Világ, 1911. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1911-05-03 / 103. szám
2 1911. május 3. VILÁG Bauernbund, mely eddig a klerikális nagyurak becsapott fegyvertársa volt, az öntudatra ébredt parasztság reformeszméit hirdette s nyíltan hadat üzent a nagybirtok monopóliumának. És nagyon érdekes, hogy a földmives-öntudat első megmozdulása életre keltette a paraszt-nemzetköziséget is. Az osztrák és a német Bauernbundok küldöttei lelkes szavakkal buzdították magyarországi elvtársaikat a közös elnyomó, az agrár-feudalizmus elleni küzdelemre. Jó lecke volt ez a bornirt hazafiaskodóknak vagy a rosszhiszemű rágalmazóknak. Íme, nemcsak azok a lelketlen városi szocialisták, hanem a föld konzervatív népe is nemzetközivé lesz abban a pillanatban, melyben megszabadult a közjogi demagógia járma alól. Mert nem lehet másképp : a militarizmus és az uzsoratőke dologtalanságának nemzetköziségével szembe kell állítani minden ipari, földmíves, vagy szellemi munka dolgozó internacionalizmusát. S csak a vak nem látja, hogy ebből a nemzetköziségből — ellentétben ama a másikkal — csak béke, áldás, gazdagodás árad minden nemzetre. Ezt a tanulságot hirdette a szociáldemokraták május elseji ünnepe is, mely fokozott lelkesedéssel, öntudatossággal és harci kedvvel folyt le a fővárosban. S minden kugurember örömteli szemmel kísérte a munkások büszke felvonulását: néhány évtized elég volt arra, hogy az utca tudatlan és becsapott népéből egy olyan fegyelmezett hadsereg alakuljon ki, meht ma legnagyobb erőssége minden mozgalomnak, mely valóban Magyarország előrevitelét akarja. Az egykori" ...hazátlan bitangok“ pártja ma az igazi kultúra és demokrácia legbiztosabb támasza ebben az országban. S lehet-e kételkedni az olyan törekvés diadalában, melyet a legmagyarabb történeti párt, az öntudatos parasztság, a szervezett munkásság és minden gondolkodó ember egyaránt akar a házszabályokkal. A javaslat mellett kilencvenhat, a javaslat ellen kilencvennyolc képviselő szavazott. A szabadelvű párt tehát ígyis megakadályozhatta volna a kudarcát, ha — kivonul, mert hiszen akkor a Ház határozatképtelen lett volna. Nem is szólva egy kis házszabályvitáról és egyéb halogató — erőgyűjtő — eszközről. Akkor aztán következett a «csakazértis» és imponáló szívóssággal dolgoztak tovább az alapítók és a millennáris kiállítás megnyitására, 1896. május 1-ére, megtarthatták a megnyitó-előadást. Az új színházak megnyitó-előadásainak rendes sorsa itt sem maradt el. Kozma Andor prológusának kedvező benyomása Ugyancsak elszállt Jókai Mór darabjának hatása alatt. A «Barangok» című vígjáték újabb példája volt annak, hogy elsőrendű elbeszélők menynyire csalódhatnak, amikor a színpad számára dolgoznak. De ha meggondoljuk, hogy tizenöt évvel ezelőtt egy úői magyar színház nem is képzelhetett nagyobb dicsőséget annál, hogy Jókai Mór írjon számára darabot, és ha csak futólag is nézzük, hogy azóta mivé fejlődött a magyar színpadi irodalom, lehetetlen hálával nem gondolnunk azokra, akik a Vígszínházat nem engedték csírájában elpusztítani. Nem akarunk monográfiát írni és nem sorolhatunk föl mindenféle részletet a jubileum alkalmából. Azok a főlrozzanatok, amelyek gróf Keglevich István távozására, Szécsi Ferenc kivonulására vonatkoznak, eléggé emlékezetesek. Csak arra utalunk röviden, hogy Faludi Gábor megmaradt, ötvenedik születésnapján nyíltmeg a színház. Négy évvel utóbb már magára maradt az alapítók közül. Koskán volt mindaz, amit harmincötévi munka alatt keresett. Utolsó fillérjét, hitelét, becsületét vitte bele a vállalkozásba, amelyet nem akart idegen kéznek átengedni. Mellette volt Ditrói Mór, az első művészeti igazgató, akit méltán illet meg magna pars a tizenöt év minden dicsőségéből. Erős támasza volt aztán Faludi Miklós, akihez utóbb Faludi Sándor is csatlakozott. Művészeti titkári állást kreáltak, amelyet rövid ideig Heltai Jenő töltött be, akit tíz év előtt e sorok írója váltott fel. Váli Béla hiába jósolta, hogy a vidéki színészetre nézve nem lesz fontos a Vígszínház. Jóformán az egész személyzetet vidékről állították össze. Egy csitri lányt hoztak a színiakadémiából, akiből Varsányi Irén lett. Az első estén «száraz komikumával» feltűnt egy Hegedűs Gyula nevű fiatalember, akiből Hegedűs Gyula lett. A második Újdonságban, az «Államtitkárában, először érvényesült a Vígszínház híres együttese és egyszerre csak látták, hogy kicsoda is az a Fenyvesi Emil, akit vidékről kitűnő hírnév előzött meg, de aki a Nemzeti Színháznál nem tudott érvényesülni és örömmel menekült át a Vígszínházhoz. Viszont a Vígszínház több tagot adott a Nemzetinek. Ezek közt volt elsősorban Beregi Oszkár, aki a Vígszínházban nem találta helyét, utóbb Gál Gyula, akinek távozása után Szerémy Zoltánnak jutott nagyobb működési köre. Góth Sándorról már első fellépése alkalmával konstatálták, hogy nyoma sincs benne a vidéki modorosságnak. Tapolczay Dezsőt is örömmel fogadták, valamint Balassa Jenőt is. A nők közt Delli Emma és Lánczy Ilka vezettek az első időben. Kedvelték Kalmár Piroskát is. Gyönyörűsége telt a közönségnek Niké Lillában, akinél jobb komika talán csak Szathmáryné volt, akinek fia, Szathmáry Árpád szintén a Vígszínház első tagjai közt volt. Mindkettőt a halál ragadta ki az ensemble-ből kidőlt Hunyadi Margit *. A «N. Fr. Presse» jelenti. Vasárnap dél* előtt végre sikerült a kormányoknak a vitás kérdésekben megegyezniük. A tárgyalás pénteken egy pontnál megakadt s a hadügymi* niszter a szombati napot arra használta, hogy közvetítő javaslatot dolgozzon ki s azt a királynak bemutassa. Miután a kibály hozzájárult, a hadügyminiszter a két miniszterelnök elé terjesztette javaslatát. Hir szerint a közvetítő javaslat lényege egy mondatnak áthelyezéséből áll, ami által a német szolgálati nyelv viszonya élesebben jutt kifejezésre. Gróf Khuen- Héderváry és báró Bienerth elfogadta ezt a javaslatot. A hadügyminiszternek a tárgyalásba való beavatkozása tehát nagyon értékesnek bizonyult. Egy miniszter, aki részt vett a tárgyalásban, így nyilatkozott: — Ami nekünk, jogászoknak és politikusoknak nem jutott eszünkbe, azt a iszrtügyminiszter egyszerűen és szerencsésen kitalálta. Ezek után a tárgyalás gyorsan és simán De éppen abban mutatkozott a Vigszin Ház vezetésének gondos előrelátása, hogy az együttes érdekét kellően ápolta és gondoskodott a kellő felfrissítésről. Ez eléggé nehezen ment. A Vigszinházban egy egészen új,friss játékmodor fejlődött ki és új embernek szinte lehetetlen volt abba beleilleszkednie. Vendrev Ferenc első fellépése szinte kínosan hatott, de aztán hamarosan kivívta magának azt a pozíciót, hogy alig van színész, akinek megjelenését oly kellemes derű üdvözli, mint amikor a «tata» lép a színpadra. Tanay Frigyes sem árulta el mindjárt első fellépéseiben, hogy mily oszlopos tagja lesz a színháznak. Tihanyi Miklós a «Tanítónő» tanítójában igazolta hatalmasan a szerződtetését. Sarkady Aladár az első időkben valósággal reszketett,ha a színpadra kellett lépnie, amelyen most már oly otthonos. Jóval előtte voltak az együttes igen hasznos tagjai a mindig korrekt Bárdi Ödön és az ambiciózus Győző Lajos. Az utolsó jelentős akvizíciók voltak Csortos Gyula, Ferenczy Károly és a fiatal Ditrói Mór. A női személyzet kiegészítésének igeni fontos mozzanata volt Kertész Ella szerződtetése, visszacsábítása a színpadra, amelyet néhány hónapi működés után hagyott el. Igazi felfedezés volt Harmath Hedvig, akit a színészakadémia egy vizsgájáról szerződtetett Faludi Miklós. Még újabban Mészáros Gizella bevonulása jelentett fontos felfrissítést. Amellett a többiek is mily szépen haladtak. Gazsi Mariska, a Népszínház naivájából, a legjobban beszélőszalonhölgyek egyike lett. Haraszthy Hermin a legjobb után van, hogy egy egészen új szerepkört, a jellemszínésznő szakmáját alapítsa meg. Tessék csak megnézni a «Testőriben. Előrehaladt Hegedüsné is, aki legutóbb az «ördögiben, aKoraáifyeiztos«ban Kész a megegyezés — A katonai reform a parlament előtt — Budapest, május 2. A vasárnap a bécsi tanácskozásoknak is meghozta szenzációját: a magyar és osztrák kormány a katonai büntető-perrendtartás ügyében megegyezett egymással, úgy, hogy a véderőjavaslat és büntető-perrendtartás már május első felében a magyar képviselőház elé kerül. A megegyezés eléggé váratlanul jött, bár megvoltak reá kilátásaink, azt azonban, hogy Schönaich közös hadügyminiszter közvetítő javaslata a két kormány között meghozza a teljes megegyezést, ilyen frappánsul nem várták politikai körökben. Hogy a magyar álláspont védelmét, melyet folyvást hirdetett a kormány, mennyire sikerült a tárgyalások lezárásával keresztülvinni, erről nincs értesülésünk, nem került hír a nyilvánosság elé. Néhány nap múlva azonban már a javaslatok az ország szeme elé kerülnek s akkor megformálhatjuk ezekről a nagyjelentőségű reformokról a véleményünket. A két javaslathoz még csak a király előzetes szankciója van hátra, melyet Gödöllőn nyer meg tőle gróf Kluen Héder vagy miniszterelnök. Annyi bizonyos,hogy a politikai életnek érdekes napjai vár-t hatók : felszínre került a választói jog, melyet visszaszorítani többé nem lehet s a kormány éppen akkor lép elő a súlyos véderőreformmal és a katonai perrendtartás törvényjavaslatával. * A megegyezésről híreink a következők: Félhivatalos jelentés Félhivatalosan jele-*?k: Gróf Khuen-Héderváry Károly ,.. , térelnök ésSzékely Ferenc igazságügyminiszter ma reggel 9 órakor a közös hadügyminisztériumba hallattak, ahol köztük még az osztrák miniszterelnök és igazságügyminiszter között újabb tanácskozás kezdődött, amelyen báró Schönaich közös hadügyminiszter, Tőry igazságügyi államtitkár és Falk főhadbíró is résztvettek. A konferencia alig tartott két óra hoszszáig. Tizenegy órakor a két magyar miniszter már aMagyar Házban volt. Ez a tanács-kozás, amely a magyar és az osztrák kormány képviselői között a tegnapelőtt megkezdett munkálatok folytatása végett indult meg, meghozta a katonai büntető-perrendtartás kérdésében a végleges megegyezést. Az összes függő kérdéseket" megoldották "és befejezték a szövegezési munkálatokat. Most már csak a javaslatnak végleges formában valós összeállítása van hátra, hogy ő felségének előzetes hozzájárulás végett előterjeszthető legyen, s azután haladéktalanul be fog terjesztetni a képviselőházban. A tárgyalások befejezéséről hivatalosan a következőket közüik: A tanácskozáson, amelyen báró Schönaicht közös hadügyminiszter, gróf Khuen- Héderváry Károly magyar és báró Bienerth osztrák miniszterelnök, Székely Ferenc és lovag Hohenburger igazságügyminiszterek, továbbá Tőry igazságügyi államtitkár és Falk főhadbíró vettek részt; a katonai büntető perrendtartás ügyében folytatott tárgyalások a két kormány kölcsönös megegyezésével bevégződtek és az egyes határozmányok eddigelé befejezetlen szövegezésevégleg megállapíthatott. A vitás mondat Sész. május 2. - Szerda 1)