Világ, 1913. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1913-07-01 / 154. szám

Szerkesztőség VI., Gyár-utca 4. sz. _______________________________________________________ — Hirdetések felvétetnek Budapesten­­ A Telefon 58-00, _ a szerkesztőé HHR ÉBEHK VILÁG kiadóhivatalában, Blicknerl. •1-58. Kiadóhivatal VI. Gyár-utca 4 ^___ Győri és Nagy, Paulus és Társa, Telefon 81-90. Előfizetési árak a ^IgSk JSf aggj jgga --''"TTT"s. JSpjgPjk jEeMr Tenczer Gyula, Leopold Kornél magyar korona országaiba, Ausztriába sBSm «HSj jöSgS­­­KW wt&i). mffiT és Ernő, Eckstein Bernát, Mezei és Bosznia-Hercegovinába. Egész évre Mgjl­E­gp­Sgap r~ff .) tjSjSm «88» Antal, Schwarz József, Mosse Uu-23 korona, félévre 14 korona, negyed- JgW ifffff ^ / JSr­wffia llHfgUwfW dolf Hirdetési irodákban. — Bécsben* évre 7 korona, egy hóra 2 korona 40 ^ggfflk ■glgi QBv • JaW lili» llfls M. Dukes Nachf. Hausenstein és fillér. Né­metorsz­ágba, a német birodal­áfsi ||||| ||||||| ||jBr ^^^fTfirrignwmiriTi^^%ii iBSlk will Vogler, Rudolf Mosse, Uduard •om államainak területére negyedévre i&Hg M||| ^SIIIfl ippg Braun, Heinrich Schalek, Bock 10 kor. 80 fillér, egy hóra 3 kor. 80 fill. und Herrfeld. — Berlinben: Df A »VILÁG* megjelenik hétfő kivéte- Jr. Bu­menreich, Berlin^Wilmer lével mindent^- írnnépnapok ut án is. ^ dorf, Holstinniche-Strasse 27. IV. évfolyam Budapest, 1913 KEDD junius l. 154~ikszáki A viz Budapest, junius 30. Azon a napon, melyen az aratás­nak meg kellett volna kezdődnie, kilé­pett medréből a Temes, a Maros, a Béga, Temes­, Krassószörény­, Hunyadmegye egy része viz alatt áll; virágzó községek pusztultak el; az egész termés veszen­dőbe ment; ember, állat hajléktalan és éhségnek kitéve; s mindez azon a vidé­ken, amely még alig tudta valamikép­pen kiheverni a két év előtti árvízpusztí­­tás nyomorúságát. A romokon csak las­san kezdődött meg az új élet; az elpusz­tult házak egy része még ma sem kész; az állatállományt, ami akkor veszen­dőbe ment, még nem lehetett pótolni, s annak a tizenöt millió kárnak, amit két év előtt az árvíz okozott, még csak kis részét tudta a munka, a szorgalom, az igyekezet és a takarékosság helyrehozni. És most, két év után, ismét egy tenger képét nyújtja a délvidék nagy része. Egy tréfás olasz közmondás szerint: piove, governo ladro, annak is a gaz kormány az oka, ha az eső esik. Ha nem is lehet az árvízből tőkét kovácsolni a kormány ellen, kétségtelen, hogy azért, ami tör­tént, őt is felelősség terheli. Váratlan elemi csapások ellen nem lehet véde­kezni, s nincs az az előrelátás, amely ezt elháríthatná. De ez az árvíz nem volt olyan, amely meglepetésszerűen jött volna, hisz minden évben szinte törvény­szerű szükséggel következik be, s csak szerencse dolga, hogy a megdagadt fo­lyamok minő mértékben lépnek ki a medrükből és mekkora az a pusztulás, melyet okoznak. A délvidéki árvíz nem váratlan, s majdnem előrelátható. Ha egyik évben nem következik be, az már különös kegyelme a véletlennek, az idő­járásnak, s ott lenn a gazda nemcsak a fagytól, a szárazságtól, a jégtől s a sors egyéb szeszélyétől féltheti a termését és vagyonát, hanem a víztől is, amely ha egyik évben nem önti ki a házából, mint az ürgét, a másikban egészen biztosan. Hogy ez bekövetkezhetik, s hogy ez ellen kellő védelem nincs, abban a kormányt is terheli mulasztás. Hollandia egész te­rülete vagy méterrel mélyebben fekszik, mint a tenger felszíne, s az okos, előre­látó holland nép egy egész országot meg tud védeni gátakkal a tenger árja ellen. Ne mondja tehát senki, hogy három kis folyó szeszélyes vize ellen nem lehet megvédeni az országnak gazdaságilag olyan jelentős részét s aránylag kis te­rületet, mint az, melyet az árvíz majd­nem minden évben elpusztít, mert vagy egyáltalán nincsenek védművek, vagy azok, melyek vannak, elégtelenek. Ha már egy kissé esősebb időjárás, minő volt az elmúlt hetekben, elegendő ahhoz, hogy három megye víz alá kerüljön, ak­kor az az árvédelem rossz és nem megfe­lelő, mert nem arra az időre kell a véd­­gát, amikor sem hó nem esik, sem eső nem esik s a szárazság miatt a folyók vize megapad, hanem éppen akkorra, amikor minden szinte összejátszik, hol a veszedelmet növelje. A napokban, mikor a kormány harmadik Duna-öblözet ármentesítés­ről törvényjavaslatot terjesztett a képv­selőház elé, a javaslathoz csatolt indok­lásban kimondja, hogy a lakosság kö­télén ezt a saját anyagi erejéből végi hajtani, még akkor is, ha az állam s­gélyben részesítené. Az elv így felállít’ nem helyes, s nem lehet helyeselni, hol az ármentesítésnek végrehajtását az i lám pironkodva, és mentegetőzve tes. Az önsegély ma már túlhaladott dolg akkor, mikor az állami gondoskodás közélet és a szociális élet minden kérd­sébe olyan kíméletlenül avatkozik be. Ha az állam egyszer rálépett a nagy rá­sajátítás útjára, s amikor a polgáraim önrendelkezési joga elé mind több mind magasabb gátakat emel, akkor kötelességekből is ki kell vennie a ré­szét, s ha a jogok nagy részét kisajátí­totta, ki kell sajátítani a kötelességeket is. Az állam, amely a maga egész hatal­mával, politikájával, gondoskodásával arra törekszik, hogy a földjáradék emel­kedését biztosítsa,­­éppen csak az ármen­­tesítésnél, és utak építésénél helyezkedik arra az álláspontra, hogy az fizesse meg költségeit- akinek belőle közvet­len haszna van. Az utakat megfizetteti a megyékkel és a községekkel, az ármen­­tesítést az érdekelt birtokosokkal, s miután az egyes ember vállaira ily mó­don aránylag nagy teher hárul, mert Lohengrin írta: Ren­e Pál Csak a vidékről Pestre vetődött fiatal em­berekben van meg az az elvitathatatlan színé­szi képesség, melynél fogva soha sem lehetnek színészek. Talán igazságtalanság ez az általá­nosítás, de életemben még egyetlen szavaló, éneklő dilettánssal se találkoztam, aki nem valahonnan vidékről jött volna Pestet boldo­gítani. Rendszerint zsúrokon találkoztam ve­lük és nagyon, de nagyon borzadtam tőlük. Közülük való volt Lánszky Ödön is. Már vagy fél éve ismertem és utáltam, mi­előtt személyesen is szerencsém volt megis­merni őt. Addig csak hírből ismertem. Csalá­domban és környékén egyébről se beszéltek, mint Lánszky Ödönről. Unokanővéreim só­hajtozva beszéltek róla, unokanővérem barát­női az ő szellemes kiszólásaival traktáltak, unokaöcséim az ő nyelvén beszéltek, unoka­­nővéreim barátnőinek mamái pedig valameny­­nyien a vejü­ket vágyták benne titkosan. Az unokanővéreim, a barátnőik és az összes ma­mák szerelmesek voltak belé. Valahány unoka­öcsém valahány barátja Lánszky Ödön módjá­ra öltözködött, egy centiméteres angol gallért hordott, cérna vékony nyakkendőt, mely a mellény kivágásában a csípőkig futott, bütykös amerikai dzsig-cipőt, bokafogó nadrágot, kicsi puha kalapot és két párnát a vállakon. Vala­mennyi jobban dzsiggért, mint Johnson, kü­lönben énekelt, mint Saljapin, értékesebb mu­zsikus volt, mint Zerkovitz és szellemesebb, mint Bernard Shaw. Ha még mindehhez hoz­závesszük, hogy valamennyien jobb él beszél­tek angolul Shakespeare-nél, érthető, hogy diszkrét borzalommal visszavonultam csalá­domtól és éppenséggel nem kerestem a Lánszky Ödönnel való ismerkedést. Van azonban ezekben az emberekben va­lami a sorstragédiák végzetszelleméből: nem lehet elkerülni őket. Egyszer csak eljönnek, mint a sötétség Ostwaldért és rázuhannak az emberre, akár a Björnstjern hegyóriása a be­teg asszonyra. És elgázolják az embert irgal­matlanul, ahogyan az oroszlánfejű norvég so­ha, de sohasem tudta volna megtenni. Az em­berek, akik nagy dolgokkal vannak elfoglalva, nem is sejtik, hogy ezek az individuumok, együtt és külön, mekkora veszedelmet jelen­tenek a pesti társadalomra! Ragályos járvány­­ a szereplésük, melynek a terjedését a világ va­lamennyi közegészségügyi hatósága se tudja megállítani. Házról házra családból családba viszik az ízléstelenség és a dilettantizmus ba­­cillusait, beleültetik a fiatal leánylelkekbe, éretlen ifjak életébe és érett anyák gondolko­zásába. A közönség, az is amelyik olvas, ame­lyik színházba jár, amelyik nem olvas és nem jár színházba, úgy táncol, ahogyan ők hege­dülnek, ők pedig valamennyien hegedülnek és mind jobban, mint Kubelik. Paganini is csak azóta forog a sírjában, amióta ők hege­dülnek. Szóval, hiába volt minden, nem tudtam elkerülni Lanszkyt. Egyik unokanővéremnek megvan az a rossz szokása, hogy minden szü­letésnapját megü­nnepli. Ez is a Lanszky-iskola eredménye. Ennek a zseni­ egyetemnek a kis­dedei ugyanis mind olyan nagy eseménynek tartják azt, hogy egyszer csak megszülettek, hogy a nevezetes nap minden évfordulóját óriási ünneppel megünneplik. Az ünnepek ünnepelt rendezője természetesen mindig Lánszky Ödön. Mást nem is ünnepelnek, csak őt, még az ünnepeltet sem. Miután pedig uno­kanővéreim, unokanővéreim barátnői, unoka­­nővéreim barátnőinek mamái — kellő ökonó­mia híján, — elmulasztották az alkalmat, hogy valamennyien egy napon szülessenek és igy csak egy alkalmat adjanak Lánszkynak, hogy évenként ünnepeltesse magát, — alig van napja az évnek, hogy valahol valakinek a születésnapján ne ünnepeljék ezt a derék férfiút, akinek ennek folytán már aludni sem­ volt ideje és jórészt csak áltában, a saját vál­­lain, alkalmazott párnákon aludta ki magát. Háromszázhatvanöt nap van egy esztendőben­­ és háromszázhatvannégy napig sikerült elke­rülnöm Lánszkyt, a háromszázhatvanötödiken azonban — még most is irtózattal gondo­lok e pillanatra, — elébem toppant a végzet, rám zúdult a hegy, ott állottam Lánszky előtt. Rögtön megismertem. Háttal az előszoba ajtónak támaszkodva, fáradtan, hátraszegett fejjel és lehunyt szemmel beszélt. Molett, kis tizenhat esztendős leányhoz intézte szavait, melyek azonban a körülötte állóknak is szóltak. — Nézze, kis Birike, — mondta, — én erről magának nem beszélhetek. Maga egy kis leány, én pedig egy fáradt férfi vagyok. Ha magácska úgy fogja ismerni a férfiakat, mint én a nőket, biztosítom, maga sem fog róluk beszélni. Én értem­ Strindberget, magácska persze még nem ismeri őt, majd megismeri. Strindberget a férfiak akkor ismerik meg, amikor már utálják a nőket, a nők pedig, ami­kor már utálják a férfiakat. Szóval, majd ma­gácska is megismeri, legyen nyugodt. Én és Strindberg gyűlöljük a nőket, de amíg Strind­berg azért gyűlöli őket, mert megcsalták őt, én azért gyűlölöm, mert szerettek. Egyszer, ó.

Next