Viharsarok, 1950. április-június (7. évfolyam, 77-149. szám)

1950-04-01 / 77. szám

VII. ÉVF. 77. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR • Felkészült a tanyavilág felszabadulásunk évfordulójának méltó megünneplésére A csongrádi Butom­ixemben az április negyediki felajánlás óta 7 százalékkal emelkedett a termelés SZOMBAT, 1950. ÁPRILIS I. Igazságszolgáltatásunk ünnepnapja A­z­­ igazságszolgáltatás cél­ja, hogy biztosítsa min­denkivel szemben az uralkodó osztály akaratának érvénye­sülését. Minden államnak, te­hát — legyen az haladó vagy reakciós irányzatú — saját bírósága van, amelynek hiva­tása és kötelessége az állam társadalmi rendjének óvása. Lenin ismételten hangsúlyoz­ta a bíróság szervezetének nagy jelentőségét az állam, hatalmi szervek rendszerében. Mégis, mi a különbség a reakciós és haladó társadalm­i rendszerek igazságszolgálta­tásában? A kizsákmányoló államokban a bíróság a ki­zsákmányolók, az elnyomók érdekeit szolgálják. Gyűlölete­sek voltak ezek a bíróságok a dolgozók előtt úgy a cári Oroszországban, mint az úri Magyarországon. „A bíróság még a feketénél is sötétebb“ — így jellemezte a forradalom előtti költő a cári Oroszország „igazságszolgáltatási“ rend­szerét; — „gazdaggal ne pe­reskedj“ — tartotta a magyar közmondás az urak bíróságán ról; — „ha cipót loptál, bör­tönbe zárnak, de ha egy egész vasútat elloptál, beválasztanak a szenátusba“ — járja még ma is Amerikában a példa­beszéd. A nép kollektív ítélete jellemezte így a burzsoá álla­moknak a szegényekkel szem­ben tanúsított rideg és szigo­rú bíráskodását, amelyben a korrupció és az igazságtalan­ság volt a vezérlő elv: könyör­telen ítélet a védtelen dolgo­zók és szegények, elnéző ítélet a vagyonos osztályokból szár­­mazó bűnösök ellen! Az Októberi Forradalom győzelme, a szovjet hatalom megszilárdulása jelentett ezen a téren is történelmi fordu­latot. A szovjet kormány ren­deletileg számolta fel a ki­zsákmányolók érdekeit védő bíróságokat és állított fel új­típusú, a dolgozók rendjét és érdekeit védő bírósági szerve­ket. Lenin elvtárs írásaiban foglalkozik a szovjet bíróság hivatásával és meghatározza teendőit: megbüntetni a nép ellenségeit, az uralmukat visszaállítani próbálkozó ki­zsákmányol­ókat; kényszert al­kalmazni a szovjet állam tör­vényein­ek­ megszegői ellen; ugyanakkor feladatai közé tartozik a dolgozók nevelése is — ítéleteivel forradalmi éberségre, a szocialista tör­vényszerűség szigorú betar­tására, a szocialista tulajdon kíméletes kezelésére tanítani a dolgozókat. I­gazságszolgáltatásunk cél­­­ja, hogy biztosítsa mindenkivel szemben az ural­kodó osztály ak­arat­ának ér­vényesülését — sokszorosan áll ez a tétel a mi büntető igazságszolgáltatásunkra is. Alkotmányunk világosan le­szögezi: „A Magyar Népköz­­társaságban minden hatalom a dolgozó népé“ — de megál­lapítja azt is:­­’A Magyar Népköztársaság bíróságai bün­tetik a dolgozó nép ellenségeit, védik és biztosítják a népi de­­mokrácia állami, gazdasági és társadalmi rendjét, intéz­ményeit, a dolgozók jogait, nevelik a dolgozókat a szocia­lista társadalmi együttélés szabályainak betartására“ — a nép közvetlen részvétele te­hát az igazságszolgáltatásban a szocializmus felé haladó né­pi demokráciánk alapkövetel­ményei közé tartozik. A nagy Szovjetuniónak a bíráskodás terén szerzett gazdag tapasztalatai, de a mi eddigi gyakorlatunk is azt mutatja, hogy a néphez hű bíró jogászi szakképzettségét a népi ülnökök, a nép igazi képviselői az igazságszolgál­­tatásban, velük született ősi proletár igazságérzetükkel s a dolgozókat jellemző egészséges életösztöneikkel megfelelően egészítik ki. Csak így lehet biztosítani azt, hogy az igaz­ságszolgáltatás ne legyen jó­vagy rosszakaratú, üres para­grafusvágás, sohse szakadjon el a helyes társadalmi felfo­gástól, hanem hűséges kifeje­­zője legyen a nép őszinte igazságérzetének és akaratá­­tának. Az ülnökök és a szak­bíró helyes együttműködése megszűnteti azt a távolságok amely dolgozó népünk millió­it a bíróságoktól úgy a múlt­ban, mint a közelmúltban is még elválasztotta; az ülnök és a szakbíró helyes együtt­működése fokozza a bíróság iránti bizalmat, amely nélkül nincs sem megbecsülés, sem tekintély; az ülnök és a szak­bíró helyes együttműködése alapkövetelménye a valóban demokratikus igazságszolgál­tatásnak. B­üszkén és örömmel mond­hatjuk ezúttal ismét el: az ülnökbíráskodás minden szakban való bevezetésével a földek, gyárak, üzemek, ban­kok, nagykereskedelem után a bíróságok is a népé, a nép bí­róságai lettek. Ezért ünnep a mai nap. Ünnepe nemcsak az igazságügyi dolgozóknak, ha­nem az egész Viharsarok dol­gozó népének: a szegedi felső­bíróság egész területén ma, április első napján lép életbe a büntetőügyekben az ülnök­bíráskodás! Erre az ünnepi napra sem került volna sohasem sor, ha Lenin és Sztálin által vezetett orosz munkásosztály a győ­zelmes Nagy Szocialista Ok­tóberi Forradalom által meg­­ nem dönti a cár hatalmát s­o ha két évtizedes céltudatos és egyedül csak a kommunistá­kat jellemző következetesség­gel meg nem teremtik az új, szovjet emberekből alakult — s ma már joggal legyőzhetet­­lennek tudott — diadalmas Vörös Hadsereget. Ez a Had­sereg volt az, amely történel­mi győzelmek sorozatán ke­resztül felszabadította hazán­kat a rabság, a fasiszta el­nyomás, a dolgozókat a ki­zsákmányolás alól. A Viharsarok igazságszol­gáltatásának mai ünne­pe ezért fonódik össze szoro­san és elválaszthatatlanul dol­gozó népünk legnagyobb ün­nepével, felszabadulásunkat meghozó április 1-ének ötödik évfordulójával. Ülnökbírák! Elvtársak! Most, amikor a Viharsarok­ban is kialakuló népi igazság- íj szolgáltatásnak úttörőiként el­foglaljátok helyeteket az igaz­ságot osztó bírói emelvényen, legyetek büszkék népünk álla­mának hatalmára, de sohse feledjétek, egy pillanatra sem azt a határtalan bizalmat, amellyel a sok megpróbálta­tást kiálló, sok igazságtalan­ságot elszenvedő osztályotok utatokra bocsát. Népünk igaz­ságát kérlelhetetlen szigorú­­sággal és következetességgel hajtsátok végre az osztályel­lenséggel, a tudatos osztály­­árulókkal szemben, de legye­tek nevelői és védői a megté­vedt vagy megtévesztett dol­gozóknak. Ezt várja és ezt követeli Tőletek a végre jogá­hoz jutott dolgozó nép, nagy Pártunk: a Magyar Dolgozók Pártja és a dolgozó magyar nép vezére: Rákosi elvtárs! í ¥ [UNK]: Á A minisztertanács rendelettervezetet fogadott el április negyedikének nemzeti ünneppé nyilvánításáról Rákosi Mátyás elvtársat a Magyar Munkaérdemrend arany fokozatára terjesztette fel a kormány A minisztertanács Dobi István elnökletével pénteken délelőtt ülést tartott. A minisztertanács a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa elé ter­jesztendő törvényerejű rendelet­­tervezetet fogadott el április 4- nek, Magyarország felszabadulá­sa napjának nemzeti ünneppé nyilvánításáró. Elhatározta a minisztertanács, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsához felterjesztést tesz Rákosi Mátyás elvtárs miniszter­elnökhelyettesnek — a Magyar Népköztársaság kiépítése és meg­szilárdítása terén szerzett kima­gasló érdemei elismeréséül — a magyar munkaérdemrend arany­fokozatával való kitüntetésére. A belkereskedelmi miniszter előterjesztésére a minisztertanács hozzájárult az ország egész te­rületén a finom lisztjegy meg­szüntetéséhez és a finomliszt tel­jesen szabad forgalmához. A Diósgyőri Kohászati Üzemek válasza a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek dolgozóinak versenyfelhívására A Rákosi Mátyás vas- és fémművek dolgozóinak felhívásá­ra, a Diósgyőri Kohászati Üze­mek dolgozói röpgyűléseket tartot­tak, amelyeken nagy lelkesedés­sel, örömmel elfogadták a kihí­vást. A diósgyőriek annál inkább örülnek ennek a kihívásnak, mert — mint a röpgyűlésen felszóla­lók mondották —, így végre mód nyílik arra, hogy a Rákosi Má­tyás vas- és fémművek és a Diós­győri Kohászati Gyár között az elsőbbség kérdését eldöntsék. A megtartott műhelyi röpgyű­­léseken a diósgyőri dolgozók kon­­krét felajánlásokkal feleltek a csepeliek kihívására. A Martin IL számú kemencéjénél a Gácsi­­brigád felajánlotta, hogy 1950-es évi tervét nem október 10-én, mint ahogyan az április 4-ére tett felajánlásában vállalta, ha­nem október 1-én fejezi be. A Martin IV-es számú kemen­céjének ifi-brigádja vállalta, miután április 4-ére tett 20 szá­zalékos felajánlását március 29- ig teljesítette, ezt a vállalását május 1-ére még 5 százalékkal túlteljesíti. A kohók dolgozói már március 27-én teljesítették 1950-es évi első negyedévi tervüket. A röp­gyűlésen vállalták, hogy a nagy­­olvasztó május 1-ig szóló tervét április 24-ére teljesíti. A vasön­tő dolgozói vállalták, a csepe­lieknek azt a felhívását, hogy az április 4-ére felajánlott 30 szá­zalékos megemelt termelésüket az év végére 20 százalékkal még fokozzák, az ötéves terv első évét október 1-ével befejezik és a se­­lejtet most 2 százalék alá csök­kentik. A 200-as magkészítő bri­gád nevében Hofmaister János brigádvezető bejelentette, hogy évi tervüket augusztus 20-ra a Népköztársaság alkotmányának ünnepére befejezik. Lehet cselekedni a béke érdekében — mondotta Frederic Joliot-Curie elvtárs a Béke Hívei Világkongresszusa vezetőségének sajtóértekezletén A Béke Hívei Világkon­­greszusának vezetősége Fre­deric Joliot.Curie elnökleté­vel csütörtökön nagyszabású sajtóértekezletet tartott. Akik az atomfegyver be­tiltásával foglalkozó javasla­tokat elutasítják, automatiku­san leleplezik magukat, mint a háborús uszítók cinkosait. — mondotta Joliot-Curie. — Ha viszont megegyezés jönne létre ezekben a kérdésekben, a nemzetközi helyzet azonnal megenyhülne. Ez lehetővé tenné a kölcsönös bizalom helyreállítását. Ez a bizalom azon az igazságon alapulna, hogy igenis, lehetséges a két különböző rendszer békés megmaradása egymás mellett. Ez azután lehetővé tenné a hadiköltségvetések leszállítá­sát, a hidegháború befejezé­sét, a gazdasági kapcsolatok megjavítását és így közvetve a nép jólétének emelését. Be fogjuk bizonyítani a kétke­dőknek, hogy igenis, lehet cse­lekedni a béke érdekében. Ezután Gilbert de Cham­­brun képviselő kimutatta, hogy Franciaországban a népi küzdelem az atomfegyver használata ellen máris komoly eredményekre vezetett. A leg­különbözőbb pártokhoz tarto­zó képviselők írták alá a pet­tíciót, amely háborús bűnös­nek minősíti azt a kormányt, amely az atomfegyvert először használná-A bizottság egyik titkára ezután bejlentette, hogy a Béke Hívei legközelebbi kon­gresszusukat Olaszországban tartják meg az 1950-es év utol­só negyedében. „Rankovics jobban hazudik, mint Gyilasz” Gyilasz jobban, mint Göbbels, de a hazugságokba« Tito áll vezető helyen“ A „Scânteaa“, a Román Munkáspárt központi lapja „A Judás Tito árulásának 30 ezüstje“ című cikkében rámu­tat arra az egyre jobban fo­kozódó belső ellenállásra, ami Tito véreskezű terroruralma ellen Jugoszláviában meg­nyilvánul. Belgrád koránkelő lakossága — írja a lap — nap-nap után szórakoztató látványban ré­szesülhet. Egyes kerületekben a házfalakon Tito karikatúrá­ját láthatják, amelyen az el­­hájasodásban szenvedő fasisz­ta diktátor dagadt testét szu­ronyhegyeken pihenteti. Háta mögött ugyanilyen pózban Pijade látható, aki véreskezű gazdájának fülébe súgja: „A Tito-rendszer egyre erősebb.“ A karikatúra a következő ma­gyarázó szö­veggel van ellát­va: „A szuronyokkal mindent lehet csinálni, csak rájuk ülni nem lehet . Ezeket a karikatúrákat, amelyek minden reggel meg­jelennek a belgrádi házfala­kon, Rankovics Gestapójának szolgái nagy ecsetekkel igye­­keznek eltüntetni. Andre Daguerre francia újságíró a közelmúltban Bel­­grádban járt és „Titotalitaria“ című, igen­ elmés cikksoroza­tában egy Belgrádban élő amerikai véleményét közölte Titóról, aki szó szerint a kö­vetkezőket mondta: ,,Tito disznó kutya, de az a fontos, hogy ez a kutya a mienk!“ Ebből az egyetlen, de találó kijelentésből is kiviláglik, hogy Tito az amerikaiak hű­séges házőrző kutyája. Tito rémuralmáról a Bel­­grádban járt újságírók rész­letes beszámolókat adnak és még a nyugati lapok is elis­merik, hogy Tito rendszerét csak a terror eszközök igénybe­vételével tudja fenntartani. Titóról egyre több éles, de őszinte bírálat forog közszá­jon. Ezek közül a legjellem­zőbb a következő: Rankovics jobban hazudik, mint Gyilasz, Gyilasz jobban, mint Pijade, Pijade jobban mint Göbbels, de a hazugságok terén Tito áll vezető helyen. Tito kizsákmányoló tevé­kenysége eredményeként kül­földre indított faanyagokat tartalmazó vagonokra isme­retlen tettesek a következőket írták fel: „Jugoszlávok! Ezekbe a vagonokba a mi fáink és a mi ifjúságunk élete van berakva! Ezek a vagonok a mi koporsóink!“ Tito úgy hiszi, hogy ural­mát tovább folytathatja — írja a Sconteia. Rövidesen azonban meg fogja tudni, hogy a becsületes és öntuda­tos dolgozók milliói, akik fegy­verrel a kezükben védték ha­zájuk becsületét, fizetni tud­nak az árulóknak is. Senki és semmi nem tudja meggá­tolni őket az ítélet végrehaj­tásában. Harminc ítélet sem lesz elég ahhoz, hogy kiegyen­lítse azt a harminc ezüstöt amelyet a jugoszláv népnek ez a tudása kapott árulásá­ért. Győzött a japán villamos munkások sztrájkja A japán villamosmunkások sztrájkja csütörtökön a munká­sok győzelmével végetért. A mun­kások megkapják a 16 százalé­kos béremelést, amelyet köve­teltek.

Next