Világ, 1914. november (5. évfolyam, 274-303. szám)
1914-11-01 / 274. szám
Vásármrp VILÁG 1314. 31.m®alper *( A török-orosz háború) A Fekete-tengeren váratlanul kitört flotta harc megindította a keleti problémának egész lavináját: az orosz-török háború hadüzenet nélkül kitört és Törökország ezzel harcba áll dá F aségiünkkel, Oroszországgal, de csak idő kérdése hogy az entente többi hatalmával is kitörjenek az ellenségeskedések. Törökország fellépése az igaz ügy bátorságával és elszántságával történik, az orosz provokációkra és hadi cselvetésekre Oroszország megkapta a választ. A török Fekete-tengeri flotta akciója Szebasztopolt és Odesszát is tűz alá vette s igen sok kárt okozott hadianyagban, értékekben is az oroszoknak. A világháborúnak mindenesetre új fejezete nyílt meg. Egyes táviratok szerint Egyiptomot is megtámadták lovasságokkal a törökök, a kurdoik pedig átlépték Kaukázusban az orosz határt. Egyptomra a kapzsi Anglia gyorsan rá akarja tenni a kezét és hírek jönnek arról, hogy be akarja jelenteni ambekszióját. Az izlám ébredése majd megadja erre is bizonyára a feleletet. Bennünket latjobban a török-orosz háborúnak a Balkánon felidézett válsága érdekel. idáig Bulgária állásfoglalásáról van értesülésünk; egy félhivatalos jelentés arról szól, hogy Bulgária megmarad a szigorú semlegesség mellett. A feketetengeri flottaharc segeskedéseket, amennyiben megtámadta a török flottát. A támadást követő harcban a török flotta a Prut nevű 5000 tonnás akna lerakó hajót, amelyen mintegy 700 akna volt, fenékbe fúrta, egy orosz torpedónaszád súlyosan megsérült. Egy szénszállító hajót lefoglaltak a törökök. A Ghairet i Millije török torpedómzó által lanszírozott torpedó elsüllyesztette az 1100 tonnatartalom Kabanec nevű orosz ágyunaszádot. Egy másik, a Muavend i Millije torpedózuzó által lanszírozott torpedó megrongált egy másik orosz partvédő hajót Harminc tisztet és 72 matrózt, akik az elsüt vesztett és megsemmisített orosz hajókhoz tartoztak, a törökök kimentettek és elfogtak. A török flotta, hála istennek nem szenvedett kárt. A harc a török flottára kedvező állásban tovább tart. A császári kormány nyilván a legerélyesebb formáiban fog tiltakozni az orosz flottának ezen, flottáinknak csak egy jelentéktelen kis része ellen intézett ellenséges magatartása miatt. Eszerint:y Pruth volt az elsülyedt aknalerakó-hajó, a megrongált orosz partvédő hajó minden valószínűség szerint a Danez a jelentés szerint a török flotta a Kubamec nevű orosz ágyunaszádot is elsülyesztette. A Kuhamec régi típusa. 1250 tonnás ágyunaszád, 1887-benbocsátották vízre. Gyorsasága óránként 12 tengeri mértföld, kétcsavaros és 1500 lóerejű. Felszerelése: két 20.3 centiméteres, egy 15 cm., hat 4.7 cm., egy 3.7 cm kaliberüs gyorstüzelő-ágyú és egy gépfegyver. Legénysége: 135 ember. A tegnapi tudósítások közölték, hogy egy török cirkáló sikerrel bombázta Szebasztopolt. Ez a cirkáló a Sultan Selim, az egykori Goeben, volt. A Reuter-ügynökség egy jelentése arról szól, hogy török hadihajók behatoltak az odeszszai kikötőbe és elzsákmányolták az ott horgonyzó orosz gőzösöket. Egy bukaresti távirat szerint az hír érkezett, hogy a török flotta valamennyi orosz kikötőt bombázza, egész Szebasztopolig. Az orosz hadihajók és személyszállító gőzösök a török flotta elől a Pruthra menekültek. A tegnapi filot kadarcról ma félhivatalos jelentést adott ki az Agence Ottoman. A tegnapi táviratok szerint a török flotta bravúros támadása a következő veszteségeket okozta az orosz flottának: felsülyesztett egy orosz aknalerakó hajót, egy torpedózúzót, a Doner I nevű állomáshajót, lefoglaltak továbbá egy szénszállító hajót. A jelentés így írja le a harcokat: Mialatt folyó hó 27. és 28-án a török flottának egy egészen kis része a Feketetengeren gyakorlatozott, az orosz flotta, amely eleinte mindenüvé követte a török flottát és annak gyakorlatait megakadályozta, folyó hó 29-én megkezdte az eflenjanak a célbavett németre, — utálom a képmutatást, mely templomtornyokat és városházakat sirat, mikor közömbös az emberi hekatombák iránt, — világos előttem, hogy ha nem, német rabságba, hát angol vagy francia hűbériségbe a belgák most okvetetlen belekerültek volna, szeretni tulajdonképp sose szerettem e számomra túlságosan egészséges s durvaszóvású fajtát, s kivált költőit sosem tudtam oly nagyra tartani, mint ahogy legutóbb éppen a németeknél volt snobdivat, de mégis fáj a szívem ezért a világért, ezért a népért, ezért az egészségért, — fáj azért a szociális faiskoláért is, amit e roppantul haladott ország jelentett a mai jogi törekvések számára s elmondhatatlanul sajnálom azokat a franktizeurjeit, kiket különben a németek helyében magam is habozás nélkül felköttettem volna az első fára. Mindig fáj, ha valahol emberekkel olyasmi történik, ami nem jól esik nekik, kivált ha az emberiség enélkül is el lehetett volna. A németeknek joguk volt végigtaposni Belgiumon s becsületesen igazuk volt, hogy megtették. Szükségszerű mozzanata volt ez e nagy birkózásnak, melyben a németek részén annyi a jog és annyi az igazság — de bizonyos, hogy abszolúte véve a világnak, a műveltségnek, a jognak, az igazságnak, a szabadságnak, a haladásnak nincs úgy szüksége arra, hogy Belgium ne legyen a világon, a belgáknak ne legyen külön országuk s e nagymultu népek elsülyedjenek más fajtengerekbe, mint ahogy igenis szükség, hogy a cári hatalom pozdorjává törjön. A világháborút nem lehetett elképzelni a cári kérdés fölvetődése nélkül. Ellenben bármily bizonyos volt, hogy Belgium beleőrül (s Belgiumnak valami formában életébe kerül), annyira igenis el lehetett képzelni a nagy leszámolást és tisztázódást ennek a népnek belekeveredése nélkül, mellyel senkinek nem volt számadása, melynek semmit sem kellett tisztáznia s mely becsülettel és tisztességgel élhette volna tovább a maga egészséges életét, ha sok erejéből még az az egy erő nem hiányzik, hogy hatalmasok csábításának ellent tudjon állni s az egészséges önzésemn felül a beteg kapzsiság kisértését el tudja magától hárítani. Kérkedés az angoloktól, ha, miután e derék népet vesztébe lökték, most azzal biztatják, hogy a háború nem fog véget érni, míg Belgium s a belgák szabadsága és függetlensége helyreállítva nincsen. De ha vége lesz a háborúnak, a győzők nagylelkűsége, okossága s , szép dolgokban való kedvtelése bizonyára megtalálja módját, hogy az egészség és bőség e boldog tanyája valami formában újra felépüljön. A tegnapi flottaharcban elfogott orosz tiszteket és matrózokat, valamint az elfogott orosz szénszállító-gőzöst este Kárákba, a Doszvoruk felső részébe, vitték. Elutaznak az antant diplomatái Az orosz kormány visszarendelte konstantinápolyi nagykövetét és megszakította a Törökországgal való diplomáciai összeköttetést. Giersz orosz nagykövet a nagykövetség egész személyzetével még tegnap el utazott. Holnap, legkésőbb hol- napután fog eltávozni a francia és az angol nagykövet. Az orosz konzulátus ma este kitűzte az olasz zászlót, jeléül annak, hogy Olaszország átvette az orosz állampolgárok védelmét. Az angol nagykövetség irattárát az amerikai nagykövetségre szólították át, amely valószínűleg el fogja vállalni az angol alattvalók védelmét. A városból igen sok orosz elutazott.Az orosz, angol és francia nagykövetségek a szokástól eltérően a mai Beiram-ünnep alkalmából nem tűzték ki zászlójukat. Berlinben a török nagykövetség aztközölte, hogy hivatalos hadüzenet eddig még nem történt, de talán nem is lesz rá szükség, mert az ellenségeskedések kitörése után felesleges minden hadüzenet. Ki volt a támadó? Orosz részről arra törekszenek, hogy úgy tüntessék föl a dolgot, mintha Törökország lett volna a támadó. Ismeretesek azok a mesterkedések, melyekkel az antant-hatalmak gyámkodásukat teljesen ki akarták terjeszteni Törökország minden akciószabadságára; a világháború kitörése óta szünet nélkül befolyásolni akarták a portát, majd mikor látták, hogy ez nem vezet eredményekre, fenyegetésekkel léptek föl. Ezek a fenyegetések egyrészt arra irányultak, hogy a porta nyissa meg a Dardanellákat, másrészt a török flottát meg akarták a saját vizein való mozgási szabadságától is fosztani. Az antant-hatalmak részéről már a múlt héten kijelentették, hogy a végileg feszült helyzetet vagy jobbra, vagy balra, de legközelebb eldöntik. Ennek a kijelentésnek a megvalósítása akart lenni a feketetengeri orosz flotta támadó fellépése. A török hajók újból kifutván a Fekete-tengerre, a Kaukázus mellett elterülő török tengerparthoz tartozó territoriális vizekre törekedtek. Az orosz flotta több egysége is meg akarta a török hajókat állítani. Nyilvánvaló, hogy az orosz hajóknak ez a provokáló föllépése az antant hatalmak közös megállapodása alapján történt, akik tán arra számítottak, hogy a régi, önrendelkezési jogával élni alig merő Törökországgal állnak szemben. Törökország azonban egészen másként válaszolt, ellentámadássá felelt és súlyos veszteségeket okozott az orosz flottának, a fekete-tengeri orosz kikötővárosok bombázása pedig élénken szól a török flotta merészségéről és akcióképességéről. Ezzel szemben a pétervári hivatalos táviratok úgy akarják feltüntetni a dolgot, hogy a török flotta a legnagyobb békében támadta meg az orosz városokat, holott valójában Oroszország volt a támadó. * A felkészült Törökország A török haderő felvonulása olyan tökéletességgel történt, mint talán soha ezelőtt, mert a hadvezetőségnek most elegendő ideje volt arra, hogy a csapatokat az előírt felvonulási terepeken összegyűjtse. Idegen katonai szakemberek megállapítják, hogy a török seregek felszerelése minden tekintetben jó. A tökéletesül pótolt tüzérségi anyag kitűnő, különösen gazdag a gépfegyver-állomány. A lóanyag elég nagy és jó, a legénység felszerelése minden tekintetben modern és minden igénynek megfelelő. Azt lehet, mondani, hogy a török hadvezetőség értékesítette a balkáni háborúban szerzett tapasztalatokat.