Viharsarok, 1955. szeptember-december (11. évfolyam, 205-308. szám)

1955-09-01 / 205. szám

AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 205. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1955. szeptember 1. Egy új tanév elején (P. 1.) így van ez rendjén: az „öregek“ kinőnek az iskola­padból. Az idén is sok száz fia­tal végzett megyénk általános- és középiskoláiban, a főiskolán és az egyetemen, hogy a gya­korlati életben gyümölcsöztes­­sék tudásukat, az évek során kifejlesztett képességeiket. He­lyüket az iskolákban a „fiata­labbak“ foglalják el, s az első­­osztályosok, s azok, a­kik majd ebben a tanévben lépnek előre egyet a tudás fellegvárának be­vételében. Minden új tanévnyitás az el­múlt év mérlege, s az elkövet­kezendő hónapok feladatainak gyűjtőmedencéje is egyben. Ezen a napon mérik fel peda­gógusaink az előző tanévben végzett munka eredményeit és hibáit és e tapasztalatok birto­kában készítik el az elkövetke­zendő munka tartalmának fel­adatait. Erdey-Grúz Tibor, ok­tatásügyi miniszter a követke­zőkben határozta meg ennek a munkának, e végrehajtandó és megvalósítandó feladatnak a lényegét: „Az­­ iskolakötelezettségről szóló törvény szigorú végre­hajtása, az erkölcsi-politikai nevelőmunka megjavítása, a tárgyi ismeretek és alapvető készségek további megszilárdí­tásának előmozdítása, a poli­technikai képzés elemeinek to­vábbfe­jl­eszté­se“. A szavak azonban csak sza­vak. Nézzük meg, mit tett ál­lamunk és pártunk azért, hogy biztosítsa­­ ennek a komoly és felelősségteljes munkának az előfeltételeit? Mindenekelőtt rendezte a pedagógusok fizeté­sét. Aki tüzetesen végigtanul­mányozta e fizetésrendezésről szóló rendeletet, láthatta, hogy nem fillérekről, hanem komoly összegekről esik szó benne.­­Az anyagi kérdéseknek az ilyen megnyugtató módon való ren­dezése általános elégedettséget váltott ki a pedagógusok kö­rében, s biztosak lehetünk afe­lől, hogy ez az elégedettség a munka további megjavításában is érvényre jut majd. Az elmúlt tanév során, de a nyári szünidőben is, egész sor városi és tanyai iskolát építet­tek újjá, újították fel felszere­lését, belső berendezését. A megyénkben — nem számítva a főiskolát és az egyetemet — mintegy nyolcmillió forintot fordítottak ebben az évben erre a célra. Hétszázezer forintos költséggel kibővítették a szen­tesi leánydiákotthont. Most száz férőhellyel, kényelmes be­rendezéssel várja új lakóit. Üllésen kéttantermes iskolát építenek. A Szentes-békédi hat­tantermes iskola építési mun­kálatai befejezés előtt állanak. Az állam egymillió kétszáz­ezer forintot adott ennek az is­kolának felépítésére, mely most egészen új berendezést is kap. És így sorolhatnánk to­vább a tényeket, melyek a párt, az államunk szerető gondosko­dását mutatják. Az elmúlt évben eredménye­ket értünk el az oktatómunka területén. A tanulók reális tu­dása biztosabbá, alaposabbá vált és jól sikerültek az érett­ségi vizsgálatok is. Javult, sőt sok helyt — így például a ma­­rtói és a szentesi gimnázium­ban — kifogástalannak mond­ható az iskolai fegyelem, bár a csongrádi gimnáziumban még nincs minden rendjén a diákok fegyelme körül. Az ál­talános iskolák jó tanulmányi munkáját mutatja az a tény, hogy a gimnáziumok első osz­tályainak volt legjobb a tanul­mányi eredménye mindenütt a négy osztály közül.­­A hazafias nevelésben sem volt eredmény­telen az elmúlt tanév, különö­sen jól sikerültek az országjáró kirándulások, melyek megsze­rettették a tanulókkal a hazát, a szülőföldet. Hiba volt, s erre nagyon kell ügyelni az idén, hogy az isko­lákban nem foglalkoztak kellő­en a munkás- és parasztszár­mazású tanulókkal. Ennek bi­zonyítéka, hogy a parasztfiata­lok tanulmányi eredménye — de a munkásszármazású diá­koké is — jóval alatta marad az iskolai átlagnak. Nem volt megfelelő a tanulók világnézeti nevelése sem, inkább a szemlélő­désre, mintsem az aktív cselek­vésre nevelték őket. Ebben a mulasztásban része van az is­kolai úttörő- és DISZ-szer­­vezeteknek is. Nem tudták tar­talommal megtölteni a szerve­zeti életet, így nem kapcsolód­hattak be az ifjúság nevelésé­nek munkájába se. Egyszóval: az új tanév, az eredmények és hiányosságok mérlegével, bizakodással, remé­nyekkel, új tervek és feladatok tömegével indul. Tovább kell javítani az iskolák diákjainak fegyelmét, s szívós munkával kell megszilárdítani a tanulók iskolán kívüli fegyelmét is. To­vábbi feladat az ismeretek bő­vítése, a tanult anyag elmélyí­tése. Ezt a célt szolgálja a tan­anyag fokozatos csökkentése is. Az eddiginél jóval nagyobb gondot és figyelmet kell for­dítani a diákifjúság világné­zeti nevelésére s ebben a mun­kában mindenképpen igénybe kell venni az ifjúsági szerve­zetek, az úttörőmozgalom és a DISZ aktív, tényleges, tet­tekben megnyilvánuló segítsé­gét. Az oktatásügy állami appa­rátusának dolgozói, valamint a pedagógusok az elmúlt napok­ban értekezleteken beszélték meg az új év munkájának ter­veit, feladatait. Ezek az érte­kezletek azt mutatják, hogy a pedagógusok túlnyomó része átérzi a reája háruló feladat nagyságát és felelősségét és lelkiismeretes alapossággal ké­szült fel az új oktatási évre. A tanévnyitó ünnepélyes pil­lanata az iskolaévnek. E pilla­nat ünnepélyességét igyekeztek emelni a tanulók szülei azzal, hogy például Szőregen segít­­keztek a tantermek takarításá­ban és feldíszítésében, Csong­­rádon pedig a Szülői Munkakö­zösség MNDSZ asszonyai az évnyitón köszöntik gyermekeik tanítóját és nevelőjét, a peda­gógusokat. Ilyen előkészületekkel, ter­vekkel, célokkal és feladatok­kal kezdődik megyénkben az 1955/56-os tanév, mely remél­jük komoly eredményeket ér el majd a magyar ifjúság nevelé­sében, a szocialista ember típu­sának formálásában s ezzel közvetve a szocializmus építé­sében, i [Mártély, Bokros, Csanytelek, Felgyő és Pissszamérges visszaliepte a gabona szabadpiaci értékesítés jegét Most már nap-nap után érkeznek je­lentések a cséplés befejezéséről és ezzel egyidejűleg a gabonabegyűjtési terv telje­sítéséről. Elsőnek Mártély, Bokros, Csanytelek, Felgyő és Pusztamérges községek jelen­tették a terv teljesítését, ami után ezek­ben a községekben ismét engedélyezték a gabona szabadforgalmát. Zsombón viszont, bár befejeződött a csép­lés, a beadást még nem teljesítették, mert sok a nedves gabona. Hiba az is, hogy bár igen sok kiválóan teljesítő dolgozó paraszt van a­­ községben, április 4-én tör­tént a dicsőség-könyvbe az utolsó bejegy­zés. Viszont a szégyentáblán sincs egyet­len hátralékos neve sem. A községi ta­nácsnak olyan dolgozókat kellene példa­ként állítani a hátralékosok elé, mint Pá­­lisi István, Goda Péter, Fábián Péter, akik egész évi beadási kötelezettségüket telje­sítették, vagy Huszta Mihályt, aki 25, Zá­dori Mihályt, aki 23, vagy Márton Józse­fet, aki 19 mázsa gabonát adott el az ál­lamnak kenyérgabona feleslegéből. A csongrádi járásból is jelentették már a cséplés befejezését. Elsőnek Bokros, majd Baks község végzett. Nagy küzde­lem folyt a harmadik helyért, végül is Csanytelek jelentette a cséplés befejezé­sét. Legkésőbb a sövényházi Za­ja TSZ- ben csépelt a gép, de vasárnapi munkával itt is sikerült befejezni ezt a munkát. A gabonabegyűjtési versenymozgalom­ban ebben a járásban 1114 egyéni pa­raszt és 11 termelőszövetkezet vesz részt és a versenyzők közül 10 egyéni paraszt kivételével már teljesítették felajánlá­sukat. A csongrádi járás sikeresen küzd, hogy a járások közül elsőnek teljesítse a megyé­ben a gabonabegyűjtési tervet. Egyébként az egész megyében már csak egy-két he­lyen csépelnek. Az élenjáró dolgozók tapasztalatcseréjét szolgálta a Makón rendezett járási mezőgazdasági kiállítás Makón, a járási tanácshá­zán, a járás állami gazdasá­gai, termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai tanácsüléssel egybekötött ta­pasztalatcserén vettek részt. A tapasztalatcserét mezőgaz­dasági és ipari termékek ki­állításával kötötték egybe. A kiállításon az állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasz­tok bemutatták ebben a gazdasági évben elért ered­ményeiket. Ezek az­ eredmények azt mutatják, hogy a makói járás területén a legtöbb termelőszövet­kezeti tag jövedelme meg­haladja az egyénileg dol­gozó parasztokét. Nagyon jó példásként lehet felhozni a földeáki Dózsa TSZ-­ből Csányi Mihály és Csányi Mihályné tehenésze­ket. Az 1955. évi első félévi jövedelmük a következő: előleg készpénzben 7330 fo­rint, búzából 22 mázsa. Fi­gyelembe kell venni, hogy a háztartási szükségletük mind­össze 840 kiló. Az elért mun­kaegységek után a termelő­­szövetkezet által az állam­nak eladott szabad gaboná­ból járó készpénzből 13­60 mázsa búza ára is megillette Csányiékat. Árpából viszont 773 kilót kaptak előlegként. Ezenkívül kaptak két mala­cot kilónként 10 forintos ár­ban, 211 liter tejet egy forin­tos egységárban. Csányi Mi­hály tehenész elnyerte az­­ ország legjobb fejője­ cí­met. A mezőgazdasági termény­kiállításon négy állami gaz­daság, tíz termelőszövetkezet, négy termelőszövetkezeti cso­port és 17 egyénileg dolgozó paraszt vett részt. A kiállí­tott terményeket bizottság bírálta felül és a legjobb eredményt elérő­ket díjazásban részesítet­ték, és oklevéllel tüntet­ték ki. A kiállításon első díjat nyer­tek az állami gazdaságok kö­zül: a Kiszombori Kertimag- és Gyógynövénytermelő Vál­lalat, a kiszombori SERNE­­VÁL és a Makói Kísérleti Gazdaság. A termelőszövet­kezetek közül első díjat nyert a földeáki Dózsa, a fe­­rencszállási Úttörő és az óföldeáki Béke Termelőszö­vetkezet, a termelőszövetke­zeti csoportok közül pedig a kiszombori Móius 1, a fe­­rencszállási Béke, a csanád­­alberti Petőfi és a csanádal­­berti Új Élet Termelőcso­port. Az egyéni termelők kö­zül Bodai István királyhe­gyesi, Tóth István kiszom­bori és Kajós Dezső ambróz­­falvi dolgozó paraszt termé­nye, illetve jószága kapott első díjat. A mezőgazdasági termény­kiállítás hűen mutatta a nagyüzemi gazdálkodás fö­lényét a szétszórt parcel­lákon gazdálkodó egyéni ter­melőkkel szemben. Öföldeákon a község termés­átlaga búzából hét, árpából kilenc mázsa, ezzel szemben a Béke TSZ termésátlaga bú­zából 10,7, árpából pedig 12 mázsa volt. Szemléltetően és ízlésesen állította ki terményeit a Kis­zombori Kertimag- és Gyógy­növénytermelő Vállalat, va­lamint a Makói Kísérleti Gazdaság. Ez utóbbi gazda­ság bemutatta azokat a mű­szereket is, amelyekkel az egyes termények vegyi ös­­­szetételét és a növény fejlő­dését vizsgálják. Dicséretet érdemel az óföldeáki Béke TSZ a kertészetében elért eredményeiért: paprikából 2,5 holdon 250 mázsás ter­mést várnak. Elismeréssel nyilatkoztak a kiállítás rész­vevői a 35—40 dakás kálin­kés zöldpaprikáról. A Gencs­­háti Állami Gazdaság az ál­tala termelt 13 fajta rizst mutatta be. A 13 fajta közül legnagyobb termés a Dung­­han-sali és a szegedi szakál­las fajtákból várható, de el­ismerést érdemel a ferenc­­szállási Úttörő TSZ négyze­tesen vetett kukoricája is. Nem ritka egy-egy száron a három cső sem. Az ambróz­­falvi Dimitrov TSZ kukori­cája a bemutatottak szerint 45—50 mázsát ígér. A kiállí­tás egyik érdekessége volt még a kiszombori SERNE­­VAL által kiállított padli­zsán vagy tojásgyümölcs. A kiállítást eredetileg egy napra tervezték, azonban­ a nagy érdeklődésre való te­kintettel a nyitvatartást két napra kellett meghosszabbí­tani. Horváth Ágoston Vélik a rozsot A tömörkényi Haladás TSZ-ben serényen folyik az őszi vetés. A jó talajelőkészí­tés után eddig már elvetet­tek 15 katasztrális hold ta­karmánykeveréket és hozzá­fogtak 17 hold rozs elvetésé­hez. A vásárhelyi Kossuth TSZ- ben a Batidai Gépállomás segítségével már szintén el­vetettek húsz hold őszi ár­pát. A fábiáni Új Élet TSZ 80 katasztrális hold réti csen­­keszt vetett magnak, a csere­­bökényi Petőfi TSZ pedig 15 katasztrális holdat káposzta­­repcével vetett be. A megyében jelenleg már 469 traktor szánt. Eddig a gépállomások 3500 hold vető­szántást és 4000 hold őszi mélyszántást végeztek el. Hogy minél több traktor szánthasson, az aprómagot csépelő gépek helyébe IS kombájnt állítottak munká­ba, 23 aprómagvat csépelő gépet pedig állógéppel haj­tatnak. Csongrád megye termelő­­szövetkezeteiben egyébként befejeződött már a kender betakarítása. 747 katasztrá­lis holdról vágták le a ken­dert, amely kiváló termék­­eredménnyel fizetett a­­ jó munkáért. A tsz-eknek hol­danként 35—50 mázsás ken­­dertömésük lett és csaknem kivétel nélkül első osztályú. A silózás is nagyobb üte­met vett. Azonban a megye gépállomásai eddig nyolc­ezer köbméter takarmány besilózásával csak 25 száza­lékra teljesítették tervüket. A legjobb eredményt az Ár­­pádhalmi, a Batidai és a Ki­­rályhegyesi Gépállomások ér­ték el, a Deszki és Óföldeáki Gépállomás igen lemaradt ebben a munkában. A jószágállomány elegendő téli takarmányáért — Levél a silóssási versenyről — Alig hogy a megyei tanács szakigazgatási szerve elhatá­rozta, hogy augusztus 28-tól szeptember 4-ig silózási napo­kat szervez, az Árpádhalmi Gépállomás máris teljes len­dülettel munkához látott és a körzetéhez tartozó két legna­gyobb tsz-ben megkezdte a si­lózást. Ezen a gépállomáson nem tétováznak, mert tudják, hogy a silózást illetően nagy feladat vár rájuk. E munkát a gépállomás vezetői a kihe­lyezett mezőgazdászokon ke­resztül minden erővel támo­gatják, hogy elegendő takar­mányuk legyen a télen a ter­melőszövetkezeteknek. Hason­lóan végzi ezt a munkát a Cse­­rebökényi és Szentesi Gép­állomás is. Sajnos nem mondható ez el a Mindszenti és Székkutasi Gépállomásokról, amelyek le­maradtak az idei silózással. Persze ez nem csupán a gép­állomás hibája, maguk a ter­melőszövetkezetek sem gon­doltak eléggé a takarmánybá­zis megteremtésére. A mártélyi Fürst és a székkutasi Schön­­herz TSZ-ekben, bár a jó idő­járás következtében nagymen­­­nyiségű takarmány termett, még­sem kezdték meg a siló­zást. A derekegyházi Helytál­lás, a nagymágocsi Sallai és a magyartési Lenin TSZ-ben a hiányos munkaszervezés mi­att nem jutottak még el a si­lózás megkezdéséig. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek az állattenyésztés jö­vedelmezőségét tapasztalják, igyekeznek az ehhez szükséges takarmányt is biztosítani. A szentesi járás 26 termelőszö­vetkezetei közül 21-ben már tavasszal megkezdték a siló­zást. Közöttük kell megemlí­teni a három nagy eperjesi ter­melőszövetkezetet, a Lenin, az Ifjú Gárda és a Vörös Hajnal TSZ-eket, amelyek 1500 köb­méter silótakarmányt készítet­tek a közös állatállomány ré­sére. Ez persze csak a kezdet, mert még sok zöldtakarmányt besilóznak. Példájukat követ­ték a fábiánsebestyéni Új Élet, a szentesi Felszabadulás és a székkutasi Petőfi Termelőszö­vetkezetek. A fenti eredmények láttán és a hiányosságokból okulva most az a feladat, hogy a silózási he­tet jó munkaszervezéssel ki­használjuk. Ez a biztosíték ar­ra, hogy állatállományunk téli takarmányát ízletessé tegyük és a hosszú téli időszakban az állatokkal nagytömegű vize­nyős takarmányt etethetünk. A munka zöme a termelőszö­vetkezeti mezőgazdászokra vár,­­ mind szakmailag, mind szer­vezésiig nekik kell irányíta­ni­uk a silózást. De a mezőgaz­dászok munkája csak úgy le­het eredményes, ha a termelő­­szövetkezetek minden tagja át­érzi ennek fontosságát és kö­­­zös erővel összefog annak ér­dekében, hogy minden fellelhető értékes takarmányt besilózza­­nak. Munkájukban nem egye­dül állnak, hiszen komoly se­gítséget várhatnak a DISZ-fia­­taloktól, akik a DISZ Központi Vezetőségének javaslatára véd­nökséget vállaltak a silózási terv teljesítéséért. Ennek alap­ján nagy feladat vár a községi és üzemi DISZ-titkárokra: szervezzenek DISZ-brigádokat és járjanak elől jó példával a silózásban. A munka helyes megszervezésével elérhetjük a silózási terv határidő előtti teljesítését és ezáltal a kitűzött díjakat a szentesi járás terü­letén lévő­­ DISZ-szervezetek nyerhetik el. A fenti lehetőségek megvaló­sításához járásunk területén minden adottság rendelkezésre áll, mivel már az előző siló­zási ütemszakaszt is 126 szá­zalékra teljesítettük. A további silózáshoz szükséges nagy­­mennyiségű zöldtakarmány rendelkezésre áll, gépállomása­ink rendelkeznek megfelelő gé­pekkel, a szakmai támogatást pedig a kihelyezett mezőgazdá­szok megadják. A silózási terv határidő­ előtti teljesítése érdekében versenyre hívjuk a megye valamennyi já­rását. Csicsvári István, a szentesi járás főállat­­tenyésztője

Next