Viharsarok, 1954. január-április (10. évfolyam, 1-102. szám)

1954-01-01 / 1. szám

A VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I X. t, * V. 1. b^Aöl pwui Könyvtár fó­­tuielve ÁRA 50 FILLÉR r új esztendő küszöbén ír­ta: Papp Sándor, a Laongrád megyei tanács vb elnöke Újjra eltelt egy év és megkez­­dődött az 1954-es esztendő. Régi szokása az embereknek az új esztendő kezdetekor, hogy szám­adást tesznek, elgondolkodnak az elmúlt év eredményein, nehézsé­gein és bizakodó reménységgel néz­nek a jövőbe.­ Legtöbbször többet várnak az új esztendőtől, mint amennyit az elmúlt év adott. így volt ez már régen is, amikor még hazánk úri Magyarországnak volt nevezhető. A számadásokban azon­ban nagy különbségek voltak. Más­képpen számolt az új esztendő kü­szöbén a tőkés és a kizsákmányoló­ számolt, mégpedig úgy, hogy vaj­jon növekszik-e az új évben gaz­dagsága, milyen új módszerekkel lehetne azt a dolgozók rovására még növelni. Másképpen számolt a munkás, az agrárproletár, a tisztvi­selő és mindazok az egyszerű kis­emberek, akik tőkével nem ren­delkeztek; számoltak pedig legin­kább úgy, hogy vájjon az új esz­tendő megoldja-e számukra a mun­kalehetőségeket, megadja-e szá­mukra a kereseti lehetőségeket, kikerülhetnek-e a munkanélküliek táborából. Többre nem is mertek gondolni, mert ez lehetett a leg­elemibb kívánalom, amit elvár­hattak az új esztendőtől Nálunk ma már az új esztendő számadását a dolgozók, mint az or­szág gazdái végzik el. A számvetés egyforma. Mégpedig olyan, hogy az elmúlt&évnél az új esztendőben ,fo­­koz £.,­e­m erősödjék népgazda­ság«^­óbb és több legyen ter­remtsünk dolgozóink megélhetésé­nek, szélesebbé tegyük a lehetősé­geket dolgozóink egészségének megvédésében, tanításában, neve­­­lésében. Meg akarjuk teremteni dolgozóink számára az anyagi és kulturális felemelkedés olyan fo­kát, ami méltó egy szocializmust én­ az ország dolgozóihoz. M­­i, az új esztendő küszöbén x”­*‘ számadásunkhoz tartozik az is, hogy lerögzítsük, hogyan kö­vetkezett be a változás, hogyan és miért szűnt meg a dolgozók mun­kanélkülisége, reménytelensége és mi tette lehetővé, hogy dolgozó népünk az ország gazdájává fejlő­dött és most saját magának építi a szocialista Magyarországot. Nem mehetünk el ma ezek mellett a kérdések mellett anélkül, hogy fel ne vessük határozottan; azért kö­vetkezett be a változás, mert ah­hoz megteremtette az alapot a Szovjetunió, amikor hazánkat fel­szabadította; megteremtette az ala­pot pártunk, amikor dolgozó né­pünket az ország gazdájává ne­velte. Abban a változásban, ami bekö­vetkezett, látnunk kell a szovjet nép nagy szerepét és harcát, amit értünk folytatott, segítő­készségét, amit lépten-nyomon tapasztaltunk. Látnunk kell azokat az erőfeszíté­seket, amit tesz ma is nemzetközi vonatkozásban a béke fenntartásá­nak érdekében. A bekövetkezett változásban látnunk kell pártunk­nak, a Magyar Dolgozók Pártjá­nak a szerepét, harcát, segítségét, mely töretlenül vezeti dolgozó né­pünket azon az úton, amely a to­vábbi felemelkedéshez, a további eredményekhez, a szocialista Ma­gyarország megteremtéséhez, a dol­gozók boldog életének megteremté­séhez vezet. Újesztendei számadásunkat csak ezeknek a kérdéseknek a helyes elemzése, megértése és elfogadása esetén tudjuk tárgyilagosan meg­ejteni; csak ezeknek a kérdéseknek a birtokában leszünk képesek megérteni az elmúlt év eredmé­nyeit, fogyatékosságait és leszünk képesek az új esztendőben azokat a feladatokat megoldani, amelyek ■— ha jól megoldjuk — a további keménységet a bizakodást növelik dolgozó népünkben és teszik elér­hetővé számára a jobb anyagi és kulturális fejlődést. Az elmúlt évet nem értékelhet­jük másképpen, mint ahogy az a valóságban elénk tárul. Vol­tak fogyatékosságai is az 1953-as évnek. Elég sok nehézséggel kel­lett megküzdenünk, ami főleg gaz­dasági vonatkozásban jelentkezett, — leginkább az év első felében Nem volt könnyű ez a szakasz sem a munkásnak, sem a termelő pa­rasztnak, sem az értelmiségnek. Mégis, mindent egybevetve, azt ál­lapíthatjuk meg: eredményes esz­tendő volt az 1953-as. Ha nemzetközi vonatkozásban nézzük az ó-esztendőt, szintén nagy eredményeket könyvelhetünk el. A béketábor hatalmas győzel­meként Koreában elhallgattak a fegyverek. Ennek a sikernek kö­vetkeztében világszerte tovább erő­södött az a meggyőződés, hogy tárgyalások útján lehet és kell is rendezni a nagyhatalmak közötti vitás nemzetközi kérdéseket. A Béke-Világtanács ez évi budapesti ülésén kiadott «Tárgyaljatok! Tár­­gy­alj­átok!»-jelszó, a józanabbul gondolkodó burzsoá politikusok kö­rében is teret nyert. A Szovjetunió következetes harca a békéért, a nemzetek közötti együttműködés­ért, a világ békeharcosainak fá­radthatatlan küzdelme eredmé­nyezte azt az előrehaladást, hogy rövidesen tárgyalóasztalhoz ülhet a négy nagyhatalom külügyminisz­tere. Az elmúlt esztendőben tehát je­lentősen enyhült a nemzetközi fe­szültség, a béketábor országai —és elsősorban­ a­ nagy Szovjetunió — jelentősemb tovább erősödtek. A ka­­pitalista;i o­ ószágokban is mind job­békéért, az államok közötti meg­egyezésért. Mindez azonban ko­rántsem jelenti azt, hogy az impe­rialisták lemondtak háborús terve­ikről. Az imperializmus továbbra is egy új háború révén akarja a maga számára biztosítani a maxi­mális profitot. Éppen ezért a né­pek ébersége egy percre sem csök­kenhet. H­a belső életünk kialakulását vizsgáljuk, akkor is azt álla­píthatjuk meg, hogy az 1953-as év az egyik legtöbbet megvalósító évek közé tartozik. Még egyetlen évben sem történt olyan mélyre­ható elemzése az egyes kérdések­nek az emberekkel való törődés te­kintetében, a termelés tekintetében, a jövő alapos és biztos kialakítá­sában, mint 1953-ban. Hatalmas je­lentőségű számunkra pártunk Köz­ponti Vezetőségének június 27— 28-i határozata azért, mert rámu­tat azokra a hibákra, amiket elkö­vettünk és megmutatja mind párt­­politikai téren, mind gazdasági té­ren azokat a tennivalókat, melye­ket el kell végeznünk ahhoz, hogy hibáinkat kijavítva még nagyobb eredmények elérésének vessük meg biztos alapját. Ebből a párthatá­rozatból született meg a kormány­­programm, ami célul tűzte ki a legfontosabb kérdések megoldását az iparban, a mezőgazdaságban s általában a termelés fokozásában, a dolgozók életkörülményeinek jobb megalapozásában. Pártunk Központi Vezetőségé­nek határozatát, kormányzatunk programmját valósítottuk meg ak­kor, amikor egész sor olyan intéz­kedést hajtottunk végre, ami segí­tette dolgozó népünket megélheté­sében. Kedvezően hatottak mező­­gazdasági vonatkozásban megtett intézkedéseink, amit a begyű­tés, az adófizetés csökkentésében és az állam iránti kötelesség teljesítése esetében a múlt évi hátralékok el­engedésében megtettünk. Szilárdí­tották és erősítették a termelőszö­vetkezeteinket és az egyéni gazdá­kat azok a segítő intézkedések, amiket az állam iránti kötelezett­­ség mérséklésén túl az­ egyes beru­házásokkal, a szerződéses termelés kedvezőbb feltételeinek kialakítá­sával, az ingyenes állatorvosi mun­ka biztosításával nyújtott kor­­mány­zatunk. S1­­ész dolgozó népünk élet­­színvonalának emelkedésére van jó hatással az a nagyarányú árcsökkentés, ami szintén az 1953-as évben következett be. Dol­gozóink életkörülményeit javítják azok az intézkedések, amik lakás­­problémájuk megoldásában történ­tek, úgy is, mint lakásaik rendbe­hozása, úgy is, hogy nagyobb ará­nyú kislakásépítés indult és indul meg városon és falun egyaránt Dolgozóink életkörülményeit javít­ják azok a nagyarányú szociális be­ruházások, amik már eddig is tör­téntek és a jövőben fokozottabban történni fognak. Lehetne felsorolni e számadás alkalmával még szám­talan olyan­­ dolgot, amiben válto­zások következtek be. De megem­líthetnénk ezúttal még sok olyan célkitűzést is, aminek megvalósí­tása az új esztendő és a következő évek feladata lesz. Pártunk Központi Vezetőségé­nek júniusi határozataiból kiindul­va számos kezdeményezés indult el és van folyamatban az egyes fon­tos kérdések rendezésében. A nem­régen megjelent Munka Törvény­­könyve széles alapon biztosítja a munkásosztály és az alkalmazottak életkörülményeinek védelmét és gondoskodik arról, hogy jogaikat senki meg ne sérthesse. Nemrégen jelent meg az új, há­rom évre szóló begyűjtési törvény­­erejű rendelet. Ez az eddigi be­gyűjtési rendszerünktől eltérően számos olyan változást hozott, ami tárgyilagosan veszi figyelembe ter­­m­e’őink földterületének nagyságát földjük minőségét és művelési ágát, de figyelembe veszi az egyes term­elők szociális helyzetét, to­vábbá tekintet­­tel»n van az ürességre az egyes családokon belül a gyer­mekek számára és ilyen oldalról is kerJ­ezményeket nyújt. NWemrégen jelent meg pártunk • Központi Vezetőségének és Népköztársaságunk Minisztertaná­csának egész mezőgazdaságunk to­vábbfejlesztéséről szóló határozata, amit megvalósítani az 1954-es új esztendőben és a következő évek­ben fogunk. Ha csak ezt a néhány, de alap­vetően fontos kérdést tesszük vizs­gálat tárgyává és mérjük fel je­lentőségét, újólag megállapíthat­juk, hogy méreteiben és jelentősé­gében óriási lépést tettünk előre abban az irányban, hogy népgaz­daságunk minden ágát megerősít­jük és dolgozó népünknek felemel­kedését alapvetően elősegítjük az­által, hogy kulcskérdésünket, me­zőgazdaságunk termelékenyebbé való fejlesztését úgy oldjuk meg, hogy ebből munkásosztályunknak, dolgozó parasztságunknak és értel­miségünknek jobb megélhetése kö­­vetkezhessék be. Ez a nagy feladat áll a cson­grád megyei dolgozók előtt is az új esztendő küszöbén. Megállapíthat­juk, hogy soha még nem álltak ilyen nagy, nemes feladatok előt­tünk, amelyek teljes egészében az egész nép ügyévé váltak, amelyek az egész népünk felemelkedésére vannak kihatással, amelyek egész dolgozó népünket segítik a jobb anyagi helyzet, a fejlettebb, kultú­ra­* élet megvalósításához. ’Tí­zek a célkitűzések és felada­ta­i­tok arra köteleznek bennün­ket, csongrád megyei dolgozókat is, hogy az új esztendőt a feladatok eredményes elvégzésével úgy kezd­­jük meg, hogy maximális erőfeszí­tést tegyen ipari munkásságunk, dolgozó parasztságunk és értelmi­ségünk abban az irányban, hogy mindenki a maga területén a leg­többet, a legjobbat adja nagy, ne­mes, közös célkitűzésünk megvaló­sításához. Ilyen törekvéssel fogjanak a munkához pártszervezeteink, ta­nácsszerveink és úgy neveljék, ta­nítsák, vezessék dolgozóinkat, úgy világítsák meg előttük célkitűzé­seinket, hogy dolgozóink remény­kedve, bizakodva nézzenek a jövő­be és a jól elvégzett munkán ke­resztül az a vágy váljon valóra, hogy az új esztendő mindenben többet ad. Az így végzett munka , lehet a legjobb újévi számadás, mir ■W^^AAT ­M­B­A­D M­E­G­Y­I j P­­ A, 8­T B­I­Z­O­T­T­S­Á­G­A N­A­K L •cm BoLd&q, újévet! PÉNTEK, 1054. JANUÁR 1 A kormány úgy bánik az egyetemi és főiskolai diáksággal, mint amilyen bánásmódban a közoktatást és a francia kultúrát részesíti Heves viták a francia nemzetgyűlés ülésein A francia nemzetgyűlés szerdai ülésén órákig tartó, sokszor viha­rossá vált interpellációs vita után egyhangú határozati javaslatot fo­gadott el. A határozatban az ülé­sen jelenlévő 621 nemzetgyűlési képviselő , éles szavakkal ítélte el Laniel miniszterelnök és belügymi­nisztere rendőrségének decem­ber 15-i példátlanul galád tá­madását a kormány botrányos «kultúrpolitikája»’ miatt béké­sen tüntető egyetemi és főisko­lai hallgatók ellen. Gionovi kommunista képviselő emlékeztetett azokra a körülmé­nyekre, amelyek között a rendőri provokációk lejátszódtak. Martinaud­ Beplat belügyminisz­ter rendőrsége a diáktüntetések során 100 diákot őrizetbe vett, a gumibotos támadás során pe­dig 40-en megsebesültek. Erre a támadásra — mondotta — senki más nem adhatott parancsot, mint maga a belügyminiszter és rendőrprefektusa. A kormány éppúgy bánik az egyetemi és főiskolai diákság­gal, mint amilyen bánásmód­ban a közoktatást és a francia kultúrát részesíti. Ennek oka pedig nem lehet más, mint az, hogy a francia burzsoázia ügyeinek intézésével megbízott kor­mány lehetőleg zavartalanul foly­tatni akarja háborús politikáját. Nyilvánvaló az.*összefüggés a kha­­'iúllanások xSS törzdtsz ittsa és a francia kultúra fejlesztését szol­gáló költségvetési hitelek csökken­­tése között. A francia nemzetgyűlés keddi ülésén megtárgyalták az 1954 ja­nuár-februári katonai költségvetést és az ugyanezen időszakra szóló közoktatási hiteleket. Azért tár­gyalták csupán a kéthavi katonai költségvetést, mert a nemzetgyűlés a komoly pénzügyi nehézségek miatt nem hagyhatta jóvá az egész évre szóló katonai költségvetést. 416 szavazattal 208 ellenében (a kommunisták és szocialisták) 178 milliárd frankos összegben elfo­gadták 1954 első két hónapjának katonai költségvetését. Triboulet, a parlament hadügyi bizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy a szavazás nem jelenti a kor­mány mostani katonai politiká­jának jóváhagyását. Élesen bírálta a kormány fegyver­­­kezési politikáját. Villon kommunista képviselő az indokínai háború megszüntetését követelte. Párizsból érkezett jelentés sze­rint az a 16 nemzetgyűlési képvi­selő, aki hétfőn kilépett az úgyne­vezett «független parasztpártiak* sorából, szerdán elhatározta, hogy «parasz (csoport» elnevezéssel új pártpolitikai alakulatot hoz létre, amelynek el n­ike a Loire­­megyei Pápat képviselő. Az új politikai csoport által köz­zétett nyilatkozat leszögezi, hogy «a végrehajtó hatalom nv»ff*zP4rri'ta­­érdekében kívánja kifejteni po­litikai tevékenységét. A­­ külpolitik­a hírei Wash­ington (TASZSZ) December­­ 19-én Washingtonban tanácskozás folyt a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között. A ta­nácskozások azzal kapcsolatos tech­nikai kérdésekről folytak, hogy az Egyesült Államok kormányának kívánságára átadnak az Egyesült Államoknak 180 hadihajót (főként torpedónaszádokat és partra szállító hajókat) azon hajók közül, amelye­ket a Szovjetunió a második világ­háború éveiben a kölcsönbérlet alapján kapott. E hajók a felek közti megállapodás értelmében nem adandók el a Szovjetuniónak. A hajók átadása a kö­csönbérlettel kapcsolatos elszámolások rendezé­sének részét képezi. tAt Párizs (TASTSZ1 A «LTnforma­­tion»- közli Edouard Daladier nem­zetgyűlési képviselőnek, volt mi­­niszterelnöknek cikkét az indokí­nai háborúról. Daladier a cikkben hangsúlyoz­za, hogy Ho Si Minh kormánya többször kifejezésre juttatta tár­gyalási készségét és ennek során Franciaországra nézve előnyös fel­­tételeket kínált, továbbá gazdasági egyezmények megkötését javasolta. «A francia kormány nem adott semmiféle választ ezekre a javas­latokra — írja Daladier —, holott e javaslatok alapján véget vethettek volna a háborúnak és biztosíthat­tak volna, hogy országunk meg­tartsa fontos szerepét a Távolkele­ten ...» Daladier befejezésül követeli hogy a francia kormány és a par­­­­­lament haladéktalanul hozzon ha­tározatot az indokínai háború be­szüntetéséről. (MTI) A «Ferm :­a» című teherán lap cikket közöl a tervezett „kö­zálkeleti védelmi tömbbel” kapcso­latban. — Teheráni politikai körökben most sok szó esik a középkeleti vé­delmi tömb megalakításáról — írja a lap. Felmerül az a kérdés, hogy Irán kormánya ... miért nem val­lott nyíltan színt, hogy a két tába közül melyiket akarja támogatni. *— Ha ránézünk a térképre, lát­juk, hogy Iránnak 2300 kilométere közös határvonala van a Szovjet­unióval, amellyel emellett komoly gazdasági kapcsolataink is vannak Ezért tehát Irán csakis semleges maradhat a két tábor között. Ezen kívül még egy baráti szerződésünk is van a Szovjetunióval, amely 1921-ben jött létre. — Irán népe örömmel folyt a semleges politikát és sohasem lesz hajlandó arra, hogy egyetértsen a sötét és furfangos blokk politikájá­­­val. Olasz hadifoglyok hazaszállítása a Szovjetunióból Róma (TASZSZ). Kosztiljov, a Szovjetunió olaszországi nagykö­vete december 29-én közölte Pella olasz miniszterelnökkel, hogy a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének az amnesztiá­ról hozott törvényerejű rende­lete értelmében, illetőleg a Szov­jetunió Legfelső Bíróságának határozata alapján 27 olasz ha­difoglyot­, akit annak idején bűn­cselekmények miatt elítéltek most büntetésük kitöltése előtt szabadon bocsátanak és a Szov­jetunióból Olaszországba szál­lítanak. Ezenkívül egy olasz hadifoglyot azért szállítanak haza, mert ma kitöltötte büntetését. Kosztiljov nagykövet erről jegy­zéket nyújtott át Polla olasz mi­niszterelnöknek. A jegyzék óta arra is hogy szovjet­ területen ma nincs több olasz hadifogoly és hogy az említett 2<t főnek a Szovjet­unióból történő hazautazásával az olasz hadifoglyyok hazaszál­lítása a Szovjetunióból teljesen befejeződik. A nagykövet közölte Pellával hogy a Szovjetunió Legfelső Bíró­sága büntetésük kitöltése előt szabadon bocsátott hat nem-hadi­fogoly olaszt. Ezeket is hazaszállít­ják.

Next