Világ, 1914. június (5. évfolyam, 128-152. szám)
1914-06-03 / 128. szám
Szerfteszteség VI . Gróf Zichy Jen- MKB utca 37. szám. Telefon 58,00. a felelős fölirttérisek rdvezetnek Budapesten! szerkesztőé: 81—58. Kiadóhivatal A4 VILÁG kiadóhivatalában. Block* VL. Gróf Zichy Jenő utca 37. szá n. mST WM I _____ CVI ]., Győri és Nagy, Paulus és Telefon 81*90. Előfizetési árak a W' Társa, Jenczer Gyula, Leopold magyar korona országaiba, Ausztriába |P|ffj| HSB y^A***''c \ miv mlsSw Testv., Mezei Antal, Schwarz Jó-és Bosznia-Hercegovinába. Egész évre jBgfirzsef, Mosse Rudolf, Eckstein Bér-28 korona, félévre 14 korona, negyed* §||l ~ •o.V-y Alap nát hirdetési irodákban. — Bécsben: erre 7 korona egy hóra 2 korona 40 pll Pgtgl l ^M...Kill m&XT M. Dukes Nacht., Hausenstein és filler. Németországba, a német biroda* fglg §§*9 JM.__________JB§| Vogler, Rudolf Mosse, Eduard ' wB/W mm III MM Braun, Heinrich Schalek, Bock i°.kSn8aol&' 1 yÉpsS J9& fTffi ttmr |T7 m uod Heníeld. - decimben: Dr. * megjelen.k hetro k,y,etc XMßp náfeHh |r. BUmeareich, Berlin-WUm*«. léve, mindennap, ünnepnapok titán is WWW ................................. .... ■« MM ■ ^íw*rf***' dort. Holsüanrche.itrasse 27. sz. V. évfolyam Budapest, 1914 SZERDA junius 3. 128 -ik szám A radikális párt hivatása Budapest, junius 2. Az új radikális párt azért nem lesz életképes — mondják bírálóink —, mert fölépítése és programonja teljesen elméleti. A tudományban az elmélet sok hasznot hajthat, de a politikában mindig megboszulja magát. Különösen két okból nyomják az új pártalakulásra a doktrinerség bélyegét. Egyrészt alkalmatlan időben alakul, másrészt programomba oly követeléseket vett föl, melyek csak hosszú évtizedek múlva valósulhatnak meg. A meglevő pártokkal ellenben már most súlyos konfliktusokat idézhetnek elő. Az első ellenvetéssel könnyen végezhetünk. Mindenütt, ahol a választójogot kiterjesztették, ezzel egyidejűleg új pártok keletkeztek, a régiek pedig átalakultak. Ez nem is lehet másképpen, hiszen a jogkiterjesztés alkalmából választójoghoz vagy nagyobb befolyáshoz jutnak azok a rétegek, melyek érdekeit a meglevő pártok nem megfelelően képviselték. De különben is, kit illethet meg a döntő szó aziránt, hogy valamely új párt alkalmatlan-e vagy nem? A régi pártokat? Azoknak minden új alakulás időszerűtlen. Az idő alkalmas voltát az dönti el, vájjon csatlakoznak-e az új párthoz a választók. Ha igen, akkor ez a párt időszerű voltát beigazolja, ha nem, akkor nem érdemes vele törődni. Ki nyújthat arra biztosítékot, hogy vájjon öt év múlva, az új választások alkalmával, nem akad-e ismét oly párt, amely további öt évi halasztást kíván, mert az új alakulás neki alkalmatlan. Térjünk át a második kifogásra. Ez már részletesebb cáfolatot igényel. Mi nem állítjuk, hogy minden pártnak csak az a célja, hogy vezetői kormányra jussanak és tagjai üzleteket köthessenek. A nyugati alkotmányi fejlődés arra tanított meg bennünket, hogy széleskörű választójog mellett — a szociáldemokrata pártról nem beszélve — a legtöbb polgári párt nagyjában helyesen képviseli amaz osztályok érdekeit, melyek zászlója alá csoportosulnak. Ebben a tekintetben egyezik a német centrum a francia radikális párttal és az angol konzervatívokkel. Csak a magyar választási rendszer mellett volt az a specialitás eddig lehetséges, hogy a pártok évtizedeken át szavazóik túlnyomó részének érdekeivel ellentétes politikát követhettek, de még a mostani szűkkörű jogkiterjesztés is elég arra, hogy ennek az állapotnak egyszer s mindenkorra véget vessen. Ha pedig valamely párt kényszerül becsületes lenni, akkor két feladat áll előtte: követelni új, helyes intézmények megvalósítását, másrészt harcolni a meglevő rossz intézmények és visszaélések ellen. Az ellenzéki pártok működése túlnyomóan az utóbbi tevékenységre esik. Ha intézmények ellen küzdünk és a visszaélések orvoslását kívánjuk, akkor mindenekelőtt az okokat kell megállapítanunk, amelyek a visszásságokat előidézik. Ha pedig ezek kutatására elindulunk, rövid idő alatt világossá válik, hogy állami, társadalmi és gazdasági szervezetünk minden sebe és baja néhány azonos okra vezethető vissza. Küzdünk a parlamenti korrupció ellen. Mi ennek az oka? A szűkkörű választójog, amely lehetségessé teszi, hogy a kormány úgy a választókat, mint a képviselőket megvásárolja. Kinek használ ez a választójog? Csupán a nemzet egy szűk rétegének, mely az államhatalmat kezében tartja. Min alapszik a politikai hatalom? A gazdasági erőn. Kinek áll ez rendelkezésére? A nagybirtoknak és szövetséges társainak. Mi tehát a végső ok? Az egyenlőtlen birtokmegoszlás, mely az országot egy kisebbség hatalma alá juttatja. Gyülekezési és egyesülési szabadságunk foszlányokban hever. Ki tette tönkre? A kormány. Miért? Hogy uralmát fenntartsa. Mit véd meg a kormány? A mai gazdasági és jogi rendet. Miért van szükség minden erőszakosságra? Hogy a mai rend megmaradjon és el lehessen fojtani minden kísérletet, amely ennek megváltoztatására irányul. Kiknek van érdekében a mai társadalmi rend konzerválása? Azoknak, akik annak minden előnyeit élvezik. Min sarkal kiváltságos helyzetük? Minden politikai és gazdasági hatalom alapjának, a földnek egyenlőtlen megosztásán. Magyarország agrikultur ország, Európa éléskamrája. Mégis azt látjuk, hogy terméshozamai a nyugati államokhoz képest igen alacsonyak és mezőgazdasági stagnál. Miért? Mert intenzív mezőgazdaság csakis oly országban fejlődhetik ki, ahol a kisbirtok van túlsúlyban. Panaszkodunk az adóteher súlyos volta miatt és jajveszékelünk, hogy az élelmiszerek ára egyre emelkedik. Mi e bajok oka? A helytelen vám- és adórendszer. Kinek van érdekében, hogy a föld minél kevesebb adóterhet viseljen és a termények ára minél magasabb legyen? Ki fizeti a legkevesebb adót és élvezi a legmagasabb búza- és földárak hasznát? A nagybirtok. Lehet-e addig, míg uralma tart, helyes adó- és vámpolitikáról szólam? Hiú ábránd. Az iparfejlesztés nem segít gyönge iparunkon. Az önálló vámterület sokat használhatna, de az nem kell a nagybirtoknak. Az állam anyagi erejét teljesen lekötik a fegyverkezés és a bürokrácia költségei. Militarizmus és a bürokrácia a mai társadalmi rend érdekeit szolgálják. Min alapul a mai társadalmi rend? A földbirtok egyenlőtlen megoszlásán. A válság utolsó két évében kiderült, hogy egész közéletünk korrumpált s hogy a visszaélések a kormányzat legfelsőbb fokáig is elértek. Szörnyű bűnökről hullott le a c lepel. Az erőszak orgiákat ül. Hiába szorult kezünk ökölbe, az ország, a közvélemény túlnyomó része lusta és mozdulatlan maradt. Szavazó polgárok ezrei támogatnak oly kormányt és pártokat, melyek érdekeiknek legnagyobb ellenségei. Miért teszik ezt? Nincs öntudatuk, nem ismerik saját érdekeiket, nincs józan ítéletük. Mi ennek az oka? A helyes nevelés hiánya. Ki adja a nevelést? Az iskola. Kinek a kezében van az iskola? Túlnyomóan felekezetek tartják hatalmukban, sőt az állami iskolákat is a felekezeti szellem irányítja. Márpedig a felekezeti iskola nem nevel szabad, öntudatos, tett- és áldozatkész polgárokat, nem hasznos ismeretekre és praktikus világnézetre tanít, hanem engedelmességre, alázatosságra, a túlvilági élethez való elfordulásra. Csírájában elfojt minden njítási törekvést, minden reform utáni vágyakozást. Az ország lakosságának felerésze nem magyar anyanyelvű. Nincs oly fontos probléma, amelynek megoldásánál a nemzetiségi kérdés közbe ne játszana. Választójogi reform, földkérdés, iskolarendszer, mind szoros kapcsolatban vannak vele. összegezzünk. A magyar közéletnek bármilyen baját vesszük vizsgálat alá, bármelyiknek végső okát kutatjuk, a szálak megdöbbentő törvényszerűséggel ugyanabba a központba vezetnek, ahol földkérdés, iskola- és nemzetiségi kérdés fonódik várhatlanul egymásba. Nincs komoly párt, amely e kérdések elől kitérhetne. Nincs közéletünknek oly sebe, amelyet e problémák megoldása nélkül gyökeresen orvosolni lehetne. Azt mondják erre: Ez mind igaz, de most a kormányt kell megbuktatni. Helyes. Ebben mindnyájan egyetértünk. De ehhez a dicséretes szándékhoz a választóközönséget is meg kell nyerni és ez másképpen nem kapható, mint ha tudja, hogy mi következik a kormány bukása után. Ezért szükséges a célok kitűzése. Ezért szükséges rámutatni arra, hogy milyen irányba akarjuk a politikai és gazdasági élet fejlődését terelni. Ha a választó tisztában is van vele, hogy ez a programm csak hosszú idő múlva valósulhat meg, mégis szívesen leadja szavazatát mellette, ha tudja, hogy a kormánybuktatás egyúttal megnyitja azt az utat is, mely a neki kedves programm megvalósításához vezet, írta: Szende Pál