Világ, 1911. október (2. évfolyam, 233-258. szám)

1911-10-01 / 233. szám

Haptár Pierre Corneille a 1584. október 1. francia drámairoda« _ ... , ... lom nemzeti nagy­LorneilíE háláld cn sága volt sokáig. A C i dv mint sérthetet­len1 mestermü állott a piedesetálon és vele igen! sok vigyátéka és tragédiája. Logikusan és pontosan épültek 'dirámiái, fényes dialektá- ISával, hosszú, komoly beszédiekkel és kemény szentenciázásokka!. Pszichológiai architektúra volt minden munkája és igen hosszú ideig hozzá mértek miniden uj nagyságot, mert példája lett a klassziciításnak. Ma a franciák sem becsü­lik úgy, mint hajdanáiban, a viliág szemében pedig I^essing adta meg munkáinak az erős kritikát; éppen1 ott támadta meg, ahol a fran­ciák is, a világ is legerősebbnek tudta: klasszicitásban. Kíméletlen boncolokéssel mu­tatta lei, hogy a franciáknak valamennyinek, Corneillel is beleértve, egy fikarcnyi közük sincs a klasszikusokhoz, legfeljebb az, hogy félreértették őket. Ezzel Lessing erős csapást mért Corneillere; a legerősebbet pedig a haladó élet, mely :uj titkokat hozott, uj meglepetéseket és újfajta kialakulását az életnek, mely nem a pontosan előkészített emberi, összecsapások­ban, hanem az észre nem vett véletlenekben látta a idrájmai mozzanatokat. Korának mégis nagy alakja és emelkedett írója marad, aki a maga igazságaiért heves irodalmi harcokat folytatott, nem kisebb emberrel, mint maga Richelieu bíboros. A hivatalos francia iro­dalmi gdoire-nak legtöbb sugara még ma .is aZ ő fejére hull Szülővárosa Rouen, hol egész nemzeti kultusz őrz,i emlékét. A halál Páriis- ban érte, hol meglehetős elhagyottan és gon­dok között élté utolsó éveit. , A tripoiiszi kaland i Budapest, szeptember 30. (J.) Érdemes azt jól szemügyre venni, ami most Tripolisz körül történik, mert gyakorlati hordereje mellett élesen világit be a történelmi folyamatok háborús részé­nek a méhébe s az úgynevezett nemzeti szuverénitás igazi természetébe. Máról-holnapra az olasz nemzetnek és a vele szövetkezett népeknek tudta és beleegyezése nélkül rávetette magát az olasz kormány a tripoiiszi török tarto­mányra egy olyan ultimátummal, mely a bárány és a farkas meséjét juttatja min­den tárgyilagosan gondolkodó ember eszébe. Súlyos és régi sérelmekről pa­naszkodik az olasz jegyzék. Tehát a szul­tán meg se kisértse azokat orvosolni és ha huszonnégy óra alatt teret nem ad az olasz helyőrségnek, hát magára vessen, ha háború keletkezik a dologból! És minthogy Kelet nagyhatalma ezt a durva arculcsapást sző nélkül nem dughatta zsebre s az olasz parancsnak azonnal nem engedelmeskedik, hanem gazdasági engedményekről és közigazgatási garan­ciákról merészkedik dadogni: a diplo­máciai erkölcs szerint itt a casus belli s az olasz flotta mái v möázza is Tripo- liszt, mialatt a Balkánon újra felfakad a török kultúra gennyedő teste és európai bonyodalmakkal fenyeget. És eme „nemzeti háború“ hírére ujjong az olasz közvélemény, az „olasz Tripoliszt“ élteti, az olasz haza páratlan meggazdagodásáról fantaziroz, a régi dicsőség újra felragyog, a szégyenletesen megtépett olasz katonai nimbusz újra loléled, a király, a hercegek, a táborno­kok, a bankárok, a püspökök és a római pápa örömmámorban úsznak. Igen, maga a római pápa is, aki mindig kész volt és ma is kész a militarizmus minden véres hóbortját Krisztus nevében meg­áldani. A szociálisták ellenmondása alig hallható, ellenben az egész olasz sajtó egyetlen kórusban zúgja a nemzeti be­csület, az olasz nép gazdasági érdekeinek követeléseit. Mig ekként az olasz sovinizmus újjá­születését ünnepli s a közvélemény a dicsőség paroxizmusában tör ki: addig a külföld hideg számítással nézi a tripo­iiszi eseményeket, mint egy olyan börze­manővert, melyhez az embernek semmi köze sincs. Anglia, Németország, Fran­ciaország, Oroszország gyarmatérdekei jelenleg másutt vannak kielégítve, Auszt­ria részére pedig (nagyzási hóbort volna részünkről Ausztria-Magyarországról be­szélni!) ez a katonai kaland csak kelle­mes lehet, mert a diplomáciai osztozko­dásnál elősegíteni és siettetni fogja az osztrák kapitalizmus rég tervezett expan­zióját Szaloniki felé. Nincs olyan naiv politikai gyermek Európában, aki ne látná, hnvv nusztán az olasz imperializ­Dorfer Egon házassága Irta: Ady Endre A drót Irta: Vince Sándor Fenn a hegyek alján, zsuptetős tanyák közt Kanyarog döcögős járatlan ut, Amely összeköti füstös városokkal Az álmodó falut. A hegyek aljából, tavaszelő táján, — A gyomra kergeti, űzi a gond, — Szomorú parasztok beszédes csapata A városokba ront. És int’ az út mentén póznává gyalulton Jegenyék sudara drótokat feszit, És sistergő, szikrázó drótkötelek utján Az álmos tanyán is hiröket veszik. Szalad a drót tüze, falura, tanyára Onnan meg repülve tengerre lép, A nyomába’ pedig megindul, özönlik, És városokba tódul a falusi nép. Vad tengerek árján és országok szivén A drót tüze mindent feldúlva szalad, S a tanyást úton, grófi holdak mentén Ráugatnak az agarak. ' Császári tanácsos volt a doktor, negyven esztendős, nyugtalan, merész és tagbaszakadt, aki azonban Wienben hagyta a haját. Kopasz volt Dörfer Egon s kopaszodása még arra az időre esett, amikor elszántan futkosott minden orvosprofesszori hatalmasság jóindulatáért. So­kat kellett alázatoskodnia, mert koldus, alacsony származású, bizalmatlanságra hangoló külsejű volt Egon doktor. Talentuma pedig egy nem na­gyon magas rendű, de terjedelmes ravaszság és hát a falánk merészség. Bár titokban bán­totta, holott nagy erőlködésébe nem került, sok­szor kellett a buta, senki útját nem rontó, nem veszedelmes ember szerepét játszania. így és morzsánként szedegette össze a nagy orvos-primadonnák könnyű kegyeit, me­lyekből mégis egy gyönyörű magán-szanatóriu­mot építtethetett. Stiria paradicsoma, Ausztria békehelye vagy valami más furcsa nevet adott a szanatóriumának Egon doktor, ki ezután csá­szári tanácsos is lett. De mindez nem jelentette azt, hogy Dörfer Egon meg akarjon állani gya­rapodásban, cirnben, iramodásbán, emelkedés­ben. Csak éppen hogy, bár elsősorban az asz- szonyok orvosa akart lenni, egy fátumos órában nagyon megóhajtotta a 'házasodási. Annyi há­zasságnak rángatta le már titok-fátyolát, gyász- teritőjét, brutálisan, bomlott feleség-paciensek által és mégis. És mégis Dörfer Egon császári tanácsos, aki előtt még annyi kívánatos és ki­harcolni való táncolt, megállott egy kicsit a futásban s megházasodott. Minden való <kis tudományával nézegette Körül s választotta-meg az asszonyát s igazán nem szatir-tempő választatott vele tizenhét­éves leányt. De ez a leány az egészségnek, ép- családuságnak, nyugalomnak s a nem tolakodó, de csodálatos érettségi! és biztossága bölcsescg mintájának tetszett. Mert gazdag is volt, nyil­ván keríthetett volna magának egy harsány fiatalságu, csillogó, mutatós lovas-tisztet is. De mert okos volt, tudta, hogy Dörfer Egon ro­bogó ember, aki nem marad mindigre csak csá­szári tanácsos és divatos ideg- és nőorvos. Tudta okvetlenül, hogy Dörfer Egonnak szűk ország az ő magán-szanatóriuma s mert látszott rajta, hogy ezt tudja, a doktor még büszkébb volt a választására. Ezután egyre gyorsabb futással futott Egon doktor, bővitette a szanatóriumát s ambícióinak határait. Gazdag képzelődök s valóságos bolon­dok, de különösen békétlen asszonyok és leá­nyok már-már annyian jöttek, hogy nem tudta valamennyit befogadni. Pedig a férfiaknak jó­formán csak porkolábja volt a doktor, az asszo­nyoknak pedig egy zokszavukat se hitte el, ha­nem kiabált rájuk komiszul, majdnem betanult gorombasággal. — Maguk mind gyöngék és rossz hajla­mnak — mondta az asszonyoknak, kiknek fér­jük volt — mert az asszony doktora a férj. Csak a férj — emelte föl a hangját, mintha va­lakivel veszekedne, — csak a férj a doktor. Akármilyen is a férj, az asszony számára se korláttalan az élet s ha férj van, akkor minden van, mert az élet nem elizeum. A férj mellett van hajlék, a hajlékban munka, ártalmatlan gond, föladat, könyv, séta, a legtöbbször gyer­mek. De mindenképpen a férj az élet, a cél, az orvosság, a doktor, a minden — és a lyányok­hoz is beszélt Dörfer Egon. ’ •? A ^ Előfizetési árak MW Szerkesztőség Egész évre , , 28 K i. — ___________......................................................... a VI. kér.. Gyár-utca 4 EtSSé^;;; J7 : -l Telefon 58-00 Hirdetések milliméter szá- sÉÍÍIi jfÉt éw héttő kivételével minden mitással, díjszabás szerint. vESffil tlWtm mSB&BB&BHmBsr Sras MhÍBbB $*'*' nap, ünnep után is. \ II. évfolyam |~~ Budapest, 1911 VASÁRNAP október 1. 233. szám

Next

/
Thumbnails
Contents