Viharsarok, 1951. július-szeptember (7. [8]. évfolyam, 151-228. szám)
1951-07-01 / 151. szám
/ AZ MDPCS O N G R Ä D M EG Y E I PA R T B I Z 0 T VII. ÉVI. 151. SZÁM AIM 50 Ill.I F.lt A Vásárhelyi Kötöttárúgyár három üzemet hívott versenyre az Alkotmány ünnepére A csongrádmegyei DISZ-bizottság versenyre hívta ki Békés megye dolgozó és tanuló ifjúságát VASÁRNAI’. 1951. JULIUS 1. Befejeződött a Grősz-per. Az ország dolgozó népe egy héten keresztül figyelte a munkások, a parasztok boldog élete ellen törő összeesküvők vallomását. A bizonyítékok sziklasúlya alatt megtörtek népünknek ezek az elvetemült ellenségei. Vallottak. ..őszintén”, mert nem tehettek mást; nem tehettek mást, mert a valóság, a tények beszéltek ellenük. ! ... Háborút!... háborút!... háborút!... pusztuljanak milliók! öntse el a vér, s a tűz szennyes áradata a világot, teljenek meg a meszesgödrök viaszsárga hullákkal! Asszonyok, anyák, gyermekek halomra pusztuljanak éhen! Füstölgő gyülkémények helyét romhalmaz borítsa! Arasson bár a halál százmilliókat, de mi urak legyünk újból a nép fölött.” — Grőszék, ezek a banditák, ezek a vérbeborult agyú őrültek vágya, reménysége ez volt: a háború! A háború, melyben milliók elpusztul, nafc, de ők... ők, Grősz érsek úr és csendőrei talán újból birtokosai lehetnek a százezer holdaknak. ,.Pusztuljon az ország, a haza, a függetlenség, éljünk bár szolgai módra, rabkenyérem, amerikai urak talpát nyalogatva, ha kell, kézcsókra járulunk Tito véreskezű hóhéraihoz, de újból mi heigyünk az urak ebben az országiban’4 — !ezt mondták lényegében. Ezt akarták Grőszék. Egy héten keresztül figyelte az ország ezeknek a patkányoknak a vallomásait, amikor a nép túrájának kérdésére cinikus nyíltsággal vallották be elkövetett gyilkosságaikat és mint közönséges, semmitmondó, természetes és magától értetődő dologról beszéltek tervbevett gyilkosságaikról. Undorító cinizmussal beszéltek a nép ítéletszéke előtt arról, hogy elejtették első miniszterelnök-jelöltüket, mert pap volt. Miért ejtették el? Mert nem akarták, hogy azok a terrorakciók, azok a gyilkosságok, melyek az ellenforradalomhoz úgy hozzátartoznak, mint betegséghez a fájdalom, egy pap nevéhez fűződjenek. Tervük szerint tehát háttérben maradtak volna, míg a hóhérmunkát olyan kipróbált gyilkosokra akarták bízni, mint Friedrich István, Horthy első miniszterelnöke. Tévedés ne essék: ezt az a GrégJz érsek akarta, aki azt hirdette, hogy a békéért való harc, mert ez is harc, nem férhet össze egy pap jámbor lelkületével. Íme a jámbori alku ő pap, amint gyilkosokat rejteget a jámbor és alázatos szerzetesek, akik amerikai dollárokon kocsmát nyitnak, amelyiket szeretőiknek ajándékoznak; Íme az ájtatos, hűs sziklakápolna a Gelárt-hegyen, melynek odúi gyilkos fegyvereket rejtegetnek. Kívülről jámbor, ősz pap bácsiknak látszanak, akik reszkető kézzel tartják az imakönyvet is. És a tárgyaláson kiderült, hogy lelkükben veszett vadállat lakik és az ártatlan sétapálca orvgyilkos fegyver a kezükben. Orvgyilkos fegyver, acélgolyó,ra töltve s a nép szivére irányitva. A rothadt Horthy-társadalom minden szemetjét maguk köré gyűjtötték: Ostenburg tiszti brit hantijainak alját, hivatásos gyilkosokat, csendőröket, jószágkormányzó urakat, fasiszta ügyvédeket, grófokat és hercegeket, hivatásos kémeket és kémeket. Mi volt a tervük Gr Őszéknek ? Mit akart ez a söpredék? Megmondták! A parasztoktól vissza a földet, a munkásoktól vissza a gyárat! A földhöz jutott három, mi két újból földönfutó nincstelen, éhbérért dolgozó cseléddé tenni, hogy egy falás száraz kenyérért alázatosan csókolja meg az érsek úr és a tiszttartó úr mocskos kezét. Mit akartak? Azt akarták, hogy újból csendőrök szuronya vigyázza az urak jussát, hogy a Hagyó-Kovácsok állapíthassák meg a cseléd munkabérét, hogy újból visszatérjen a „régi jóvilág", ahol — Endrédi Vendel szavai szerint _ a celédek évi pénzjövedelme 40 pengő volt, az előszállási birtokokon. Ahol egy.egy szobában 5—6 személy lakott, de ők 800.000 pengőt zsebelnek be a cselédek véréből, verejtékéből és halálból, mert Grősz úr hajdani birtokán nem volt ritka vendég a cselédszobákban a nagy kaszás. Tüdővégzés ezernyifajta népbetegség, a csendőrökkel versenyt irtva pusztította a dolgozó népet. Ezt akarták! Hogyan akarták? Erre is feleltek. Nem hagynak kétséget tervükről. Tito fasiszta hadseregét, Oszlányi és Kisbarnaki Farkas nyilas hordáit és természetesen az amerikai hadsereget akarták behívni magyar földre. Végtelen aljasságukon, embertelen gazságukon kívül e terv még valamit mutat: azt, hogy nyíltan beismerte ezt az összeesküvő banda, a magyar néptől már nem várhat segítséget ellenforradalmi céljaihoz. Nyíltan beismerték, hogy ellenforradalmi terveiket csak külső segítséggé, az amerikaiak, meg Titóék segítségével hajthatja végre. Mindezt a Szörnyű árulást 296 millió dollárért akarták elkövetni. Ennyi volt a júdás-pénz. Ennyit kaptak volna a magyar nép legjavának legyilkolsáért, a nemzet függetlenségének áruba bocsátásáért. Úgy látszik gyilkosoknak is olcsók voltak. Gyilkosok között is, az utolsók között is legutolsók. A Habsburg-királyság visszaállítása — ez volt a vágyálmuk. Egy gúzsbakötött rab ország: királyokkal, hercegekkel, grófokkal és Weiss Mamfrédokkal, és egy síró, vérző, nyomorgó néppel. Az összeesküvők szavaiban a feudalizmus, a kapitalizmus, a fasizmus rémségei kísértettek. Horthy, Szálasi, Hitler szelleme kelt új életre Orosz, Vezér, Hagyó-Kovács, Pongrácz és társainak szájában. A jogtalanság jogfolytonosságát követelték, a nép kirakásának jogfolytonosságát. A Habsburgok uralmának jogfolytonosságát. Miféle jogfolytonosság ez? Folytonos joga lett volna a magyar népnek éhbérért kapálni a grófok földjén; munka nélkül tengődni, tüdővészben meghalni és amerikai parancsra hősi halált halni a Habsburg királyért és Grősz érsek úr birtokáért. Vannak, akik azt hiszik, hogy csak a szegényparasztokat súlytott volna Grőszék terve, meg a munkásokat. Akik ezt hiszik, azok előtt álljon figyelmeztetésül az 1933-as év. A Horthy-uralom ez egyetlen esztendejében 18.000 középparaszt birtoka felett perdült meg a dob és került a kulákok kezére, ,a bankárok kezére Népi demokráciánk jómódú középparasztságának a földönfutó sorsát szánták. És az értelmiség? Talán annak különb életet juttattak volna? Nem! Az értelmiség az ő Magyarországukon újból csak tudós szolgája lehetett volna az üresfejű, de teli erszénű „kocsis uraknak”. őrültek, hibbant eszűek, mondja a nép, amikor esztelen terveikről hall. őrültek voltak? Igen azok! Grófok, hercegek, bárók, csendőrök, kulákok, s a múlt árnyai volt csak a hadseregük? Ez már nem igaz! Az őrültek őrült tervei mögött az amerikai imperializmus szörnyű valósága áll. Nincs erejük, hisz csak néhány uralmát vesztett földesúr összeesküvése ez! Nincs erejük? Valóban nincs! De mögöttük a Titó-fasiszta hadsereg, az amerikai hadsereg fegyveres ereje áll. És ezért veszedelmes őrültekkel van dolgunk. Mögöttük áll a Vatikán, a Vatikán, amelyről újból bebizonyosodott Ady Endre megállapítása: „Nincs a világnak még egy olyan rohadt börzéje, mint a Vatikán. Üzérkedik romggyal, pénzzel, bőrrel, nővel, lelkiismerettel. Határidőre és határidő nélkül, de mindig biztos készpénzhaszonra.’4 A Vatikán, meg a Szentlélek Bankja az össeesküvők mögött állt. S a Vatikánt a Magyarországról elmenekült háborús bűnös fasiszta papok irányították. A Szovjet katonákat meggyilkoló szerzetesnek, Vezérnek, írásos pápai dicséretet küldött. Biztatást: gyilkolj jobban! gyilkolj többet! Ez a „békés” Vatikán! Az elmúlt hét év alatt, attól kezdve, hogy a Vörös Hadsereg fegyverei meghozták a szabadság fénylő napját, megszoktuk a szabad, emberi életet. És most láthatjuk, hogy nagyon is megszoktuk. Elfelejtettük a régit és elfeledkeztünk munkánk és harcunk között azokról, akik a régit akarják. Grőszék pere újabb figyelmeztetés számunkra, hogy az ellenséget csak megvertük, de még nem semmisítettük meg. És ez a megvert ellenség, mint a sebzett vadállat, újabb és újabb rohamra, indul a nép országa ellen. Mit bánta ő, ha romokba hull Dunapentele, mit bánja ő, ha az újonnan épült házak százezrei a tűz martalékává lesznek, csak újra ő legyen az úr. Csongrád megye földjén, a hajdani Pallavicini, Károlyi grófok földjén kell-e bizonyítani, hogy uralmul* mit jelentett volna számunkra, a nép számára? Nem kell! Ezért lángolt fel engesztelhetetlen gyűlölettel a nép haragja az összeesküvők ellen. Szent gyűlölet kelt a dolgozók szívében a gyilkosok ellen. S e gyűlölet megacélozta a gyárak, a földek dolgozóinak izmát. A per bebizonyította: ellenségeink nem tették le a fegyvert, legfeljebb elrejtették, s a nép válasza az, hogy mi sem tesszük le! Nem tesszük le a fegyvert, nem lankad éberségünk egyetlen percre sem, mert csatlósaik itt bujkálnak közöttünk. Nem tehetjük le az önvédelem harci fegyverét, mert megbízójuk,, Tito janicsánjai itt ólálkodnak megyénk határain, s a dúsan termő kövér búzatáblák között éjjelente kémeket, gyilkosokat, diverzánsokat dobnak át; nem tesszük le a fegyvert, mert a züllött horthysta uralkodó osztály marad HARCRA AZ ÁRULÓK ELLEN Harc minden szem gabonáért A megye egész területén vágásba érett a gabona Nincs a megyében olyan dolgozó paraszt sem, akit ne lelkesítene gazdag termésünk betakarítása. Az idei aratás a béke aratása. Ezért amilyen lelkiismeretességgel végezzük az aratást, ahogyan törekszünk a legkisebb szemveszteségre, olyan becsülettel állunk helyet abban a harcban, amit a békére vágyó dolgozó milliók vívnak az egész világon a háborús gyújtogatók ellen. Tartósabb és erősebb lesz a béke, ha ügyét bő termésünk maradéktalan betakarításával vesszük a kezünkbe. 20 - 24 mázsás átlagtermés* árt el ioáíiá! az ófdeál( „Sávé“ ás a ferencszállás) „Úttörő" tszcs Jő békeharcosoknak bizonyultak a betakarítási munkában az óföldeáki Béke- és a ferencszállási Úttörő-termelőszövetkezeti csoportok. Mindkét tszcsben már az árpa cséplését végzik. Most a cséplési munkálatoknál tűnt ki, hogy milyen jó volt a kora őszi vetés, a gondos, géppel történő talajművelés, s műtrágyahasználat, mert a termelőcsoportok átlag 20—24 mázsás termést értek el katasztrális holdanként. A makói járásban egyébként valamennyi termelőcsoport megkezdte az árpa hordását és cséplését, sikeresen folytatják a búza aratását. A makói egyénileg gazdákodó dolgozó parasztok mintegy 1500 katasztrális holdon vágták le a búzát az árpa aratásának befejezése után. A szentesi tszcs-ék nem mutatnak jó példát A szentesi járás tszesi és egyénileg dolgozó parasztjai az utóbbi napokban hanyagolják a betakarítási munkát. A tszcsek, bár már 05 százalékban elcsépelték a repcét, mégsem mutatnak a járásban kellő jó példát. A cserebökényi Petőfi- és Budáé Nagy Antal-, a székkutasi Schönherz- és a derekegyházi Alkotmány-termelőcsoportok még mindig nem biztosították az elegendő munkaerőt az aratáshoz. Ezekben a termelőcsoportokban már jó pár hold olyan gabona van, amelynek az aratását már meg kellett volna kezdeni. A tszcs brigádjai elsősorban, de a tanácsok is a legrövidebb időn belül mérjék fel a helyzetet és segítsenek a megfelelő mennyiségű munkaerő minél előbbi biztosításában. A tszcsék elmaradása nemcsak a tszcsék szégyene, hanem a községé is. Ellenőrizzék a Mákokat A helyi tanácsoknak a legszigorúbban kell eljárniok azokkal a kulákokkal szemben, akik már most akadályozzák a község, a város gabonatermésének maradéktalan betakarítását. Kulák szabotázsokkal máris találkoznak. Balázs Péterné, Makó, Tanya 880. szám alatt lakó 38 holdas kulák, Szekeres Ferenc, szintén makói (Tanya S04.), Takács Ferenc Makó, Tanya 945. szám alatt lakó 46 holdas kulák szabotálja az aratási munkát. Ezek a kulákok nem végzik a növényápolást, őszi árpa és búzakalászrjkból már pereg a szem. A városi tanács haladéktalanul indíttassa meg az eljárást a kenyerünkre törő kulákok ellen. Az osztályellenség, a kulákság elleni fokozott, szívós harc az egész megye területén a betakarítási munkálatok jó elvégzésének előfeltétele. N oiRkól !ss tinusu ..Kossuth" 350 holdon vetett másodnövényt Az aratási munkálatokkal egyidőben megyénk dolgozó parasztjai végzik a tarlóhántást is vagyis valóra váltják azt a jelszót, hogy „a kasza után járjon az eke.” A tarlóhántás teljesítése a learatott területek nagyságával növekszik. Legtöbb dolgozó paraszt és tszcs az aratás után rögtön szántja a tarlót és veti a másodnövényt, hogy ezzel állatai számára bőséges takarmányt biztosítson. A szegedi termelőszövetkezeti csoportok a másodnövények vetésében szép eredményeket mutatnak fel. A szegedi Dózsa-tsz.17 hold, a Táncsics-tsz 4 hold rövidtenyészetű tengerit vetett el. A csongrádi Vörös Csillag-termelőszövetkezetben a tagok háztartásukban lévő készletükből adták össze a másodnövények magvait. A szatymazi Szabadság-tsz mintegy 9 holdon tarlóburgonyát vetett másodnövényként. A makói termelőcsoportok közül a legtöbb másodnövényt az I. típusú Kossuth-tszcs vetett. A csoport tagjai mintegy 350 kat. holdon vetették el a másodnövényt. Nagyobb lendületet az aratásra A megye gabonaérési állapota azt mutatja, hogy már majdnem mindenütt minden gabonaféleség beérett úgyannyira, hogy a legnagyobb ütemben vágni lehet. A gabona érési állapotához mérten azonban az aratási lendület nem megfelelő. A községi tanácsok, állandó bizottságok határjárások alkalmával állapítsák meg, hol nem kezdték meg a beérett gabona aratását és szólítsák fel az aratás elmulasztóit az aratás végzésére. ványai, a a kulákok még itt élnek közöttünk és új háború poklával fenyegetik családunkat, gyermekeinket. Az osztálygyűlölet lángoló dühe erősíti meg izmainkat, amikor a munka fegyvereit, a szerszámokat ragadjuk kezünkbe. A per azt is bebizonyította: vagy mi dolgozunk jobban saját gyárainkban,saját állami gazdaságainkban, saját termelőszövetkezeteinkben, vagy visszatér a régi nyomorúság; vagy , izmunk minden megfeszítésére harcolunk a bőséges termésért a mi földeinken, vagy elveszik tőlünk és nekik arathatunk robotba. Vagy-vagy! Ezt a kérdést veti fel a Grósz-per. Vagy elszánt harc a belső bitangok ellen, vagy ez úri banditák áldozataivá leszünk, vagy kíméletlenség a nép ellenségeivel szemben, vagy kíméletlenség a néppel szemben. Az összeesküvés így teszi fel a kérdést: „Oroszlánokkal vívtunk hajdanában, s most e tetvek egyenek-e meg? — Felőfi lángoló szavai figyelmeztetnek bennünket arra, hogy az oroszlánokat legyőző hőst is megehhetik a tetvek, ha nem vigyáz. Élősdi tetvek ezek a nemzet eleveni testén. A múlt sötét tudatlansága segíti őket. Barátjuk, fegyvertársuk a tudatlanság, barátjuk, fegyvertársuk a munkahalogatás, tehát harcolunk ellene. Aratómunkások, csépőmunkások, dús terméseteket betakarító dolgozó parasztok! A ti vagyonotok, a ti életetek ellen tör e sisere had. És a még le nem leplezett banditáik itt élnek és harcolnak közöttünk — ellenetek. Leplezzétek le őket! Védjétek meg magatokat, a nép hatalmát, a békét ez árulóiktól. Védjétek hazánkat. Erősítsétek népi államunkat az aratás győzelmes befejezésével, az állami begyűjtési terv teljesítésével. Az árulók, a kulákok, Grőszék Titóéltc ügynökei késleltetni akarják az aratást, azt akarják, hogy a nép vagyona, az életet adó búza elperegjen a földeken. Az ellenség célja ez. Az ellenük való harc tehát egyben harc minden szem gabonáért. A dolgozó parasztság gyűlölete az ezerholdas nagybirtokokat visszaállítani szándékozó, Grőszék ellen most az aratás határidő előtti győzelmes végrehajtásában nyilvánul meg. Csorva ®! Dóczi István elvtárs írja: C1 „Csórva község dolgozói azzal válaszoltak az összeesküvőknek, hogy Péter-Pálra befejezték az árpa, búza és rozs aratását. Csórva község dolgozó parasztsága nevében köszönöm Pártunknak és nagy tanítónknak, Rákosi elvtársnak, hogy megakadályozták az összeesküvők aljas terveinek megvalósítását.“ Borbás Istvánné átokházi parasztasszony asszonytársai nevében fejezi ki háláját a Párt, az állam iránt, hogy leleplezték ezeket a gonosztevőket. Levelében az ellenük való harc módját is feltárja: „Mi, akik annyit szenvedtünk, látástól-vakulásig dolgoztunk a felszabadulás előtt, mérhetetlen hálával gondolunk Pártunkra és Rákosi elvtársra, amiért leleplezték a gonosztevőket, akik a mérhetetlen, sok szenvedéssel teli múltat akarták visszahozni. Jobb munkával, a begyűjtés sikeres teljesítésével köszönjük meg az ítéletet és ezentúl még fokozottabban őrködünk a béke frontján...1 Tgen. A begyűjtés teljesítése, ez is az összeesküvők elleni harc. Mert mit is akartak az összeesküvők? Éhségre akarták kárhoztatni a népet, kufárok kezére adni földjeink termését. Mit akarunk mi? Jólétet, a jólétet, melyben a dolgozó parasztok által termelt gabona nem a Grőszöket hizlalja kövérre, hanem eljut a dolgozó parasztokkal szövetséges munkásokhoz, akik a gépek, traktorok, modern mezőgazdasági felszerelések ezreit juttatják a grófok hajdani cselédjeinek hogy életüket szebbé tegyék. A begyűjtésnek ez az igazi értelme, ez a harci jellege. A dolgozó parasztok, mint ahogy Borbás Istvánné átokházi parasztasszony mondja: .Ma jobb munkával, a begyűjtés sikeres teljesítésével is harcolhatnak régi elnyomóik, a földesurak, meg a kulákok ellen. Harcra tehát a munka s az éberség frontján( füstögő gyárainkért, virágzó földjeinkért, zúgó traktorainkért, boldog, szabad, új életünkért! Harcra az árulók ellen! i