Világ, 1911. augusztus (2. évfolyam, 180-206. szám)

1911-08-01 / 180. szám

Előfizetési árak Egész évre , , 28 K-1. — Félévre .... 14 B — „ Negyedévre. » 1 „ — „ Egy hóra . , 2 , 40 , Egyes szám ára hetyten és vidéken 10 fillér, Hirdetések milliméter szá­mítással, díjszabás szerint. Szerkesztőség * Vi. kér., Gyár-utca 4 Telefon: 58-00 Kiadóhivatal VI. kér., Qyár-utca 4 Telefon: 81—9U Megjelenik hétfő kivételével minden nap, üunep után is. II. évfolyam Budapest, 1911 KEDD augusztus 180. szám :_v.—-----------------------------------------------------------------------------------------'--------------------­naptár 1911. augusztus 1. Három Esemény ElTlIékEZetE CSl C'Q Mikor1 1834. äug. elsején fölvirradt a nap. nem . volt rab­szolgaság at egész angol' birodalomban a világ minden ré­szében fekvő gyarmatokon. S ennek eltörlése nem volt éppen könnyű s az angol1 törvény- hozás éppenséggel nem maradt meg az elmé­leti humanizmusnál, hanem gyakorlati igazsá­got is cselekedett, ötszázmillió koronával kár­pótolván a rabszollgatartók veszteségeit. — 1291. a ü g. 1. Uri, Unterwalden és Schwytz svájci kantonok erős esküvel szilárdított ligát kötének, kimondván, hogy megvédelmezik ma­gukat mindenki ellen, aki függetlenségüket bántaná. Ezt a kötést elnevezték örökkévaló ligának, ebből a ligából fejlődött ki a mai svájci köztársaság, melyet másképp Európa nyári ho­teljének is neveznek, s a Tellek, Reding I telek. Kuóni pásztorok, Fürst Walterek ivadékai ma milliomos vendéglősök és módos pincérek. Úgy látszik, hogy a liga csakugyan örökkévaló, mert Svájc még most is független; de ügy látszik, hogy a svájci szabadság- harcnak az emléke is örök. mert Piatnik Nándor még mindig belőle él, s bus magya­rok még mindig ez emléklapok forgatásából mentnek lelki enyhülést. ■— 1708. augusztus 1. Horatio Nelson angol tengernagy megnyerte az abukiri tengeri csatát, Egyiptom partjain. A győzelemnek szinte lesújtó hatása volt. I. Napoleon, ki éppen a pyramisok tövében har­colt, egyszerre el volt vágva Franciaország­tól s minden segélyforrástól. Ezek nélkül pe­dig nem birta Egyiptomot meghódítani. El­határozta, hogy sietve visszamegy Francia- országba. Sikerült neki a lehetetlen, a «La Muiron» hajóval kikerülte a mindenfelé les- ijüjgig" aab—oSüüiiB5Sü5Büi»üiB A lapdaház Budapest, julius 31. A francia lapdaházban XVI. Lajos udvaroncai táncoltatták paripáikat. A Tat- tersallban a magyar arisztokrácia lovai ficánkolnak. Ez is, amaz is, a parádés lovaknak emelt táncterem. Idáig ismertük a hasonlatosságot a két hely rendeltetése között. Bokányi Dezső, a vasárnapi népgyülés szónoka figyelmeztetett arra a további hasonlatos­ságra, hogy amint a francia lapdaházból indult ki a francia nép jogainak diadal­mas hadjárata, a vasárnapi népgyülés ré­vén a magyar Tattersall is a szabadság- jogokért tolyó küzdelem egyik nevezetes állomáshelye lesz. > A tattersalli népgyülés jelentőségét nem lehet csak a hataLav rönyosságok je- Iw fás ég ével «,vura helyezni. I0az, hogy ebből a szempontból is nagyarányú és meglepő volt a kép, amelynek keretei­ben negyvenezer ember helyezkedett el és konstatálnunk* kell, hogy az egyházpolitika idején tartott liberális nagygyűlés óta, a népakarat megnyi­latkozásának ilyen impozáns formáit nem láttuk. Mégis azt kell monda­A szép ember Irta: Relle Pál Az ajtó szárnya, hatalmas lendülettel for­dult ki; azzal az előkelő grandezzával, mint amikor királyok előtt tárják ki; azzal a pro­vokáló ceremóniával, hogy ne mondjam : pre- cieuse negédességgel, mely csendet parancsol és figyelmet kelt, bár leggyakrabban csak maga az ajtó iránt, de néha aziránt is, aki előtt feltárták. Adott esetben a szép fernher maga nyi­tott ajtót és, ämikor a szalonba lépett, hi­deg borzongás futott végig a kis társaságon. Mintha egy vizözönelőtti mammuth-béka bu­kott volna be az ajtón. A forró, paríümös levegő hirtelen lehűlt és mint valami kiszá­radt szivacs, mohón szürcsölte magába a be­áradt, nyirkos penészszagot. Mintha fegy ko­csonyás, nedves kéz simogatta volna végig a testeket, a ruha alatt a bőrt, néhány ember hideglelősen vacogni kezdett, néhányan pedig egészen őszintén, — ahogyan ezt mondani szo­kás, — hozzáfogtak az Undorodáshoz. A szép ember két nagy baziliszk-szemé- vel körbe futott a szalonon, büszkén és gő­gösen, akár egy felsallangózott paripa a cir­kusz porondján, hajlongott és mosolygott, a nyakkendőjéhez és a hajához kapott, valahol, mint egy ideszaka’dt napkirály, megcsókolt egy visszahúzódó asszonyi kezet, háromnegyed taktusban belepirouettezett egy mit sem sejtő leányszivbe és vállon veregetett egy kiváló fembert, aki nem akarta észrevenni bevoniu- lását. ’ i És folyton mosolygott. Kedvesen, de fel­bőszítő en mosolygott j .valami félnemü kacér­sággal, feslett asszonysággal és affektált fér­fiassággal. Amint a két karját az oldalbor­dái mentén a ringó combjaihoz szorította, volt benne valami az assir bálványokból, ami­lyeneket a pesti ghettóban hamisítanak, a két kezefeie, kifelé fordítva ökölbe szorult, de a puha húsa elnyelte a csontot, az izmokat és fehéren kigömbölyödött, mint két darab irós- vaj, melyre zöld levél-keztyüt húz bizonyára, mielőtt kézfogásra érdemesítene valakit. — Ki ez a szép. ember ? — kérdezte va­laki. És valaki felelte: — Ez az esztéta-eunuch’. Látható minden szalonban, minden kávéháizban, reggeltől reg- gélig, minden órában, minden percben, minden pillanatban. Mindig, mindenütt ott van. Egy modern hermafrodita. A kalapjától a nadrág- szijjáig a perszonifikált merkanti’izmus, a hús­ban és vérben megoldott magyar gazdasági probléma. Azon alul pedig minden, amit itt «szellemi» jelzővel szoktak sértegetni. Szóval: festő, szobrász, építész, drámaíró, essay-ista, moralista,_ vagy amit akartok és amit nem akartok. Érteni egyhez sem ért, de mindenre van szabadalma. Semminek sem tudja az érté­két, de mindennek tudja az árát. Vagyis éppen fordítottja annak, akit Wilde a cinikus em­bernek nevezett. Ebben a kapcsolatban bele­került a világtörténelembe és, mint az eleven antiparadox, megtalálható minden lexikonban és telefonkönyvben. Szörnyen okos, amíg hall­gat, de mert nem szíveli a közmondásokat, ezt az egy közmondást nyomban igazolja, amint megszólal. Ilyenkor olyan komoly ós olyan mu­latságos, mint Ibsen és Caillavet. Komoly, mint Caillavet és mulatságos, mint Ibsen. Egy, ember, aki érzi, Hogy egyedül neki van Jgtjßt nunk, hogy a gyűlés jelentősége messze túlhaladta azt a mértéket, amelyet csak az egybegyült tömeg nagysága szerint szo­kás megállapítani, mert a tattersalli nép­gyülés mélyebb politikai jelentőséggel bir minden ilyfajta megnyilatkozásoknál. Az első olyan gyűlés volt a vasárnapi, a melyen a parlament ellenzéki pártjai a polgársággal és a munkássággal együtt követelték a demokratikus politika alap­jainak lerakását s amelyen az általános választói jog blokkja jelent meg a fóru­mon, megmutatva erejét, elszántságát és ami a legfontosabb:. törhetetlen összetar­tását is. Az a spekuláció tehát, amely a választói jog harcos táborának egyenet­lenségéről röpített világgá hamis híreket, bizonyára elejti további kalkulusait, amint­hogy annak a bárgyú mesének is vége fog szakadni, amelylyel a választói jog ellenesei önmagukat iparkodtak életre gal­vanizálni, s amely szerint a választói jog reformja valójában csak egy pár fana­tikusnak rögeszméje. Mialatt száz képvise­lőt a pártfegyelem minden erőszakos esz­közével tudnak csak együtt tartani a par­lamentben, azalatt negyvenezer ember lelkes tömege, a legrekkenőbb hőségben órákig van együtt, lelkes kitartással hall­gatva szónokait. Az a negyvenezer fana­tikus, aki a vasárnapi népgyülésen jelen volt, nem szerepelhet többé Tisza István gróf előtt sem ugy, mint néhány futó- bolond, aki szeszélyből, kedvtelésből vagy gosultsága e földön. És igaza van. Mert, hüí nem is lenne igaza, ő mégis éreané._ Roppant népszerű ember. Mindenki utálja. És, mint minden frekventált ember, ebből él. Sőt jól él. Ez nagyságának egyetlen titka, melyet ápol és eltakar és amelyet mindenki ismer, csali ő maga nem. Erről azonban nem tehet. AZ ember ugy van az ilyen titokkal, mint a felesé­gével. Csak legutoljára tudja meg, hogy meg­csalta. A szép embert megcsalta a tehetsége. Ebben azonban szerencséje van. Mert őt á mások tehetsége csalta meg. Mielőtt még meg-* adatott volna néki. Ez mindenesetre egy pro­bléma, melylyel ő olyan szépen eljátszik, mint egy medveboos a dióval. Nagyon boldog em­ber. Zongoralábakon járja a világot és köz­ben egy isteni kóristalány táncos életében tet­szeleg. Az életben, amit nyújtanak neki, annyi a szin, mint egy Cezanne-on és arról meginti nem ő tehet, hogy a sok szikrázó, szép szint egy szobafestő használja. Az életelgondolása *— a norfolki herceg után szabadon — harmo­nikusabb, mint egy jól felhangolt zongora. ÉS az sem az ő hibája, ha ebben a zongorában; neki csak a pedál! szerepe jutott. Gazdag em­ber. Huswertheimjében egy reneszánsz-lélek csekkjeit őrzi, csak éppen a kulcsot vesztette el hozzájuk. De keresi. És mert szorgalmasan! keresi, azért ő egy igazi «chercheur». Művész,- mert ebből a keresésből jobban él, mint la «Credit Lyonais» elnökigazg'atója, amit azzal! is illusztrál, hogy nyári délutánokon oly Ha­nyagul dől el a kávéház szalmakerevetén, mint egy alexandriai courtisane a márványfürdő­jében. Mindezt laIZ a bizonyos Valaki egy lólekzetra mondta el, nyugodtan és fölösleges fejtörés nélkül Látszott rajta, Hogy, menpyire Ml as, kelődő angol hajókat, 'de attól kezdve, még hatalmának tetőpontján is, mindig tartott Nel­sontól. A «La Muiron» csodás manőverét Ana- tole France nagy művészettel irta meg egyik gyönyörű elbeszélésében.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents