Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-01-01 / 1. szám

visszahatás, s itt az idő e tárgyat komolyabb s higgadtabb fontolás alá venni, mint eddig cse­lekedni hajlandók valánk, ha csak bevárni nem akarjuk, hogy e viszonyok megoldhatlan cso­móvá bonyolódjanak. Talán még nem múlt el az időpont a kiegyenlítés és kölcsönös jóakarat szellemében jó sikerrel nyúlhatni e kényes álla­potokhoz. A törvény által kinevezett országos küldött­ségek közül, a magyar játékszín ügyét kezelő, működéseit szakadatlanul folytatja, talán keve­sebb előmenetellel, mint óhajtaná, főkép azért, mert a törvény meghozatala után másfél évvel az országosan megajánlott mennyiség kétharmada, közigazgatási buzgóságunk nem csekély szégye­nére, máig is fizetetlen.­­ A katonai élelmezés iránt dolgozó választmány, munkájában, melly­­nek nagyobb tökélyére helyszínén teendő vizsgá­latokat tartott szükségeseinek, már tetemesül ha­ladott; a büntető rendszerre nézve kinevezett kül­döttség pedig múlt nov. 2oka óta szinte foglala­toskodik. — A Duna szabályozást tárgyalandó vá­lasztmány, a­mint értjük, csak jövő tavasszal fog öszvehivatni. — A nemzeti múzeum épülete büsz­kén emelkedik, s nem sokára kész lesz kincseit befogadni. Tizennégy megyében tartalé­k Urduiikkal a múlt évben tisztújítás. *) A nemzeti ünnep nem vala mindenütt tiszta eggyes kihágásoktól, de összehasonlítva a megelőzött évtized tisztválasztó gyűlésivel, a múlt évi tisztválasztások valóságos előmenetelt tanúsítnak, mert sehol tetemes­ köz­botránynyal összekötve nem voltak, s további közigazgatási közbejövetelt maguk után nem húz­tak. A nemzeti köz­élet egyik fő ágát képezte múlt évben az időszaki sajtó. Egy helybeli bajtár­sunknak jutott azon szerencse:­e részben minden mások előtt szélesebb, ez országban eddig isme­retlen, téren működhetni. Nem feladásunk itt fe­lette bíráskodni, csak tényt említünk mikor a köz figyelmet felhozzuk, mellyel első fellépése üd­­vözöltetett, s az élénk részvétet, mellyet támasz­tott. Egész mértékben gyakorlá azon befolyást, s élvezte azon sikert, melly a szabadabban mozgó időszaki sajtót, mint új jelenetet, mint még el nem használt eszközt, fellépése első időszakában minde­nütt kiséri.­­ Megütötte a kor minden kérdésit, szót adott minden óhajtásnak, mezőt minden ter­vezésnek, mohón kapott fel minden felfedezést, igaz, vagy képzelt visszaélésekről. Soknak tet­szett , de épen olly sokban aggodalmat támasztott működése, s az ingerlő modor, mellyben azt gya­korolta. Ezen aggodalmak sommáját gr. Széchenyi István foglalta öszve a „kelet népében“, mellyről el­mondhatni, hogy még inkább jó tett, mint jó könyv vala, mivel szerzője saját népszerűségét koczkáz­­tatva tévé benne a közönséget s magát bajtár­sunkat figyelmesekké a dolgok azon oldalára , a mellyről az elragadtatás órájában nem aggódni ká­ros, de magát szüntelen ismétlő gyakorlat. A ke­let népét egész irodalom követte, s az eszmék ezen új mozgalmai között lépett fel mostani pályájára, a lap, mellynek hasábjain e sorokat irom. Azóta egymásnak ellenőrködik a két újságlap, a „Pesti Hírlap“ nagyobb vigyázattal, mint azelőtt, de vál­tozatlan elvekkel a haladási párt orgánjának vall­­ván magát; a’ „Világ“ gondosan felfedezve min­den túlságot, gáncsolva minden balfogást, kárhoz­tatva minden jogsértést, mellyek törvényes álla­potunkon sebet ejthetnének, vagy kifejtésünket veszélyeztethetnék. A hírlapi működéssel szoros kapcsolatban áll­nak némelly köz­intézetek , s az unió kérdése. Ama­zok közt a központi reform, oskola , s az ipar­­egyesület érdemlenek megemlítést, mellyek főleg az említett pártolás alatt indultak létnek, mint di­­cséretes, de még ki nem fejtett kezdemények. Az unió a két evangelicus felekezet hitsorsosai kö­zött hasonlókép ott találta egyik leghathatósb elő­mozdítóját. Élénk kebellel ragadtatva meg az ágostai hitvalláson lévő evangélikusok s főkép azoknak magyaros beszélő része által, nyugodtabban mél­­tányoltatva a tót, s német hitsorsosok részéről, a h­elv. hitvalláson lévőknél rokon­szenvvel, de előre­látó óvatossággal fogadtatott, s mint a Protestan­tismus benső kérdése alapos és kimerítő tanácsko­zás alá vétetni a két hitvalláson lévők által kö­zösen elhatároztatott. Még bensőbb viszonyban állott a hírlapok működése az úgynevezett engedménye­s haladási kérdések sorsával a megyékben E tekintetben a megyék különbfélesége szerint különböző irányok mutatkoznak. Csaknem általános szokássá vált a fontosabb indítványokat az országgyűlési utasítá­sokban dolgozó választmányokra utasítói; kivétel­ként említhető, hogy a nemesség részvéte a házi adóban öt, vagy hat megyében elvileg el van fo­gadva. Két megye, hol az elfogadásra hajlam mu­tatkozott, később visszalépett: tagadhatlan bizony­ságul , hogy az alkotmányt a gyűlés valamellyik utolsó napján kevés egyén jelenlétében 12 pont által rögtön megváltoztatni nem lehet, és hogy haladási eszmék csak a mivelt osztályok egyesíté­se által lévén nálunk kivihetők, semmi sem árt in­kább sorsuknak, mint azok pártolását a birtok el­leni kitörésekkel párosítói. — Az úrbéri telkek kényszerítő megváltásának elve eddigelé inkább csak a sajtó utján jön vitatva; a megyékben csak igen csekély szerencsével járt. Elénk tapintatot tanusitanak a megyék olly indítványokra nézve, mellyek a sajátsági jogba ütközni látszanak. Itt tagadhatlan az előmenetel politikai nevelésünkben. A borsodi indítvány papi jószágok dolgában csak igen gyéren pártoltatik. Csanád indítványát a mészárszékjog eltörlése iránt tudtunkra egy megye sem fogadta el; — számos megye világosan sajátjog—sértésnek, és így el nem fogadhatónak nyilvánítá. Kevésbbé örvendetes látványt mutatnak né­hány megyék lépései helyhatósági jogaik terjesz­tése körül. Ide tartoznak: Pest, Bihar, Borsod, és Ugocsa határozatai a honoratiorok szavazata tárgyában, és így olly kérdésben, melly termé­szetinél fogva, törvényhozási eljárást igényel.— Egy másik jelenet e nemben ama változtatás, mel­lyet Pest vármegye a fenyitő-törvénykezés kül for­máiban tenni határozott, s melly, mint halljuk, legújabban követőre talált. Káros kinövése a bé­kétlenségnek, melly a jót maga rendes utján bé­­várni képtelen: szüleménye a tisztelet gyarlóságá­nak, mellyel a törvényhozás jasai iránt viselte­tünk ; egyébiránt nem több egyes kísérleteknél, miket a nemzeti józanság s az alkotmányos ható­ságok törvényes mozgása ismét útba igazítanának. Örömmel jegyezzük még fel a kibékülési haj­lamot, melly több megyében, hol élbre állított párt­érdekek léteztek, feltűnni kezd, így Barsban a két párt legújabban összeolvadt; Tolnában már éves fegyverszünet van; Bácsban a tisztválasztás­nál hasonlókép kibékültek a felekezetek. Óhajtjuk, és reméljük, hogy hasonló tényeket jelenthessünk minden olly megyéről, mellyek hagyomány, poli­tikai nézetek, vagy személyes érdekek következ­tében , több , szorosan elválasztott részre vannak szakadva. Illy színben tűnnek fel szemeink előtt a le­folyt év eseményei. Általános törvényesség a kor­mány részéről: élénk mozgékonyság a sajtó me­zején; higgadt éberség a megyei életben; közön­séges hajlam a jó , czélszerű és kivihető elfoga­dására, egyes túlhágások irányában; visszahatás a túlságok ellen bármilly tárgy körül és formában mutatkoznak, ez véleményünk szerint jelleme az évnek, mellyet bevégeztünk. E képben a sok vi­lágosság a kevés árnyékot jóval meghaladja; ’s mi azt örömmel üdvözöljük, mint egy veszendő­be nem ment időszakot nemzeti kifejtésink törté­neteiben. Legyen üdvös lánczszem a nagy ösz­­vegben! légyen kútfő, mellyből a jövőre erőt, a kitörésre állandóságot, az eljárásban szemessé­­get, mások vélekedése iránt türelmet meríthessünk. — Ne legyünk idegenek hiúságunkat, ’s néha né­­zetinket a köztársaság átlapolja, az idők szüksé­gei ’s a közegyetértés fontos tekintete előtt meg­hajtani. Ne felejtsük, hogy a kölcsönös bizo­­dalom­, melly nélkül mozognunk nem lehet, ha más akar lenni csupa phrázisnál, erősebb alapokat kíván , mint szép szavakat. A bizodalom egyszerű törvénye igy hangzik: „meggyőzni azt, kivel dol­­­gom van, hogy nincs ezélzatom, melly az ő lé­nyeges érdekeit sérthetné.“ Így tehát bizodal­mat igényelhet tőlünk a kormány, mihelyt nem­zetiségünk, alkotmányunk, helyhatósági életünk, s anyagi jólétünk ellen nem törekszik, mert i­a ezek a mi lényeges érdekeink. És a kormány bizo­­dalommal teend hozzánk, ha politikai kapcsola­tunk szilár­dsága, ha hathatós de törvényes kor­mányzásai rendszer ellen nem vétkezünk;­­ mert ezek az ő lényeges érdekei. A kiváltságos rend kü­lönböző osztályai bízni fognak egymáshoz, ha a másiké utáni leselkedést egyiknek tettei sem árul­ják el; a nép pedig bízni a nemességhez, ha lát­­ja, hogy ez sorsán javitni folyvást igyekszik. E szabály mellett biztosan munkálhatni e hazában , s ezen bizodalmát ébresztő viseleten és eljáráson kívül, egy nagy igazság van még, mellyre e hon mostani körülményiben országos férfiaink elég­gé nem figyelmezhetnek , ’s ezen igazság a követ­kező szavakban van kifejezve : „A törvényhozó­nak a népek alkotmányához csak reszelővel sza­mbad nyúlni, soha fejszével. Módosítsa azt úgy , „hogy az emberek tökéletesedésére ’s boldogsá­gára mindinkább alkalmassá váljék : de mikor „ezt munkálja, ne feledje, hogy az életet elvehe­ti , de nem adhatja; pedig az élet talán épen „azon orgánumok valamelyikében fekszik, mel­­­lyeket változtatni akar, vagy megszüntetni.“ X. Y. Z. Körlevél, mellyet Prímás e hgsége­­s esztergomi érsek a vegyes házasságok ügyében érsek­ megyéjebeli clerusához intézett: „Nagyon tisztelendő­ alesperes ur , tisztelendő plébános és plébánia - administrator urak, Krisztusban ked­ves fiaim! A szorongattatásokban, mellyek min­ket s az egész cath derust az anyaszentegyház­­nak a vegyes házasságokban épen megőrzött tan­­yas gyakorlata miatt két éviglen keseríteni meg nem szűntek, vigasztalást hozott ő szentségének 16ik Ger­gely pápának i. e. apr. 30 án kiadott apostoli Bre­­véje, valamint ő cs. s apost kir. Felsége által f. évi oct. 12én a szokott óvások mellett megadott kegyelmes kir. Placetum járulása . Ő Szentsége ez említett apostoli Brevében feleletet adván Ma­gyarország érsekei- s püspökeinek a Csanádi püspök ő excja általa vegyes házasságok tárgyában az apo­stoli Székhez vitt folyamodásukra, erősíteni nem kétli, hogy nagyon kellett fájlalnia, midőn a ve­gyes házasságok szabadságát ez országban beho­zatva s most már annyira elterjedve látná, misze­rint azok, ámbár minden szükséges avatok előle­­ges közbetéte nélkül, a cath. plébánosok által áldással és szent szertartásokkal megtiszteltetné­nek , s a vallás dolgában­ annyira szomoritó indif­­ferentismus napról napra mindinkább növekednék. Nem is titkolja, hogy legszentebb köte­lességének ebbeli részét épen nem mulasztandotta el, ha azon ügy előbb értésére esett volna. Jelenti, miképen ezek közt még­is nem kis vigasztaló örömet me­rített abból, midőn ugyanakkor tudósíttatván meg­tudta, hogy az érsekek és püspökök iparkodtak a bekövetkezett részat jókor megorvoslani. Továbbá a Magyarország érsekei s püspökei által e czélból követett eljárást, melly az 1840. jul. 2-án kibo­csátott körlevelekben nyilvánittatik, nemcsak nem rosszalja, hanem még örvend is fölöttébb, ’s Istennek, ki a püspököket hitök’ és tanjok’ védel­mére a magasból erővel fölruházta, hálákat ad , a plébánosok­ ’s többi papságnak hiv és egyetértő összemunkálását is érdemlett dicséretekkel magasz­talva. Ezekre azon engedelmét jelenti ki nyilván őszentsége, mi képen, ha valamikor megtörténik, hogy nem katholikus férfi catholika nevel, a lelki­­pásztorok’ kellő tanácslásai ’s intései’ ellenére is, az anyaszentegyháztól kitűzött óvások nélkül . *) Mármaros, Beregh, Pest, Arad, Bihar, Ung, Kő­rös, Szabolcs, Temes, Krassó, Tigocsa, Szerém, Heves, Bács. Quae Heipublicae status, inclinatio temporum, ra­tio concordiae publicae postulant­ Cicero. *) Le législateur ne doit toucher ä la constitution d’ un peuple qu’avec la lime, jamais avec la Laciié II. doit la modifier de maniére á la rendre toujours plus propre au perfectionnemenl etau bonheur des hom­ines, mais en у travaillant, il ne doit jamais oublier qu’il pent oter la vie. mais qu’il ne pent pas la rendre, or cetle vie est peuKtro atlacliéc á qiielqu’ un des organcs qu’il vent corriger ou supprimer. Elu­des sur les constitutions des pe up les libres, par Sismondi. Introduction, p a g o. 25. 2

Next