Világ, 1914. szeptember (5. évfolyam, 212-242. szám)

1914-09-01 / 212. szám

3 1914. Szeptember 1. VILÁG . ronda határáról jöttek meg. Most már ott táboroztok, katonák. F­ark­ass­zemét néztek a mesebeli törpékkel, száz és száz regényes­ furcsa néppel s megnyergelitek a tüzet okádó sárkányokat. Csak tömjé­tek meg az iszákotokat is drágagyöngy­­gyel s hozzatok haza mindnyájan leg­alább hetven zsák aranyat. Orosz kihívás Románia ellen Az orosz haditerveknek két irányban is útjában állt Románia. Szigorúan őrzött semle­gességével nem engedett meg semmiféle olyan orosz katonai mozdulatot, mely határainak megsértésével a monarchia ellen irányult volna és útjába állt annak, hogy Oroszország beval­lottan támogatásban részesíthesse Románián keresztül Szerbiát. A dunai konferencián az összes képviselt európai hatalmak azzal bízták meg Romániát, hogy óvja meg az Alduna sem­legességét. Románia már azóta ismételten han­got adott annak az aggodalmának, hogy az Alduna semlegességének megsértése folytán kénytelen lesz semlegességéből kilépni. Hozzá­tette ugyanekkor, hogy ha óvása nem fog kellő eredménynyel járni, nem fog késlekdni a reá­ruházott megbízásnak minden eszközzel is ele­get tenni. Ez a figyelmeztetés Oroszországnak szólt, mely kereskedelmi hajókon állandóan muníciót és katonákat szállított az Aldunán és tett szárazra a szerb parton. Orosz részről nem respektálták ezt a figyelmeztetést, Oroszország nem szűnt meg az Aldunán muníciót és kato­naságot szállítani Szerbiának. A legmegbízha­tóbb jelentések szerint a Duna-torkolatnál most is orosz csapatszállító hajók gyülekeznek. Románia nem tekintheti ezt másnak, mint ki­hívásnak, amit sem állami presztízse, sem az európai hatalmak által ráruházott védői tiszt­je nem tűrhet el. Oroszország máris súlyosan megsértette Románia semlegességét és fölidézte azt a pillanatot, amikor Romániának joga van fegyverhez nyúlni. Egy román diplomata, aki közvetlenül a háború kitörése előtt tért vissza Pétervárról, nyilatkozott Románia magatartásáról és eze­ket mondta: — Nagyon jól ismerem az orosz politikát s meg vagyok róla győződve, hogy Romániá­nak semmi haszna sem lehetett volna Orosz­ország barátságából. A hármas ántánt az el­múlt Balkán-háborúban teljesen elvesztette presztízsét. Bulgária egyenesen a hármas án­tánt politikájának esett áldozatul. S most ezt a sors éri Szerbiát is, amelyet szintén a hár­mas ántánt politikája vitt a biztos pusztulásba. Románia nem felejti el, hogy a hármas­szövetség, különösen Németország, az elmúlt krízisben támogatta s az ő támogatásával kapta új provinciáját. Romániának nemcsak politi­kai, hanem katonai szempontból is egyenes ér­deke, hogy a hármas­ szövetséghez csatla­kozzék. Bukaresti politikai körökben nagyon fel vannak háborodva azon, hogy a románokat Oroszországban üldözik. A pétervári román kö­vet már felvilágosítást is kért az orosz kor­mánytól a román alattvalóknak Oroszország­ból és Bessarábiából való kitiltása miatt. Igen sok románt kémkedés gyanúja miatt elfogtak, többet agyon is lőttek. Az orosz kormány hi­vatkozással a még folyamatban levő vizsgá­latra, a felvilágosítások megadását későbbre halasztotta. A román követ azt az utasítást kapta kormányától, hogy igen erélyesen lépjen fel a pétervári kormánynál. Károly román király betegségéből felépül­vén, Szinaiában kihallgatáson fogadta Török­ország kiküldöttjét, Talaat béget, aki Buka­restből érkezett Szinajába. Tegnapelőtt Szina­­jából Talaat bég a török konzullal, továbbá az osztrák-magyar és német nagykövetségnek s a román külügyminisztériumnak egy-egy tag­jával autón átrándult Brassó városába. Talaat bég kijelentette, hogy kiküldetésének eredmé­nyével meg van elégedve. A hősök Akiket a sors még el nem szólított a harctérre, idehaza ültünk és vártuk a híreket, amik a csatába mentek tetteiről fognak szólni. Ültünk és biztunk! És a hírek mindent beiga­zoltak. Szívünk sokszor elszorult és a sze­münk sokszor lett nedves, örömhírektől lo­bogtunk föl, gyászoltunk és ünnepeltünk! Fiuk, testvérek, apák, férjek, vőlegények, kinek-kine kedves és drága emberei voltak oda; de akik odavoltak, valamennyiünk érzé­seibe voltak foglalva. A munka mezejéről a harcok mezejére mentek és katonákból­­ hősök lettek. Tetteik, bátorságuk, halálmeg­vetésük felnőtt a legnagyszerűbb történelmi arányokig. Ennek a dicsőségnek egyik ok­mánya lett az a hadiparancs, melyet József főherceg altábornagy, hadosztályparancsnok a Szerbia ellen küzdő 44. gyalogezred katonái­val ma közölt. A parancs így szól: Mély megilletődéssel vettem részt a 44-esek dicső előnyomulásában, amint a Száván át­keltek. Láttam őket sűrű golyózáporban hősi módon, félelem nélkül, kötelességükhöz híven előremenni. Tudtam, hogy ők példás katonák, de ma meggyőződtem róla, hogy ők a szó leg­szebb és legnemesebb értelmében hősök. Tisz­tek és legénység egyaránt. Mindegyikük példát szolgáltatott nekünk, melyhez hasonló a törté­nelemben ritkán fordult elő, olyan példát, ame­lyet követnünk nekem és összes alárendeltjeim­nek dicsőséges lesz. Fájdalommal eltelve gondo­lok az elesett hősökre, kiket isten és a történe­lem babérral fog övezni. Minden egyesnek ha­lála olyan mélységes fájdalommal tölti el szi­vemet, mintha forrón szeretett tulajdon gyer­mekem lett volna és emlékük örökké élni fog lelkemben. A mindenható isten kegyelmébe ajánlom őket! 44-esek! Dicső hősök! Édes fiaim! Valamennyiteknek kézszoritásomat kül­döm a legfelsőbb hadúr nevében és megköszö­nöm nektek, hogy hősiességtekkel a hazának dicsőséget és hadseregnek hírnevet szereztetek. Egész hadosztályom örömmel és megilletődéssel köszönt benneteket és végtelenül büszke vagyok rá, hogy veletek küzdhetek tovább, őszinte há­lával és ragaszkodással küldöm nektek sze­­rencsekivánataimat és kérem a mindenhatót, hogy továbbra is oltalmazzon benneteket és zászlótokat ,további fényesen ragyogó győzel­mekhez segítse. József főherceg, altábornagy, hadosztályparancsnok. A Simonkó-család a déli harctérről táv­iratot kapott, hogy Simonkó Hermann vezér­kari őrnagy az ellenség előtt tanúsított hősi magatartás után elesett. A hadügyminisztérium ma közzétette Wurm tábornok jelentését és evvel felel azokra a jövendölésekre, melyek a háború előtt dél­szláv csapatainkat úgy tüntették föl, mint amelyekre­ a háborúban nem számíthatunk. A jelentés így szól: Tekintettel a háború kezdete előtt a kül­földi lapokban délszláv csapataink előrelát­ható magatartásáról terjesztett kedvezőtlen véleményekre, különösen jóleső érzéssel mu­tathatok rá a gróf Lacy 22. és a gravozai 37. dalmát ezredeknek az ellenség előtt tanúsított példás magatartására és hősies bátorságára. Wurm táborszernagy, Sarajevóban tegnap a következő hivatalos kommünikét tették közzé: Miután a volt török Szandzsákban tábo­rozó szerb és montenegrói csapatok, az ottani muzulmán telepeket összelövöldözik és valósá­gos irtóakciót indítottak az irántunk barát­ságos érzelmekkel viseltető muzulmán lakos­ság iránt, csapatok Plevjéig benyomultak a Szandzsákba és ezzel megakadályozták az ot­tani muzulmánoknak már javában folyamat­ban volt kiirtását. Miután azonban a Szand­zsák állandó megszállása katonai szempontok­ból ez idő szerint még nem vehető tervbe és az e területeken lakó muzulmánok csaptaink elvonulása után minden esetben újabb rabló­­támadásoknak voltak kitéve, a szerencsétlen mohamedánok a mi határainkra menekültek és kérték a határátlépés megengedését. Hagyo­mányainak megfelelően, a monarchia e sú­lyos időben is megkönyörül az otthonuktól és vagyonuktól megfosztott muzulmánokon és a menekülteknek a háború idejére közös mene­déket nyújt, amíg lehetséges lesz őket ottho­nukba visszajuttatni és mostani öldöklő zsar­nokaiktól végleg megszabadítani. Boszniai katolikus és mohamedán bosnyá­­kok már több ízben kérelmezték a tartományi kormánytól, engedné meg bosnyák önkéntes légiók szervezését. Potiorek országos főnök mindeddig nem teljesítette a kérelmet, csupán azt engedte meg, hogy az ilyen nem katona­köteles polgárok a rend fentartására polgár­őrséget szervezzenek. Tegnap azonban több­szöri­ sürgetésre az országos főnök megengedte az országos légió szervezését s a szervezéssel Adhemaga­ Masics volt száborképviselőt bízta meg. A légionáriusoknak külön formaruhájuk lesz, melynek leírását külön rendelet fogja közzétenni. A légiónak szerb orthodox nem lehet a tagja. A tagok kötelezik magukat, hogy mindenben szigorú katonai fegyelmet fognak tartani. A szervező­bizottság legalább ötezer légionáriusra számít. A mohamedánok védelme Azok a harcok, melyeket déli hadsere­günk az egykori Szandzsák területén győzel­mesen folytat, most új jelentőséget is nyertek. Török Kormány­tanács Konstantinápoly, augusztus 31. Enver pasa hadügyminiszter elnöklete alatt tegnap délután minisztertanács volt, ame­lyen az összes miniszterek résztvettek. A ta­nácskozásról, amely több mint három órán át tartott, hivatalos kommünikét nem adtak ki. A minisztertanács elsősorban Oroszország és Anglia állásfoglalásával foglalkozott a Darda­nellák kérdésében, azután pedig a szarkázusi és az orosz-török határmenti helyzet került tárgyalás alá. A minisztertanácson felolvasták a tebriszi kormányzó jelentését, amely részle­tesen beszámolt a helyzetről és borzalmas dol­gokat közöl azokról a kegyetlenkedésekről,­­­ amelyeket orosz katonák a védtelen mohame­dán lakosságon elkövetnek. A jelentés mondta, hogy az orosz katonaság felgyújtja s kirabolja­ a mohamedán falvakat, a lakosság jószágait elviszi s megfosztja a lakosságot a legutolsó 1 darab kenyértől is. A jelentés rámutat arra, hogy a helyzet a határon mindegyre tartha­tatlanabbá válik. A Dardanellák kérdésében pedig a hadügyminisztérium egyik referense beszámolt a minisztertanácsnak azokról a vé­delmi intézkedésekről, amelyeket a hadügyi kormány a Dardanellákban foganatosított. Kedd ■ rí —n miHi—mim — —!■ ii 11 iii in in ii b ■linn i i ma Hadi:: távcsövek Előírásos nyergek Automatikus pisztolyok Legújabb fényképezőgépek nagy választékban (míg a készlet tart) j ** vadászfegyverek és fH& mm fényképezőgépek szak­sLJf Mm m pff fl üzletében. Budapest IV., vArs Egyetem tér 5. szám) ■ u* (szemben az egyetemmel.

Next