Világ, 1911. december (2. évfolyam, 285-309. szám)

1911-12-01 / 285. szám

• « • • r—. t.­­ . .t* T m I» v 2 1911. december 1. V S tAB Németországgal szemben bizony résen kell lenni. Sok mindent elsimított Grey, sok súlyos kérdésnek kihúzta a méreg­fogát; de ezt az egyet, hogy Németország ránőtt Európa nyakára, nem tagadhatta és ezt — az angol önérzet hirdetése mel­lett — bizony bevallotta: Németországgal szemközt áll a hármas entente és ebben Oroszország is, dacára a Perzsiára vonatkozó, potsdami eredetű egyezségnek; és miután Anglia és Francia­­ország gyarmatpolitikai törekvéseik folytán gyakran kerülnek súrlódásba Németország­gal, ezek a súrlódások még fokozódni fognak és Németország afrikai érdekeinek elevenébe vágnak, ha Itália csakugyan megveti lábát Tripoliszban. Olaszország jól tudja tehát, hogy tripoliszi akcióját a németek nem nézik jó szemmel. És annyivel inkább, sőt főleg ezért fog, ha nem most, előbb-utóbb kiválni a szövet­ségből. Oroszország, melynek tengeri hatalma ma sem heverte ki teljesen a Japánnal való háború kudarcait, és amelynek perzsiai politikáját Anglia meglehetősen korlátozta, most Törökországra gondol, és főleg a Dardanellákra. E ponton ugyanazt óhajtja, amit Itália és ezen a tényen nem változtatnak a pétervári kor­mánynak a Dardanellák tervbevett blo­kádja elleni ismételt tiltakozásai. Körülbelül így látszanak mozdulni az erőviszonyok, bár meglehet, hogy követ­kezésük nem lesz rögtönösen Itáliának a hármas­ szövetségből való kiválása. Egyál­talán nem tartjuk kizártnak, hogy ez a hír, melyet esetleg holnap maga az olasz kormány fog megcáfolni, az olasz kor­az őrmesternek és megindult­­a kaszárnya­­udvaron keresztül az őrség­ felé, mány részéről és irányítása folytán eresz­­tődött szélnek, mint­ efféle ballon d’essay. Mi lesz tehát a Dardanellákkal, mi lesz Törökországgal, béke lesz-e, vagy há­ború, sőt újabb háborús komplikáció; ezt a kérdést ebben az órában, a felelős­ség tudatában, senki sem véleményezheti; talán még azok sem, akik a forró levest főzik a diplomácia füstölgő üstjeiben. Egy azonban bizonyos, és ez az, hogy nekünk, magyaroknak, így is, úgy is drága ez a játék. A monarchia hadvezetősége nem volna olyan, amilyen és az osztrák, meg a magyar kormányok megtagadnák önmagukat, ha ezt a kínálkozó alkalmat ki nem aknáznák programmjuk és ren­deltetésük legfőbb céljára. Legyünk rá elkészülve, Magyarország a béke meg­óvása esetében is fizetni fog hadisarcot. A katonai létszámot és a hadi kiadáso­kat fel fogják emelni. Ha Olaszország tényleg kilép a hármas­ szövetségből, ezek lehetnek a kilépés legközvetlenebb követ­kezményei. A messzibb jövőben a mon­archia Németországgal magára marad. De a német szövetség is éppen a félté­keny és támadó nagyhatalmak miatt Ausztriának és különösen Magyarország­nak oly súlyos megterhelésével jár, amely alatt könnyen összeroppanhatunk. * A­ kis báró még mindig nagy zavarban Volt, mikor az irodai Írnokok kiexpediáltá­sa Után, az ezred irodájában végre egyedül ma­radt téte-á-téte-ben Ebivel, aki valóban bár jós volt. 'il ! — Na, — nevetett — micsoda savanyú pofát vágsz, bárócskám? Gyere ide, adj egy puszit. I'­ fi ! i ■ 1 ' — Ilyen ostobaság! — dadogta a kis báró — ,ebbe a kis fészekbe jönni. 1 — Ne beszélj, — kacagott Ebi és a kis báró nyakába repült és selyemszoknyái végig­suhogtak a piszkos kaszárnyapadló felett. — Édes Ebi, — mondta a báró '■ "si"S el­szántsággal — te tudod, hogy okos­ '-n de kell lennünk. És így valóban nem mehet tovább. Az apám... Egyszóval, köztünk mindennek vége.­­— Jó, jó, én tudom, mit csinálok. Az­­után vége lesz mindennek. De most minde­nekelőtt két vagy három hétig itt maradok. — Hogy érted ezt? — Ne légy olyan fád, bárócskám. Sza­badságot kaptam a színháztól és míg a «meg­egyezést» el nem intéztük, úgy fogunk itt élni, mint az Úristen Franciaországban. — A megegyezés? — Természetesen, a pénznek a családban kell maradnia.­­— De kérlek... — védekezett a kis báró elgondolkozva és lassan pödörte ritkás baju­szát. 1 . A lány azonban erősen fogta, fejét ma­gához szorította és fülébe súgta: 1— Ez a tizennégy nap szép lesz, bárócs­kám! Olyan szép, mint amilyen sohasem volt. Majd meglátod! És a kis báró már teljesen beleegyezett és megcsókolta és meghatottan mondta: 1— Mégis csak jó nő vagy te, Elluskám. — Hát persze, — nevetett a lány — hi­szen azért vagyok a színpadon drámai szende! Budapest, november 30. Törvényjavaslat az új egyetemek­ről. Gróf Zichy János kultuszminiszter a képviselőház holnapi ülésének­ elején be fogja terjeszteni a pozsonyi és debreceni egyetemek felállításáról szóló törvényjavasla­tot és azok indokolását. A­ fiumei polssztá beiktatása, Fiu­méból jelentik. A zászlókkal díszített városházán a rappresentanza rendkívüli ülést tartott, amelyen dr. V­i . Ferenc, Fiume podesz­táját installálták. Az ülést Mohovi­ch Donato első alpolgármester nyitotta meg. Az autonóm párti képviselőtestületi ta­gok távoltartották magukat az installációtól, a többségiek azonban majdnem kivétel nélkül meg­jelentek. Háromtagú küldöttség ment a kormány­zóért, akit belépésekor felállással üdvözöltek. A kormányzó elfoglalva a díszhelyet, elrendelte a podesztaválasztás legfelsőbb jóváhagyása ügyében leérkezett miniszterelnöki leirat felolvasását, majd ennek megtörténte után felszólította a podesz­tát, hogy a statútum 52. szakasza értelmében tegye le az esküt. Az eskütétel után a­ podesz­ta elfoglalja az elnöki széket és jelenti, hogy a kormányzó ki­van Szótan­i. Gróf Wickenburg István kor­mányzó beszédében szerencsekívánatait fejezi ki dr. Vid Ferenc podesztának podesztai hivatalában való megerősítése fölött. A maga részéről ígéri a kép­viselőtestületnek­­és a polgármesternek, hogy tá­mogatni fogja őket mindazokban az ügyekben, ame­lyek a Város igazi javát célozzák­. V­ip Ferenc pol­gármester mondotta el ezután székfoglalóját. V­i­p Antal indítványára a város ügyeinek eddigi veze­téséért­ köszönetet szavaztak Mihovich Don­ato első alpolgármesternek. "­­ A horvátországi választások. Eszéken a felsővárosi kerületben a nemzeti haladó­ párt Chavrak Levin belügyi osztályfőnök visszavonu­lása következtében aligha állít jelöltet, úgy hogy Pinterovics Antalt, ki különben a kiegyezési alapon áll, egyhangúlag fogják megválasztani. — Hrtko­vest­ban Ivics Sándor volt képviselő, a nemzeti haladó­ párt jelöltjével szemben a szerb radikálisok Drakolics Lázárt, az önálló szer­­bek J­o­v­i­c­s esperest jelölték. — Bosnyáciban a parasztpárt , a begréd , ez eddigi képviselőt, a jogpárt Persies volt képviselőt és a koalíció B­e­r­t­h­­­s zimonyi ügyvédet jelölte. — S­z­l­a­t­i­­n­á­n, ahol a nemzeti haladó­ pártnak D’E­l­i­a Vik­tor ügyvéd­, a jelöltje, a centrumpárt Z­b­i­e­r­z­o­v­­szki eddigi képviselőt, a koalíció Lukics szerb lelkészt léptette föl. " . Mozi ,­­ Budapest, november 30.­­ Wilde Oszkár írta valahol,­ hogy nem a­ festő másolja a természetet, hanem a termes­szét a festőt. És szabadon Wilde Oszkár után: nem a mozi másolja az életet, hanem az élet a mozit. Mert mi egyéb, ha nem moziból vett jelenet az, amelynek az a két fiatalt legényké a­ hőse, aki tegnap oly páratlan ügyetlenséggel vitte sétálni Budapestről Veszprémig, a Hol­landi Életbiztosító Társaság elemeit harminc­ezer koronáj­át?­­ ll A két fickó — amint a mozi­magyará­zatok nyelve mondja — a két fickó elemei­ a_ gazdag vállalat pénzestáskáját. Az automo­bil, a mozidarabok ez elmaradhatatlan kelléke, ezalatt ott vár valamelyik utcasarkon, csöndes pöfögéssel. A soffőr egykedvűen ütögetii egy­máshoz bőrkamáslis lábszárait és vár. Hirte­len megjelenik az utazó társaság. A két fickó, lege artis felöltözködve. Fejükön az angol posz­tcsipka, testüket kockás utazóruha fedi s finom­ lakkcipőjüket az elmaradhatlan sárga bokavédő borítja. Angol lordoknak képzeled őket és hogy egy pillanatig sem maradj kétségben, karjukon vezetik a két kisasszonyt, lengő fátyolos kalap­pal a két ladyt. Egy pillanat s a társaság elrobogott. A­ kocsi után hosszan száll a benzin rettentő párája, az utcák elmaradnak, a külváros házai mint rohanó árnyékok tűnnek tova, aztán a száguldó kocsi már a mezők, rétek közt repül előre. A gentlemanek­ elmenekültek... Ez a mozikép. A legközönségesebb és leg­olcsóbb­ fajtából, amineket ma már csak a külső városrészekben adnak a közönségnek. De ez a szokvány­kép megragad a képzeletben, bele­ragad az elmékbe és fiatal sihederek erről kopizálj­ák maguknak az életet, a jövőt, a nagy tetteket és ezt nézik annak az útnak­,­­amelynek végében a boldogulás van. Százat egy ellen, hogy az a két szerencsétlen legényke,­ aki a száguldó automobilon Veszprémig, onnan pedig a rendőrség karjaiba kocsikázott, egy méla mozi-előadáson szedte magába azt az egész szcenériát, amely között sikkasztási kísérletü­ket lefolytatták. Hogy még csak hivatásos gaz­emberek sem voltak, hanem naiv és ügyetlen fickók, akikből még a nagy csirkefogók stí­lusa is hiányzott és hogy a két lady, akit maguk mellé emeltek az autó bőrpamlagjára, fátyolos kalap nélkül, szegény dohánygyári munkásleányok voltak, az ezt a történetet spe­ciális pesti mozivá teszi, amelyben — akárki mit mond is — van komikum is, szomorúságra való ok is. Zavarban vagyunk, hogy váj­jon a két gyer­kőcben megtaláljuk-e a típust és hogy ennél­fogva a megfelelő éleselméjűséggel társadal­­omfilozófiai tanulságokat gombolyítsunk le erről az esetről. Máris látjuk a hajlandóságot, hogy az esetből mérges és kegyetlen gúnynyal olyan tipikus esetet gyártsanak, amely a "bank­­fiók ellen irányul. Soha ilyen csúnya igazta­­lanságot ez ellen a szépen fésülködő társa­dalmi osztály ellen, mint ez az általánosítás! Hiszen a bankokban dolgozó vasaltnadrágos emberek végre is nem lopják a napot és nem élnek ingyen. Ha a kuplékban úgy szerepelnek is, mint akik reggeltől estig a ceruzájukat hegyezik, a kuplék után épp úgy nem szabad megítélni az életet, mint ahogy a mozi­képek után nem illik berendezni. A mai eset emberei­ben, hőseiben, kültelki lady-iben nem látunk egyebet szegény, éretlen, könnyelmű és szár­mandó gyerekeknél, akik azt hitték, hogy sik­kasztani könnyebb, mint dolgozni s hogy har­mincezer koronával Veszprémen túl jutni va­lami egyszerű dolog. Olyan egyszerű, mint ahogy az a moziban látszik, ahol az ember, ha nem is kényelmesen, de legalább­ döcögés nélkül ül egy helyen s milliókat sikkaszt el képzeletében az angol bank kárára. A dolog úgy hat ránk, mint egy gyerekes csíny s ön­kéntelenül is azokra a szegény apákra és anyákra gondolunk, akik most kisírt szemmel tördelik a kezüket és átkozzák a bűnös fővá­rost, amely gyermekeiket így lökte a fertőbe. A főváros! Igen, itt megint egy nagy szemrehányás készül a főváros ellen. Újabb adat a Szmrecsányi—Vázsonyi-féle párviadal­hoz. A sikkasztó két fickó kapóra jött a fa­lusi erkölcstanároknak, szinte automobilon Péntek

Next