Világ, 1914. november (5. évfolyam, 274-303. szám)

1914-11-01 / 274. szám

Vásármrp VILÁG 1314. 31.m®alper *( A török-orosz háború) A Fekete-tengeren váratlanul kitört flotta­ harc megindította a keleti problémának egész lavináját: az orosz-török há­ború hadüzenet nél­kül kitört és Törökország ezzel harcba áll dá F aségiünkkel, Oroszországgal, de csak idő kér­dése hogy az entente többi hatalmával is ki­törjenek az ellenségeskedések. Törökország fellépése az igaz ügy bátorságával és elszánt­ságával történik, az orosz provokációkra és hadi cselvetésekre Oroszország megkapta a választ. A török Fekete-tengeri flotta akciója Szebasztopolt és Odesszát is tűz alá vette s igen sok kárt okozott hadianyagban, értékek­ben is az oroszoknak. A világháborúnak min­denesetre új fejezete nyílt meg. Egyes távira­tok szerint Egyiptomot is megtámadták lovas­­­ságokkal a törökök, a kurdoik pedig átlépték Kaukázusban az orosz határt. Egyptomra a kapzsi Anglia gyorsan rá akarja tenni a kezét és hírek jönnek arról, hogy be akarja jelen­­­teni am­bekszióját. Az izlám ébredése majd megadja erre is bizonyára a feleletet. Bennünket latjobban a török-orosz há­borúnak a Balkánon felidézett válsága érde­kel. idáig Bulgária állásfoglalásáról van érte­sülésünk; egy félhivatalos jelentés arról szól, hogy Bulgária megmarad a szigorú semleges­ség mellett. A feketetengeri flottaharc segeskedéseket, amennyiben megtámadta a török flottát. A támadást követő harcban a török flotta a Prut nevű 5000 tonnás akna lerakó hajót, amelyen mintegy 700 akna volt, fenékbe fúrta, egy orosz torpedónaszád súlyosan megsérült. Egy szénszállító hajót lefoglaltak a törökök. A Ghairet i Millije török torpedóm­zó által lanszírozott torpedó elsüllyesztette az 1100 tonnatartalom­ Kaba­­nec nevű orosz ágyunaszádot. Egy másik, a Muavend­ i Millije torpedózuzó által lan­­szírozott torpedó megrongált egy másik orosz partvédő hajót Harminc tisztet és 72 matrózt, akik az elsüt vesztett és megsemm­i­­sített orosz hajókhoz tartoztak, a törökök kimentettek és elfogtak. A török flotta, hála istennek nem szenvedett kárt. A harc a tö­rök flottára kedvező állásban tovább tart. A császári kormány nyilván a legerélye­sebb formáiban fog tiltakozni az orosz flot­tának ezen, flottáinknak csak egy jelenték­telen kis része ellen intézett ellenséges magatartása miatt. Eszerint:­­y Pruth volt az elsülyedt akna­­lerakó-hajó, a megrongált orosz partvédő­ hajó minden valószín­űség szerint a Danez­ a jelentés szerint a török flotta a Kubamec nevű orosz ágyunaszádot is elsülyesztette.­ A Kuhamec régi típusa. 1250 tonnás ágyunaszád, 1887-ben­­bo­csátották vízre. Gyorsasága óránként 12 tengeri mértföld, kétcsavaros és 1500 lóerejű. Felszere­lése: két 20.3 centiméteres, egy 15 cm., hat 4.7 cm., egy 3.7 cm kaliberüs gyorstüzelő-ágyú és egy gépfegyver. Legénysége: 135 ember. A teg­napi tudósítások közölték, hogy egy török cir­káló sikerrel bombázta Szebasztopolt. Ez a cirkáló a Sultan Selim, az egykori Goeben, volt. A Reuter-ügynökség egy jelentése arról szól, hogy török hadihajók behatoltak az odesz­­szai kikötőbe és elzsákmányolták az ott horgonyzó orosz gőzösöket. Egy bukaresti távirat szerint az hír érke­zett, hogy a török flotta valamennyi orosz kikötőt bombázza, egész Sze­­basztopolig. Az orosz hadihajók és személyszállító gőzösök a tö­rök flotta elől a Pruthra mene­kültek. A tegnapi filot kadarcról ma félhivatalos jelentést adott ki az Agence Ottoman. A teg­napi táviratok szerint a török flotta bravúros támadása a következő veszteségeket okozta az orosz flottának: felsülyesztett egy orosz aknalerakó hajót, egy torpedózúzót, a Doner I nevű állomáshajót, lefoglaltak továbbá egy szénszállító hajót. A jelentés így írja le a harcokat: Mialatt folyó hó 27. és 28-án a török flottának egy egészen kis része a Fekete­­tengeren gyakorlatozott, az orosz flotta, amely eleinte mindenüvé követte a török flottát és annak gyakorlatait megakadá­lyozta, folyó hó 29-én megkezdte az eflen­janak a célbavett németre, — utálom a kép­mutatást, mely templomtornyokat és városhá­zakat sirat, mikor közömbös az emberi heka­­tombák iránt, — világos előttem, hogy ha nem, német rabságba, hát angol vagy francia hűbériségbe a belgák most okvetetlen bele­kerültek volna,­­ szeretni tulajdonképp sose szerettem e számomra túlságosan egészséges s durvaszóvású fajtát, s kivált költőit sosem tudtam oly nagyra tartani, mint ahogy leg­utóbb éppen a németeknél volt snobdivat, de mégis fáj a szívem ezért a világért, ezért a népért, ezért az egészségért, — fáj azért a szo­ciális faiskoláért is, amit e roppantul haladott ország jelentett a mai jogi törekvések szá­mára s elmondhatatlanul sajnálom azokat a franktizeurjeit, kiket különben a németek he­lyében magam is habozás nélkül felköttettem volna az első fára. Mindig fáj, ha valahol em­berekkel olyasmi történik, ami nem jól esik nekik,­­­ kivált ha az emberiség enélkül is el lehetett volna. A németeknek joguk volt vé­gigtaposni Belgiumon s becsületesen igazuk volt, hogy megtették. Szükségszerű mozzanata volt ez e nagy birkózásnak, melyben a néme­tek részén annyi a jog és annyi az igazság — de bizonyos, hogy abszolúte véve a világnak, a műveltségnek, a jognak, az igazságnak, a szabadságnak, a haladásnak nincs úgy szük­sége arra, hogy Belgium ne legyen a világon, a belgáknak ne legyen külön országuk s e nagymultu népek elsülyedjenek más fajtenge­rekbe, mint ahogy igenis szükség, hogy a cári hatalom pozdorjává törjön. A világháborút nem lehetett elképzelni a cári kérdés fölvető­­dése nélkül. Ellenben bármily bizonyos volt, hogy Belgium bele­őrül (s Belgiumnak valami formában életébe kerül), annyira igenis el le­hetett képzelni a nagy leszámolást és tisztázó­dást ennek a népnek belekeveredése nélkül, mellyel senkinek nem volt számadása, mely­nek semmit sem kellett tisztáznia s mely be­csülettel és tisztességgel élhette volna tovább a maga egészséges életét, ha sok erejéből még az az egy erő nem hiányzik, hogy hatalmasok csábításának ellent tudjon állni s az egészsé­ges önzésemn felül a beteg kapzsiság kisértését el tudja magától hárítani. Kérkedés az ango­loktól, ha, miután e derék népet vesztébe lök­ték, most azzal biztatják, hogy a háború nem fog véget érni, míg Belgium s a belgák szabad­sága és függetlensége helyreállítva nincsen. De ha vége lesz a háborúnak, a győzők nagy­lelkűsége, okossága s , szép dolgokban való kedvtelése bizonyára me­gtalálja módját, hogy az egészség és bőség e boldog tanyája valami formában újra felépüljön. A tegnapi flottaharcban elfogott orosz tisz­teket és matrózokat, valamint az elfogott orosz szénszállító-gőzöst este Kárákba, a Doszvoruk felső részébe, vitték. Elutaznak az antant diplomatái Az orosz kormány visszarendelte konstantinápolyi nagykövetét és meg­szakította a Törökországgal való diplomáciai összeköttetést. Giersz orosz nagykövet a nagykövetség egész személyzetével még tegnap el­­­ utazott. Holnap, legkésőbb hol-­­­ napután fog eltávozni a fran­cia és az angol nagykövet. Az orosz konzulátus ma este kitűzte az olasz zászlót, jeléül annak, hogy Olaszor­szág átvette az orosz állampolgárok­ védelmét. Az angol nagykövetség irat­­tárát az amerikai nagykövetségre szó­lították át, amely valószínűleg el fogja vállalni az angol alattvalók védelmét. A városból igen sok orosz elutazott.­­Az orosz, angol és francia nagykövetségek a szokástól eltérően a mai Beiram-ünnep alkalmából nem tűzték ki zászlójukat. Berlinben a török nagykövetség azt­­közölte, hogy hivatalos hadüze­net eddig még nem történt, de talán nem is lesz rá szükség, mert az el­lenségeskedések kitörése után felesle­ges minden hadüzenet. Ki volt a támadó? Orosz részről arra törekszenek­, hogy úgy tüntessék föl a dolgot, mintha Törökország lett volna a támadó. Ismeretesek azok a mes­terkedések, melyekkel az antant-hatalmak gyámkodásukat teljesen ki akarták terjeszteni Törökország minden akciószabadságára; a­­ világháború kitörése óta szünet nélkül befo­lyásolni akarták a portát, majd mikor látták, hogy ez nem vezet eredményekre, fenyegeté­sekkel léptek föl. Ezek a fenyegetések egyrészt arra irányultak, hogy a porta nyissa meg a Dardanellákat, másrészt a török flottát meg akarták a saját vizein való mozgási szabadsá­gától is fosztani. Az antant-hatalmak részéről már a múlt héten kijelentették, hogy a végi­leg feszült helyzetet vagy jobbra, vagy balra, de legközelebb eldöntik. Ennek a kijelentés­nek a megvalósítása akart lenni a fekete­­tengeri orosz flotta támadó fellépése. A török hajók újból kifutván a Fekete-tengerre, a Kau­kázus mellett elterülő török tengerparthoz tar­tozó territoriális vizekre törekedtek. Az orosz­ flotta több egysége is meg akarta a török hajó­kat állítani. Nyilvánvaló, hogy az orosz hajók­nak ez a provokáló föllépése az antant­ hatal­mak közös megállapodása alapján történt, akik tán arra számít­ottak, hogy a régi, önren­delkezési jogával élni alig merő Törökország­gal állnak szemben. Törökország azonban egé­szen másként válaszolt, ellentámadássá­ felelt és súlyos veszteségeket okozott az orosz flot­tának, a fekete-tengeri orosz kikötő­városok bombázása pedig élénken szól a török flotta merészségéről és akcióképességéről. Ezzel szemben a pétervá­ri hivatalos táviratok úgy akarják feltüntetni a dolgot, hogy a török flotta a legnagyobb békében támadta meg az orosz városokat, holott valójában Oroszország volt a támadó. * A felkészült Törökország A török haderő felvonulása olyan töké­letességgel történt, mint talán soha ezelőtt, mert a had­vezetőségnek most elegendő ideje volt arra, hogy a csapatokat az előírt felvo­nulási terepeken összegyűjtse. Idegen katonai szakemberek megállapítják, hogy a török se­regek felszerelése minden tekintetben jó. A tökéletesül pótolt tüzérségi anyag kitűnő, különösen gazdag a gépfegyver-állomány. A lóanyag elég nagy és­ jó, a legénység felszere­lése minden tekintetben modern és minden igénynek megfelelő. Azt lehet, mondani, hogy a török hadvezetőség értékesítette a balkáni háborúban szerzett tapaszta­latokat.

Next