Világ, 1911. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1911-05-03 / 103. szám

2 1911. május 3. VILÁG Bauernbund, mely eddig a klerikális nagyurak becsapott fegyvertársa volt, az öntudatra ébredt parasztság reformeszméit hirdette s nyíltan hadat üzent a nagy­birtok monopóliumának. És nagyon érde­kes, hogy a földmives-öntudat első meg­mozdulása életre keltette a paraszt-nem­­zetköziséget is. Az osztrák és a német Bauernbundok küldöttei lelkes szavakkal buzdították magyarországi elvtársaikat a közös elnyomó, az agrár-feudalizmus elleni küzdelemre. Jó lecke volt ez a bornirt hazafiaskodóknak vagy a rosszhiszemű rágalmazóknak. Íme, nemcsak azok a lelketlen városi szocialisták, hanem a föld konzervatív népe is nemzetközivé lesz abban a pillanatban, melyben meg­szabadult a közjogi demagógia járma alól. Mert nem lehet másképp : a militarizmus és az uzsoratőke dologtalanságának nem­zetköziségével szembe kell állítani minden ipari, földmíves, vagy szellemi munka dolgozó internacionalizmusát. S csak a vak nem látja, hogy ebből a nemzetközi­ségből — ellentétben ama a másikkal — csak béke, áldás, gazdagodás árad min­den nemzetre. Ezt a tanulságot hirdette a szociál­demokraták május elseji ünnepe is, mely fokozott lelkesedéssel, öntudatossággal és harci kedvvel folyt le a fővárosban. S minden kugurember örömteli szemmel kísérte a munkások büszke felvonulását: néhány évtized elég volt arra, hogy az utca tudatlan és becsapott népéből egy olyan fegyelmezett hadsereg alakuljon ki, meht ma legnagyobb erőssége minden mozgalomnak, mely valóban Magyarország előrevitelét akarja. Az egykori" ...hazátlan bitangok“ pártja ma az igazi kultúra és demokrácia legbiztosabb támasza ebben az országban. S lehet-e kételkedni az olyan törekvés diadalában, melyet a leg­­magyarabb történeti párt, az öntudatos parasztság, a szervezett munkásság és minden gondolkodó ember egyaránt akar a házszabályokkal. A javaslat mellett kilencven­hat, a javaslat ellen kilencvennyolc képviselő szavazott. A szabadelvű párt tehát í­gyis meg­akadályozhatta volna a kudarcát, ha — ki­vonul, mert hiszen akkor a Ház határozatkép­telen lett volna. Nem is szólva egy kis ház­szabályvitáról és egyéb halogató — erőgyűjtő — eszközről. Akkor aztán következett a «csak­­azértis» és imponáló szívóssággal dolgoztak tovább­ az alapítók és a millennáris kiállítás megnyitására, 1896. május 1-ére, megtarthat­ták a megnyitó-előadást. Az új színházak megnyitó-előadásainak rendes sorsa itt sem maradt el. Kozma Andor prológusának kedvező benyomása Ugyancsak elszállt Jókai Mór darabjának hatása alatt. A «Barangok» című vígjáték újabb­ példája volt annak, hogy elsőrendű elbeszélők meny­nyire csalódhatnak, amikor a színpad számára dolgoznak. De ha meggondoljuk, hogy tizenöt évvel ezelőtt egy úői magyar színház nem is képzelhetett nagyobb dicsőséget annál, hogy Jókai Mór írjon számára darabot, és ha csak futólag is nézzük, hogy azóta mivé fejlődött a magyar színpadi irodalom, lehetetlen hálá­val nem gondolnunk azokra, akik a Vígszín­házat nem engedték csírájában elpusztítani. Nem akarunk monográfiát írni és nem so­rolhatunk föl mindenféle részletet a jubileum alkalmából. Azok a főlrozzanatok, amelyek gróf Keglevich István távozására, Szécsi Ferenc ki­vonulására vonatkoznak, eléggé emlékezetesek. Csak arra utalunk röviden, h­ogy Faludi Gábor megmaradt, ötvenedik születésnapján nyílt­­meg a színház. Négy évvel utóbb már magára maradt az alapítók közül. Koskán volt mind­az, amit harmincötévi­ munka alatt keresett.­­ Utolsó fillérjét, hitelét, becsületét vitte bele­­ a vállalkozásba, amelyet nem akart idegen kéznek átengedni. Mellette volt Ditrói Mór, az első művészeti igazgató, akit méltán illet meg magna pars a tizenöt év minden dicső­ségéből. Erős támasza volt aztán Faludi Mik­lós, akihez utóbb Faludi Sándor is csatlako­zott. Művészeti titkári állást kreáltak, ame­lyet rövid ideig Heltai Jenő töltött be, akit tíz év előtt e sorok írója váltott fel. Váli Béla hiába jósolta, hogy a vidéki színészetre nézve nem lesz fontos a Vígszín­ház. Jóformán az egész személyzetet vidék­ről állították össze. Egy csitri lányt hoztak a színiakadémiából, akiből Varsányi Irén lett. Az első estén «száraz komikumával» feltűnt egy Hegedűs Gyula nevű fiatalember, akiből­­ Hegedűs Gyula lett. A második Újdon­ságban, az «Államtitkárában, először érvénye­sült a Vígszínház híres együttese és egyszerre csak látták, hogy kicsoda is az a Fenyvesi Emil, akit vidékről kitűnő hírnév előzött meg, de aki a Nemzeti Színháznál nem tudott ér­vényesülni­ és örömmel menekült át a Víg­színházhoz. Viszont a Vígszínház több tagot adott a Nemzeti­nek. Ezek közt volt első­sorban Beregi Oszkár, aki a Vígszínházban nem találta helyét, utóbb Gál Gyula, akinek távozása után Szerémy Zoltánnak jutott na­gyobb működési köre. Góth Sándorról már első fellépése alkalmával konstatálták, hogy nyoma sincs benne a vidéki modorosságnak. Tapolczay Dezsőt is örömmel fogadták, vala­mint Balassa Jenőt is. A nők közt Delli Emma és Lánczy Ilka vezettek az első időben. Ked­velték Kalmár Piroskát is. Gyönyörűsége telt a közönségnek Niké Lillában, akinél jobb ko­­mika talán csak Szathmáryné volt, akinek fia, Szathmáry Árpád szintén a Vígszínház első tagjai közt volt. Mindkettőt a halál ragadta ki az ensemble-ből kidőlt Hunyadi Margit *­. A «N. Fr. Presse» jelenti. Vasárnap dél­* előtt végre sikerült a kormányoknak a vitás kérdésekben megegyezniük. A tárgyalás pén­teken egy pontnál megakadt s a hadügymi­* niszter a szombati napot arra használta, hogy közvetítő javaslatot dolgozzon ki s azt a ki­rálynak bemutassa. Miután a kib­ály hozzájá­rult, a hadügyminiszter a két miniszterelnök elé terjesztette javaslatát. Hir szerint a köz­vetítő javaslat lényege egy mondatnak áthelyezéséből áll, ami által a né­met szolgálati nyelv viszonya éle­sebben jutt kifejezésre. Gróf Khuen- Héderváry és báró Bienerth elfogadta ezt a javaslatot. A hadügyminiszternek a tárgya­lásba való beavatkozása tehát nagyon értékes­­nek bizonyult. Egy miniszter, aki részt vett a tárgyalásban, így nyilatkozott: — Ami nekünk, jogászoknak és politiku­soknak nem jutott eszünkbe, azt a iszrtügymi­­niszter egyszerűen és szerencsésen kitalálta. Ezek után a tárgyalás gyorsan és simán De éppen abban mutatkozott a Vigszin­ Ház vezetésének gondos előrelátása, hogy az együttes érdekét kellően ápolta és gondos­kodott a kellő felfrissítésről. Ez eléggé ne­hezen ment. A Vigszinházban egy egészen új,­­friss játékmodor fejlődött ki és új embernek szinte lehetetlen volt abba beleilleszkednie. Vendre­v Ferenc első fellépése szinte kínosan hatott, de aztán hamarosan kivívta magának azt a pozíciót, hogy alig van színész, akinek megjelenését oly kellemes derű üdvözli, mint amikor a «tata» lép a színpadra. Tanay Fri­gyes sem árulta el mindjárt első fellépései­ben, hogy mily oszlopos tagja lesz a színház­nak. Tihanyi Miklós a «Tanítónő» tanítójában igazolta hatalmasan a szerződtetését. Sarkady­ Aladár az első időkben valósággal reszketett,­­ha a színpadra kellett lépnie, amelyen most már oly otthonos. Jóval előtte voltak az együt­tes igen hasznos tagjai a mindig korrekt Bárdi Ödön és az ambiciózus Győző Lajos. Az utolsó jelentős akvizíciók voltak Csortos Gyula, Fe­­renczy Károly és a fiatal Ditrói Mór. A női személyzet kiegészítésének igeni fontos mozzanata volt Kertész Ella szerződ­tetése, visszacsábítása a színpadra, amelyet né­hány hónapi működés után hagyott el. Igazi felfedezés volt Harmath Hedvig, akit a szí­­nészakadémia egy vizsgájáról szerződtetett Faludi Miklós. Még újabban Mészáros Gizella bevonulása jelentett fontos felfrissítést. Amel­lett a többiek is mily szépen haladtak. Gazsi Mariska, a Népszínház naivájából, a legjob­ban beszélő­­s­zalonhölgyek egyike lett. Ha­­raszthy Hermin a legjobb után van, hogy egy egészen új szerepkört, a jellemszínésznő szak­máját alapítsa meg. Tessék csak megnézni a «Testőriben. Előrehaladt Hegedüsné is, aki legutóbb az «ördögiben, a­­Kora­­áifyeiztos«ban Kész a megegyezés — A katonai reform a parlament előtt — Budapest, május 2. A vasárnap a bécsi tanácskozásoknak is meghozta szenzációját: a magyar és osztrák kormány a katonai büntető-perrendtartás ügyében megegyezett egymással, úgy, hogy a véderőjavaslat és büntető-perrendtartás már május első felében a magyar kép­viselőház elé kerül. A megegyezés eléggé váratlanul jött, bár megvoltak reá kilátásaink, azt azonban, hogy Schönaich közös hadügyminiszter közvetítő javaslata a két kormány között meghozza a teljes meg­egyezést, ilyen frappánsul nem várták politi­kai körökben. Hogy a magyar álláspont vé­delmét, melyet folyvást hirdetett a kormány, mennyire sikerült a tárgyalások lezárásával keresztülvinni, erről nincs értesülésünk, nem került hír a nyilvánosság elé. Néhány nap múlva azonban már a javaslatok az ország szeme elé kerülnek s akkor megformálhatjuk ezekről a nagyjelentőségű reformokról a vé­leményünket. A két javaslathoz még csak a király előzetes szankciója van hátra, melyet Gödöllőn nyer meg tőle gróf Kl­uen­ Hé­­d­er vagy miniszterelnök. Annyi bizonyos,­­hogy a politikai életnek érdekes napjai vár-t hatók : felszínre került a választói jog, me­lyet visszaszorítani többé nem lehet s a kor­mány éppen akkor lép elő a súlyos véderő­reformmal és a katonai perrendtartás törvény­­javaslatával. * A megegyezésről híreink a következők: Félhivatalos jelentés Félhivatalosan jele-*?k: Gróf Khuen-H­é­­d­er­váry Károly ,­.. , tér­elnök és­­Szé­kely Ferenc igazságügyminiszter ma reggel 9 órakor a közös hadü­gyminisztériumb­a­ hal­­lattak, ahol köztük még az osztrák miniszter­­elnök és igazságügyminiszter között újabb ta­nácskozás kezdődött, amelyen báró Schön­aich közös hadügyminiszter, Tőry igazság­ügyi államtitkár és Falk főhadbíró is részt­vettek. A konferencia alig tartott két óra hosz­­száig. Tizenegy órakor a két magyar minisz­ter már a­­Magyar Házban volt. Ez a tanács-­­kozás, amely a magyar és az osztrák kormány képviselői között a tegnapelőtt megkezdett munkálatok folytatása végett indult meg, meghozta a katonai büntető-per­­rendtartás kérdésében a végleges megegyezést. Az összes függő kérdé­sek­et" megoldották "és befejezték a szö­vegezési munkálatokat. Most már csak a ja­vaslatnak végleges formában valós összeállítása van hátra, hogy ő fel­ségének előzetes hozzájárulás végett előter­jeszthető legyen, s azután haladéktala­­­nul be fog terjesztetni a képvise­lő­h­á­z­b­a­n. A tárgyalások befejezéséről hivatalosan a következőket közüik: A tanácskozáson, amelyen báró Schön­aicht közös hadügyminiszter,­ gróf K­h­u­e­n- Héderváry Károly magyar és báró Bie­ne­r­t­h osztrák miniszterelnök­, Székely Fe­renc és lovag Hohen­burger igazságügy­­miniszterek, továbbá Tőry igazságügyi ál­lamtitkár és Falk főhadbíró vettek részt; a katonai büntető­ perrendtartás ügyében folytatott tárgyalások a k­­é­t k­o­r­­mány kölcsönös megegyezésével bevégződtek és az egyes határozmányok eddigelé befejezetlen szövegezése­­vég­leg megállapíthatott. A vitás mondat Sész. május 2. - Szerda 1)

Next