Világ, 1912. június (3. évfolyam, 129-153. szám)
1912-06-01 / 129. szám
2 1912. junius 1. VILÁG csónak kiszolgáltatni ? Mert a 43. szakasz körüli merevség csak ezt a célt szolgálta volna. Megírtuk már sokszor, hogy az 1888. évi XVIII. törvénycikk az uralkodóra ruházta rá a póttartalékosok és tartalékosok rendkívüli behívásának jogát. Megírtuk azt is, kétségtelen, hogy mert a törvényhozás a rendkívüli esetek eldöntésének jogát magának nem tartotta fenn, ezt szintén átengedte az uralkodónak. És most ebben a kérdésben kezdődjék újból a harc ? E kérdés miatt bukjék el a béke, vagy ha még a kormánynyal sikerülne is itt megegyezni, ami elképzelhetetlen, kezdődjék az uralkodóval egy reánk nézve előre is csak vereséget jelentő harc? Nem, ezt, amikor a priuszon már rég túl vagyunk, megkockáztatni sem szabad. Tudjuk nagyon jól, mennyivel erősebb a mai parlamentnél az uralkodó. A nemrég lezajlott rezoluciós komédia is ezt igazolja. És ha akadnak egyesek, meg tudjuk érteni, kik e kérdésnél a nemzet jogának csorbáját látják, azoknak is hidegre kell most tenni ezt a sérelmet. Ha más körülmény nem is, egymagában a nemzet e jogának védelme is azt írja elő : erősítsük a parlamentet, hogy a most sokkal erősebb uralkodóval szemben e jog körül a harcot sikerrel megvívhassuk. De most nem is ez a fontosabb kérdés, ezt, azt hisszük, mindenki érti, mindenki érzi. Majd egy éve folyik a harc a parlamentben a demokratikus választójogért. Eleddig a véderőreform ellen, a priusz álláspontján. Most változott. Taktikával a megegyezés, a béke útján, kissé ugyan furcsán hangzik, akarja az ellenzék a demokráciát kiverekedni. A béke taktikája eddig sikerrel járt. A választójog parlamenti tábora növekedett. Most a kormány nagyobb kényszerhelyzetben van az ellenzékkel szemben. Hisz maga mondá, adjon az ellenzék tárgyalási anyagot, majd tárgyalni fogunk. Most az elsőrangú, fontos és ma már a nép szerint is elodázhatatlan kérdés, a választójog demokratikus reformja. Minden politikai tényező, mely az ország sorsának javulását akarja, e cél szolgálatába kell, hogy szegődjék. Az ellenzéki blokk is elsősorban ezért született meg. Nem szabad tehát, hogy e nagy célt most kisebb jelentőségű kérdések forszírozásával kockáztassuk. Az ellenzék megállapodásait ma már az értekezletek is megerősítették. Bár a választójogi hírek nem is fedik egészen a mi álláspontunkat, örülünk a megegyezésnek. A demokrácia érdekében jó munkát végeztek a megegyezők. A fontosabb rész azonban most következik. A kormánynyal is meg kell kötni a békét, a béke érdekében a választójogi megállapodásokból egy betűt sem szabad engedni, mert itt a megállapodásokban már a minimumról van szó. Budapest, május 31. A vámtarifa kérdése. Bácsból jelentik: Egyes függő vámtarifális kérdések rendezése ügyében Ausztria, Magyarország és Németország delegátusai gróf Wickenburg osztályfőnök elnöklésével a külügyminisztériumban tanácskozást tartottak. Német részről Stock Kammern lovag követségi tanácsos és dr. Frisch miniszteri titkár vettek részt. Rohonyi Szerajevóban, Szarajevóból jelentik: Rohonyi Gyula helyettes tartományfőnök ma délelőtt fogadta a tartományi hivatalnoki kar bemutatkozását. Az annezit a Reichsratban, Bécsből jelentik. A bosnyák bizottságban Redlich tanár előterjesztette jelentését az annexióról. Az előadó a képviselőháznak előterjesztett határozati javaslatban kifejti, hogy a képviselőház teljes nyomatékkal és egész terjedelmében tiltakozik: ő felsége szuverenitási jogainak Bosznia-Hercegovinára történt kiterjesztéséről szóló magyar törvényjavaslatban kifejezésre hozott azon fölfogás ellen, hogy a magyar királyságnak külön jogigényei volnának az annektált tartományokra és pedig azon az alapon, hogy hosszú idő előtt egyes magyar királyok ideiglenes hűbérurai voltak a mai Bosznia-Hercegovina területén időnként alakított szerb és horvát kis fejedelemségek dinasztiáinak, alászállott néha önfeledten, szűz pásztorfiúkkal csókolódzni. Csak Apolló állott, gyönyörű, álomfehér arcával, mintha isteni ujjával még egyre a lantot verné. Megragadtam a kezét: — Te tudod, Főbusz, hogy az énekem szebb volt mindazokéinál, akiket költőkké kiáltottak ki a hazámban. Mert nem iskolákban tanultam fel az ének ütemét, hanem a néma erdőn, virág talán pusztákon s hatalmas ősi folyamok partján. Hogy tűrhetted, hogy kárhozottnak kiáltsanak ki, a lantomat összetörjék s másokat virágozzanak föl koszorúkkal, amikhez nekem lett volna jogom. Miért engedted ezt, Feibusz!? A Hant-isten álomba merült arccal hallgatott. Mintha régen elfelejtett versütemeken merengene, vagy Marsyasra gondolt, akinek ivadékai annyira elszaporodtak a földön, hogy már nem is bírná a küzdelmet fölvenni velük. Rohantam tovább. Dobogó szívvel, lélektelen arccal Halottsápadtan borultam térdre Juno ködfehér kőalakja előtt. — Oltalmazz, ragyogó asszonya a holdvilágos éjszakának, — csengtem, ég felé tárt karokkal. — Futnom kellett a házi tűzhely mellől, amelynek áldó fénye nekem többé nem világít. Nem kereshetem föl többé apám sírját, hogy virágot ültessek feléje, mert a nevére gyalázatot hoztam. Nem gyújthatok föl lángokat neki, mint az ókoriak a fár eszeknek, mert földönfutóvá tettek. Junó!‘ S mentem tovább. A halott fehér éjszakában, a néma istenekhez. Hogy elpanaszoljam a bánatomat a magános fáknak, a fehér köveknek, a halott isteneknek, mertemberi szívre már nem találtam, ahol kisírhattam volna magamat. Hajnasodott. Violaszinü felhőket lengetett a szél a víz fölött és a parton árván virágzott a rezeda. S csak a virradat csillaga lángolt, hogy lerogytam kábulton az isteni Vénusz diadalmas szobra előtt: — Jóságos és szent lánya a tengernek, te, — suttogtam önkívületben. — Aki a mezei liliomok isteni asszonya voltál s éjjelente llátogattad a rózsásami leányok álmát. Te tudod, Vénusz, hányszor áldoztam föl barna hajfürteimet, a te neveddel az ajkamon, sötét hajamat, ahova akkor még nem kevert ezüstszálakat az emberi gonoszság. Miért tűrted, hogy a leányaid megtagadjanak, elfeledjenek, hogy a szeretőim kicsúfoljanak és mámoros ajakkal nézzék, mint hull ki a vérem, amely éppen olyan piros és forró, mint a többi ember fiáé. Miért engedted elpusztulni ifjúságomat, szépségemet, mondd, mindenható szerelem isteni asszonya, hisz’ szűz a lelkem, mint a patak fölött virágzó borostyáné. Ezeket suttogtam én, lázasan, a halott parton, a néma istenekhez. És csak a szél sírt s csupán én zokogtam, hangtalanul magamba rogyva, — mint akit már régen lefejeztek — s csak panaszkodni jár vissza a földre. S csak a hajnal csillaga égett s a fák tengették felém virágos ágaikat, fojtóan, szerelmesen, hivogatólag. De az istenek hallgattak némán, mert nem fognak többé soha alászállani az ember fiához. Báombal A béke fordulóponton Az elejtett 43. paragrafus Véderőreform vagy provizórium A makacs munkapárt Budapest, május 31.Azellenzéki pártok megbízottjai madélelőtt megtartották közös tanácskozásukat, melyen a választójogon kívül megegyeztek egymással a véderőreformra, a kívánt garanciákra és követendő taktikájukba is. Megállapodásaikat azellenzéki pártok ma esti értekezleteiken szankcionálták. Az ellenzék a kiszivárgott, hiteles hírek szerint, lemondott a véderőtörvény 43. §-a elejtésének követeléséről , helyette rálépett a Kossuth-párt és néppárt is arra az alapra, melyet a Justh-párt hirdetett először s amely a végleges véderőtörvény helyett a proviriumos megoldást kívánja. Holnap délelőtt a képviselőház ülésén Kossuth Ferenc a megállapodásokat az ellenzék nevében be fogja jelenteni a minisztertelnöknek. Lukács László válaszától függ aztán, hogy béke teremtődik-e a parlamentben, vagy pedig a kormány nem óhajt tárgyalásokba bocsátkozni s akkor folyik tovább a babe. A munkapárton csak Tisza István igyekezett gyorsan nyilvánosságra hozni véleményét. Neki természetesen a választói jog nem kell, de nem kell a provizórium sem, és a véderő törvény áterőszakolásának lovagja, ő véderőtörvényt akar. Megbízható hírek szerint Lukács holnapi válaszában a választójogot el fogja fogadni a tárgyalások alapjául, a provizórium helyett azonban szintén csak a végleges véderőreformot követeli. A munkapártnak a választójoggal szemben mutatkozó jóindulata is csak látszólagos. Mert bizonyos, hogy nagy alkudozásokra való reménységgel vehetik csak tárgyalás alapjául az ellenzéki választójogi tervezetet és amint munkapártiak mondják, nem akarják ultimátumként, hanem lehetséges tárgyalási alapként elfogadni, ami annyit jelent, hogy mindenféle megnyirbálásnak és lelicitálásnak szeretnék alávetni. Az ellenzéken, ahol sok fellentétes érdek összekovácsolásával, eléggé nem dicsérhető jóindulattal igyekeztek megteremteni a választójogi alapot, természetesen rossz vért szül a munkapárt és a kormány makacssága. Ha a kormány a választói jogot megegyezési alapullel is fogadja, de a provizórium kérdéséhez nem járul hozzál, akkor a békét ,melly már oly közel állott a politikai horizonton, újra veszedelemben van. " A holnapi nap tehát fordulópont a békére nézve, ami most nemcsak az izgalmak megszűnését, a rendes parlamenti munka lehetőségét jelenti, mint más obstrukciós alkalmakkor, hanem jelenti azt, hogy vagy gyorsan hozzájut az ország a választójog alapján a demokratikus fejlődés lehetőségeihez, vagy pedig újra elzáródik előle a magyar élet fordulása, melynek most már egyesegyedül, minden felelősség terhével és átkával csak a kormány áll útjában. Az ellenzéki értekezlet Azellenzéki pártok kiküldöttei ma délelőtt tizenegy órakor folytatták a képviselőház I. számú bizottsági termében, tanácskozásukat. Az értekezleten résztvettek: Justh Gyula, Holló Lajos, Földes Béla, Bakos Samu, a függetlenségi és negyvennyolcas