Világ, 1911. december (2. évfolyam, 285-309. szám)
1911-12-01 / 285. szám
• « • • r—. t. . .t* T m I» v 2 1911. december 1. V S tAB Németországgal szemben bizony résen kell lenni. Sok mindent elsimított Grey, sok súlyos kérdésnek kihúzta a méregfogát; de ezt az egyet, hogy Németország ránőtt Európa nyakára, nem tagadhatta és ezt — az angol önérzet hirdetése mellett — bizony bevallotta: Németországgal szemközt áll a hármas entente és ebben Oroszország is, dacára a Perzsiára vonatkozó, potsdami eredetű egyezségnek; és miután Anglia és Franciaország gyarmatpolitikai törekvéseik folytán gyakran kerülnek súrlódásba Németországgal, ezek a súrlódások még fokozódni fognak és Németország afrikai érdekeinek elevenébe vágnak, ha Itália csakugyan megveti lábát Tripoliszban. Olaszország jól tudja tehát, hogy tripoliszi akcióját a németek nem nézik jó szemmel. És annyivel inkább, sőt főleg ezért fog, ha nem most, előbb-utóbb kiválni a szövetségből. Oroszország, melynek tengeri hatalma ma sem heverte ki teljesen a Japánnal való háború kudarcait, és amelynek perzsiai politikáját Anglia meglehetősen korlátozta, most Törökországra gondol, és főleg a Dardanellákra. E ponton ugyanazt óhajtja, amit Itália és ezen a tényen nem változtatnak a pétervári kormánynak a Dardanellák tervbevett blokádja elleni ismételt tiltakozásai. Körülbelül így látszanak mozdulni az erőviszonyok, bár meglehet, hogy következésük nem lesz rögtönösen Itáliának a hármas szövetségből való kiválása. Egyáltalán nem tartjuk kizártnak, hogy ez a hír, melyet esetleg holnap maga az olasz kormány fog megcáfolni, az olasz koraz őrmesternek és megindulta kaszárnyaudvaron keresztül az őrség felé, mány részéről és irányítása folytán eresztődött szélnek, mint efféle ballon d’essay. Mi lesz tehát a Dardanellákkal, mi lesz Törökországgal, béke lesz-e, vagy háború, sőt újabb háborús komplikáció; ezt a kérdést ebben az órában, a felelősség tudatában, senki sem véleményezheti; talán még azok sem, akik a forró levest főzik a diplomácia füstölgő üstjeiben. Egy azonban bizonyos, és ez az, hogy nekünk, magyaroknak, így is, úgy is drága ez a játék. A monarchia hadvezetősége nem volna olyan, amilyen és az osztrák, meg a magyar kormányok megtagadnák önmagukat, ha ezt a kínálkozó alkalmat ki nem aknáznák programmjuk és rendeltetésük legfőbb céljára. Legyünk rá elkészülve, Magyarország a béke megóvása esetében is fizetni fog hadisarcot. A katonai létszámot és a hadi kiadásokat fel fogják emelni. Ha Olaszország tényleg kilép a hármas szövetségből, ezek lehetnek a kilépés legközvetlenebb következményei. A messzibb jövőben a monarchia Németországgal magára marad. De a német szövetség is éppen a féltékeny és támadó nagyhatalmak miatt Ausztriának és különösen Magyarországnak oly súlyos megterhelésével jár, amely alatt könnyen összeroppanhatunk. * A kis báró még mindig nagy zavarban Volt, mikor az irodai Írnokok kiexpediáltása Után, az ezred irodájában végre egyedül maradt téte-á-téte-ben Ebivel, aki valóban bár jós volt. 'il ! — Na, — nevetett — micsoda savanyú pofát vágsz, bárócskám? Gyere ide, adj egy puszit. I' fi ! i ■ 1 ' — Ilyen ostobaság! — dadogta a kis báró — ,ebbe a kis fészekbe jönni. 1 — Ne beszélj, — kacagott Ebi és a kis báró nyakába repült és selyemszoknyái végigsuhogtak a piszkos kaszárnyapadló felett. — Édes Ebi, — mondta a báró '■ "si"S elszántsággal — te tudod, hogy okos '-n de kell lennünk. És így valóban nem mehet tovább. Az apám... Egyszóval, köztünk mindennek vége.— Jó, jó, én tudom, mit csinálok. Azután vége lesz mindennek. De most mindenekelőtt két vagy három hétig itt maradok. — Hogy érted ezt? — Ne légy olyan fád, bárócskám. Szabadságot kaptam a színháztól és míg a «megegyezést» el nem intéztük, úgy fogunk itt élni, mint az Úristen Franciaországban. — A megegyezés? — Természetesen, a pénznek a családban kell maradnia.— De kérlek... — védekezett a kis báró elgondolkozva és lassan pödörte ritkás bajuszát. 1 . A lány azonban erősen fogta, fejét magához szorította és fülébe súgta: 1— Ez a tizennégy nap szép lesz, bárócskám! Olyan szép, mint amilyen sohasem volt. Majd meglátod! És a kis báró már teljesen beleegyezett és megcsókolta és meghatottan mondta: 1— Mégis csak jó nő vagy te, Elluskám. — Hát persze, — nevetett a lány — hiszen azért vagyok a színpadon drámai szende! Budapest, november 30. Törvényjavaslat az új egyetemekről. Gróf Zichy János kultuszminiszter a képviselőház holnapi ülésének elején be fogja terjeszteni a pozsonyi és debreceni egyetemek felállításáról szóló törvényjavaslatot és azok indokolását. A fiumei polssztá beiktatása, Fiuméból jelentik. A zászlókkal díszített városházán a rappresentanza rendkívüli ülést tartott, amelyen dr. Vi . Ferenc, Fiume podesztáját installálták. Az ülést Mohovich Donato első alpolgármester nyitotta meg. Az autonóm párti képviselőtestületi tagok távoltartották magukat az installációtól, a többségiek azonban majdnem kivétel nélkül megjelentek. Háromtagú küldöttség ment a kormányzóért, akit belépésekor felállással üdvözöltek. A kormányzó elfoglalva a díszhelyet, elrendelte a podesztaválasztás legfelsőbb jóváhagyása ügyében leérkezett miniszterelnöki leirat felolvasását, majd ennek megtörténte után felszólította a podesztát, hogy a statútum 52. szakasza értelmében tegye le az esküt. Az eskütétel után a podeszta elfoglalja az elnöki széket és jelenti, hogy a kormányzó kivan Szótani. Gróf Wickenburg István kormányzó beszédében szerencsekívánatait fejezi ki dr. Vid Ferenc podesztának podesztai hivatalában való megerősítése fölött. A maga részéről ígéri a képviselőtestületnekés a polgármesternek, hogy támogatni fogja őket mindazokban az ügyekben, amelyek a Város igazi javát célozzák. Vip Ferenc polgármester mondotta el ezután székfoglalóját. Vip Antal indítványára a város ügyeinek eddigi vezetéséért köszönetet szavaztak Mihovich Donato első alpolgármesternek. " A horvátországi választások. Eszéken a felsővárosi kerületben a nemzeti haladó párt Chavrak Levin belügyi osztályfőnök visszavonulása következtében aligha állít jelöltet, úgy hogy Pinterovics Antalt, ki különben a kiegyezési alapon áll, egyhangúlag fogják megválasztani. — Hrtkovestban Ivics Sándor volt képviselő, a nemzeti haladó párt jelöltjével szemben a szerb radikálisok Drakolics Lázárt, az önálló szerbek Jovics esperest jelölték. — Bosnyáciban a parasztpárt , a begréd , ez eddigi képviselőt, a jogpárt Persies volt képviselőt és a koalíció Berths zimonyi ügyvédet jelölte. — Szlatinán, ahol a nemzeti haladó pártnak D’Elia Viktor ügyvéd, a jelöltje, a centrumpárt Zbierzovszki eddigi képviselőt, a koalíció Lukics szerb lelkészt léptette föl. " . Mozi , Budapest, november 30. Wilde Oszkár írta valahol, hogy nem a festő másolja a természetet, hanem a termesszét a festőt. És szabadon Wilde Oszkár után: nem a mozi másolja az életet, hanem az élet a mozit. Mert mi egyéb, ha nem moziból vett jelenet az, amelynek az a két fiatalt legényké a hőse, aki tegnap oly páratlan ügyetlenséggel vitte sétálni Budapestről Veszprémig, a Hollandi Életbiztosító Társaság elemeit harmincezer koronáját? ll A két fickó — amint a mozimagyarázatok nyelve mondja — a két fickó elemei a_ gazdag vállalat pénzestáskáját. Az automobil, a mozidarabok ez elmaradhatatlan kelléke, ezalatt ott vár valamelyik utcasarkon, csöndes pöfögéssel. A soffőr egykedvűen ütögetii egymáshoz bőrkamáslis lábszárait és vár. Hirtelen megjelenik az utazó társaság. A két fickó, lege artis felöltözködve. Fejükön az angol posztcsipka, testüket kockás utazóruha fedi s finom lakkcipőjüket az elmaradhatlan sárga bokavédő borítja. Angol lordoknak képzeled őket és hogy egy pillanatig sem maradj kétségben, karjukon vezetik a két kisasszonyt, lengő fátyolos kalappal a két ladyt. Egy pillanat s a társaság elrobogott. A kocsi után hosszan száll a benzin rettentő párája, az utcák elmaradnak, a külváros házai mint rohanó árnyékok tűnnek tova, aztán a száguldó kocsi már a mezők, rétek közt repül előre. A gentlemanek elmenekültek... Ez a mozikép. A legközönségesebb és legolcsóbb fajtából, amineket ma már csak a külső városrészekben adnak a közönségnek. De ez a szokványkép megragad a képzeletben, beleragad az elmékbe és fiatal sihederek erről kopizálják maguknak az életet, a jövőt, a nagy tetteket és ezt nézik annak az útnak,amelynek végében a boldogulás van. Százat egy ellen, hogy az a két szerencsétlen legényke, aki a száguldó automobilon Veszprémig, onnan pedig a rendőrség karjaiba kocsikázott, egy méla mozi-előadáson szedte magába azt az egész szcenériát, amely között sikkasztási kísérletüket lefolytatták. Hogy még csak hivatásos gazemberek sem voltak, hanem naiv és ügyetlen fickók, akikből még a nagy csirkefogók stílusa is hiányzott és hogy a két lady, akit maguk mellé emeltek az autó bőrpamlagjára, fátyolos kalap nélkül, szegény dohánygyári munkásleányok voltak, az ezt a történetet speciális pesti mozivá teszi, amelyben — akárki mit mond is — van komikum is, szomorúságra való ok is. Zavarban vagyunk, hogy vájjon a két gyerkőcben megtaláljuk-e a típust és hogy ennélfogva a megfelelő éleselméjűséggel társadalomfilozófiai tanulságokat gombolyítsunk le erről az esetről. Máris látjuk a hajlandóságot, hogy az esetből mérges és kegyetlen gúnynyal olyan tipikus esetet gyártsanak, amely a "bankfiók ellen irányul. Soha ilyen csúnya igaztalanságot ez ellen a szépen fésülködő társadalmi osztály ellen, mint ez az általánosítás! Hiszen a bankokban dolgozó vasaltnadrágos emberek végre is nem lopják a napot és nem élnek ingyen. Ha a kuplékban úgy szerepelnek is, mint akik reggeltől estig a ceruzájukat hegyezik, a kuplék után épp úgy nem szabad megítélni az életet, mint ahogy a moziképek után nem illik berendezni. A mai eset embereiben, hőseiben, kültelki lady-iben nem látunk egyebet szegény, éretlen, könnyelmű és szármandó gyerekeknél, akik azt hitték, hogy sikkasztani könnyebb, mint dolgozni s hogy harmincezer koronával Veszprémen túl jutni valami egyszerű dolog. Olyan egyszerű, mint ahogy az a moziban látszik, ahol az ember, ha nem is kényelmesen, de legalább döcögés nélkül ül egy helyen s milliókat sikkaszt el képzeletében az angol bank kárára. A dolog úgy hat ránk, mint egy gyerekes csíny s önkéntelenül is azokra a szegény apákra és anyákra gondolunk, akik most kisírt szemmel tördelik a kezüket és átkozzák a bűnös fővárost, amely gyermekeiket így lökte a fertőbe. A főváros! Igen, itt megint egy nagy szemrehányás készül a főváros ellen. Újabb adat a Szmrecsányi—Vázsonyi-féle párviadalhoz. A sikkasztó két fickó kapóra jött a falusi erkölcstanároknak, szinte automobilon Péntek