keszthely Cívid Ünnepi műszakra készülünk A MÁV tapolcai vontatási főnökségének pártszervezete a napokban tartotta vezető­ség válasz­­tó taggyűlését. A tíz hozzászóló sok értékes javaslatot tett. Többek kö­zött javaslatként hangzott el — és a taggyűlés határozat­tá emelte —, hogy a párt­­szervezet kommunistái kez­deményezik: az 1970. október 31-ig terjedő időszakban üz­népi műszakot tartanak. Az önköltség csökkentésére tett egyszázalékos felaján­lást 2 százalékra emelik. Er­ről a MÁV Szombathelyi Igazgatóságát is értesítették azzal a kéréssel, hogy kez­deményezésükhöz csatla­kozzék a többi vontatási fő­nökség is. Dancs József Tapolca ,1910 OM 1 H

Next