Világ, 1911. június (2. évfolyam, 128-153. szám)

1911-06-01 / 128. szám

2 1911. június 1. -------------------------------------------------------—............ VILÁG_________ Épp olyan veszedelmes, mint a pálinka, az édes likőr épp olyan pusztító, mint az ibszint. Az alkoholos ember azután elveszett az emberi közösség számára. Az alkoholos ember megszűnt jó barát, jó családtag, jó polgár lenni. Baráti hűség, családi szere­tet, polgári szolidaritás kivesztek belőle. Legjobb esetben nyűg, teher embertársai, családja, az állam nyakán. A benne el­veszett energiákon felül még más tömén­telen és hasznos célokra fordítható ener­giákat köt le az alkoholista, mert ápolni, gondozni, gyógyítani kell és ezenfelül még védekezni ellene. Igenis, védekezni, mert az alkoholista ritkán marad csupán ártatlan negatívum, hanem a legtöbb eset­ben veszedelmes pozitívummá lesz: go­nosztevővé és fertőző beteggé, aki ellen az államnak és a társadalomnak közér­dekből kell fegyverkeznie. Az alkohol annál veszedelmesebb el­lenség, mert a jó barát képében közele­dik áldozatához. Ott találod az ember mellett, akár vig, akár szomorú. A szüle­tésénél alkoholt fogyasztanak, a házasságá­nál alkohol folyik patakokban és alkoholba fojtja a gyászát az ember, ha halottat kísér utolsó útjára. A jóked­űnek azt ha­­zudja, hogy fokozza a vigságát, a szomo­rút azzal áltatja, hogy megvigasztalja. A gyengét azzal biztatja, hogy erőt fog adni, a beteget azzal, hogy visszaszerzi egészsé­gét. Az emberi élet minden viszonylatában áldozatra ólálkodik az alkohol és ezernyi ürügye van, hogy megragadhassa áldozatát. Nálunk Magyarországon az alkohol veszedelmét még fokozza az, hogy úgy­szólván nemzeti jelleget kapott. Legendás virtuskodás, régi szokások, gazdasági be­rendezkedésünk összeszövődött az alko­hollal. A híres borivó nemzeti hős, a nem jött haza. Másnap sem, harmadnap sem, sohasem. Eltűnt. Marco fölkutatott mindent, kereste, de nem találta. A pletyka azt be­szélte, hogy elutazott azzal a bizonyos idegen­nel és hogy... de a többivel Marco nem tö­rődött. Bement a templomba, imádkozott, az­után megesküdött az oltár előtt, hogy Be­­átát, amint újra elébe kerül, megfojtja .—­­és nyugodtan indult sétálni tovább. Az öreg Filippo már egy hete odavolt és Marconak elfogyott a pénze. Egy napig koplalt is, mire meghozták az öreget. Úgy hozták, m­ert leesett valahol és kitörött a lába. Keser­ves napok következtek, míg az öreg betegen feküdt. Marco mindent eladott, amije csak volt az apjának, még a rézcirádákkal kivert hatalmas botját is. Úgy sem lesz rá szüksége, a törött lábával nem mászhat többet sohase hegyet. Fölépült az öreg, de a keresetnek vége volt. A melle is nagyon nehezen zihált. Alig­­hogy eszméletre tért, alig hogy m­egértette a helyzetét és beszédre tudta nyitni a száját, elkezdte szidni a fiát. Megmondta neki, milyen naplopó volt eddig és azt köve­telte, hogy ezentúl Marco keressen mind a kettőjükre. Marco úgy érezte, hogy az öregnek egy­általán nincs igaza, de azért ellenmondás nél­kül hallgatta végig. Hogy ellenmondjon, azt nem engedte volna a fiúi tisztelet. Elment sétálni és közben nem egyszer gondolt arra is, hogyan kereshetne ő pénzt. Akit csak látott, mindenki dolgozott, látott-futott. Még legkényelmesebben a komédiások, az utcai éne­kesek éltek, azután az utcagyerekek, akik cso­magokat hordtak és horgásztak. De mégis csak dolgozott valamennyi. Még a koldusok is dol­goztak, kinyújtották a kezüket a pénzért. Marco hazament, egy ideig még hallgatta az apja zsörtölődését, azután elaludt. Csodá­latos álma volt. Templomajtóban állt és nem mert beljebb menni. Rettenetes szorongás gro.­. Bácskai legénykedés nemzeti sajátosság, mezőgazdasági munkásaink pedig bérük­nek egy részét pálinkába kapják. Annál vészesebbek ezután azok a pusztítá­sok, amit az így recipiált alkohol­méreg végez. A közvélemény csak konkrét, kirívó példákon okul. Szolgál ilyenekkel is az alkohol. Két évvel ezelőtt, 1909 március 8-án Tótaradács község földművelői egy társukat kísérték a temetőbe. Temetés után halotti tor, bor, sör, pálinka. Fő­képpen sok pálinka. Ivás reggelig. Az eredmény: tizenkét ember reggelre meg­halt, további kilenc súlyos beteg lett. Öt nappal később, március 13-án hasonló katasztrófát okozott ez a gyilkos méreg Mezőkeresztesen. Itt is halotti tor volt a keret, amelyet ivással töltöttek ki a vi­gasztalhatatlan gyászolók. A mérleg ez­úttal tizenhat halottal zárult. És nehogy azt higyje valaki, hogy az effajta rémes vesze­delem csak a tapasztalatlan vidéken ólál­kodik, rövid idővel később, július 11-én a fővárosban is egy napon hat ember halt bele a pálinkaivásba és vagy két tucat került súlyos betegen orvosi keze­lés alá. Ezek természetesen olyan súlyos ese­tek, amelyek szerencsére csak ritkán for­dulnak elő. De azért veszedelmes minden alkoholfogyasztás, még a mértékletes is. Tessék csak megkérdezni az orvosokat, betegeiknek mekkora kár­­a írható az alkohol rovására. Tessék ms­egkérdezni a bírót, a bűnesetek mekko­r­észét idézte föl az alkohol. Tessék föllebbenteni az apróbb-nagyobb családi tragédiákat elfödő fátyolt és mindenütt az alkohol vigyorgása található. Kórházakat, elmegyógyintézete­ket, börtönöket tölt meg az alkoholh­áz áldozataival és késő, meg sem született nemzedékeket mérgez meg apáikban és anyáikban. Mennyi védője és oltalmazója akadt az állami és társadalmi rendnek és a kul­túrának mostanában, így a kultusz­vita idején. Mindenki tud valami panaszt és mindenki ajánl valami orvosságot. íme, nagyságos és méltóságos uraim, itt az alkalom, küzdeni a népért, a társadalom­ért és a kultúráért. Küzdeni a legvesze­delmesebb ellenfél: a mindeneket pusztító alkohol­méreg ellen. Ez a harc nem ütközik semmiféle pártszempontba, vagy világi elfogásba, en­nek a harcnak katonája lehet a progresz­­szív irány híve épp úgy, mint a keresztény szellem követője. És legyen is. Az alkoholizmus ellen való küzdelem­ből vegye ki a maga nagy részét az állam­­hatalom is, amely financiális hasznot húz ugyan az alkoholfogyasztásból, de elvár­ható, hogy ha választania kell az immorális haszon és a nép erkölcsi és fizikai meg­mentése között, nem fog habozni köte­lességének fölismerésében. Neugeboren Emil urat pedig hálásan köszöntjük, hogy az államot, a társadal­mat és az egyes embereket, nagy, szent kötelességükre figyelmeztette, irtotta össze szívét. És egyszerre csak a sö­tét templom belsejéből valami fényesség kez­dett közeledni felé. Láthatatlan erő térdre­­nyomta és a vakító fényesség előtt le kel­lett hunynia a szemét. Lélekzetet is alig mert venni tudta, hogy az jelent meg előtte, aki­nek a ruhája szegélyét sem csókolhatja meg az ő gyarló, bűnös emberi ajka. Csodálatos, szívig ható lágy Hang hallat­szott, a tünemény beszélni kezdett: «Marco, te nagy bűnös vagy. Nem azért, amiért nem dolgoztál, hiszen a paradicsomban sem kel­lett az embernek dolgoznia. De bűnös vagy és elkárhozol, mert nem tartod meg az úr parancsolatát. Eddig szegény öreg apád dol­gozott érted, most pedig te nem akarod el­tartani őt. Nagy a te bűnöd, Marco, be vagy jegyezve a fekete könyvbe. Csak egyetlen módon törülheted ki onnét a neved, csak egyet­len utón juthatsz valamikor a mennybe, ha valami nagy jótéttel érdemeled ki bűneid bo­csánatát. Ez a nagy jócselekedet pedig nem lehet más, minthogy gondtalan öregséget biz­­tositasz szegény munkaképtelen apádnak. Gon­dolkodjál Marco, hallgass szived szavára­lés aszerint cselekedjél.» A jelenés eltűnt és Marco veritékes hom­lokkal riadt föl álmából. Körülnézett. Otthon volt, a földön feküdt és mellette csöndesen aludt az öreg Filippo. Marco áhítattal nézte. Milyen szánalmas így a képe, — gondolta magában. Fakó, ráncos, barázdás arca, amely olyan mint valami halotté, töpörödött, nyo­morék teste mely mintha már csak az örök nyugalom után vágyakoznék, még álmában is hörgő, ziháló mellé könyekre indítják, aki látja. Nappal persze, mikor tele van szitokkal a szája, nappal, mikor olyan vadul villognak nagy, fenyegető szemei, ezek a hatalmas, ke­rek lobogó tűzben égő, örökifjú olasz sze­mek, amelyeknek villanása visszariasztja a hozzá közeledőt, nappal ugyan meg nem szánná senki így, békésen,­­lezárt­­ szemekkel, mintha vak volna, olyan megindító beteg öreg ember. Hiszen, ha így látnák, annyi pénzt... Marco fölugrott és elfüttyentette magát örö­mében. Tudta már, mit kell cselekednie. Óvatosan odahajolt az alvó fölé, kihúzta hegyes kését, keresztet vetett magára, azután két villámgyors, mesteri döféssel kiszúrta az öreg Filippónak mind a két szemét. A sze­gény öreg fölordított, azután elájult a fáj­dalomtól. ‘ 1 ’ !' ■ 1 ' [ 1 | De már egy hét múlva begyógyultak' a szemüvegek és Marco karonfogva, óvatos gyöngédséggel vezette ki az öreget a piaz­­zára. Leültette, kezébe adta a sapkáját, ő maga pedig elindult szokott sétájára. Délre visszakerült és az öreg sapkája már tele volt pénzzel. Megebédeltek, azután Filippo­ mun­kába állt, Marco pedig újra kószálni indult. Este érte ment. Zseb­re dugta a pénzt, ka­­ronfogta az öreget és indultak hazafelé. És aki látta, milyen féltő gonddal vezeti az a szép szál legény öreg, világtalan apját, milyen sz­e­­retettel szól hozzá. Hogyan gördítgeti el utjá­­ból bottal az apró köveket, annak meg kellett, hogy essék a szíve a gyermeki odaadás ilyetén ritka látványára. Minden idegennek megesett a szíve és a pénzdarabok útközben is sűrűn hullottak az öreg világtalan sapkájába. Mert ő tartotta mindig a sapkát, Marco pedig a kezét sem nyújtotta ki soha egyetlenegy pénz-, darab­ után sem. És Ha van isten az égben, pedig ugyebár van, aki igaz súlylyal mérlegeli az emberi cse­lekedeteket, aki különválasztja a gonosz szán­dékot a kegyes igyekezettől, akkor a napos­­ügyeletes angyal már régen törölte a bűnök fekete könyvéből a Marco nevét, jutalmul azért a kettős jó cselekedetért, melyet Marco öreg munkaképtelen apjával és önmagával cselekedett.­ ­ Csütörtök Budapest, május 31. Az 1907- évi zárszámadások. A képvi­selőház zárszámadási bizottsága gróf ,Wicken­­burg Márk elnöklésével ma délután az 1907. évi zárszámadás tárgyalását folytatta és dr. V­á­r­a­d­y Zsigmond előadása nyomán az igazságügyi tárca zárszámadásait Nagy Sándornak a kúriai bírói állások gyors betöltésére vonatkozó felszólalása és Székely Ferenc igazságügyminiszternek erre és a kassai és aszódi javítóintézeteknél előfordult túl­­kiadásokra vonatkozó felvilágosításai után egész ter­jedelmében jóváhagyta. «

Next