Világ, 1915. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1915-01-01 / 1. szám

ást 1915. JanoSz T. VILÁG­ ságna­k, hogy fiaik nagyon bátram viselked­nek. Büszkék lehetnek gyermekeikre. ( Ez évben az uj évet ágyúim dörgése és hőseim hurrah-kiáltása közben ünneplem, akik az ellenségre vetik magukat. A jövő évben, vi­szontlátásra Berlinben. Adja át a polgárság­unk üdvözleteimet.“ Berlinben és az elővárosok­ban a császár üzenete villámgyorsan terjedt el min­ormi­­t és óriási örömet kelt­eti. Az orosz visszavonu­lás Legújabb párisi híradások szerint Fran­ciaországban növekedik az oroszok iránt az elkedvetlenedés, különösen, mivel a katonai szakértők sem tudják többé az orosz veresé­geket tovább elleplezni. Így Bertálus tábornok a Petit Journal-ban a következőket írja: „Nem lehet tagadni, hogy az omsz Visztula-sereg visszavonult. A németek igen messzire előre­haladtak. Mi lesz ilyen körülmények között az oroszok előrenyomidősavai Krakó ellen? Lacroix tábornok a Temps-ban így ír: „Nem tagadhatjuk, hogy az oroszok a Bzura mentén és Piotrkovtól keletre visszavonulnak.“ Még a párisi Newsyork Herald is, melynek köz­leményei szerint az oroszoknak már­­közvetle­nül Berlin kapui előtt kellene államok, kény­telen a következő vallomást tenni: „Nem igen­­ lehet tagadni a németek valamelyes előrenyo­mulását. Hindenburg marsall azzal a művé­szettel, amelylyel bizonyos csapat­tömegeket fontos h­elyeken koncentrálni tudo­tt, előnybe jutott az ellenséggel szemben. Az oroszok nem tudták seregtesteiket hasonló gyorsasággal mozgatni. A végleges orosz győzelem késésé­nek legfőbb oka, hogy Lengyelországban ki nem elégítő a vasúti hálózat." A Vossische Zeitung jelenti Amsterdamh­­ról. A Novoje Vremja jelentéseihez a Times tudósítója megjegyzi: ,,010"ízorszk" közvéle­ményét az utóbbi időben felelősség nélküli áh­ítá­sokkal az orosz lapok gyakran megtévesz­tették. A cikkek íróit kétségkívül a legjobb szándék vezette és nyilván remélték, hogy eny­hítik ama csalódásokat, amelyeket az orosz hadsereg tehetetlensége okozott,­­amelynek folytán nem nyomulhat előre a kezdetben re­mélt gyorsasággal."­­ A Ruszkoje Szlovó óva int a német vezérkar lebecsülésétől és azt hiszi, hogy Németország még legalább­ négy millió embert állíthat csatasorba. A lap azt java­solja, ho­gy a szövetséges államok hadügyi mi­niszterei tanácskozásra gyűljenek össze Lon­don­ban, hogy egy közös ha­diier­vet dolgozza­nak ki. Lovic elfoglalása Hogy Lovicot, egyikét a legfontosabb vasúti gócpontoknak Észak-Lengyelországban, a Morgen altábornagy parancsnoksága alatt­­ harcoló német csapatok elfoglalták, azt a né­met jelentések nem hangsúlyozták eléggé nyo­matékosan. A német keleti hadsereg jelentései nagyon szűkszavúak, pedig a rövid monda­tok mögött igen fontos eredmények vannak elrejtve. Az egyik m­ost bulletinből szinte két­ségtelenül kiviláglik, hogy Konnénak a néme­tek birtokában kell lennie. E város megszál­lásáról hű képet fest egy északon harcoló liszt alábbi levele: „így jutottunk — írja a többi közt — 14 napi nehéz harcok után Lovic birtokába. A várost az oroszok erősséggé építették ki és mint az egész Bzura­ hadállásuk kulcsát, ma­kacsul védelmezték. Csapataink szakadatlan erőfeszítései és harcai után s miután a Bzura­­csatorna fölött rögtönzött hidakat vertünk, végre bevonulhattunk tüzérségünk s főképp az osztrák és magyar motorütegek támoga­tása mellett a városba. Estére a nagy piac­térre mentünk, ahol a hadtest tartaléka állott és őrtüzeket gyújtott. Csodaszép hadikép volt. Az azonban, amikor a parancsnokunk,­­Mor­gen tábornok, belovagolt a városba s a posta­épület előtt leszálló­ lováról és mindenki elébe sietett, hogy a hős csapataink sikeréhez szerencsét kívánjon neki, a legénység ajkán pedig egyszerre kórusban tört fel a zsoltár, — ez ennek a háborúnak egyik legmegragadóbb mozzanata volt.“ Oroszország béketervei A Washington Post legutóbb Amsterdam­ba érkezett számában vezető helyen foglalkozik azzal a hírrel, hogy Oroszország a maga részé­ről hajlandó volna a írélt­ megkötésére. A lap szerint a következő okoknak tulaj­doní­tandó az, hogy Oroszország fól­terme magát a szövet­ségeseik azon megál­lapodásain, hogy csak együtt kötnek békét. Nem ujj dolog, hogy Franciaor­szág és Oroszország nem szívesen folytatják a háborút, attól a pillanattól fogva, amikor An­glia azon kötelezettségének, hogy Belgiumot a tengeren nagy csapatok odaszállítása által fel­szabadítsa, nem tudott eleget tenni. Anglia apátiáján szövetségeseivel szemben mutatja újoncozásainak lassúsága és kudarcai a német flottával szemben, mely Oroszországot a Balti­­tengeren állandóan fenyegeti. Ezek és más okok indokolhatják azt, hogy Oroszország ki­vonja magát a háborúból. Japánok és oroszok­ ­ Frankfurter Zeitung jelenti Stockholm­ból. Orosz lapok azt írják, hogy a japán hadi­foglyokat német fogolytáborokban rossz bá­násmódban részesítik. Különösen rossz dol­guk van a foglyoknak Majna-Frankfurtban, ahol a nap 18 óráján keresztül oly keskeny­­ kőzárkákban vannak, hogy sem ülni, sem fel­­­kü­dni nem tudnak. Az orosz sajtó híresztelé­­­­sei nyilván magukon viselik a hazugság bé­lyegét és egyetlen céljuk, hogy elmérgesítsék a japán közvéleményt, hogy megrosszabbítsák Japánban az ottani német hadifoglyok sorsát A Frankfurter Zeitung megjegyzi, hogy ille­tékes helyről nyert értesülése szerint Frank- I­furlban nem is volt soha hadifogoly. A háború­­ első hetében néhány japán biztonsági őrizet­­ alá volt helyezve, de már rég szabadon becsa­­j­tolták őket és egészen természetes, hogy a­­ biztonsági őrizet rövid ideje alatt is a hum­a­­­­nitás minden követelményeinek megfelelő bá­­j­násmódban részesültek, sőt tudjuk, hogy a­­ japánoknak minden könnyítést, megengedtek. A japán követség közölte a­­ Reuter-ügy­­nökséggel, hogy azok a hírek, mintha Oroszor­szág a Szacehalin-sziget orosz részéről lemon­dana Japán javára nehéz tüzérség ellenében, nem vehetők komolyan. A követség megjegyzi hozzá: " Mindama segítség, amelyet Japán nyújthat és amelyet nyújtani szándékában van, ama szíves viszony eredménye, amelyben Oroszország Japánnal van és nevezetesen az­zal a körülménynyel magyarázható, hogy mind a két ország a közös ellenség­ ellen küzd. Az ilyen támogatás nem függ össze valami poli­tikai üzlettel vagy területszerzéssel. Ez az el­járás különben kárára volna a baráti vi­szonynak, amely a két OrSzág között régóta fennáll és ellentétben állana a két ország köz­véleményével. Mind a két ország tartósnak tekinti a portsm­outhi béke és az 1907. és 1909. évi szerződések által teremtett helyzetet és teljesen meg van elégedve a fennálló megálla- I podásokkal. Orosz hangulat a németek mellett : A Neues Wiener Journal jelenti Berlinből: Az oroszországi hangulat megváltozására jel­lemző Báján, ismert németellenes író egy cikke­t a Ruszkoje Silove-bm. A cikk többek között így ír: —­tóik levelet kapok, amelyben azt írják, hogy a háború már terhes és hogy unják a németek örökös szidalmazását. A tévésekben kérik, hogy hagyjanak fel a császár támadásá­val, aki népét bölcsen kormányozza és paradi­csomot teremtett számára e földön, ne gyaláz­zák a vitéz német csapatokat és általában küzd­jenek a németgyűlölet ellen. Bajnai busán hozzáteszi: — Mély benyomások igen kifárasztanak bennünket. Ennek oka nem az aggság, hanem a mi fiatalságunk. Sem szeretni, sem gyűjtölni nem tudunk erősen.­­ A lengyelek barátsága A napokban Rotterdamban tartózkodott a legelső lengyel nemzeti bizottság egy tagja. A „Nieuwe R­ot­terd­am sehe Courant“ egy mun­katársának alkalmas volt az illetővel rövid beszélgetést folytatni. — A hárxoru — mondotta a lengyel úr — még el fog tartani jó ideig, de az anti orosz-lengyel la­kosság feltétlenül meg van győződve arról, hogy a küzdelem csakis a német-osztrák-magyar fegtrve­­rek­­mézelmével végződhetik. Hogy Lengyelország­ban a forradalmi érem mind a mai napig el volt nyomtatóé, az csak annak tula­jdonít­ltata, hogy nin­csenek fegyverrel ellátva. Az orosz katonai hatósá­gok ugyanis kényszerítették a lakosságot az összes fegyverek beszolgáltatására. A polgári elem is öröm­mel csatlakozna a háborúhoz Oroszország ellen, de ez ’•/'.szűkről mind ez ideig lehetetlen volt. Ezt egy példával is igazolom. Kidre például hétszer cserélt eddig gazdát s igy összes küzdelme és véráldozata eredménytelen lett volna. Alapos reménység van arra, hogy a lengyel nemzeti egyesülés az eddigiek­nél még nagyob­b tevékenységet fog kifejteni már azáltal is, hogy a galíciai lengyel nemzetiségi szö­vetség egyesült az orosz-lengyelországi szövetség­gel. Ennek az egyesülésnek a következményei nagy fontosságúak. A közös munkát nemzetünk érdeké­ben már megkezdtük. Mellékesen megjegyzem még, hogy a k­rak­ói legfelső nemzeti bizottság elnöke oroszországi lengyel. A lengyel légió tagjai a né­metekkel karöltve küzdenek lengyel földön s az utóbbiak elismerésül legtöbb helyen (megszállt he­lyen) lengyel vezetőséget állítottak fel. A lengyel nyelv is folyton nagyobb és nagyobb tért hódít. A katonai hatóság néhány hét előtt Krakót kiürí­tette. A lakosság legnagyobb része nem akarta szép városát elhagyni s igy csak körülbelül 70.000 em­bert, a szegényebb osztályból, kiknek élelmezése a vezetőségnek különös gondot okozott volna kény­­szeritettek a vár falain kivül ideiglenesen letele­pülni. Krakó környékének paraszt lakossága, kik­nek házait a katonai hatóság stratégiai szempont­ból leromboltatta, szülőföldjén maradt s magának ideiglenes lakást készített elpusztult házainak rom­jaiból. Ha azonban Krakó bombázására került vol­na a sor (ez a veszedelem azóta teljesen elmúlt), természetesen ezeket a lakásaikat is kényszerítve lettek volna elhagyni. , Adakozzunk a Vöröskereszt Egyletnek: NYILTTÉR (E Roval alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.) PALATÍNUS részvénytársaságnál V. Rudolf-tér S.sz. kisebbrta£yobb lakások, üzlethelyiségek, raktárak kiadók Telefon 121-45 Telefon 121-45 Az orosz Invázió Altél hajlékától, vagyonától megfosztott családos ügyvéd bármely Hozzáillő foglalko­­zást keres. Reimrager, Újpest, Mező­ u. 35, I. em. 7. Vendégeimnek, jóakaróimnak és barátaimnak boldog újévet Kivár*ok és további szives jótadosaturcat kérem «KU­MSB KIHALT tietsepeto «sál­é, ao4s*­^ Péntek

Next