Világ, 1912. április (3. évfolyam, 79-103. szám)

1912-04-02 / 79. szám

üaptár Meg1 fog lepődni 15/2. április Z. iaz olvasó, ha elárül- ... ., juk, hogy e név vi- nartey SZÜlETESE selője volt a vérit 6­ringés fölfedező] 3. Es pedg azon lepődik meg talán, hogy ezt a nagyon fontos életműködést, melyről ma min­den kisdedek tud, csak a 17. század ©lején fedezik öl. Pedig igy van. — A biológiai tudomány mely az élet jelenségeit vizsgálja s azokat megmagyarázni igyekszik, ebben az értelemben csak a 16. században kezdődik, amikorl a természet tudományok többi ágai is, főleg a csilagáíszat, óriási módon föllendül- nek. A kutetás ar!ra irányult, hogy iaz élő világ jelenségeit fizikai törvényekre vezessék vissza.^ E téré a 1T. században a legnagyobb eredményt az ingói származású Harvey érte el, I. Károly rJvari orvosa. Húsz évig fára­dozott azpn és kísérletezett élő állatok bon- colásával, hogy i szív és a vér'edányek mű­ködésének titkát-ölfedje. Végre is fölfedezte, hogy az embernél és az állatok egy részénél zábt csőhálózatba!, kering a ver. Ezzel az óriási fontosságú Ölfedezásével egy csomó regi orvosi babona oszlatott el Harvey. S mindezt annak a behívásnak köszönhette, me­lyet olaszodszági diákyei alatt Galilei és is­kolája gyakoroltak rá. Ezektől tanulta, hogy minden tudományos kilátásnak két alapelvet kell szem előtt tartania És pedig: félretenni minden régi babonái .vívmányt, ha az még oly nagy tekintélyt-poff^azik- iS; másodszor: a kísérletezés a le *-»■*■■ >b eszköze a kuta­tásnak. Azzal, hogy , az elveket bevitte az élettani kutatás.^_>a,talán még nagyobb érdemet szerzett Harvey.mint a fölfedezései­vel. 1657-ben halt meg. Hazug közjogi fikció Budapest, április 1. Az újonnan kinevezett Khuen-kor- mány bemutatkozása a Házban ma meg­történt. S mindenki érezte, még azok is, kik a kormányt egész nyíltan támogatják, a munkapárt tegnapi értekezletének lefo­lyása is amellett szól, hogy a válság elintézésével a kormányt nagy blamázs érte. Emlékezzünk csak egy kissé. Ami­kor a póttartalékosok behívásáról Apponyi felszólalása kapcsán először esett szó, a miniszterelnök Bécsbe sietett. A királyi kihallgatás után a rezolució ügyében Khuen legott nyilatkozott, honorálta a Kossuth-párt óhajtását. • Mindenütt úgy kellett gondolni, hogy itt a .miniszter- elnök a király hozzájárulásával tette meg kijelentését. Hirtelen azonban megindult az osztrák támadás, eleinte érthetetlennek látszott minden. Hogyan, Khuen nem volt tisztában a király álláspontjával, vagy tudta a király elhatározását és mégis azt hitte, hogy Apponyival és társaival igy is elintézheti az ügyet ? A kormány hely­zete egyre kellemetlenebb lett, Khuen pedig a mind erőteljesebb bécsi támadás után nem tehetett mást, benyújtotta a kormány lemondását. Ez eddig rendben volna.- A Kbuen-kormányt vagy ott fenn csapták be, Vagy itt lenn ugratták be egy elhamarkodott kijelentésbe. Egymás után zajlottak le az ezt követő események. A munkapárt állásfoglalása a rezolució mellett, a vezérpolitikusok kihallgatása, Khuen újabb tárgyalásai, melyek negafiv eredménynyel végződtek. A helyzet nagyon kiélesedett. Mindenki valamelyes nagy vál­tozás utján várta a megoldást. S egy­szerre, mint derült égből a villám, jelent meg a hir: a király a rezolució teljes elejtésének kötelezettsége mellett a Khuen- kormányt reaktiválta. -'Mi ez, mi történt itt? Akárhogy nézzük és vizsgáljuk is az eseményeket, egy kétségtelen előttünk, hogy Khuent és kormányát az uj kine­vezéssel nagy blamázs érte. Mert ha ő Apponyi felhivása után, miközben a ki­rálynál is kihallgatáson volt, a rezolució mellett foglalt állást, ma pedig a rezolució teljes elejtésének kötelezettsége mellett újból miniszterelnök : be kell, lássa, hogy rezoluciós álláspontjának elhangzása előtt vagy Bécsben csapták be, vagy Budapes­ten ugratták be. Erről a belátásról pedig senki sem hitetheti el, hogy az más volna, mint egy szépen körülcirkalmazott, de mégis csak blamázs. Az uj Khuen-kor- mány bemutatkozásának ez, megvalljuk, elég kényelmetlen, de mégis kétségtelenül kisérő jelensége. Hogy az ily defektussal megszületett kormány mindenféle szenti­mentális eseményekkel igyekszik e defek­tust szépíteni, az egész természetes. El­végre mindenki saját Ízlése szerint akarja hibáit elleplezni. Ez az elleplezési kísérlet azonban sokak szemérmetes felfogása Verschoyle kisasszonynak Irta: Leonard M-ríck Carmichael]: kisasszony eglke volt a leg- 'érdektejeneibb nőknek, akiket az ember éle­tében láthatott, de amikor énkelni kezdett, mindenki, aki hallotta, elfelejfezett az ar­cáról Mindenki a , várva-várt, hitott nőre gondolt, akivel sohasem talalkovtt még, ki­váló könyvekre, amiket megírni akarC — gyönyörű napsütötte tájakra, —szóval min­denre, amit szeretett és amire vgyott. És azután, mikor tovább énekeit Garriohael kis­asszony, már őreá gondold mindeiki, úgy megdobogtatta hallgatói sávét, mit hogyha gyönyörű szép lett volna <s amikor felállt a zongora mellől, az embernel egy félóráig küz­deni kellett sajáitmagával, hogy a ábaihoz ne boruljon. Nem kellett volna odaiennem. Ejy nő­nek' az első kötelessége, hgy csinos Egyen. Lehet természetesen több i például lájos, de mindenesetre csinosnak -.eil lennie, mgy az én szememben létjogositsága legyen és Carmichael kisasszony varasa ha rövia is volt, de veszedelmes volt. "isszatetszett ie- kem és ingerültté tett, vaiaányszor elmen­tem hozzá, ügy éreztem maim, mintha egy ló volnék, amelyet nem tudolmegfékezmi. Es mégis nem tagadhattam, vételeim! élvez­tem isteni énekét. Olyaniéle hatással volt rám, mint amilyennek az ópiu hatását kép­zelem. Képzeljék el, hogy btmely percben igy szólhattam magamhoz: «list elmegyek hozzá és égy pár pillanatig orten szerelmes leszek, élvezni fogom egy párt ércig azt az izgalmat, hogy egész Telkemmel imádok egy nőt.» Ez morális részegség, ha úgy tetszik bűn, de olyan érzés, aminek a legkevesebb férfi tudna ©ílentállni. Mindig megesküdtem magamnak, hogy nem megyek el többet és egy héttel későbben újból ott voltam. És ez igy folytatódott mindaddig, amíg hat hó­nappal ezelőtt Norah Vei'sehoyle-vH találkoz­tam Hamptpn-ban. Mindketten Liddington-ék vendégei vol­tunk. A leány eleinte nem igen vett észre engem, — talán ez is hozzájárult az érdek­lődésem 'felkeltésiéhez, — de én bemutatásunk percétől fogva őszinte bámulója voltam. Na- gyon-nagyon csinos volt; impertinensen csi­nos, ha szabad igy kifejeznem magamat. Nagy, széleskarimáju kalapokat és fehér ruhákat viselt és a kezei a legélesebb kis fehér ke­zek voltak, amiket életemben láttam. Sokszor néztem Verschoyle kisasszony, kezeit és arra gondoltam, hogy mit éreznék, ha a kezeim között tarthatnám, őket. Ostoba emberek talán azt gondolják, hogy egyforma érzés az, 81a az egyik vagy egy másik nőnek kezeit tartják a kezükben. Pedig ez nagy tévedés. Ez minden esetben egészen más és ha nem igy volna, vajmi ritkán hallanék azt, hogy valaki életében egyszerűéi többször jegyezte el magát. Egy napsugár as délután, mikor már jó- barátok voltunk, lementünk a tengerpartra és amint ott ültünk egymás mellett, én elra­gadtatva néztem a leány kis kezeit. Az ölé­ben pihentek és én észrevettem, hiogy egy kissé megbarnitotta őket a nap. Az erek olyan szép kékek voltak, mint a tenger vize. Kimondhatatlan vágy fogott el, hogy meg­csókoljam őket, — Milyen elragadóan szép! — mondta Norah halkan, a napsugaras tengert szemlélve^ Egyetértettem vele; elragadó volt. — Nem akar beszélgetni? — kérdeztem. — Mit mondjak? — Amit akar — vagy semmit. Én ré­szemről tökéletesen megelégedett vagyok. — Akkor áilmodozni fogok. — Jó. A szemei lecsukódtak és újból .kinyíltak és találkoztak az enyémekkel. A napernyőjével babrált. A kezei valósággal megígértek. — Engedje, hogy segítsek magának 1—* mondtam. Megfogtam az egyik kezét. Meleg volt és remegett és úgy megrázott, mintha vil­lamosáram futott volna végig rajtam. Erő­sen niegszioritottam és fogva tartottam. Meglepve, ijedten mondta a nevemet. Túl­ságosan messzire mentem, semhogy megáll- hattam volna, még ha akartam volna is. Meg­csókoltam az ujjait. Norah elpirult és el­sápadt. Ekkor akartam kérni, hogy legyen a feleségem, és azt hiszem, a kivánt felele­tet kaptam volna. Ebben a pillanatban Lady Liddington hangját hallottuk, amint bennün­ket keresve, a nevünket kiáltozta. Elszalasz­tottam az alkalmat. A ház asszonya egy táviratot hozott nekem, amelynek következ­tében el kellett utaznom Londonba. Valamennyien együtt mentünk vissza a házba és vonatom indulásáig nem tudtam már egy percig sem beszélni' Verschoyle kisasszony­nyal négyszemközt. Dacára annak, értettük egymást, egészen bizonyos voltam felőle. Elutaztam és másnap kórján reggel elintéztem a dolgaimat, hogy mehessek mindjárt vissza Hamptonba és meg­Negyedévre .. 7* — “ JPPlk, ¥.' d'h* 1 — jgy WH JW iplk J|||f fTKügS VI. kér., (iyár-utca 4. sz. Egyes szám ára helyben jj||| Telefon: 81—90. fürdetések milliméter szá- 1111, g VI. 2^‘ alifással, díjszabás szerint, émwm máim SilSSsSS Telefon: 106—78. III. évfolyam Budapest, 1912 KEDD április 2. 79. szám Előfízetési árak* JHSpf Szerkesztőség: B|ész évre .. 28 K — i. VI, kér., Gyár-utca 4.s&

Next

/
Thumbnails
Contents