Világ, 1913. augusztus (4. évfolyam, 181-206. szám)

1913-08-01 / 181. szám

A mai gimnázium és a demokrácia Irta: Dr. Lánczi Jenő Budapest, julius 31. rA kultuszminiszter ur meg fogja re­formálni a középiskolát. Régi várakozás érdeklődésével nézünk e reform elé, bár sejtjük, hogy nem valami mélyreható re­formról lesz szó. Sokkal szorosabb a ka­pocs a mai iskolai rendszer és a mai társadalmi rendszer között. A mai gimnázium, a klasszika-filológiai ok­tatás maga is az osztályuralom egyik fegyvere. Aztán a tapasztalat arra is megtanított bennünket, hogy ezt a mun­kát, a mai középiskola gyökeres reform­ját előbb majd Németországban fogják elvégezni. Lévén oktatási rendszerünk a németnek elrontott kópiája. Sokan, köztük a pedagógusok leg­nagyobb része, azt gondolják, hogy az a kérdés, vájjon a humanista műveltség terjesztessék-e továbbra is a mai gimná­ziumban, vagy egy természettudományi üés társadalomtudományi műveltség, — k latin és görög, vagy pedig mo- 'dem nyelvek ismerete, a stilisztika Üés retorika, vagy pedig a közgaz­daságtan, hogy ez a kérdés ma ná­lunk is csupán neveléstan! probléma, amelyhez a politikának semmi köze. így kellene lenni, de sajnos, a valóságban öem igy van. Sokan azt gondolják, hogy ha ma talán nem is az az oktatási rendszer yan érvényben, mely a mai ismeretek Uj BaedeKert! Irta: Nádai Pál A kedves kisasszony, akit mindnyájan is­merünk a livornői hajó fedélzetéről, belegön- gyölődik a skótcsiku homespun-kabátjába, végigdül a fedélzet heverőszékén, ráteriti a bo­káira a gyapju-plaidet és beleringalódzik abba az édes, kék, semmibe, amelyért most negyven- nyolc óra hosszat nem hunyta le a szemét. A postabárkák hangos szirén-bugással ordítanak el mellette, lassan táncolni kezd a part a sze­mei előtt, a sirályok vijjognak a levegőben, a kedves kisasszony arca mosolygóra válik és kihúz a szék mellől egy könyvet. Egy egyszerű piroskötésii könyvet, aranyos cimnyomással, de nem Rider Haggardot és nem Orczy Em­mát, hanem egy komoly útikönyvet, a Bae- dekert. Vagy tizenkétmillió ember teszi ezt na­ponként magában Itáliában, egy millió min­den órában, tizenhatezerhatszáz minden perc­ben és körülbelül kétszáznyolcvan ember eb­ben a pillanatban, mialatt ideirom a pontot. De bizonyos, hogy ama tizenkétmillió kis­asszony éppoly nyugodtan és éppolyan zavar­talanul teszi ezt már emeberemlékezet óta, mint ez a kétszáznyolcvan ebben a szempillan­tásban. Mert még soha senki sem fordult a kisasszonyok felé, hogy felvilágosítsa őket ar­ról, mily szomorú közhely az utón a Baedeker. Adassék meg neki tiszteletünk és- becsülésünk, a derék piros könyvnek, mert hiszen ő tudja mindazt, amit egy lexikon, cint- és lakjegyzék, tudományos zsebkönyvtár és a szerkesztői üzenetek együttvéve sem tudnak: ő bölcs, mint között a leghelyesebb, hanem némi mó­dosítással a középkor humanista iskolá­jának oktatási rendje, ez csak azért van igy, mert a mai tantervek készitői a hu­manista műveltség szellemét értékesebb­nek tartják a modern szellemnél, az ideális nevelést többre becsülik a gya­korlati életre való nevelésnél. De akik igy gondolkoznak, elfelej­tik, hogy az osztályharcnak az iskola is egyik hatalmas fegyvere, és hogy a mai gimnázium és a humanista oktatás védel­mére szerkesztetf tudós memorandumok csak arra szolgálnak, hogy az avatatlan előtt elrejtsék az osztályuralomnak azt a formáját, mely a hivatalos tantervek­ben jut kifejezésre. Persze, amiként ez az osztályuralom sehol sem nyílt, vagy kifejezett, hanem évszázados ideológiák­kal van beborítva, ugyanez áll a mai is­kolai rendszerre is. A hivatalos tanter­vek készitői ellenben nagyon is jól tud­ják, milyen hatalmas csapásokat mért a modern természettudományi szellem az egyházra, és nagyon is jól ismerik azt a kapcsolatot, mely a modern természettu­dományok és a mai társadalmi törekvé­sek között áll fenn. A mai gimnázium legnagyobb bűne, hogy nem az életre neveli az embereket, hogy nem nyújtja a társadalmi boldogu­lás azon mértékét, melyet nyújtani tud­na akkor, ha a klasszika-filológiai neve­lés szelleme helyett a természettudomá­nyok, és a mai gazdasági élet szelleme jutna benne kifejezésre. Nem állítjuk, hogy a klasszika-filológiai műveltség ér­Omar Khayam és velős, mint minden igazság. De kissé lapidáris a bölcsességében és kissé unalmas a velős mivoltában. Egyszóval köz­helyszerű. Hiszen mindaz hasznos, amit mond, kétségkívül fontos is tudni, hogy a Planta- genet-család mikor uralkodott és hogy melyek a legjobb lingeriek a Rue de Rivolin, meg hogy a nápolyi kocsis hamis pénzt kever az igazi közé és hogy a genti oltárkép az ó-flandriai festészet legnevezetesebb műemléke. Mindez igaz is, okos is, de nem épp olyan igazság-e az, hogy a mai cselédek nem nagyon hűségesek és hogy a késői étkezés megrontja az álmot. S ezekről a kérdésekről még .sem Írnak könyvet, s ha Írnak, hát az ördög sem olvassa őket, s ha valaki olvasná ország-világ szemláttára, a hajó tetején, napfényes délben, akkor joggal kiáltaná el magát a szomszédja, hogy „sho- king!“ Csak éppen a Baedeker kivétel, ő a ki­vételes közhely, a szokásjog által szentesített közhely, egy elismert surrogatum. És mig a teste fogyatkozásait senki sem fitogtathatja szabadon, sem a fűzőt, sem az orlhopéd-cipőt, sem a különböző kaucsuk gyártmányokat, addig a műveltsége sérvkötőjét joga van min­denkinek nyilvánossá tenni. Ne legyünk igazságtalanok: a Baedekér­nék sok és okos útbaigazítást köszönhetünk. Megbízhatósága szinte páratlan, alapossága szédületes. Ahogy ő megmagyarázza, mi kü­lönbség a cukrozott belga sör, a „faro“, meg az erős keserű „uitzet“ közt, az gyönyöre lehet a sör minden barátjának és ha ő oda teszi egy név mellé a két csillagot, akkor abba „be lehet menni“, akár egy café-restaurantról van szó, akár a Bellini. Madonnájáról. És bizonyos, hogy a pénzfajok erdejében* a málhaeljárások féktelen. Mi csak azt állítjuk, hogy van ma már egy nálánál sokkal értékesebb műveltség is, melyre a létért való harcban szükségünk van. A latin és görög helyett a modern nyelvekre, a humanista szellem helyett a természettudományi és közgaz­dasági szellemre van szükség. A mai gimnázium oktatási rend­szere a középkorban keletkezett, és keletkezésének idejében a filológia és a történelem képezték a művelt­séget. Ebben az időben valóban mást jelentett a műveltség és mást jelen­tett a kenyérkereset. Ebben az idő­ben nem volt szükség arra, hogy az iskola kenyérkereső embereket nevel­jen, mert műveltségben csak a pap és a nemes ember részesült, akiknek nem kellett dolgozniok, mert dolgozott he­lyettük a jobbágy. A nemes ember, a müveit ur átpipálta életét őseitől örökölt, vagy a paraszttól erőszakkal elvett bir­tokán. Ilyen embereknél a kenyérkere­setre való nevelés felesleges volt. Ilyen társadalmi rendben tényleg a stilisztika és retorika volt a legfontosabb két tan­tárgy. A nemes ember csak a fegyvert forgatta és a gyűléseken vett részt, ra­bolt vagy politizált. Egy kis irodalmi műveltségre és egy kis retorikai kész­ségre volt szüksége. De a stilisztikát és retorikát tenni meg ma is a nevelés ten­gelyéül, — ma, amikor nem a költő és a jó fegyverforgató a hős, hanem a vál­lalkozó és a felfedező, — vagy osztály­érdek, vagy bornirtság. Ez a középkori műveltség azonban labiryntusában, az utcajárások és térbeosztá­sok rengetegében nincs megbízhatóbb kalauz, mint ő. Az ember néha csodálkozik, honnét tudja a legkisebb külvárosi gőzfürdő nevét is és ha valakit éjszakai londoni sétájában az Indiadokkok mellett agyonvernek, akkor az csak saját magát okolhatja, amiért el nem ol­vasta előbb a Baedeker figyelmeztető szavait. És ez igy is van jól. A Baedeker hasznos, sőt szükséges valami a kezdő globertrotternek, de csak elemi iskolája az utazó-műveltségnek. Az utazás, a világotfalás és a müvészet- szürcsölés azonban nem fejeződik be sem a nyilvános sétatereknél, sem a közlekedő esz­közök tarifájánál, sem a magán képgyűjtemé­nyeknél. Egy-egy városnak, egy országnak* egy fajnak speciális, történeti lélekzete van, külön szenzációs, nehezen kifürkészhető tájai, etnikai furcsaságai. A mai Budapest nem Szent Gellért püspökkel kezdődik (1. „Gellérhegyi forrás és emlékmű“) és nem a pilisi hegység nyúlványaiból kiszögellő festői Visegrádnál záródik le. (Vasútállomás Nagymaros, gyv. kb. 50 perc, de ajánlatosabb a kellemes hajóút a természet szépségeivel, kb. 3% óra.) A mai Budapestben benne van: a budai bástyasétány az ő biedermeier cukrászdájával, csakúgy, mint a gőzfürdők szürke hajnali tunyasága, a Stefánia-ut nyáron délután csakúgy, mint a Buzalka télen éjjel. És mégis a Baedekerek, mindig azt mondják az embernek, eredj el az Elevátorhoz, a Citadellára és a Sertésl>özvágó- hidhoz, ahelyett, hogy azt mondanák, eredj el táncolni a Buzalkábé és utána reggelizni a gőzfürdőbe. Mert a Beadeker nem érti a nép- leiket. __E? tréfának látszik* pedig egy nagy, da Szerkesztősig Vl- Gyár-utca ♦. sz. ______________________________ MP _______ HWtelvítttoj* iJatopt«», » Telefon 58-00, a felelős szerkesztőé 1MBMM» AUgBCWflEP «BBJM!» HPffflE VILÁG kiádóhlvatalabao, Block*«{• lt-58. Kiadóhivatal VI. Gyár-utca 4 JKr V&St ________. m. Győr. is Nagy, Jaulus cs Társa, Telefon 81-90. Előfizetési árak a Tgfglk jSSf 111 8^3 XféSVfivX JS$lük dfiMT lenczcr Gyula. LeoPc.<l Kornél magyar korona országaiba, Ausziriába l&m Mg BB BEÜ MW ^ é, fcroo. Eckslcin Lcrr.at, Meze. és Bosznia-Hercegovinába: Egész évre vasxuh égsw BbM tkjapyG .- é 71 JgS|s7 Antal, „cSwnrz József, Messe Hu. 28 korona, félévre 14 korona, negyed- lfelfjffi, JfüfT ftgagg (''' v' v fag«« «lolf hirdetésií irodaaban. — Becsben, évre 7 korona, egy hóra 2 korona 40 ÁPj8f fljpfs \*'V-v, .' ' * Äjy 'figgalf M. Dukes Nacht. Haascnstcm is fillér. Németországba, a német biroda* jsösr j&jsjsX Vogler, uttdolí Mosse, bduard lom államainak területére negyedévre iBsPraS&ar IslS |Í@^ Braun, Meirnch Schatek, Bock 10 kor. 80 fillér, egy hóra 3 kor. 60 fiíL ||g5| gggSft. ,,nd “ Berlhbem Dr. A »VILÁG* megjelenik hétfő kivéte- L.Ilmcnrcich, Berltn-VVjlmers­lével mindennap, ünnepnapok után is. wtstmmmW dorf, HoíálínnichoStrasse^. sz. IV. évfolyam Budapest, 1913 PÉNTEK augusztus 1. 181-ik szám —•' / ír*

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents