Viharsarok, 1951. július-szeptember (7. [8]. évfolyam, 151-228. szám)

1951-07-01 / 151. szám

/ AZ MDPCS O N G R Ä D M EG Y E I PA R T B I Z 0 T VII. ÉVI­. 151. SZÁ­M AIM 50 I­ll.I F.lt A Vásárhelyi Kötöttárúgyár három üzemet hívott versenyre az Alkotmány ünnepére A csongrádmegyei DISZ-bizottság versenyre hívta ki Békés megye dolgozó és tanuló ifjúságát VASÁRN­AI’. 1951. JULIUS 1. Befejeződött a Grősz-per. Az ország dolgozó népe egy héten ke­resztül figyelte a munkások, a pa­rasztok boldog élete ellen törő összeesküvők vallomását. A bizo­nyítékok sziklasúlya alatt meg­­törtek népünknek ezek az elvete­mült ellenségei. Vallottak. ..őszin­tén”, mert nem tehettek mást; nem tehettek mást, mert a valóság, a tények beszéltek ellenük. ! ... Háborút!... háborút!... háborút!... pusztuljanak milliók! öntse el a vér, s a tűz szennyes áradata a világot, teljenek meg a meszesgödrök viaszsárga hullák­kal! Asszonyok, anyák, gyermekek halomra pusztuljanak éhen! Füs­tölgő gyülkémén­yek helyét rom­halmaz borítsa! Arasson bár a ha­lál százmilliókat, de mi urak le­gyünk újból a nép fölött.” — Grőszék, ezek a banditák, ezek a vérbeborult agyú őrültek vágya, reménysége ez volt: a háború! A háború, melyben milliók elpusztul, nafc, de ők... ők, Grősz érsek úr és csendőrei talán újból birtokosai lehetnek a százezer holdaknak. ,.Pusztuljon az ország, a haza, a függetlenség, éljünk bár szolgai módra, rabk­enyérem, amerikai urak talpát nyalogatva, ha kell, kézcsók­ra járulunk Tito véreskezű hóhé­raihoz, de újból mi h­eigyünk az urak ebben az országiban’4 — !ezt mondták lényegében. Ezt akarták Grőszék. Egy héten keresztül figyelte az ország ezeknek a patkányoknak a vallomásait, amikor a nép túrájá­nak kérdésére cinikus nyíltsággal vallották be elkövetett gyilkossá­gaikat és mint közönséges, semmit­mondó, természetes és magától ér­tetődő dologról beszéltek tervbe­vett gyilkosságaikról. Undorító cinizmussal beszéltek a nép ítéle­­tszéke előtt arról, hogy elejtették első miniszterelnök-jelöltüket, mert pap volt. Miért ejtették el? Mert nem akarták, hogy azok a terror­akciók, azok a gyilkosságok, me­lyek az ellenforradalomhoz úgy hozzátartoznak, mint betegséghez a fájdalom, egy pap nevéhez fű­ződjenek. Tervük szer­int tehát hát­­térben maradtak volna, míg a hó­­hérmunkát olyan kipróbált gyilko­sokra akarták bízni, mint Fried­rich István, Horthy első minisz­terelnöke. Tévedés ne essék: ezt az a GrégJz érsek akarta, aki azt hir­dette, hogy a békéért való harc, mert ez is harc, nem férhet össze egy pap jámbor lelkületével. Íme a jám­­bori alku ő pa­p, amint gyilkoso­­ka­t rejteget a jámbor és alázatos szerzetesek, akik amerikai dolláro­­kon kocsmát nyitnak, amelyiket szeretőiknek ajándékoznak; Íme az ájtatos, hűs sziklakápolna a Ge­l­­árt-hegyen, melynek odúi gyilkos fegyvereket rejtegetnek. Kívülről j­ám­bor, ősz pap bácsiknak látsza­nak, akik reszkető kézzel tartják az imakönyvet is. És a tárgyaláson kiderült, hogy lelkükben veszett vadállat lakik és az ártatlan séta­­pálca orvgyilkos fegyver a kezük­ben. Orvgyilkos fegyver, acélgolyó,­ra töltve s a nép szivére irá­nyitva. A rothadt Horthy-társadalom minden szemetjét maguk köré gyűjtötték: Ostenburg tiszti brit hantijainak alját, hivatásos gyil­kosokat, csendőröket, jószágkor­mányzó urakat, fasiszta ügyvéde­ket, grófokat és hercegeket, hi­vatásos kémeket és kém­eket. Mi volt a tervük Gr Őszéknek ? Mit akart ez a söpredék? Meg­mondták! A parasztoktól vissza a földet, a munkásoktól vissza a gyárat! A földhöz jutott három, mi k­ét újból földönfutó nincstelen, éhbérért dolgozó cseléddé tenni, hogy egy falás száraz kenyérért alázatosan csókolja meg az érsek úr és a tiszttartó úr mocskos ke­zét. Mit akartak? Azt akarták, hogy újból csendőrök szuronya vi­gyázza az urak jussát, hogy a Hagyó-Kovácsok állapíthassák meg a cseléd munkabérét, hogy újból visszatérjen a „régi jóvilág", ahol — Endrédi Vendel szavai sze­rint _ a celédek évi pénzjöve­­delme 40 pengő volt, az előszál­­lási birtokokon. Ahol egy.egy szo­­bában 5—6 személy lakott, de ők 800.000 pengőt zsebeln­ek be a cse­lédek véréből, verejtékéből és ha­lá­­lból, mert Grősz úr hajdani birtokán nem volt ritka vendég a cselédszobákban a nagy kaszás. Tüdővégz­és ezernyifajta népbe­tegség, a csendőrökkel versenyt irtva pusztította a dolgozó népet. Ezt akarták! Hogyan akarták? Erre is felel­­tek. Nem hagynak kétséget ter­vükről. Tito fasiszta hadseregét, Oszlányi és Kisbar­naki Farkas nyilas hordáit és természetesen az amerikai hadsereget akarták be­­hívni magyar földre. Végtelen al­­jasságukon, emberte­len gazságu­kon kívül e terv még valamit mu­tat: azt, hogy nyíltan beismerte ez­t az összeesküvő banda, a magyar néptől már nem várhat segítséget ellenforradalmi céljaihoz. Nyíltan beismerték, hogy ellenforradalmi terveiket csak külső segítséggé, az amerikaiak, meg Titóék segít­ségével hajthatja végre. Mind­ezt a Szörnyű árulást 296 millió dol­­lárért akarták elkövetni. Ennyi volt­ a júdás-pénz. Ennyit kaptak volna a magyar nép legjavának legyil­­ko­lsáért, a nemzet függetlenségé­­nek áruba­ bocsátásáért. Úgy lát­szik gyilkosoknak is olcsók voltak. Gyilkosok között is, az utolsók kö­zött is legutolsók. A Habsburg-királyság vissza­állítása — ez volt a vágyálmuk. Egy gúzsbakötött rab ország: ki­­rályokkal, hercegekkel, grófokkal és Weiss Mamfrédokkal, és egy síró, vérző, nyomorgó néppel. Az összeesküvők szavaiban a feudal­iz­­mus, a kapitalizmus, a fasizmus rémségei kísértettek. Horthy, Szá­­lasi, Hitler szelleme kelt új életre Orosz, Vezér, Hagyó-Kovács, Pongrácz és társainak szájában. A jogtalanság jogfolytonosságát kö­vetelték, a nép kirakásának jog­folytonosságát. A Habsburgok uralmának jogfolytonosságát. Mi­féle jogfolytonosság ez? Folytonos joga lett volna a magyar népnek éhbérért kapálni a grófok földjén; munka nélkül tengődni, tüdővészben meghalni és amerikai parancsra hősi halált halni a Habsburg­ király­­ért és Grősz érsek úr birtokáért. Vannak, akik azt hiszik, hogy csak a szegényparasztokat súly­­tott volna Grőszék terve, meg a munkásokat. Akik ezt hiszik, azok előtt álljon figyelmeztetésül az 1933-as év. A Horthy-uralom ez egyetlen esztendejében 18.000 kö­zépparaszt birtoka felett perdült meg a dob és került a kulákok ke­zére, ,a bankárok kezére Népi de­­mokráciánk jómódú középparaszt­ságának a földönfutó sorsát szán­­ták. És az értelmiség? Talán an­nak különb életet juttattak volna? Nem! Az értelmiség az ő Magyar­­országukon újból csak tudós szol­­gája lehetett volna az üresfejű, de tel­i erszén­ű „kocsis­ uraknak”. őrültek, hibbant eszűek, mondja a nép, amikor esztelen terveikről hall. őrültek voltak? Igen azok! Grófok, hercegek, bárók, csend­őrök, kulákok, s a múlt árnyai volt csak a hadseregük? Ez már nem igaz! Az őrültek őrült tervei mögött az amerikai imperializmus szörnyű valósága áll. Nincs erejük, hisz csak néhány uralmát vesz­tett földesúr össz­eesküvése ez! Nincs erejük? Valóban nincs! De mögöttük a Titó-fasiszta hadsereg, az amerikai hadsereg fegyveres ereje áll. És ezért veszedelmes őrültekkel van dolgunk. Mögöttük áll a Vatikán, a Vatikán, amelyről újból­­ bebizonyosodott Ady Endre megállapítása: „Nincs a világnak még egy olyan rohadt börzéje, mint a Vatikán. Üzérkedik romg­­­gyal, pénzzel, bőrrel, nővel, lelki­­ismerettel. Határidőre és határ­idő nélkül, de mindig biztos kész­pénzhaszonra.’4 A Vatikán, meg a Szentlélek Bankja az össeesküvők mögött állt. S a Vatikánt a Ma­­gyarországról elmenekült háborús bűnös fasiszta papok irányították. A Szovjet katonákat meggyilkoló szerzetesnek, Vezérnek, írásos pá­pai dicséretet küldött. Biztatást: gyilkolj jobban! gyilkolj többet! Ez a „békés” Vatikán! Az elmúlt hét év alatt, attól kezdve, hogy a Vörös Hadsereg fegyverei meghozták a szabadság fénylő napját, megszoktuk a sza­­bad, emberi életet. És most lát­hatjuk, hogy nagyon is megszok­tuk. Elfelejtettük a régit és elfe­ledkeztünk munkánk és harcunk között azokról, akik a régit akar­ják. Grőszék pere újabb figyelmez­­tetés számunkra, hogy az ellensé­get csak megvertük, de még nem semmisítettük meg. És ez a meg­­vert ellenség, mint a sebzett vad­állat, újabb és újabb rohamra, in­dul a nép országa ellen. Mit bánta ő, ha romokba hull Dunapentele, mit bánja ő, ha az újonnan épült házak százezrei a tűz martalékává lesznek, csak újra ő legyen az úr. Csongrád megye földjén, a hajdani Pallavicini, Károlyi grófok földjén kell-e bizonyítani, hogy uralmul* mit jelentett volna számunkra, a nép számára? Nem kell! Ezért lángolt fel engesztelhetetlen gyű­lölettel a nép haragja az összees­­küvők ellen. Szent gyűlölet kelt a dolgozók szívében a gyilkosok el­len. S e gyűlölet megacélozta a gyárak, a földek dolgozóinak iz­mát. A per bebizonyította: ellen­ségeink nem tették le a fegyvert, legfeljebb elrejtették, s a nép vá­lasza az, hogy mi sem tesszük le! Nem tesszük le a fegyvert, nem lankad éberségünk egyetlen percre sem, mert csatlósaik itt bujkálnak közöttünk. Nem tehetjük le az ön­védelem harci fegyverét, mert meg­bízójuk,, Tito janicsánjai itt ólál­kodnak megyénk határain, s a dú­san termő kövér búzatáblák között éjjelente kémeket, gyilkosokat, di­­verzánsokat dobnak át; nem tes­szük le a fegyvert, mert a züllött horthysta uralkodó osztály marad­ HARCRA AZ ÁRULÓK ELLEN Harc minden szem gabonáért A megye egész területén vágásba érett a gabona Nincs a megyében olyan dolgozó paraszt sem, ak­it ne lelkesítene gazdag termésünk betakarítása. Az idei aratás a béke aratása. Ezért amilyen lelkiismeretességgel vé­gezzük az aratást, ahogyan törek­szünk a legkisebb szemveszteségre, olyan becsülettel állunk helyet ab­ban a harcban, amit a békére vá­gyó dolgozó milliók vívnak az egész világon a háborús gyú­jtoga­­tók ellen. Tartósabb és erősebb lesz a béke, ha ügyét bő termésünk maradéktalan betakarításával ves­­­szü­k a kezünkbe. 20 - 24 mázsás átlagtermés* árt el i­oáíiá! az óf­­deál( „Sávé“ ás a ferencszállás) „Úttörő" tszcs Jő békeharcosoknak bizonyultak a betakarítási munkában az óföl­­deáki Béke- és a ferencszállási Út­törő-termelőszövetkezeti csoportok.­­ Mindkét tszcsben már az árpa cséplését végzik. Most a csép­­lési munkálatoknál tűnt ki, hogy milyen jó volt a kora őszi vetés, a gondos, géppel történő talajművelés, s műtrágyahasz­­nálat, mert­­ a termelőcsoportok átlag 20—24 mázsás termést ér­tek el katasztrális holdanként. A makói járásban egyébként vala­mennyi termelőcsoport megkezdte az árpa hordását­ és cséplését, si­keresen folytatják a búza aratását. A makói egyénileg gazd­ákodó dol­gozó parasztok mintegy 1500 ka­tasztrális holdon vágták le a bú­zát az árpa aratásának befejezése után. A szentesi tszcs-ék nem mutatnak jó példát A szentesi járás tszesi és egyéni­leg dolgozó parasztjai az utóbbi napokban hanyagolják a betakarí­tási munkát. A tszcsek, bár már 05 százalékban elcsépelték a repcét, mégsem mutatnak a járásban kel­lő jó példát. A cserebökényi Petőfi- és Bu­dáé Nagy Antal-, a székkutasi Schönherz- és a derekegyházi Alkotmán­y-termelőcsoportok még mindig nem biztosították az elegendő munkaerőt az aratás­hoz. Ezekben a termelőcsopor­tokban már jó pár hold olyan gabona van, amelynek az ara­tását már meg kellett volna kezdeni. A tszcs brigádjai elsősorban, de a tanácsok is a legrövidebb időn be­lül mérjék fel a helyzetet és segít­senek a megfelelő mennyiségű mun­kaerő minél előbbi biztosításában. A tszcsék elmaradása nemcsak a tszcsék szégyene, hanem a községé is. Ellenőrizzék a Mákokat A helyi tanácsoknak a legszigo­rúbban kell eljárniok azokkal a kulákokkal szemben, akik már most akadályozzák a község, a város ga­bonatermésének maradéktalan be­takarítását. Kulák szabotázsokkal máris találkoznak. Balázs Péterné, Makó, Tanya 880. szám alatt lakó 38 holdas kulák, Szeke­res Ferenc, szintén makói (Ta­nya S04.), Takács Ferenc Ma­kó, Tanya 945. szám alatt la­kó 46 holdas kulák szabotálja az aratási munkát. Ezek a ku­lákok nem végzik a növény­­ápolást, őszi árpa és búzaka­­lászrjkból már pereg a szem. A városi tanács haladéktalanul in­díttassa meg az eljárást a kenye­rünkre törő kulákok ellen. Az osz­tályellenség, a kulákság elleni fo­kozott, szívós harc az egész megye területén a betakarítási munkála­tok jó elvégzésének előfeltétele. N­ oiRkól !­ss tinusu ..Kossuth" 350 holdon vetett másodnövényt Az aratási munkálatokkal egy­időben megyénk dolgozó parasztjai végzik a tarlóhántást is vagyis való­ra váltják azt a jelszót, hogy „a kasza után járjon az eke.” A tarló­­hántás teljesítése a learatott terü­letek nagyságával növekszik. Leg­több dolgozó paraszt és tszcs az aratás után rögtön szántja a tarlót és veti a másodnövényt, hogy ez­zel állatai számára bőséges takar­mányt biztosítson. A szegedi ter­melőszövetkezeti csoportok a má­sodnövények vetésében szép ered­ményeket mutatnak fel. A szegedi Dózsa-tsz.17 hold, a Táncsics-tsz 4 hold rövidtenyészetű tengerit ve­tett el. A csongrádi Vörös Csillag-terme­lőszövetkezetben a tagok­­ háztartá­sukban lévő készletükből adták össze a másodnövények magvait. A szatymazi Szabadság-tsz mintegy 9 holdon tarlóburgonyát vetett má­sodnövényként. A makói termelő­csoportok közül a legtöbb másod­növényt az I. típusú Kossuth-tszcs ve­tett. A csoport tagjai mintegy 350 kat. holdon vetették el a má­sodnövényt. Nagyob­b lendületet az aratásra A megye gabonaérési állapota azt mutatja, hogy már majdnem mindenütt min­den gabonaféleség beérett úgy­­annyira, hogy a legnagyobb ütemben vágni lehet. A gabona érési állapotához mérten azonban az aratási lendület nem megfelelő. A községi tanácsok, ál­landó bizottságok határjárások al­kalmával állapítsák meg, hol nem kezdték meg a beérett gabona ara­tását és szólítsák fel az aratás el­mulasztóit az aratás végzésére. ványai, a a kulákok még itt élnek közöttünk és új háború poklával fenyegetik családunkat, gyermeke­­inket. Az osztálygyűlölet lángoló dühe erősíti meg izmainkat, amikor a munka fegyvereit, a szerszámo­kat ragadjuk kezünkbe. A per azt is bebizonyította: vagy mi­ dol­go­­zunk jobban saját gyárainkban,­­sa­­ját állami gazdaságainkban, saját termelőszövetkezeteinkben, vagy visszatér a régi nyomorúság; vagy , izmunk minden megfeszítésére harcolunk a bőséges termésért a mi földeinken, vagy elveszik tőlünk és nekik arathatunk robotba. Vagy-vagy! Ezt a kérdést veti fel a Grósz-per. Vagy elszánt harc a belső bitangok ellen, vagy ez úri banditák áldozataivá leszünk, vagy kíméletlenség a nép ellenségeivel szemben, vagy kíméletlenség a néppel szemben. Az összeesküvés így teszi fel a kérdést: „Oroszlánokkal vívtunk hajda­nában, s most e tetvek egyenek-e meg? — Felőfi lángoló szavai fi­gyelmeztetnek bennünket arra, hogy az oroszlánokat legyőző hőst is megehhetik a tetvek, ha nem vi­gyáz. Élősdi tetvek ezek a nemzet el­eveni testén. A múlt sötét tudat­lansága segíti őket. Barátjuk, fegy­vertársuk a tudatlanság, barátjuk, fegyvertársuk a munkahalogatás, tehát harcolunk ellene. Aratómunkások, csép­­őmunkások, dús terméseteket betakarító dolgozó parasztok! A ti vagyonotok, a ti életetek ellen tör e sisere had. És a még le nem leplezett banditáik itt élnek és harcolnak közöttünk — ellenetek. Leplezzétek le őket! Védjétek meg magatokat, a nép ha­talmát, a békét ez árulóiktól. Véd­­jétek­ hazánkat. Erősítsétek népi államunkat az aratás győzelmes be­fejezésével, az állami begyűjtési terv teljesí­tésével. Az árulók­, a kulákok, Grőszék Titóéltc ügynökei késleltetni akarják az aratást, azt akarják, hogy a nép vagyona, az életet adó búza elperegjen a földeken. Az ellenség célja ez. Az ellenük való harc te­hát egyben harc minden szem ga­­bonáért. A dolgozó parasztság gyű­lölete az ezerholdas nagybirtokokat visszaállítani szándékozó, Grőszék ellen most az aratás határidő előt­ti győzelmes végrehajtásában nyil­vánul meg. Csorva ®! Dóczi István elvtárs írja: C1 „Csórva község dolgozói azzal válaszoltak az összeesküvőknek, hogy Péter-Pálra befejezték az árpa, búza és rozs aratását. Csór­va község dolgozó parasztsága ne­vében köszönöm Pártunknak és nagy tanítónknak, Rákosi elvtárs­nak, hogy megakadályozták az ös­­­szees­küvők aljas terveinek meg­valósítását.“ Borbás Istvánné átokházi pa­rasztasszony asszonytársai nevében fejezi ki háláját a Párt, az állam iránt, hogy leleplezték ezeket a gonosztevőket. Levelében az elle­nük való harc módját is feltárja: „Mi, akik annyit szenvedtünk, látástól-vakulásig dolgoztunk a fel­­szabadulás előtt, mérhetetlen hálá­val gondolunk Pártunkra és Rákosi elvtársra, amiért leleplezték a go­­­­nosztevőket, akik a mérhetetlen, sok szenvedéssel teli múltat akar­ták visszahozni. Jobb munkával, a begyűjtés si­keres teljesítésével kö­szönjük meg az ítéletet és ezentúl még fokozottabban őrködünk a bé­ke frontján...1 Tgen. A begyűjtés teljesítése, ez is az összeesküvők elleni harc. Mert mit is akartak az összeeskü­vők? Éhségre akarták kárhoztatni a népet, kufárok kezére adni föld­jeink termését. Mit akarunk mi? Jólétet, a jólétet, melyben a dol­gozó parasztok által termelt gabo­na nem a Grőszöket hizlalja kö­vérre, hanem eljut a dolgozó pa­rasztokkal szövetséges munkások­hoz, akik a gépek, traktorok, mo­dern mezőgazdasági felszerelések ezreit juttatják a grófok hajdani cselédjeinek hogy életüket szebbé tegyék. A begyűjtésnek ez az iga­zi értelme, ez a harci jellege. A dolgozó parasztok, mint ahogy Borbás Istvánné átokházi paraszt­asszony mondja: .Ma jobb mun­kával, a begyűjtés sikeres teljesíté­­sével is harcolhatnak régi elnyo­móik, a földesurak, meg a kulákok ellen. Harcra tehát a munka s az éberség frontján( fü­stö­gő gyá­rainkért, virágzó földjeinkért, zú­gó traktorainkért, boldog, szabad, új életünkért! Harcra az árulók ellen! i

Next