Világ, 1911. augusztus (2. évfolyam, 180-206. szám)
1911-08-01 / 180. szám
1911. augusztus 1. Három Esemény ElllékEZetE CSl C'Q naptár Mikor 1834. aug. elsején fölvirradt a nap. nem . volt rabszolgaság az egész angol birodalomban a világ minden részében fekvő gyarmatokon. S ennek eltörlése nem volt éppen könnyű s az angol törvényhozás éppenséggel nem maradt meg az elméleti humanizmusnál, hanem gyakorlati igazságot is cselekedett, ötszázmillió koronával kárpótolván a rabszollgatartók veszteségeit. — 1291. aug. 1. Uri, Unterwalden és Schwytz svájci kantonok erős esküvel szilárdított ligát kötének, kimondván, hogy megvédelmezik magukat mindenki ellen, aki függetlenségüket bántaná. Ezt a kötést elnevezték örökkévaló ligának, ebből a ligából fejlődött ki a mai svájci köztársaság, melyet másképp Európa nyári hoteljének is neveznek, s a Tellek, Reding I telek, Kuóni pásztorok, Fürst Walterek ivadékai ma milliomos vendéglősök és módos pincérek. Úgy látszik, hogy a liga csakugyan örökkévaló, mert Svájc még most is független, de úgy látszik, hogy a svájci szabadságharcnak az emléke is örök, mert Piatnik Nándor még mindig belőle él, s bús magyarok még mindig ez emléklapok forgatásából mentnek lelki enyhülést. ■— 1708. augusztus 1. Horatio Nelson angol tengernagy megnyerte az abukiri tengeri csatát, Egyiptom partjain. A győzelemnek szinte lesújtó hatása volt. I. Napóleon, ki éppen a pyramisok tövében harcolt, egyszerre el volt vágva Franciaországtól s minden segélyforrástól. Ezek nélkül pedig nem bírta Egyiptomot meghódítani. Elhatározta, hogy sietve visszamegy Franciaországba. Sikerült neki a lehetetlen, a «La Mairon» hajóval kikerülte a mindenfelé les jüjgig" aab—oSüüiiB5Sü5Büi»üiB kelődő angol hajókat,de attól kezdve, még hatalmának tetőpontján is, mindig tartott Nelsontól. A «La Muiron» csodás manőverét Anatole France nagy művészettel írta meg egyik gyönyörű elbeszélésében. Szerkesztőség * VI. ker., Gyár-utca 4 Telefon: 5800 Kiadóhivatal VI. ker., Gyár-utca 4 Telefon: 81—90 Megjelenik hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. Előfizetési árak Egész évre . , 28 K-1. — Félévre .... 14 B — „ Negyedévre. » 1 „ — „ Egy hóra . , 2 , 40 , Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. II. évfolyam Budapest, 1911 KEDD augusztus 180. számv.—-------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A szép ember írta: Relle Pál Az ajtó szárnya, hatalmas lendülettel fordult ki, azzal az előkelő grandezzával, mint amikor királyok előtt tárják ki; azzal a provokáló ceremóniával, hogy ne mondjam : preciense negédességgel, mely csendet parancsol és figyelmet kelt, bár leggyakrabban csak maga az ajtó iránt, de néha aziránt is, aki előtt feltárták. Adott esetben a szép femhez maga nyitott ajtót és, amikor a szalonba lépett, hideg borzongás futott végig a kis társaságon. Mintha egy vízözön előtti mammuth-béka bukott volna be az ajtón. A forró, parfümös levegő hirtelen lehűlt és mint valami kiszáradt szivacs, mohón szürcsölte magába a beáradt, nyirkos penészszagot. Mintha fegy kocsonyás, nedves kéz simogatta volna végig a testeket, a ruha alatt a bőrt, néhány ember hideglelősen vacogni kezdett, néhányan pedig egészen őszintén, — ahogyan ezt mondani szokás, — hozzáfogtak az Undorodáshoz. A szép ember két nagy baziliszk-szemével körbe futott a szalonon, büszkén és gőgösen, akár egy felsallangózott paripa a cirkusz porondján, hajlongott és mosolygott, a nyakkendőjéhez és a hajához kapott, valahol, mint egy ideszaka volt napkirály, megcsókolt egy visszahúzódó asszonyi kezet, háromnegyed taktusban belepirouettezett egy mit sem sejtő leányszívbe és vállon veregetett egy kiváló fembert, aki nem akarta észrevenni bevonulását. ’ És folyton mosolygott. Kedvesen, de felbőszítően mosolygott .valami félnemű kacérsággal, feslett asszonysággal és affektált férfiassággal. Amint a két karját az oldalbordái mentén a ringó combjaihoz szorította, volt benne valami az assir bálványokból, amilyeneket a pesti ghettóban hamisítanak, a két keze feje, kifelé fordítva ökölbe szorult, de a puha húsa elnyelte a csontot, az izmokat és fehéren kigömbölyödött, mint két darab kósvaj, melyre zöld levélkeztyűt húz bizonyára, mielőtt kézfogásra érdemesítene valakit. — Ki ez a szép ember ? — kérdezte valaki. És valaki felelte: — Ez az esztéta-eunucha. Látható minden szalonban, minden kávéházban, reggeltől reggelig, minden órában, minden percben, minden pillanatban. Mindig, mindenütt ott van. Egy modern hermafrodita. A kalapjától a nadrágszijjáig a perszonifikált merkantilizmus, a húsban és vérben megoldott magyar gazdasági probléma. Azon alul pedig minden, amit itt «szellemi» jelzővel szoktak sértegetni. Szóval: festő, szobrász, építész, drámaíró, essay-ista, moralista, vagy amit akartok és amit nem akartok. Érteni egyhez sem ért, de mindenre van szabadalma. Semminek sem tudja az értékét, de mindennek tudja az árát. Vagyis éppen fordítottja annak, akit Wilde a cinikus embernek nevezett. Ebben a kapcsolatban belekerült a világtörténelembe és, mint az eleven antiparadox, megtalálható minden lexikonban és telefonkönyvben. Szörnyen okos, amíg hallgat, de mert nem szíveli a közmondásokat, ezt az egy közmondást nyomban igazolja, amint megszólal. Ilyenkor olyan komoly és olyan mulatságos, mint Ibsen és Caillavet. Komoly, mint Caillavet és mulatságos, mint Ibsen. Egy, ember, aki érzi, Hogy egyedül neki van Jgtjet A lapdaház Budapest, július 31. A francia lapdaházban XVI. Lajos udvaroncai táncoltatták paripáikat. A Tattersallban a magyar arisztokrácia lovai ficánkolnak. Ez is, amaz is, a parádés lovaknak emelt táncterem. Idáig ismertük a hasonlatosságot a két hely rendeltetése között. Bokányi Dezső, a vasárnapi népgyűlés szónoka figyelmeztetett arra a további hasonlatosságra, hogy amint a francia lapdaházból indult ki a francia nép jogainak diadalmas hadjárata, a vasárnapi népgyűlés révén a magyar Tattersall is a szabadságjogokért folyó küzdelem egyik nevezetes állomáshelye lesz. A tattersalli népgyűlés jelentőségét nem lehet csak a hatasar ronyosságok je- In fás égével «,vura helyezni. Igaz, hogy ebből a szempontból is nagyarányú és meglepő volt a kép, amelynek kereteiben negyvenezer ember helyezkedett el és konstatálnunk kell, hogy az egyházpolitika idején tartott liberális nagygyűlés óta, a népakarat megnyilatkozásának ilyen impozáns formáit nem láttuk. Mégis azt kell mondanunk, hogy a gyűlés jelentősége messze túlhaladta azt a mértéket, amelyet csak az egybegyűlt tömeg nagysága szerint szokás megállapítani, mert a tattersalli népgyűlés mélyebb politikai jelentőséggel bír minden ilyfajta megnyilatkozásoknál. Az első olyan gyűlés volt a vasárnapi, amelyen a parlament ellenzéki pártjai a polgársággal és a munkássággal együtt követelték a demokratikus politika alapjainak lerakását s amelyen az általános választói jog blokkja jelent meg a fórumon, megmutatva erejét, elszántságát és ami a legfontosabb: törhetetlen összetartását is. Az a spekuláció tehát, amely a választói jog harcos táborának egyenetlenségéről röpített világgá hamis híreket, bizonyára elejti további kalkulusait, aminthogy annak a bárgyú mesének is vége fog szakadni, amelylyel a választói jog ellenesei önmagukat iparkodtak életre galvanizálni, s amely szerint a választói jog reformja valójában csak egy pár fanatikusnak rögeszméje. Mialatt száz képviselőt a pártfegyelem minden erőszakos eszközével tudnak csak együtt tartani a parlamentben, azalatt negyvenezer ember lelkes tömege, a legrekkenőbb hőségben órákig van együtt, lelkes kitartással hallgatva szónokait. Az a negyvenezer fanatikus, aki a vasárnapi népgyűlésen jelen volt, nem szerepelhet többé Tisza István gróf előtt sem úgy, mint néhány futóbolond, aki szeszélyből, kedvtelésből vagy gosultsága e földön. És igaza van. Mert, hát nem is lenne igaza, ő mégis érezné._ Roppant népszerű ember. Mindenki utálja. És, mint minden frekventált ember, ebből él. Sőt jól él. Ez nagyságának egyetlen titka, melyet ápol és eltakar és amelyet mindenki ismer, csak ő maga nem. Erről azonban nem tehet. AZ ember úgy van az ilyen titokkal, mint a feleségével. Csak legutoljára tudja meg, hogy megcsalta. A szép embert megcsalta a tehetsége. Ebben azonban szerencséje van. Mert őt a mások tehetsége csalta meg. Mielőtt még meg- adatott volna néki. Ez mindenesetre egy probléma, melylyel ő olyan szépen eljátszik, mint egy medvebocs a dióval. Nagyon boldog ember. Zongoralábakon járja a világot és közben egy isteni kóristalány táncos életében tetszeleg. Az életben, amit nyújtanak neki, annyi a szin, mint egy Cézanne-on és arról megint, nem ő tehet, hogy a sok szikrázó, szép szint egy szobafestő használja. Az élet elgondolása *— a norfolki herceg után szabadon — harmonikusabb, mint egy jól felhangolt zongora. És az sem az ő hibája, ha ebben a zongorában, neki csak a pedálszerepe jutott. Gazdag ember. Huswertheimjében egy reneszánsz lélek csekkjeit őrzi, csak éppen a kulcsot vesztette el hozzájuk. De keresi. És mert szorgalmasan keresi, azért ő egy igazi «chercheur». Művész,mert ebből a keresésből jobban él, minta «Credit Lyonais» elnökigazgatója, amit azzal is illusztrál, hogy nyári délutánokon oly hanyagul dől el a kávéház szalmakerevetén, mint egy alexandriai courtisane a márványfürdőjében. Mindezt látt a bizonyos Valaki egy lélekzetra mondta el, nyugodtan és fölösleges fejtörés nélkül Látszott rajta, Hogy, mennyire Mi as.