Világ, 1912. március (3. évfolyam, 52-78. szám)

1912-03-01 / 52. szám

Haptár 1R77 mánrIne 1 Az Egyesült-Älla­XHZ. március 1. ffiok népét kalm4r. fl Yellouístone park szellemmel vádolják ^ Európában. A vad alapítása CM CM kétségtelenül jogo­sult, mert & yenki kikének legíőbb mozgató dugója a dollárszer- ses. De ahogy száz gyáva ember együttvélve egy lelkes és bátor' csapatot képezhet, ügy az amerikaiak se oly nagyon kalmár-szelía- müek a maguk egészében. Legjobban bizo­nyítja iezt á hires amerikai természeti cso­dák, a Niagara-vizesés, a kaliforniai óriásfák stb. megmentésére, illetve megőrzésére tett törvényhozási intézkedéseik, valamint a Yel- lowstone-park' alapítása is. Ez a parknak ne­vezett terület akkora, mint a mi nagy al­földünk s a természeti csodáknak és termé­szet működő érőinek valóságos múzeuma. Leg­érdekesebbek az óriás geyzirok, forró vizű szökő-források, melyek közül némelyik 40— 50 méternyire löki fel a gőzölgő, forró viz- sugarat. Van továbbá vagy kétezer meleg fór- fása s ezekből lerakodott gyönyörű mészkő- terrászai, egy egész begye csupa fekete tüzr kőből, óriási meredek hegy-szakadékai, kövült fái, kén-hegyei, bámulatos vízesései. Itt él szabadon 'egy csapat bölény, a faj utolsó fog­ságon kívüli képviselői; barátságos indulatu medvék és szarvasok jönnek közel az utashoz, mintha csak tudnák, hogy szigora törvények tiltják a bántalmazásukat. Ezt a csodás rit- kaság-muzeumot csak 1830. táján fedezték föl ott járt vadászemberek, miután fantasz­tikus indián mondák révén már előbb hallot­tak róla a Keleten. Komoly tudományos ex­pedíció csali 1870-ben kereste föl s ez expe­díció vezetőinek javaslatára hozta az ameri­kai kongresszus a fenti dátumon kelt tör­vényt, mely «a nép javába és okulására» $az állam védelmébe veszi a parkot. Még pedig komolyan, mert a fontosabb helyeket (állan­dóan katona-csapatok őrzik. Aki valaha arra jár, el ne mulassza megnézni. A helyzethez Budapest, február 29. Gróf Andrássy Gyula mára beváltotta azt az ígéretét, hogy a politikai helyzetet a választási jog reformjának szempontjá­ból fogja birálat alá venni s hogy amint mondta: az élet-halál harc indokolatlan voltát ebből a szempontból is kimutatja. Cikkében a Justh-párt taktikáját bírálja és elitéli. Elítéli pedig olyan okokból, amelyeket talán legegyszerűbben három csoportba lehetne osztályozni. Az egyik csoportban taktikai okok vannak össze­gyűjtve. A másikban alkotmányjogi érvek. A harmadikban pedig nagyszerű erkölcsi argumentumok, amelyek magas piedesz- tálről hangzanak le hozzánk mindnyá­junkhoz, akikkel szemben most a gróf a politikai élet komolyságát s akiknek terrorizmusával szemben a becsületes állásfoglalás szabadságát megvédelmezen- dőnek tartja. Kezdődik az érvelések sorozata azzal, hogy a parlamenti kisebbségnek nem szabad a választói jog priuszát erőszakol­nia, hisz a - kisebbségnek nincs joga a javaslatok sorrendjének megállapítására, mert ez a többség dolga. Folytatódik az érvelés azon, hogy a jelenlegi parlament éppen olyan teljes jogú, mint aminő a népparlament lesz és végül befejeződik azon, hogy a Justh-párt ne erőszakolja az uj választásokat, mert mögötte nem áll a mai választóközönség többsége. A második csoportba tartozó érv abban csúcsosodik ki, hogy gróf Andrássy Gyula meg akarja óvni az országot attól a veszedelemtől, hogy a király egy tisz­tán belügyi kérdésbe katonai érdekekből legyen kénytelen erőszakosan beavatkozni. Végül — és ez az érvek, — hogy is mondjuk ? — legbájosabb csoportja, — a politikai erkölcs nevében elhangzó érvek, azt magyarázzák, hogy Andrássy Gyula a politikai élet komolyságát, a becsületes állásfoglalás szabadságát akarja megvédel­mezni a kisebbség terrorjával szemben, mert azt akarja, hogy mindenki szaba­don, becsületes meggyőződése szerint fog­laljon állást a választói jog reformjának kérdésében. Ezek az erkölcsi érvek igazán tiszte­letre méltók. Méghajlunk előttük. A poli­tikai élet komolysága annyira biztosítva volt a magyar parlament eddigi életében, a becsületes állásfoglalás szabadsága a pártokban épp úgy, mint a választásoknál, oly ideális módon volt garantálva, hogy iga­zán kétségbe kellene esnünk, ha a ma­gyar osztálypolitika ez erkölcsi oszlopai egyszerre kidőlnének. Mi lenne belőlünk, a hazából és a nemzetből, ha azt aren­A túsz Irta: Henry Kistemaeckers — Igenis, ezredes ur, én vagyok.... Lefeux főhadnagy, aviatikus., e — Honnan jövök s micsoda maskarában? Éppen erről akarok jelentést tenni... Hihe­tetlen, ami velem s Brévier-vel történt! Be- illenék Dumas pére legkalandosabb regényébe. Még most is úgy el vagyok kábulva, hogy csak nehezen tudom a gondolataimat rendbe­szedni ... De mielőtt belekezdenék, bátor vol­nék valamit kérdezni ezredes úrtól... Szíves­kedjék megmondani, bogy. Brevier vriszatért-a a táborba? . ‘--" Ä I» • — Bocsánatot kérek, ezredes ur! Tu­dom1, hogy semmi közöm hozzá... De rend­kívül érdekel, mert... * — Értem', ezredes ur, értem... Az elején fogom kezdeni. Ezredes ur azt a parancsot adta, hogy 27-én este lépjünk közös akcióba az alpesi vadászok különítményével, amely Cogolin-ban csatlakozott az első huszár­ezredből földerítő szolgálatra küldött két svadronnal... •— Parancsára, ezredes ur. Ha úgy kí­vánja, mellőzöm. Csak azt legyen szabad em­lékébe idéznem, hagy miután Brianconban föl­szálltunk, át kellett repülnünk a nizzai Alpe- seken s azon az átkozott Estérel-en, ahoL méltóztassék elhinni, a szelek örökösen a bo- taatejs . beláttak, kogy hiába viaskodunk velük, leszálltunk. Annyira el voltunk csigázva, hogy le kellett feküd­nünk a hangárban, a szárnyak alá. De már hajnali három órakor talpon voltunk. Éppen készülünk indulni, mikor az ezredparancsnok radiotelegrammot kap, hogy az ellenség, a villamosságnak eddig ismeretlen alkalmazá­sával1, fölrobbantotta az összes úszó aknákat, bevette a touloni kikötőt s partra szállított három ezredet. Elnémította parti ütegeinket, megbénította a páncélosok működését. Távol legyen tőlem’, ezredes ur, a hadgyakorlat ter­vének kivihetetlenségét bizonyítani.*,- • • • y- Őrizkedni fogok, ezredes ur. Csak azt állapítom meg, hogy szörnyű bajokba sodort bennünket A kapott utasítást haladék nél­kül végre kellett hajtanunk. Meg kellett vizs­gálni Toulon válságos helyzetét s érintkezésbe jutni a Faron, Coudon és Six-Tours erődök­kel. Kezdetben simán ment minden. De mi­kor a Maures-hegylánc fölött lebegtünk, apró felhőfoszlányok kezdtek összeverődni a haj- nalhasadtakor még egészen tiszta égboltoza­ton. Brévier elkáromkodta magát. A mistral! Az első rohamot szerencsésen kiállottuk, de a másodiktól már recsegni-ropogni kezdett gépünk minden bordája. Hiába emelkedtünk ezerötszáz méter magasságba a Don fölött, szép madarunk, a «Condor VIII.», tehetetlenül vergődött és nem maradt más hátra, mint hogy leereszkedjünk egy nagy négyszögletes zöld szőnyegre, egy tisztás közepén. A risztás egy vén várkastély angol parkjának a közepe volt. A tulajdonos, egy hórihorgas, vizes- szemű, torzonborz szakállu orosz, ídegenes ki­ejtéssel, de érthető franciasággal nagy moi gosván kijelenti nekünk, hogy, a^ért bérelte4 ki a kastélyt, mert szereti a zavartalan nyu­galmat és ne vegyük tőle zokon, ha nem marasztal bennünket. Két gonoszszemu muzs'.k adott nyomatékot e barátságialan nyi afkozat- nak. Annyit mégis sikerült kieszközölnünk, hogy fölnyergeitek egy lovat és Brévier be­mehetett La Londe-ba benzinért. Amíg piló­tám1 odajárt, megvizsgáltam a gépet, ■ nem történt-e valami baja. Az orosz magamra ha­gyott. Egyszerre csak koppant valami az egyik szárny fedelén. Egy kavics, melyre pamuttal egy levélke volt rákötve. Ez állt benne: «Ez a brutális orosz zár alatt tart. Próbálják meg a lehetetlent is és juttassa­nak hozzám egy kötélhágcsót!» Föltekintek. Egy kis terraszon, mely sürü, kasfonnáju rácsozatba volt foglalva és több mint száz láb magasságban lehetett a föld színétől: egy alakot pillantottam' meg... Gyorsan elő a messzelátót!... Ah! ezredes ur!... Micsoda jelenség!... M'ly.en csodás szépség! Milyen... — Nem1, ezredes ur, ez nem 'dajkamese. Becsületszavamra mondom, megtörtént, elejé­től végig, lugy, ahogy eddig előadtam. Figyel­meztettem előre ezredes urat. hogy az eset regényes, hihetetlennek tetsző. 1 • • • — Igenis, ezredes ur, folytatom már. Hol is hagytam el? Aha! tudom már. Brévier visszajön, átveszi tőlem az őrséget s mialatt ő vigyáz a gépre, én egy másik lovat nyer­gesetek s bevágtatok La Londe-ba ötven méter jó vastag kötélért. Alkonyat felé, mi­kor a mistral elült, Brévier, akinek megmu­tattam a várurnő üzenetét, próbarepüléseket csinált, kétszer-háromszór megkerülte a kas­télyt. elszállt a terrasz mellett és bedobta a sf Előfiszetéi árak: 3zerke8za»a«osr ____------------------------------------------------------------------------ ~l III. évfolyam Budapest, 1912 PÉNTEK március 1. 52* szám — ■ ■ i - - .............................— — - ■■ ----------------------------------------------------—-.......................- i ■ - ■ ■ ----------------—^---------------- ■ érni

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents